A Boldogságos Szűz evilági életét az Evangéliumból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a Kereszten utolsó szavaival nekünk ajándékozta Máriát (Jn 19,26), hogy legyen valamennyiünk édesanyja. A Szent Szűz a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék!
Történelmi méretű küzdelem folyik ugyanis minden egyes lélekért, s ebből a harcból nem marad ki senki! Feladatunk, hogy rövid földi életünkben bizalommal megvívjuk a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s ezáltal elérjük önmagunk és embertársainak örök boldogságát.
Küzdjünk tehát, mert vigaszunk, hogy van nekünk Mindenkor Segítő Anyánk az égben! Ő ugyanis Isten akaratából folyvást segítségünkre van a küzdelemben, s azon igyekszik, hogy a jelenéseivel, figyelmeztetéseivel, leleplezze a bűn szerzőjét.
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekeit veszélyben látja. A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt. Aggódva figyeli lépéseinket és az emberi társadalom tetteit.
Ezért kér és int üzeneteivel és próbálja gyermekeit az evangéliumi úton tartani!
