276. Szenvedélyből megházasodni annyi, mint ittas és féleszű kormányossal hajóra szállni, viharos tengeren. (Szent Colombiere Kolos)
277. A családot mindig úgy tekintették, mint az ember társas természetének első és alapvető megnyilvánulását. A család ugyanis személyek együttese, melynek sajátossága a közös lét és élet... A család kezdete a házastársi közösség (communio), melyet a II. Vatikáni Zsinat „szövetségnek” mond, melyben a férfi és a nő „kölcsönösen ajándékozzák és megkapják egymást” (GS. 48), hogy családot hozzanak létre. (vö LCS 10-11.o)
278. Okos ember a szívét a fejében hordja. (Napoleon)
279. A keresztény házasságban a felek az állapotukkal járó feladatokhoz és méltósághoz külön szentségben kapnak erőt, és mintegy fölszenteltetnek. (ÚK 156)
280. A beleegyezést, mely által a házastársak elfogadják és ajándékozzák egymást, maga Isten pecsételi meg. E szövetségből „Isten rendeléséből szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe előtt is”. A házastársak közötti szövetség beépül az Isten és az emberek közötti szövetségbe: „Az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe”. (ÚK 1639)
281. A latin házassági szertartásban a két katolikus fél szövetségkötése többnyire szentmisében történik, mivel minden szentség kapcsolatban áll Krisztus húsvéti misztériumával. Ezért üdvös, ha a kölcsönös odaadásra (egységre) mondott igenjüket megpecsételik az Eucharisztia vételével is, így egyesülve Krisztus Egyházával, hogy Vele „egy testet” alkossanak. (vö ÚK 1621)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.