Szemelvények a Lelki Naplóból
» A Szűzanya a feltétlen szerénységet szereti mindenkor, s így csak otthon írtam le, amiket mondott. Amikor Ő anyai jóságával Magához ragad, utána alig tudok visszaemlékezni szavaira. Amint elkezdte: „tüzet tűzzel fogunk oltani”, szavain igen meglepődtem, mert utána szünetet tartott, s azután így folytatta: „Olyan csodát művelek Én veletek (együtt) összefogva, melyen a világ tudósai hiába kísérleteznek, nekik ez soha nem lesz megoldható. Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel. Mert ők bírni fogják Istent és az Ő végtelen titkait. Igen, kislányom, tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. Szeretetlángom tüze oly nagy! És a sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! Ezt a Szeretetlángot adtam Én most kezedbe, és rövidesen eljut rendeltetéséhez. A szeretetemből kicsapó lángok oltják a pokol tüzét, és el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogják elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell Nekem az áldozat, a te, a ti áldozatotok, hogy a lelkekben uralkodó, a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék.”« (III/203)