1956 november 4, a velejéig aljas árulás napja!
Keddi napra esett. Budapest lakossága november első napjaiban gyászolt, de egyben mindenfelé megindult a romok eltakarítása, rendrakás az utcákon. Hétfőre villamosok újra jártak, az élet beindult. Negyedike hajnalra azonban iszonyú moraj, aknatűz és bombák robajára ébredt Budapest dolgozó népe. A kommunizmus fellegvára, a Szovjetúnió hatalmas haderővel hadüzenet nélküli háborút indított Kárpát-medencei Csonka-Magyarország ellen, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megdöntse a törvényes Magyar Kormányt! A mellét veregető Nyugat és az USA gyáván és aljas szovjet alkuk árán nem segített! A támadási terv sikere érdekében Szerov, a KGB vezetője, a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalásokat folytató magyar tárgyalóküldöttség tagjait letartóztatta. A Moszkvában összeállított Kádár János vezette bábkormány politikai legalizálása érdekében pedig Nagy Imrét és a politikai vezetők egy jelentős részét – a törvényes kormány lemondásának kikényszerítése céljából, a Josip Broz Titóval történt megállapodás értelmében – a menedékjog felkínálásával a Jugoszláv Követség épületébe csalta. Hetekig tartó iszonyatos vérengzés kezdődött, kenyérért sorban álló asszonyokra nyitottak sortüzet, iskolás fiatalokat végeztek ki halomra és tüzérségi és repülős bombatámadást intéztek középületeink, templomain ellen. A Vörös Hadsereg nem tanult a Világháborúból és utcai harcokban vetette be a tankjait és páncélozott járműveit, nem számítva a pesti srácok és a lakosság hősiességére. Budapest utcái az agresszor roncstemetőjévé vált. Az első szovjet intervencióval szembeni lakossági ellenállás október 28-ig tartó szakaszában is nyomatékos leckét adott a megszállóknak! Addig a napig 200 db klf harckocsit vesztettek és közel 800-ra tehető a személyi veszteségük. Ezt sajnos messze felülmúlta a november közepéig tartó második orosz intervenció, mely ellen a honvédő szabadságharc során, több ezer fiatal szovjet katona lelte értelmetlen halálát, sok-sok orosz család és édesanya fájdalmára. Ha Budapest romokban hevert is és a fegyvercsörgés elcsendesült is, a békésnek tekinthető Bajza utcai Szovjet Nagykövetség területén belül további fegyverropogás hallatszott (nem támadás érte őket, hanem) saját katonáikat végezték ki halomra azok közül, akik megtagadták a parancsot, vagy átálltak, szimpatizáltak a magyar forradalommal! No persze, a "Marxista-Leninista humanizmust" soha nem érdekelte az egyén, az ember tragédiája! Ezt bizonyítja a szovjet gulágrendszer, az 1932-33-as szándékos ukrajnai éhínség, miként a Mao Ce Tung féle "kulturális forradalom" és a Pol Pot féle népírtás Kambodzsában, nem beszélve a lengyel és balti népek szisztematikus irtásról! Magyarországról 1945-ben a hadifoglyokkal együtt 900 ezer – főleg polgári személyt (fiatalkorúakat és nőket is) – deportáltak a Szovjetúnióba. A szovjet gulágok e rabjainak nagy része az életét vesztette, a többiek fizikailag és szellemileg megrokkanva tértek haza.1956 november negyedikével olyan honvédő szabadságharc bontakozott ki, melyben polgárok, pesti srácok, puszta kézzel szálltak szembe, a világ legerősebb hadseregével! (A magyar honvédség ugyanis szervezetileg nem vett részt a Magyar Honvédő háborúban!) Dicsőség a szabadságharc hőseinek vértanúinak és mártírjainak! Imádkozzunk értük! — Lásd mai napi "Egy nép azt mondta elég" posztom képsorozatát!
