A máig korszerű pedagógia
A gyermekek nevelésével foglalkozó, rendtársaknak szóló intelmeit és gondolatait két kötetben, a "Arricordi" (emlékeztető), és a "Legati" (testamentum) címmel írta meg. Pedagógiája és szemlélete példaértékű volt, így vált belőle kora egyházának egyik legfontosabb megújítója. Művének híre hamar elterjedt a környéken, a tagok száma gyorsan emelkedett. Angéla halálakor a társaság Észak-Itália minden fontosabb városában jelen volt.
Angéla az 1539-es év vége felé megbetegedett, és bár még erőnek-erejével próbálta okítani nővéreit és a látogatókat, 1540. január 27-én elhunyt szentség hírében bresciai kis házában.
Január 29-től a Szent Afra templomban ravatalozták fel és nyitott koporsójánál harminc napon át folyamatosan zarándokok érkeztek, hogy tiszteletüket tegyék a "Suor Madre" előtt. Az eltelt egy hónap alatt Angéla testén a bomlás legkisebb nyomai sem látszottak!
Természetesen nyomban városok közti vita kerekedett, hogy hol legyen a sírhelye, ő azonban előrelátón pápai engedélyt kért, hogy a Szent Afra templom kriptájába temethessék.
Sírja hamarosan zarándokhely lett, Borromei Károly bíboros sokat fáradozott boldoggá avatása érdekében, de meghalt, mielőtt folytathatta volna kezdeményezését.
1580-ban megnyitották a sírt és Angéla teste, alig bomlott. Ekkor kerül egy kristály urnába, majd 1907-ben egy ma is látható üvegkoporsóba.
Mindazáltal Angélát több mint 250 évvel a halála után avatták csak szentté és még később, 1861-ben terjesztették ki ünnepét az egész egyházra. Alapos oka volt ennek: elgondolásai ugyanis túlságosan modernek voltak. Abban a korban, amikor a rendi szabályzatok merevnek és meg-változtathatatlanoknak látszottak, Angéla arra biztatta segítőtársait, hogy ,,alkalmazkodjanak mindig az adott korhoz, még akkor is, ha ehhez a szabályok megváltoztatása szükséges''.
Azokban az időkben, amikor a nevelés szinte embertelenül szigorú volt, Angéla ezt írta lelki lányainak: ,,Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok magatokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal. Ez más szóval azt jelenti, hogy fölszabadítjuk a lelkeket, ha a gyengékbe és bátortalanokba bátorságot öntünk, szeretettel intjük őket és példánkkal prédikálunk, hirdetve nekik azt a nagy örömet, amely ott fenn készen vár rájuk.''
(Forrást lásd az első részben!)
(folyt. köv.)
