Az Újszövetség a végidőnek két jelét ismeri: az egyik az Emberfiáé ‒ a Kereszt ‒, amely a vég előfutára (Mt 24,30), a másik a „Napba öltözött Asszony” a Jelenések könyvében (12,1-6). És amíg föl nem kél az „igazságosság Napja, Krisztus”, addig a Napbaöltözött Istenanya mutatja nekünk az irányt! Vagyis, Mária öltözik az igazságosság Napjába, és jelenik meg számunkra. Mert miként jel volt Ő kezdetben, akként jel lesz az idők végéig is, ahogyan a Jelenések könyve írja: „Nagy jel tűnt fel, egy asszony”. (Jel 12,1.).
Csodáljuk Isten ajándékát Máriában, és adjunk hálát az Égi Édesanyáért, s mindazért, ami benne, általa és vele történt! Mélyedjünk el abban az isteni misztériumban, amit Mária jelez és ajándékoz nekünk!
Ne féljünk tehát, hanem bízzunk, mert van nekünk anyánk az égben! Igen-igen, nagy és reménytadó szavak ezek, melyek gyermeki odaadásra kell, hogy késztessenek bennünket, az Ő oltalmazó kéréseinek a teljesítésére. Rá figyeljünk tehát mert tudva tudjuk, hogy egy anya, az Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza és védelmezi övéit.
Éljünk a Szűzanya által felkínált kegyelmi eszközökkel! Hordjuk a kármelita Skapulárét, a Csodásérmet, végezzük az első-szombatokat és naponta mondjuk el a szent Rózsafüzért, esedezve Szíve Szeretetlángjának mielőbbi kiáradásáért! Mindenekelőtt azonban járjunk Szentmisére, éljünk szentségi életet, amíg megtehetjük!