264. Társadban ne keress kifogásokat, mert az ördög százat is sugall, jóllehet tizede se igaz!
265. A házasság nem csupán az életadásra alapíttatott, hanem a személyek közötti fölbonthatatlan szövetségre, melyben érvényesül a gyermek java, miként a házastársak kölcsönös szerelmének helyes kifejeződése. (…) Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársak őszinte lélekkel ápolják magukban a hitvesi tisztaság erényét. (vö GS 50-51)
266. A házastársak bensőséges és tiszta egyesülései, amelyek az emberi életet továbbadják, „tisztességesek és méltóságteljesek” (vö GS 49). Nem válnak törvénytelenné akkor sem, ha a h.társak akaratától független okok miatt előre láthatóan terméketlenek lesznek, mert nem szűnik meg az a rendeltetésük, hogy a házastársak közösségét kifejezzék és erősítsék. A gyakorlatból tudott, hogy nem minden aktust követ új élet. Mindamellett az Egyház – miközben int a természettörvény megtartására – azt tanítja, hogy a házasélet minden aktusának alkalmasnak kell lennie az emberi élet továbbadására (Casti connubii enc.), s amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg. (vö. HV 5-6)
267. Legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat. (Theodore M. Hesburg)
268. Az egyik házasfélre, állapota vagy jogos kívánságaira való tekintet nélkül rákényszerített házasélet, ellene mond az igazi szeretetnek, ezért ellenkezik mindazzal, amit az erkölcsi rend a házastársak kapcsolatában megkövetel (HV 7). A mérlegelés, hogy mi a túlzás vagy az indokolatlan elutasítás, csakis a kölcsönös (megértő) szereret, a mértékletesség erénye, és a józan emberi ész szerint ítélhető meg! Be kell azonban látni, hogy a házasélet azon megnyilvánulásai, melyek hátráltatják, kizárják vagy kárára vannak az életet továbbadó képességnek, szemben állnak az isteni tervvel, melyre a házasság alapíttatott és ellene mond a férfi és a nő természetének és a közöttük fennálló bensőséges kapcsolatnak is. Erre pedig a feleknek, kölcsönösen tekintettel kell lenniük! 
