Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 10 (1952-től 1960-ig)
1951-ben megismétlődött a rémálom! Harmadszor is ki lettek írva a kitelepítendők közé! És ekkor az elhunyt családfő egykori orvos-kapcsolata segített, akinek a fia a Kitelepítési Bizottság főnöke volt! Hogy ennek túlélése csodának minősül-e? Azokra a zavaros időkre mindenképp! Mert azokban az időkben a „népdemokrácia” legnagyobb vívmánya „kommunizálás” volt. Ez pedig bárkit utolérhetett, ha nem volt eléggé kommunista és volt valamije!
1951. májusától Kőbányán dolgozott a volt EÖTLI, akkor már Gábor Áron Vasöntödében, mint Meós (II/22). Azért vették fel, mert értett a műszaki rajzhoz, melyet mint említettünk önképzéssel sajátított el 1930-ban. Az állás legnagyobb veszélye az volt, hogy a hadseregnek készítettek gránát-öntvényeket, melyeknél a legkisebb hiba is szabotázsnak minősülhetett! A kóreai háború végeztével az öntödében, profilváltásra hivatkozva elbocsátások voltak, így történt Erzsébet asszonnyal is!
1951. december 26-án első leánya férjhez ment.
1952. novemberétől a XIII. kerületi Szépasszony Tűzhelygyárban dolgozott egy darabig, ám a fizetség oly alacsony volt, hogy majd egy év után maga mondott fel.
Otthon, az egész család tevékenykedett valamivel, a fiúk pl. lószőr szitavásznat készítettek egy egy kezdetleges szövőszéken. Erzsébet asszony, ekkor vette hasznát kefekötői szaktudásának, melyre 1928-ban tett szert!
1953. őszétől 1956. szeptemberéig a Gázkészüléket Gyártó Vállalatnál, betanított munkásként dolgozott, normában, és ügyessége folytán igen jól keresett. Egy hónappal az 1956-os Forradalom előtt megszüntették a munkaviszonyát. Talán a Gondviselés lépése volt, mert a Szabadságharcban e gyár munkásainak is jelentős szerepe volt. Közben 1955 karácsonyán a második leánya is férjhez ment.
1957. júniusában férjhez ment a harmadik leánya is.
1957. nyarától Harangi László kelmefestő és tisztító alkalmazta a VII. kerületi Dembinszky utcában. 1960 nyaráig textil, falvédő, zsebkendő és konyhagarnitúrák festése és batikolása volt a feladata. Közben, 1958. januárjában megnősült másodszülött fia.
Az 1960-as esztendőre eltűntek az anyagi gondok, a házat megpróbálták úgy átrendezni, hogy a négy családnak is helye legyen. Erzsébet asszony úgy tervezte, hogy ősszel beiratkozik a Szabadegyetemre, psychológia és csillagászat témakörben. Ez azonban akkor úgy nézett ki, hogy átmeneti halasztást szenved.
Erre az időszakra tehető, Károly bácsi exumálása a Rákoskeresztúri Köztemetőben és áthelyeztetése a Remete-Kertvárosi Szentléket templomban lévő családi sírhelyre.
Erzsébet asszony rövid időre segédápoló lett a Széher Úti Kórházban, valamint a Tárogató utcai tüdőszanatóriumban. (Ehhez jól jött, a még 1928-ban elvégzett ápolónői és házigondozói tanfolyama. A visszaemlékező kollégái mondták róla, hogy különös érzéke volt az idősekhez.)
– Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)