196. Jövendőbelidet ne aszerint válaszd; hogy milyen jól mutatna melletted! Inkább aszerint, hogyan állna helyt az életben, milyen szülő lenne, képes-e a veled való együtt gondolkodásra, képes volna-e egy gyalázatos válásra!? Végül pedig, hogyan állnátok majd meg ti együtt, Isten Ítélőszéke előtt!? (H 15)
197. Folytonosan kérnünk kell az Atyát, „hogy Lelke által megerősödjünk benső emberré” (vö Ef 3,16). Erre a „benső erősségre” van szükség a családi életben ahhoz, hogy a válság perceiben győzedelmeskedjék a felek szeretet-fogadalma: „hű leszek holtomiglan, holtáiglan”. (vö LCS 13.)
198. A házasságkötés sokak számára, kevesebb tervet és megfontolást jelent, mint egy utazásé! Ez olyan, mintha a pályaudvar legszebb vonatára szállnának fel anélkül, hogy meggyőződnének hová is megy!
199. A házasság „veszélyes üzem”! Nem a beindítása nehéz, hanem az „üzemben tartása”! (H 563)
200. A ragaszkodás több mint a hűség! A hűség ugyanis önmagában csak morális tényező. A ragaszkodás ezzel szemben érzelem is, mely igényeli a másik társaságát! Ezt fejezi ki a „soha el nem hagylak” esküje!
201. A házasság célja nem a szexuális aktivitás törvényessé tétele, hanem a családalapítás!
202. A Házasság Szentsége „a természetes szeretetet nagyobb tökéletességre emeli, az elválaszthatatlan egységet megerősíti és megszenteli a házastársakat”. (Tridenti Zsinat 24)
203. Az un. „férfi-női szerepek” családon belüli megoszlását, a hites szeretet természetszerűleg szabályozza.
204. A valódi szerelem végső célja maga az élet. 
