Szentünk utolsó napjai
Grignon Szent Lajos életének utolsó óráiban átélte mindazt a sok bizonytalanságot, melyet már nem Ő fog rendbe rakni. A hét segítőtestvér közül addig csak négy vállalkozott fogadalomtételre, három még habozott. Az új férfirendnek még sem szabályai, sem hivatalos neve nem volt. Mária Társaságát egy ideig a Szentlélek Atyáinak nevezték, ma Montforti Atyáknak hívják őket. A Regulát illetően annyiban állapodtak meg, hogy fő igyekezetük a missziók adása, a vagyonnélküliség, a gyalog közlekedés és a vagyonközösség lesz. A .jpg)
falut előnybe részesítik a várossal szemben, a szegényeket a gazdagokkal szemben. Lesznek segítőtestvérek is, de elöljárójukat a misszionáriusok közül választják. Terjesztik a rózsafüzért és a keresztségi fogadalom megújítását. Mindenütt az engedelmesség példaképei lesznek.
Végrendeletét szentünk 1716. április 27-én írta alá. Ezt követően csak a mennybemenetelre készült, s a XI. Kelemen pápa által búcsúkkal ellátott feszületével megáldott mindenkit, majd maga szerkesztette énekbe kezdett:
Gyertek barátaim a Paradicsomba,
Isten örök Hajlékába, föl a magasba!
Bármily nyereség is az, mit a föld kínál,
Százszor többel kecsegtet a jóságos halál!
Nagyobb s szebb is az, mi vár már odafönn,
Jézust és Máriát dicsérni örökkön, örökkön!
Az erőfeszítés túl nagy volt. Szentünk hangja megtört s rózsafüzért szorongató keze erőtlenül esett a párnára. Mulot atya kezéből vette utolsó szentáldozását. Hosszú csend után, mintha suttogott volna valamit:
…ó, mily gyönyörű a Szűzanya, …ó ha ismernék Őt az emberek… csak Ő tud szenteket formálni fiatalból… öregből… jókból és közömbösökből… ó, ha felfedeznék az Ő hatalmas anyai erejét… mindenki átadná Neki… teljesen az életét!…Mária… Mária…édes szép… Sz…
A jelenlévők aggodalommal néztek egymásra, az agónia azonban folytatódott, Lajos atya erősen remegni kezdett, NEM! NEM! – kiáltotta erőtlenül. – Szükségtelen engem rohamoznod! Jézus és Mária velem van… életem végéhez ért és többé már nem vétkezem!
.jpg)
