205. Minden nő valahol még sértődős szűzlány – de baj, ha ezen érzékenység csak a házasságban kezd kimutatkozni. (H 981)
206. Minden férfi valahol még kiskölyök – azzal a különbséggel –, hogy már nem lehet elfenekelni! (H 980)
207. Semmi sem kíván annyira komoly megfontolást, mint a házasság! Itt kell leginkább ügyelni arra, hogy – életre szóló – szándékunk, egyezik-e Isten akaratával. Ez a választott állapot ugyanis sokkal több veszedelemmel, szenvedéssel és kötelességgel jár, mint bármi más hivatás! (Szent Colombiere Kolos)
208. A hajlam nem változik, csupán az önfegyelem.
209. Ha jó házasságot akarsz kötni, már ifjúkorodtól imádkozz jövendőbelidért! (H 351)
210. A házastársak hivatása együttműködni a Teremtő Istennel, aki a gyermekkel megáldja őket. Feladatuk a gyermek hitben és szeretetben való felnevelése úgy, hogy Istenhez majdan vissza is találjon! (H 341)
211. Ha két megkeresztelt ember házasságra lép, elnyerik mindazon kegyelmeket, hogy házastársi és szülői kötelezettségeiket teljesíthessék.
212. A rossz házasság, az át nem imádkozott és felületes ismeretséggel kezdődik! (Szent Colombiere Kolos)
213. A házasságkötést nem érzékek és érzelmek múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erős eltökélése kell, hogy késztesse. Valójában a lelkek előbb és szorosabban kötődnek egybe, mint a testek. Isten rendelése folytán, a lelkek egybekeléséből származik az elválaszthatatlan kötelék. (XI. Pius) 
