Montforti Grignon Szent Lajos műveiben, már a 18. század fordulóján elmélkedik a Szeplőtelen Fogantatásról, sőt a Szeplőtelen Szívben való menedékről, amely követendő fogalomként, szintén csak Fatimában hangzott el! Vianney Szent János példájára szinte mindenkit Mária Szeplőtelen Szívébe kellene helyezni! Ezt valósította meg jelképesen az Ars-i szent plébános is, aki az Ars-i bazilikában ma is látható Mária-szobor nyakláncán egy nagyméretű (nyitható) szívbe helyezte híveinek neveit. (Ld. alul!)
Az egyháznak mindenkor fokozottabban kellene hirdetnie a Mária-tiszteletet, és ezen belül a Szeplőtelen Fogantatás kiváltságát, mert sajnos, amikor a népek minden ősisége ellenére megismerték az Istenanya korántsem új megnevezését, sokan félreértették a dogma értelmezését. Nem úgy kell érteni ugyanis, hogy Mária, a szüleinek szerető együttléte nélkül fogant volna, hanem hogy Mária a (biológiai) fogantatásának pillanatától kezdve mentes volt az eredendő bűn foltjától! Nem szabad tehát összekevernünk az Angyali Üdvözlet jézusi foganásával (amit a Szentmise aznapi evangéliuma is sugall, sajnos zavarólag).
Nem beszélve arról, hogy a szeplőtelen foganás, teljesen különbözik a szűzi szülés fogalmától is! A szűzi szülés mellett, (elméletben) minden felekezet tanúságot tesz, de a Szeplőtelen Fogantatás mellett egyedül csak a Katolikus Anyaszentegyház tanúskodik! Mária tehát az Új Teremtés és Új Teremtmény, Szeplőtelen Fogantatása első pillanatától fogva.
A fentieket kibontva, minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus megváltására van utalva. Mária is, mint az emberi törzshöz tartozó teremtmény így született volna, de nem így történt! A Legszentebb Szentháromság – Máriát, mint Jézus Krisztus leendő Anyját –, a Megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként, páratlan kiváltságban részesítette, és fogantatásának első pillanatától megőrizte Őt az áteredő bűntől.