A Szeretetláng üzenete 1
A reveláció kora és a kiváltságolt személye
Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség és ennek folytán túlzott hiszékenység súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a stabil hitű keresztény környezetet. Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is többnyire átveszik a környező világ mentalitását, sőt hiszékenységükben könnyen felülnek a hamis "próféciáknak"! Ennek következtében az Egyházhoz való hűségük, így vagy úgy de megfogyatkozik s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az egyetlen hiteles forrásról, az Evangéliumról.
A szekularizáció, az elvilágiasodás már kétszáz éve rombol, korunkban pedig az erkölcsi liberalizmus és az ezoteriába hajló csodavárás végez pusztítást a lelkekben. Egyenes következményeként – különböző okok miatt ugyan –, de az egész világon (s nemegyszer az egyházi berkekben is) az istenfogalom torzulását okozza.
Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig az evangéliumi hitben való kitartó erőfeszítés nélkül senki sem üdvözülhet.
Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmet Istennél a Szeretetláng ajándékával.
Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony, a Szeretetláng látnoka csak átvitt értelemben nevezhető „látnoknak”. Saját szavaival élve, a szemeivel semmit nem látott, és füleivel semmit nem hallott. Ennek ellenére a látnok mégis világosan tudja, ki az aki hozzá beszél. Sőt azt is ,,látja”, hogy a Szent Szűz vagy az Úr tekintete szomorú, derűs, esetleg mosolygós. A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom – írja könyvében Antalóczi atya –, hogy Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony a Lelki Naplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt.
Erzsébet asszony 1913-ban született Budapesten, hatszori ikertestvért követően 13.-ként. 1926-ra még legtávolabbi hozzátartozója is meghalt! Ezt követően 1930-ig hajléktalanként tartotta el magát. 1931-ben férjhez ment, 16 év házasság után 1946-ban özvegyen maradt 6 gyermekével (a legkisebb 3 éves volt). Nehéz évek köszöntöttek családjára, munkahelyeiről sorra elbocsátották, súlyos kenyérgondjaik miatt még vasöntödében is dolgozott. Gyermekeinek felnevelése, majd a nyugdíjazás után csak pihenésre vágyott. 1961-ben látva gyermekei önállósulását, úgy remélte, hogy végre megpihenhet. Ám nem csak az égiektől kapott nehéz megbízatást – a Szeretetláng ügyét –, de 1965-ben egyik menye halálával három kis unokája nevelését vállalta magára nagyanyai jogon, beteg apjukat is gondozva.
Kezdetben az Úr tanította Erzsébet asszonyt. Első szavai ezek voltak: "Mondj le önmagadról!" (I/8). A Szeretetláng látnoka, korántsem fogadta természetesnek lelki párbeszédeit és időnként a kételyek kínjaival küszködött.* (IV/25) Ezzel magyarázható, hogy gyóntatók tanácsát kereste és kérte, mert a legkevésbé sem akart „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” lenni (III/190). Minden, emberpróbáló helyzet ellenére is igyekezett eleget tenni megbízatásának, sőt az égiek kérésére kemény böjtöket vállalt, jóllehet csak lelkivezetője engedélyével! Maga Jézus inti többször is a lelkivezető iránti feltétlen engedelmességre, »az ő szavai az Én szavaim! (III/235-236). Gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még az én isteni kérésem ellenére sem!« (IV/6) Az Úr külön figyelmeztette kiválasztottját: Rejtve maradni, és üzenetet közvetíteni. (I/57) – Érthető, ha ezt nehéz volt teljesítenie, különösen, hogy teljesen alkalmatlannak tartotta magát az égi megbízatásra! »És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz, és maradj rejtett alázatosságban!« (I/112) Az égiekkel való bensőséges párbeszéde, egészen haláláig (1985) folytatódott (de ezek részleteit már nem jegyezte le). Naplójának négy kézirata 423 oldal. Az utolsó bejegyzés 1983. III. 14. Erzsébet asszony 1985. április 11-én hunyt el. Temetése Érd-Ófaluban történt, ahonnan 15 év elteltével exumáltatva lett a Remetekertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomában lévő családi sírboltba.
* Erzsébet asszony a kísértései közepette megkérdőjelezte ugyan üzeneteinek transzcendens eredetét és hitelességét (vö. III/172.181.190-192.207), de kételyei a kísértések elmúltával eloszlottak.