Ugyanezen okból óvakodjunk azon képmutatóktól, akik családi örökségként hordják a Szent Szűz jelvényeit és a nagymama rózsafüzérét kiakasztják az autójukban, de lelkükben távol állnak a katolikus hitélettől! A bűneiket és rossz szokásaikat úgymond a Boldogságos Szűz köpenye alá próbálják rejteni, hogy az emberek szemében másnak tűnjenek fel, mint amilyenek.
Távol kell tartani magunkat az önző tisztelőktől is, akik csak azért folyamodnak a Szent Szűzhöz, hogy valamely betegségből kigyógyuljanak, egy veszedelemtől megmeneküljenek, vagy sikeres vizsgát tegyenek. Különben figyelmen kívül hagyják nemcsak a Mária iránti tiszteletet, de még a keresztségi fogadalmukat is!
Miután Grignon tanítása nyomán példáztam a hamis tisztelet jellemzőit, most röviden bemutatom az igazi és bensőséges Mária-tiszteletet is, melynek lényege, hogy életünkben a Szűzanya erényeit próbáljuk követni, bensőségesen, állhatatosan, önzetlenül és legfőképp pedig Jézus iránti odaadó szeretetből!
Szent Lajos megfogalmazásában az igazi Mária-tisztelet először is bensőséges, azaz lélekből és szívből jön ‒ abból a Jézus iránti odaadásból forrásozik ‒, mely alapjaiban meghatározója katolikus hitéletünknek! (106)
Ez a tisztelet bizalommal teli a Boldogságos Szűz iránt, mint a gyermek bizalma jó anyja iránt. Ez teszi azt, hogy a lélek valamennyi testi-lelki szükségletében nagy bizalommal és gyengédséggel folyamodik Máriához. Minden időben, minden helyen és minden ügyében jó Édesanyjaként hívja segítségül! Hogy kételyeiben megvilágosítsa; hogy tévelygéseiben újból jó útra vezesse; hogy kísértéseiben támaszt nyújtson; hogy gyengeségeiben megerősítse; hogy bukásaiban felemelje; a csüggedésében bátorítsa; hogy keresztjeiben, munkáiban és az élet viszontagságaiban megvigasztalja. (107)