A segítőtárs
Közben a Montbernarge környéki sikereknek is híre ment, elismerésre késztetve a Poitiers-i püspököt is, aki további missziókra kérte fel szentünket. Napokon belül egy szintén egyházmegyés faluban, Saint Savin-ben találta magát. Újabb siker, újabb megtérések, az Evangélium újabb diadala Szűz Mária által! Az iszákosság, a szerencsejátékok és egyéb visszásságok, itt is az igazi erényeknek adtak helyet. A nép ajkán egyre gyakrabban keringtek csodás gyógyulásokról szóló történetek. Nem volt otthon, család, ahol ne tisztelték volna a Szűzanyát, ahol ne vált volna a rózsafüzér elmaradhatatlan napi imádsággá. Természetes, hogy Grignon atya hálatelt szívvel mondott köszönetet Égi Anyjának s összekulcsolta kezét. „Számít is az, hogy mi ennek az ára? Hogy mindez mit követel tőlem? – suttogta elszántan. – Kell és üdvös is, hogy még több lemondást és áldozatot vállaljak magamra. Végülis, egy missziós, aki nem szenved és nem imádkozik azokért, akik veszélyben vannak, az tökéletes tévedésben él. Annak kudarca biztosított!” Amint így gondolkodott, felmerült lelkében a kérdés: ha egy egyszerű pap ennyi eredményt képes elérni az újraevangelizálás terén, milyen sikereket arathatna Jézus, ha több missziós papja munkálkodna együttesen?! Ámde a Mária Társasága csak álom és még egyetlen, akár csak szimpatizáns papot sem sikerült találnom – sóhajtozott Lajos atya.
Másnap, amint a püspök által kijelölt lakhelyére ment, a Vezeklők kápolnájában egy elmélyedten rózsafüzérező fiatalemberre lett figyelmes, aki láthatóan vándor volt, bottal és batyuval. Az atya kíváncsian fürkészte és meg is kérdezte, hogy mi járatban van. A fiú elmondta, hogy a kapucinusokhoz szeretne belépni, mert a lelke mélyén érzi a Szűzanya hívását. Az atya szemeibe örömkönnyek tolultak és tudatta a derék fiúval, hogy megérkezett és ne tovább! Mellette épp a Szent Szűz igazi szolgálatába léphet, majd elmesélte céljait és küzdelmes, de olykor örömteli sikerekkel vigasztalt sorsát. A fiú – akit ezentúl Mathurin testvérnek szólított –, maradt.
Lajos atya saját szálláshelyén jelölt ki szobát a legénynek. Ott és napközben is, ha tehette oktatta a fiatalembert, s beavatta a Mária Társasága Missziós Rend nagyszabású tervébe, melyet többségében „lánglelkű” papok alkotnak majd, de a segítőtestvérek közül ő, Mathurin az első. Szinte látnokian mesélt a Rend jövőbeni tagjairól: Ők a Boldogságos Szűz igazi szolgái lesznek, akik Szent Domonkosként fognak föl s alá járni a világban, az Evangéliummal és a Rózsafüzérrel felfegyverkezve. Világító fények lesznek a sötét világban…” – tanított Grignon atya.
– Atyám! Ön tudja, hogy mennyire szeretem a szentolvasót imádkozni, néha azonban úgy érzem, hogy a szemlélődő, benső imára kellene helyeznem a hangsúlyt. Mi a helyes? – kérdezte Mathurin.
– „Hidd el nekem, kedves testvérem! Ha te a szemlélődés felső fokára akarsz eljutni – anélkül, hogy önmagadat félrevezetnéd, vagy az ördög hálójába ne jutnál, (ami gyakori a misztikus hajlamú lelkeknél) – akkor imádkozd el naponként – ha lehetséges – az egész szentolvasót vagy annak legalább egyharmadát: az öttizedes rózsafüzért! Az ördög rabja lenne ugyanis az a gőgös lélek, aki csak a belső imára helyezné egyedül a súlyt – abban a hiedelemben –, hogy a szóbeli ima csak a kezdőknek és a tökéletleneknek való.
Tarts ki tehát hűségesen rózsafüzéred mellett s biztos lehetsz abban, hogy aki azt naponként elimádkozza, az nem esik tényleges eretnekségbe, sem a sátán csapdájába! Ez egy olyan igazság amit saját véremmel is kész lennék aláírni!
Ha pedig a nagy irgalmasságú Isten a szóbeli ima közben vonzana – mint annyi szentet –, akkor engedd magad vonzatni, hogy szabadon működjék és imádkozzék benned az Úr! S ha kell, ezen a napon a rózsafüzért is elhagyhatod.
De ha még nem jársz ily magasban, hanem az imaélet alsóbb fokain, akkor kevés a jogcímed arra, hogy a rózsafüzérezést abbahagyd, annál is inkább, mert ez segít téged az erények egyre tökéletesebb gyakorlásában, s számodra valóban Jákob lajtorjája lesz tizenöt létrafokával, melyeken erényről-erényre, fényről-fényre juthatsz előbbre és minden önámítás nélkül könnyedén hághatsz Jézus Krisztus tökéletes követéséig!” – válaszolta Grignon atya.