Ámde el kell mondani, hogy létezik sajnos hamis Mária-tisztelet is!
Őrizkednünk kell ezektől, nehogy a gáncsoskodó és aggályos tisztelőkhöz tartozzunk, akik túl teologizált szemléletükkel semmit sem hisznek el, de mindent bírálnak. Még a legősibb ájtatosságot is „érzelmi, vagy népi vallásosságnak” titulálják. Azt állítják, hogy akik igazán vallásosak, azok közvetlenül Jézus Krisztust kérik imáikban ‒ amellett ‒ ők ezt sem teszik.
Ne tartozzunk az aggályos szűkkeblűekhez sem, akik a Jézus Krisztus iránti imádást féltik a Máriát-tisztelettől ‒ jóllehet ők azok ‒, akik a hagyományos „imádási gesztusokat" oly könnyedén elhagyják! Tartsuk magunkat távol a külsőségesektől is, akiknek egész Mária-tisztelete csak látszat, mert nincs benső lelki életük még ha elő is fordul, hogy képmutatásként elhadarják a rózsafüzért! Mutogatják magukat, hogy templomba járnak, ámde áhítat nélkül hallgatják a Szentmisét, és életükön a legkevésbé sem javítanak. Elhitetik magukkal, hogy „érdemeikért" Isten majd megbocsát nekik, és nem halhatnak meg Szentségek nélkül, így tehát nem kárhozhatnak el!
Az előzőkhöz hasonlatosak az elbizakodottak is, akik bár a hamis Mária-tiszteletük ürügye alatt bűneikben poshadnak, ám az újabb és újabb „Mária-üzenetekből" merített „jólértesültségükkel" kérkednek, sőt buzgón terjesztik. Az ilyenek nemcsak tévedésben élnek, de másokat is megtéveszthetnek! Anélkül követik az újabb üzeneteket, hogy a Szent Szűz egyházilag jóváhagyott kéréseit valaha is teljesítették volna, így számtalan kegyelmi hatástól zárják el magukat!
