Az, hogy Jézus Krisztus az egyedüli közvetítő Isten felé, és rajta kívül nincs más közbenjáró, Luther Márton kezdeti igehirdetésében még nem, de a későbbi protestáns felfogás szerint, hitvallássá vált. És végülis ez helyes volna, ha az Evangélium szerint élne az emberiség!
Ennek okán a nagy szentek – köztük Grignon Szent Lajos is ‒ felteszik a kérdést, elég nagy-e a tisztaságunk ahhoz, hogy önállóan és közvetlenül forduljunk Jézus Krisztushoz? Mert sajnos, ha bűneink miatt méltatlannak tartjuk magunkat közvetlenül Üdvözítőnkhöz fordulni, akkor bizony ajánlatos az Ő édesanyja közbenjárását kérnünk.
Szent Bernát szerint is a Közbenjárónál is közbenjáróra van szükségünk, és erre a Szeplőtelenül Fogantatott Istenanya a legalkalmasabb. Általa jött ugyanis Jézus Krisztus hozzánk, és általa kell nekünk is Hozzá mennünk.
A Szűzanya gyöngéd, nem szigorú, nincs benne semmi félelmetes, inkább szép, szelíd és anyai. Oly szeretetteljes, hogy senkit nem utasít el, akik közbenjárását kérik, ha mégoly nagy bűnösök is! A szentek tanúsága szerint, amióta világ a világ, sohasem lehetett hallani, hogy Mária eltaszított volna bárkit is, aki kitartó bizalommal fordult segítségéért. Istenanyai méltósága ugyanis oly egyedülálló, hogy kérése Szent Fiánál nem talál visszautasításra. Elég, ha könyörögve megjelenik az Úr előtt, aki rögtön teljesíti kérését, mert Édesanyja látása és kérései mindig megindítják Irgalmas Szívét. (85)
