IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa, abban a pillanatban, minden bizonnyal oly különleges kegyelemben részesült, hogy bele ne haljon a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe".
A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját: "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!" (IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla) És ezen utolsó mondatnak az "erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek" kellett volna megvalósulnia a keresztény világban. Ámde 1858-ban a Lourdes-i jelenés idején a hívő nép szinte még nem is hallott a dogmáról, és magának Szent Bernadettnek is egészen a plébániáig kellett ismételgetni a furcsa bemutatkozást: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás"!
A Szeplőtelen Fogantatás meghatározásából egyenesen következik a Szeplőtelen Szív fogalma, mely 1917-ben Fatimában hangzott el először az Istenanya ajkáról. Érdekes, hogy 1830-ban az említett Csodásérmen már a Szűzanya kérte a "Két Szív" ábrázolását!
