A hivatás bontakozása
Szentünk látóköre egyre tágult. Kezdetben csak a szegény lányok hitoktatása volt a szándéka, de lassan a felnőtt nők nevelésére és formálására is kiterjedt figyelme. Elengedhetetlennek ítélte, hogy a hitismeretek mindennapi megélhetőségét oktassa, mert a reneszánsz korszellem sok embert a kereszténység előtti antik világ pogány ideáljai felé fordított, amely erkölcsi lazulást eredményezett. A hitbeli és erkölcsi megújulás érdekében szükségessé vált, hogy ne csak a gyermekekkel, hanem a családokkal, elsősorban az asszonyokkal és anyákkal is fokozottan törődjön. Az erkölcsi tartás megőrzéséhez elengedhetetlennek tartotta a rózsafüzér napi imádkozását, melyet elvárt tanítványaitól és a hallgatóságától! Ebben a széleskörű misszióban ismerte föl szentünk a saját működési területét és hivatását.
Angéla kedvelte és szükségesnek is tartotta maga számára a kegyhelyek látogatását. Időről időre fölkereste hazájának egy-egy szentélyét, gyakran komoly közbiztonsági veszélyek közepette is, ám minden alkalommal újabb és újabb lelki energiákkal töltődött föl.
Közbevetőleg itt kell elmondani, hogy Itália abban az időben még nem volt egységes állam. Nem csak hercegségek acsarkodtak egymásra, mint pl. Milánó, Velence, Lombardia stb., de németek, franciák és spanyolok is próbáltak fennhatóságokat szerezni, különösen a Desenzano-Brescia-Velence kereskedelmi útvonalon. 1509-től 1516-ig meg-megújuló háborús villongások pusztították Észak-Itália városait, sőt még Rómát is felégették!
1512-ben pl. a spanyolok elfoglalták Bresciát és több mint 10.000 embert öltek meg, nem kímélve a kolostorok
nővéreit sem. A házakat 
lerombolták, az állatokat elhajtották és az emberek értelemszerűen elmenekültek.
(Képen az 1945-ben lerombolt bresciai Szt Afra templom, jobbra Augustino Gallo képe).
Angéla pl. Cremonába menekült, ahol egy Augostino Gallo nevű nemeslelkű ember fogadta be.
1516-ban velencei segítséggel, tíz napos küzdelem során kiűzték a spanyolokat és helyre állt a béke és Angéla visszatért a városba, ahol üszkös romokat és az őrület szélén álló testileg-lelkileg sérült embereket talált. A ferencesek támogatásával óriási missziós munkát végzett és felkérték, hogy látogasson meg egy bresciai nemes özvegyet, bizonyos Catherine Patengola asszonyt, aki férjét és gyermekeit is elvesztette.
(Alsó kép a velenceiek)
(Forrást lásd az első részben!)
(folyt. köv.)
