248. A házasság valláserkölcsi közösség. Átöleli az embert minden tehetségével, felelősségével és legintimebb vonatkozásaival; lényege a személyiség legszemélyesebb önátadása és kölcsönös lekötése, melyet megpecsétel a gyermekvállalás és nevelés szent feladata! Ebből fakadóan a házasság fölbonthatatlan állandó közösség, miként a katolikus Egyház tanítja. (Sch.H. Nyomán)
249. Az egység, amelyről a Ter 2,24 szól „a kettő egy testté lesz”, kétségtelenül az, ami a házastársi aktusban kifejeződik és megvalósul. A Biblia rendkívül tömören és egyszerűen fogalmazva úgy utal a nemiségre, a férfiasságra és nőiességre, mint az ember – a férfi és nő – jellegzetességére, amely lehetővé teszi, hogy mindannyiszor, amikor „egy testté” lesznek, egyúttal egész emberségüket átengedjék a termékenység áldásának, mintegy különleges módon újra meg újra felfedezzék a teremtés misztériumát. Ily módon visszatérnek az emberségben való egységükhöz „csont a csontomból és hús a húsomból”, amely által megismerik és mint a legelső időben, néven szólítják egymást. Ezáltal az ember valamiképpen az eredeti, szűzi értékét éli meg újra. (vö FN. 49.o., vm. LCS 10-11.o.)
250. Jobb társtalanul, mint elhagyottan! (H 739)
251. „Az ember méltósága megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján, személyként cselekedjék és nem pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, s az alkalmat gondosan válogatja meg.” (GS 17)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.