VI. SÁNDOR PÁPA ÉS LUTHER, MINT A KERESZTÉNY HIT ÉS ERKÖLCS KÉPVISELŐI 2
A rosszakaratú kortársak körében még nagyobb botrányt okozott VI. Sándor leánya Lucrezia, Giovanni Sforzával kötött házassága felbontása, hogy rögtön utána Biscegliai Alfonzhoz mehessen férjhez. Ez szintén azon a címen történt, hogy a házasság megköttetett, de végre soha nem hajta-tott.

Lucrezia erre megesküdött, de férjét hosszú ideig nem tudták rávenni. VI. Sán-dor azonban annyira megtartotta a tör-vényt, hogy addig nem bontotta fel leánya házasságát, míg a férj is el nem ismerte ugyanazt. Végül hosszas ellenállás után Giovanni Sforza is beadta derekát s ő is ünnepélyesen kijelentette, hogy a házassá-got soha végre nem hajtották. Erre meg-történt a házasság felbontása és Lucrezi-ának Biscegliai Alfonzzal való esküvője. Sforza közben emigrált s ott kijelentette, hogy nyilatkozata valótlan, mert a házas-ságot, igen is elhálták.
E házasság felbontása tehát nem annyi-ra tiszta, mint XII. Lajosé. Ennek felbontására csak egy jogcím volt s ezt sem látjuk annyira tisztán és kétségtelenül bebizonyítva, mint a francia király esetében. Annyi bizonyos, hogy VI. Sándor a törvény betűjét itt is pontosan megtartotta, de kérdés, hogy a valóság fedtee a törvénybetűjét? Én azt tartom, hogy fedte s állításomat bizonyítják a következők:
1. Miközben ez az ügy folyt, akkor gyilkolták meg VI. Sándor fiát, Juant, aminek hatása alatt — mint láttuk — a pápát a legkomolyabb és legőszintébb megjavulási szándék fogta el. VI. Sándor azonban ekkor is és ennek ellenére is a legnagyobb eréllyel folytatta Lucrezia házassága felbontásának ügyét. Ha nem lett volna ez ügyben teljesen jóhiszemű, legalább a na gy bűnbánat e napjaiban félbeszakította volna terveit addig, míg nagy jóakarata el nem párolgott. De nem szakította félbe.
2. Tény, hogy VI. Sándor nem csak azt kívánta Giovanni Sforzától, hogy a házasság végre nem hajtásáról írásbeli nyilatkozatot adjon, ami a házas-ság annyira óhajtott törvényes felbontásának elengedhetetlen feltétele volt, hanem egyúttal azt is követelte, hogy e nyilatkozat igazságának kö-vetkezményeként Lucrezia hozományát is adja vissza. Ezt a hozományt 31.000 aranyat, Sforzának vissza is kellett adnia. Ha VI. Sándorék nem lettek volna meggyőződve annak valóságáról, amit Sforzától írásban követeltek, feltétlenül megelégedtek volna magával a nekik annyira szükséges nyilatkozattal (kivált mikor úgyis oly nehezen sikerült megszerezniök), sőt talán titokban még ők fizettek volna érte Sforzának, semhogy az mert volna eszükbe jutni, hogy hálából a nekik annyira hasznos, valótlan nyilatkozatért még Lucrezia hozományát is megvegyék Sforzától. Pedig megvették rajta.

3. Lucreziának Giovanni Sforzával való házassága tényleg gyermektelen volt, második férjétől ellenben hamarosan gyermeke született s mikor ezt meggyilkolták s harmadszor is férjhez ment, ez a házasság se volt terméketlen, sőt halálát is gyermekágy okozta. Ez szintén valószínűsíti azt, hogy ami miatt első házasságát felbontották, nem volt álürügy.
4. Hogy Sforzát csak nehezen lehetett rávenni nyilatkozata kiadására s később ezt is visszavonta, nem bizonyítja, hogy a nyilatkozat valótlan volt. Giovanni Sforza férfiúi önérzetének ugyanis oly nagy serelme volt ez a nyilatkozat, hogy szégyenének nyílt elismerésére természetszerűleg nehezen lehetett rávenni annak a reneszánszkornak egyik főurát, melyben a nemiség oly nagy szerepet játszott s világos, hogy ha az illető nyilatkozata meghazudtolásával igyekszik szégyenét enyhíteni, ebből még egyáltalán nem következik, hogy nem a nyilatkozat, hanem a meghazudtolás az igaz.

Tény, hogy VI. Sándor idejében alig hitte el valaki, hogy a házasság felbontása törvényes volt, de hiszen nem is volt olyan bűn, amit kora VI. Sándorra rá ne fogott volna. Mert nem az a fontos, hogy az emberek mit gondolnak, mit írnak vagy beszélnek, hanem az, hogy igaz-e, amit írnák, gondolnak vagy beszélnek! S éppen az a történetírás - s minden igazságszerető ember - hivatása, hogy az igazságtalanságokat megcáfolja, a rágalmakat leleplezze.