A kinyilatkoztatás és az Egyház tanítása közvetlen és világos kijelentéseket tesz Mária üdvrendi szerepéről, melyeket hitigazságokként fogalmaz meg, ezeket nevezzük dogmáknak.
A Mária-dogmák, Isten Anyjának egészen sajátságos privilégiumait tárják elénk, egymásból következnek és egymásra épülnek, ám figyelemreméltó, hogy mindig a világ sorsának kritikus pontján kerülnek kihirdetésre!
Eddig négy dogmát nyilatkoztatott ki a Katolikus Anyaszentegyház, mégpedig 'Mária Isten Anyja' (431); 'Örökös szüzessége' (649); 'Szeplőtelen fogantatása' (1854); 'Mária mennybevétele' (1950). És várat még magára egy "ötödik Mária-dogma" is, mely elhozhatja Krisztus Békéjét a világnak, és ez "Mária, a Megváltó Társa".
Kedves Olvasóim! Az iménti felsorolásom a Mária-dogmák fejlődését vázolta fel, most a "harmadik", Mária Szeplőtelen Fogantatásáról és e dogma kibontakozásáról beszélek!
Már az 5. században Szent Ágoston a pelágiánusokkal vitázva így érvel: a bűn minden ember számára alapadottság, "kivéve azonban Szűz Máriát, az Úr Krisztus méltósága miatt!"
A keleti egyházban Szent Anna foganása ünnepeként nevezték, amelyet a 8. században még december 9-én ültek. A nyugati egyházban a 9. századtól kezdték ünnepelni. Magyarországon III. Béla király honosította meg a 12. század második felében, és a Pray-kódex, mely hazánk első teljes misekönyve, már kiemelten jegyzi a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét. Mindemellett Rómában csak a 14. század első felében, XXII. János pápa idején kezdték ünnepelni.