Szent Bernát és Szent Bonaventura szerint Istentől való esdeklésünkben emberileg három lehetőség van. Az első Isten Szentséges Anyja Mária. A második Jézus Krisztus. A harmadik az Atyaisten.
Hogy Jézushoz jussunk, Szűz Máriához kell fordulnunk, hiszen ő a mi közbenjáró Szószólónk. Hogy az örök Atyához eljussunk, Jézushoz kell mennünk, mert ő a mi Megváltó Közbenjárónk.
Kérdés azonban, hogy túlzásba eshetünk-e az Isten Anyja iránti tiszteletünkkel? Nézetem szerint akkor nem, hogyha megmaradunk annál a bensőséges gyermeki ragaszkodásnál, melyet akár a földi édesanyánk iránt is gyakorlunk! Végtére is a Mária-tiszteletben kevésbé a túlzásoktól kell tartanunk, mint inkább az álszentségtől! (86)
Szent Mechtild egy alkalommal tudni szerette volna, hogy mivel kedveskedhet leginkább Égi Anyjának. A Szent elragadtatásba esett és megjelent neki a Szent Szűz, akinek keblén arany betűkkel ragyogtak az Angyali Üdvözlet szavai, és így szólt: „Leányom! Senki sem köszönthet szebben más üdvözlettel, mint azzal, mellyel a Legszentebb Szentháromság adta tudtomra az istenanyai méltóságot”!
Következésképp tehát természetes, hogy Szűz Mária szerető gyermekei nagy áhítattal viseltetnek az 'Üdvözlégy', vagyis az angyali üdvözlet iránt. Mindamellett, még a buzgóbb hitéletet élők közül is csak kevesen ismerik ennek az imádságnak értékét, érdemét és rendkívüli kegyelmi hatását. (249)