269. A férj adja meg feleségének, amivel tartozik, hasonlóképpen pedig a feleség is férjének (1Kor 7,3).
270. Az értelem és a szabadakarat ösztönök feletti uralmához kétségtelenül aszkézisre van szükség, hogy a házasélet sajátos szeretetének megnyilvánulásai a helyes rendnek megfeleljenek: erre az aszkézisre különösen az időszakos önmegtartóztatásban van szükség. A házastársak tisztaságának ez a sajátos fegyelme nemcsak nem árt szeretetüknek, hanem egy nagyobb emberi értékkel is megajándékozza őket. Jóllehet ez a fegyelem állandó erőfeszítést kíván, üdvös erejével a hitvesek lelki javakkal gazdagítják egymást. E fegyelem táplálja a házastársak egymás iránti figyelmességét és egymással való törődését, segíti őket önzésük legyőzésében, mely akadályozza az őszinte szeretetet, és jobban elmélyíti felelősségérzetüket a gyermeknevelésben is.
271. Három állapot járhat fölemelt fővel az Úr előtt: 1) A házasság. 2) Az Isten országáért vállalt házasságnélküliség. 3) A (nem önhibából adódó) házasságra alkalmatlanság, Istennek felajánlott hivatásban. (Sch.H. nyomán)
272. Szomorú; ha a házasfelek nem tudnak elszakadni pl. az anyjuktól, vagy ha a szülők beleszólnak az ifjú pár életébe. Az is komoly hiba, amikor a házasfelek kipletykálják párjukat a barátaiknak, mert ezzel elárulják szövetségüket. Akárcsak az is, ha valaki egy barátot, hobbit, időtöltést, munkáját, a szüleit vagy akár a saját gyermekeit tartja fontosabbnak élete az párjánál.
273. A házassági esküt nem az 'ágytól-asztaltól' való kölcsönös különélés sérti, hanem a házasságtörés!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.