Az Isten áldjon meg Benneteket, ha békés jövőt akartok, akkor imádkozzatok!
"De miért kéne Máriához fordulnunk segítségért?" – kérdezheti a csüggeteg ember. Nos, a fatimai Jácinta kórházba menetele előtt így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (FATIMÁRÓL BESZÉL LÚCIA NŐVÉR, IV. kiadás 2006. 127-128.)
És valóban, most az utolsó időkben az Istenanya személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe − feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról és nem kérnénk szüntelenül az oltalmát a világra, az Egyházra és édes Magyar Hazánkra!
Sajnos lehet, hogy nem annyira fiktív az a párbeszéd, ami egy nagymama és unokája közt hangzik el majdan: – "Igaz nagymama, hogy a te idődben mindenki szabadon járhatott Szentmisére, ahányszor csak akart? – Halkabban kicsim, halkabban! Igen igaz! – És akkor ti mindennap jártatok templomba? – Nem kisunokám, sajnos nem! – Neeem? És miért nem? – Mert nem volt időnk! – És most van? – Sajnos most sincsen, de ha lehetne, szüntelenül járnánk töltekezni az Úr kegyelmeivel, melynél nincs fontosabb! Most szenvedjük e mulasztásunk következményeit! – Nagymama, mondd meg nekem halkan: én valóban meg vagyok bérmálva? – Igen, így van! Szegény apád két hónap alatt talált egy olyan atyát, aki püspöki felhatalmazással bírt a Szentség kiszolgáltatására, és hajlandó volt élete kockáztatása árán eljönni, hogy a garázsunkban megkereszteljen téged, de ezt el ne mondd senkinek!"
Kedves Olvasóim! Ezt az időt várjátok? Mert ha be is következne - megrövidíthető, ha Máriával Jézus Anyjával, egy szívvel-lélekkel engesztelünk és imádkozunk a világ békéjéért!
Illő és üdvös lett volna a Magyar Egyház részéről, ha 2017-ben a Fatimai események centenáriumán, a Magyar Püspöki Kar ünnepélyes keretek közt felajánlotta volna hazánkat Mária Szeplőtelen Szíve oltalmába! Az állam részéről pedig szép gesztus lenne, ha legalább az egyik Mária-ünnepet: augusztus 15-ét vagy október 8-át munkaszüneti nappá nyilvánítaná! A fentiekre és erre a szándékra is, és egyáltalán Édes Magyar Hazánk lelki és gazdasági fellendüléséért mondjuk naponta a Rózsafüzért és az alábbi fohászt:
Magyarország Királynője!
Könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod
kegyelmi hatását az egész emberiségre!