A katolicizmus 'egyetemessége' nem a modernizáló új reformok bevezetésével, hanem épp ellenkezőleg a krisztusi tanításhoz való visszatéréssel valósulna meg
Az előző két részben felvázolt szekuláris elszakadási mozgalom működtető erőforrása a protestantizmus és a szbdkmvesség, mely liberális szellemiségével igyekszik betörni a Katolikus Egyházba is. Ennek tüneti jelei:
a vallásszabadság esetenkénti félreértelmezése: a „szabadság”,
az esetenkénti ökumenikus engedékenység (liturgikus reformok): az „egyenlőség”,
az esetenkénti "bratyizás" a hierarchiában: a „testvériség”.
Annak következményeként, hogy a liberális gazdasági ideológia nem képes megnyugtató szociális alternatívát kínálni az emberiségnek, sajnos igen nagy veszélyt jelenthet a kommunizmus újbóli előretörése. Évezredek tapasztalata lehetne ugyanis, hogy ahol helye nincs a léleknek, ott óhatatlanul lelketlenség és lelkiismeretlenség van! Az Isten nélküli eszmék térhódítása pedig elborzasztó istentelenséggel jár, és ezt már sok nép megtapasztalhatta! Erre a globális veszélyre figyelmeztetett a Fatimai Szent Szűz 1917-ben, és ehhez kínál emberiség nagyságrendű összefogást a Szűzanya Szívének Szeretetlángjával! Össze kell tehát fognia az egész emberiségnek, nem a fenti hármas jelszóban, hanem a lélek indította szeretetben!