240. Az 'együttélés'; a válás előkészülete.
241. A beleegyezést semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja. Ha e szabadság hiányzik, a házasság érvénytelen! Emiatt (vagy más, a házasságot semmissé tevő vagy tiltó akadályok miatt) miután az ügyet az illetékes egyházi bíróság megvizsgálta, kinyilváníthatja a „házasság semmisségét”, azaz hogy a házasság soha nem létezett. Ezen esetben a felek szabadok a házasságkötésre, de a korábbi együttélésből származó természetes kötelezettségeiknek eleget kell tenniük. (vö ÚK 1629)
242. A Házasság kiszolgáltatása mint megszentelő, liturgikus szentségi cselekmény, a megszentelő erő forrásához (az Eucharisztiához) kapcsolódik, ezért érvényesnek, méltónak és gyümölcsözőnek kell lennie. A jegyeseknek tehát szentgyónással kell fölkészülniük a házasságkötésre. (vö ÚK 1622)
243. A család szükséges adottság, melynek köszönhetően a személy 'bele nő' és megtanulja értékelni saját méltóságát, amelyre léte okán a családban szocializálódik. A tudomány kívülről tekint erre és úgy elemzi az emberi személyt, hogy nem az annak lényegét képező méltóságot helyezi a középpontba. Figyelemmel kell lennünk azonban, hogy becsüljük mindkét életet: a születendőt – mint a legkisebb és legvédtelenebb emberi lényt – miként a megszületettet, akinek segítenünk kell, hogy megtalálja azokat az utakat, amelyek őt az életének a teljességére vezetik. Ezzel szemben a szekularizált és az ál-modernizmustól elbódított megapoliszokban „jobban vigyáznak egy kutyára mint az emberi személyre”. (Bergoglio bíboros)
