A kereszt tanítása
Végre Montfort la Cane lakossága is örvendezhetett a hírnek, hogy legnevesebb szülöttjük náluk is tart lelkigyakorlatot. Az idős Grignon szülők, – akik már jó tíz éve Rennesben laktak –, erre az időre visszatértek régi otthonukba nem csupán azért, hogy részt vehessenek papfiuk misszióján, hanem hogy egy kis vendéglátással megünnepelhessék az eseményt. Az édesapa nagylelkűen felajánlotta ugyanis fiának, hogy mise utánra hívja meg barátait egy „kerti agapéra”. Ételre-italra ne legyen gondja.
Annál nagyobb volt megrökönyödése, mikor látta, hogy nem csak gyermekkori barátok gyülekeztek a kertben, hanem a közel és távoli környék szegényei, nyomorékjai és koldusai is. Régebben, hirtelen haragjában bizonyára jól leteremtette volna legidősebb gyermekét, most azonban mintha valami megváltozott volna atyai szívében; végre megértette a saját fiát!
Jézus intő tanácsa jutott az eszébe: „Mikor ebédet, vagy vacsorát adsz, ne barátaidat és testvéreidet hívd meg, sem pedig a gazdag szomszédokat. Különben ők is visszahívnak, s visszaadják! Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, a vakokat és bénákat, s boldog lehetsz mert ezek nem tudják viszonozni neked, ám visszafizetik majd az igazak feltámadásakor!”
Bár ekkora nagy sokaságra Grignonék nem számítottak, az étel és ital mégis elegendőnek bizonyult, mert
a szomszédok is besegítettek. Valójában azonban fel volt bolydulva az egész városka.
_1.jpg)
De mi is történt a templomban, ahol hatalmas tömeg várta Lajos atya ékes szentbeszédét? Ő valahogy akként döntött, hogy előnyösebb, ha az „angyalok nyelvén” szól közvetlenül a lelkekhez.
Végtelennek tűnő hosszú perceken át várták, hogy szentünk megszólal, ám Ő csak hallgatott és szemeit átható tekintettel a szentély feszületére szegezte, majd szinte könnyekkel küszködve, sajnálkozó megrendüléssel nézett végig a pisszenéstelen tömegen. Ezt követően, egyetlen hang nélkül lelépdelt a szószékről és kezében elefántcsont feszületével, elindult a levegő után kapkodó, tágra nyílt szemű emberek felé. Sokaknak – de nem mindenkinek – csókra nyújtva, így szólt: – „Íme a ti Megváltótok, akit bűneitekkel megbántottatok!”
A hatás katartikus volt, a népen valami átszellemült megrendültség vett erőt és sokan zokogásba kezdtek. Azok is, akik megcsókolhatták a keresztet és azok közül is sokan, akiknek szentünk nem nyújtotta oda!
A legváratlanabb hatással azokra volt a Kereszt Tanítása, akiket csak a kíváncsiság hozott be a templomba. Most érthetetlen módon szembesülniük kellett vádló lelkiismeretükkel, s ez alapjaiban rendítette meg őket, megtértek.
