274. A házastársi szeretet egészen emberi, azaz érzékelhető és lelki. Nem merő ösztön vagy érzelmi indulat, hanem elsősorban szabad akarati megnyilvánulás, mely nemcsak arra törekszik, hogy megmaradjon, hanem hogy növekedjék is a mindennapok örömei és fájdalmai között úgy, hogy a házasok egy szív és egy lélek legyenek, s emberi tökéletességüket együtt érjék el. Ebből következően ez a szeretet hűséges és kizárólagos egész az élet végéig. Amiként ilyennek látják szeretetüket a jegyesek azon a napon, amelyen szabadon és tudatosan megkötik házasságukat. Jóllehet a hűség néha nehézségekkel jár, ám senki nem állíthatja, hogy ez a hűség megtarthatatlan, hisz épp ellenkezőleg minden időben nemes, érdemszerző és a hosszan tartó boldogság forrása. (vö HV)
275. A házastársaknak, mint a házas-feladatok hordozóinak, Isten felé kell fordulniok, ahonnan nemcsak segítségüket, de létjogosultságukat is kapják. Az Egyház tanítása szerint a házasság istenközpontú. A házasság nem egyéni igényeket vagy társadalmi célokat kell kielégítsen. Nem a nemzetet vagy az államot kell szolgálnia, hogy katonákat és adófizetőket szállítson, hanem elsősorban az istenszolgálat a rendeltetése és értelme, a maga sajátos jellege szerint. Ebből fakadó katolikus fölfogás, hogy az ember inkább Istennek van lekötve, mint házastársnak; hiszen Isten adja a szentesítést, értéket és erőt a házasság összes emberi vonatkozásához is. E tekintetben nincs különbség házas és szűzi állapot között, hiszen az elsődleges és alapvető emberi kötelesség: inkább Istennek kell tetszeni, mint az embereknek. (Sch.H. Nyomán)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.