Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 5
Az életrajzi sorozatomban olvasott (megrendítő) sorok is azt bizonyítják, hogy Erzsébetnek nem akadt egyetlen lelkivezetője sem – legalább is az első öt évben –, akivel megbeszélhette volna megpróbáltatásait, vagy aki „átfésülte” volna a naplójába írandó (vagy már beírt) sorait. A Lelki Naplóban nem is fedezhető fel a vezetettségből eredő, vagy jelentősebb fogalmazási korrekció. Ez egyfelől sajnálatos, másfelől emeli a négy elemit végzett családanya hitelét. Ennek felismerése és elismerése annál inkább aktuális, mert napjaink egy-egy „kétkedés mentes” látnokának, a világ legtermészetesebb dolgaként publikált „üzenetei” azért tűnhetnek tanításukban (esetenként) helytállóknak, mert vagy maguk kitűnően képzettek, vagy lelkivezetőjük szűrőjén keresztül fogalmazták meg azokat (nem beszélve azokról akik más, már elfogadott magánrevelációk szövegeiből plagizálnak)! Az ilyen írások – még ha helyes tanítást (is) hirdetnek – azért hazugságok, mert nem saját elmélkedéseikként, hanem „égi üzeneteknek" állítják be azokat! Végcéljuk tehát nem lehet más mint a zavarkeltés! Az ilyen látnokok ugyanis könnyen a „Nagy Plagizátor” áldozatául eshetnek, aki ha kell, még a „világosság angyalának is tetteti magát” (2Kor 11,14). Az Egyházzal való (akarva, akaratlan) szembekerülésük által az említett „érzékeny eszközök” a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1) eszközeivé válhatnak! Nem tekinthető tehát pozitívnak olyan magánkinyilatkoztatás, mely (így-úgy) engedetlenségből fakad, széthúzást kelt egy közösségben, vagy – amely azáltal, hogy félelmet keltő –, nem a „bízom Benned" keresztényi önátadottságot hirdeti! Erre sokak azt szokták válaszolni, hogy a Szeretetláng sem volt évtizedekig elfogadott és ez a magánykinyilatkoztatás is hasonló megosztottságot keltett! Nos, a Szeretetláng üzenetének bontakozási korában – melyet az AEH és a vérszagú kommunista titkosszolgálat felügyelt –, a "megosztottság" elsősorban nem teológiai kérdésekből fakadt (hiszen meg sem vizsgálták), hanem nagyrészt a politikai megfélemlítettségből. A "megosztottság" – melyet erőtlenségnek is nevezhetnénk –, elsősorban az akkori 25-30 évnyi ateista elnyomás, és a magyarországi kereszténység felekezeti megosztottságából fakadó "ál-ökumenikus tapintat" folyományaként magyarázható! Úgymond: "ne hozakodjunk elő az ősi magyar Mária-tisztelettel, de még kevésbé a Mária-jelenésekkel, mert ez sértheti protestáns testvéreinket!" – mondták egyes egyházi illetékesek) mellesleg épp azok, akik szintúgy "tapintatból" nem szólaltak meg, amikor "reformer testvéreink" "kárhozatos bálványimádásnak nyilvánították az Eucharisztiát és a Szentmisét" (lásd) !
A mai "üzenetközlők" zöme jó ha világosan látja a lényegi különbözőségeket! Hiszen, ha a Szeretetláng kiválasztottja égi üzenetet kapott 17 órakor, azt nem tette közzé az interneten negyed hatkor! Az un. "Szeretetláng", csak a kezdetétől számított (1961) 5-6 év múltán kezdett ismertebbé lenni! Erzsébet asszony ugyanis nem egy „sztárolt" vagy „megélhetési látnok" volt és a legkisebb mértékben sem hirdette önmaga az üzeneteket! Teljesen a lelkivezetésre hagyatkozott, amely (vagy akik) malma bizony lassan őrölt! Ezzel szemben az üzenetek elvárásait őneki magának azonnal meg kellett valósítania (böjt, virrasztás, szentséglátogatás stb), mindezt úgy, hogy még a saját családja sem tudott róla (nemhogy a szélesebb környezete)!!! Ezt kitűnően bizonyítják Erzsébet asszony életének (csaknem emberfeletti) küzdelmei, a Lelki Napló világos sorai és a róla való tanúságtevők.
De folytassuk alapkérdésünket, Erzsébet asszony kitartását a lelkivezetői mellett. A további idézetekből hihetetlenül mélységes emberi küzdelmekre-, gyengeségekre és megaláztatástatásokra vetül fény, melyek pontosan körvonalazzák a feltett kérdésekre adható válaszokat.
1963. október 1 én: »Ma az Úr Jézus ismét így szólt: „Ugye szenvedsz? Szenvedj Értem, ez az Én ajándékom, ilyet csak tőlem kaphatsz. Tiszta szeretetből viseld, akár lelki akár testi szenvedés. Emlékszel mit mondtam? Fel kell érnünk a Kálváriára! De a mi lábunk együtt járjon! És ha /mégis/ úgy érzed, hogy egyedül vagy, ezt csak azért teszem, hogy érdemeid legyenek, melyeket saját hibáid és a nekem szentelt lelkekért hozz meg. Ne légy türelmetlen lelkivezetőd miatt. Most én irányítalak. Te csak figyelj rám! Ha a kételyek sötétségében tartalak, Én akkor is veled vagyok. Ne felejtsd el, /hogy/ amikor a hajón aludtam a tanítványokat is megfedtem kicsinyhitűségükért! Csak egy szavamba kerül, s csönd és fényesség lesz lelkedben, melyet esetenként más által is küldök számodra. Akitől jön fogadd el, ha mégoly gyarló is az, aki által szólok hozzád. Mondom, újra teszem ezt azért, hogy az alázatosságod növekedjen benned. Ne aggódj lelkiatyád miatt csak bízz és remélj Bennem! Hagyatkozz Rám, ez a legfontosabb! Kis napraforgóm! Csak fordulj Felém, én az Isteni Nap érlellek /meg/ téged a szenvedések és fájdalmak által. Ne riadj meg a szenvedéstől, mely gyakran átvonul lelkeden. Azért teszem ezt, hogy hozzá szoktassalak, mert ezek által a szenvedések által járunk együtt, és gyűjtünk együtt. Ne idegenkedj!”« (II/6-7) »A Szentáldozásnál újra a lelkiatya hiánya nehezedett a lelkemre. (Az Úr Jézus szeretettel szólt hozzám:) „Légy türelmes és legyen világos előtted szenvedésed értéke! Megmondom miért tartom távol tőled lelkivezetőd; ajánld fel e a szenvedést is azon célra, hogy sok és igazi lelkivezető legyen /az országban/! Kérj sok kegyelmet, hogy sok és szentéletű gyóntató legyen! De sok lélek kerülne közelembe ezáltal, ha a lelkivezetők több megértéssel és türelmes áldozatvállalással vezetnék a lelkeket. Ez is missziós munkád legyen, hozz érte te is sok áldozatot. A mi kezünk együtt gyűjtsön!” – és hangja kedvesen kérő volt.« (II/12)
.jpg)
»A szentmise után a Szűzanya így szólt: „Ne legyetek passzív magatartásúak, sürgető szent Ügyemmel szemben. Mert a keveseken, a kicsinyeken és alázatosokon keresztül kell megindulni ennek a világot rengető nagy kegyelmi kiáradásnak. Ne mentegetőzzön és ne méltatlankodjon senki a meghívottak közül, /mert/ kicsiny eszközeim vagytok mindannyian.”« (III/132) »Ma az Úr Jézus beszélgetett: „Leányom! Légy az Én szolgáló leányom. Légy mindig ünnepélyes. Aki engem szolgál annak minden napja ünnepnap legyen. Ne engedj lelkedhez senkit és semmit ami lelked állandó ünneplését megzavarná. Vigyázz menyegzős ruhádra és sugározd általa a boldogságot, ahol megjelensz érezzék rajtad, hogy te mindennap a mennyei lakomán veszel részt. Óhajtsd, hogy sokan mások is, részt kérjenek ebből. Az Én országom eljövetele legyen egyetlen főcél, legyetek bátrak, valljatok meg Engem az emberek előtt! Tudod milyen sok jó lélek van, csak a gyávaság miatt nem tud Felém közeledni. Ne cselekedj semmit sem Nélkülem, egyetlen gondolatod se legyen, melybe bele nem viszel Engem, hisz Én adom az értelmet nektek, s ezt sajnos alig akad /valaki/ aki megköszönné! Eddig te sem köszönted meg, pedig ez isteni értelem bírása nélkül, ti sem volnátok különbek a többi teremtménynél. Amit az emberi értelem alkot az mind az Én értelmemből fakad. Köszönd meg ezt a csodás értelmet mások helyett is.”
Sajnos, hogy nincs lelki vezetőm akinek elmondhatnám a lelkemben történő változásokat, /melyhez/ sok mindenben tanácsot kellene kérnem. Az Úr Jézus váratlanul válaszolt szavaimra.
„Látom kicsinyhitűséged. miért vagy türelmetlen? Az Én dolgom, hogy mikor milyen lelkivezetőhöz kerülj. Ne félj Én majd Szívem szerinti lelkivezetőt adok számodra. Ne félj! Soha nem hagylak el – és szavai oly biztatóak voltak, melyek nagy megnyugvást adtak lelkemnek...”
Egy alkalommal panaszkodtam Neki: Uram, oly nehezen tudom ételeimet élvezhetetlenné tenni. Ő igen meg volt hatva és hosszan és sokat beszélt velem. Kár, hogy a szavak melyeket mondott nem írtam le, de szavai eggyé olvadnak bensőmben, hogy nem is tudnám azokat kifejezésre juttatni. A Úr Jézus megígérte, hogy különös erősítést fog adni nekem a virrasztásokra, s én csak szedjem össze magam minden erőmmel. Aznap este azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét.« (I/195-197)
