Lehet-e váratlan az, ami kétezer éve várható?
Vajon feltűnnek-e már azok a jelek, melyek az emberiség, a Föld egészére kiható változást jelezhetnek, melyek végre világméretű ébredést válthatnak ki?
A végidők jeleként értelmezhetjük-e pl. a Csernobil-i katasztrófát, mely szintén egy eltechnizálódott istentelen társadalom hanyagságának látványos következménye?! Talán ez lenne a Jelenések könyve harmadik csészéjének kiürítése? „A harmadik angyal megfújta a harsonát, és egy nagy csillag hullott le az égből, égve, mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba. A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek.” (Jel 8,10-11) Vagy ekként értelmezhető-e a Japán cunami és a nukleáris katasztrófa? Végidőt jelez-e az általános nukleáris veszély, a környezetszennyezés tarthatatlansága, a homoszexualitás és perverziók elburjánzása, vagy a mindent átható gazdasági válság, melyek okozói a pontosan behatárolható “ismeretlen pénzügyi körök” manupulációinak tudhatók be?
De jelként értelmezhetjük-e a tíz szarvú vörös vadállatot, melynek „tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei. A fenevad (...) lábai mint a medve lábai, a szája mint az oroszlán szája, és a sárkány neki adta erejét és nagy hatalmát. (...) Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit. Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket. Hatalmat kapott minden törzs és nép és nyelv és nemzet fölött. És imádni fogja őt a föld minden lakója, akiknek a neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébe a világ kezdete óta.” (Jel 13,1-8)
Ha bekövetkeznek, vajon váratlanul törnek-e ránk a végidők jelei (Mt 25,13), vagy „már megszoktuk”? Amiként a fentiekben taglaltuk, a Krisztus utáni időkben történt már épp elég figyelemfelkeltő és szörnyűséges jel, vagy ha úgy tetszik, isteni figyelmeztetés és sajnos ilyen jel a New Age nyomulása is!
A 2011 szeptemberében Avilában megrendezett II. Nemzetközi Teréz-konferencia zárszavában Cecilio Raúl Berzosa Martínez püspök az álmiszticizmus terjedéséről beszélt. A New Age spirituális jellegzetességeit és teológiai elemeit ismertetve rámutatott, hogy hol és miben ellenkezik a keresztény felfogással. A New Age – mint figyelmeztetett – „nem fordul szembe a vallásokkal, hanem belülről próbál föléjük kerekedni.” Így vázolta a belső élményeken alapuló vallásosság ördögi folyamatát: „a 60-as években: Krisztus igen, az egyház nem; a 70-es években: Isten igen, Krisztus nem; a 80-as években: vallás igen, Isten nem; a 90-es években: spiritualitás igen, vallás nem.”
Berzosa püspök a New Age négy hazugságát emelte ki, amelyek a Kísértőtől származnak: olyanok lesztek, mint az istenek (panteizmus), nem fogtok meghalni (reinkarnáció), megismeritek a jót és a rosszat (erkölcsi relativizmus és szubjektivizmus), kinyílik a szemetek (ezoterikus megvilágosodás). „A keresztény hit nem ezoterikus beavatás; a megváltás pedig nem a kozmikus teljesség reinkarnációs folyamata során bekövetkező megtapasztalása” – hangsúlyozta.
A spanyol főpásztor rámutatott, hogy a New Age korunk meghatározó spiritualitása, „a neoliberális gazdasági globalizáció szíve-lelke. Néhány évtizeddel ezelőtt – a hatvanas években – az emberek társadalmi átalakulásról, társadalmi elköteleződésről, a struktúrák megváltoztatásáról beszéltek (marxizmus). Ma már felsőbb tudatról, jó rezgésekről, életminőségről, mélységes harmóniáról, transzcendentális meditációról, energiákról, új világrendről, globalizációról van szó” – fogalmazott.
A New Age szellemisége elsősorban a fejlett világban élő középosztálybelieket vonzza, „akiknek tele a hasa, de üres a feje és a szíve; azokat, akik nagyon hiányoznak keresztény közösségeinkből”. (A Magyar Kurír híradása nyomán)
(A New Age-nek is megvannak a maga látnokai!)
Vajon mit várhatunk még ezek után?
XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek!
Márpedig a fentiekben közölt események világosak, és az álpróféták is igyekeztek „végsőknek” beállítani, mivel nagyon hasonlítottak a Szentírásban leírt megelőző eseményekre (ld Lk 21,10-12) - melyeket követően -, valóban „kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől.” (Jer 23,19-22) Vagyis: Isten elpusztítja a hamis prófétákat és ellenségeit. „Erre megkérdezték őt: Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel? Ő pedig így szólt: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég. Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért.” (Lk 21,7-12) Ám „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32) Jézus intelme világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23)
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)
F
Hogy egy pár nyomorult fillérért Istent bántsam?” ‒ azzal odacsapta a pénzt, és elfutott. Este a játszótársak látták, hogy egy bokor előtt, melynek ágára egy Mária-képet függesztett, térden állva imádkozott. (folyt.)
Mária töretlenül hitte, hogy Fia feltámad a halálból és a Nagypéntek sötétsége után tántoríthatatlanul várta a Feltámadás hajnalát. "Mária a hit által részesedik fia halálában a megváltó halálban" (Redemptoris Mater 18), s e hite révén, amelyet sértetlenül megőrzött abban a nagy harcban, amilyenben addig egyetlen emberi teremtménynek sem volt és ezután sem lesz része, azt is kiérdemelte, hogy minden emberi teremtmény felülmúló intenzitással részesüljön a megdicsőült Fiú új létének ‒ Feltámadás utáni – megtapasztalásának élményében. /3/ 
Egy napon Pio atya és Don Salvatore a faluban sétáltak – épp ott, ahol ma a pietrelcinai kapucinus kolostor és a szeminárium áll. Pio atya átszellemült, prófétai hangon így szólt: „Don Salvatore, ó mily csodás tömjénillat, és mily gyönyörű angyali ének! Nem hallja?” A plébános kérdőn nézett fiatal barátjára: „De Padre, megbolondultál vagy alszol? Nincs itt semmiféle tömjénillat, legkevésbé angyali kórus!” Pio atya csak ennyit jegyzett meg: „Egy napon, tisztelendő atyám, itt kapucinus kolostor fog állni, ahonnan a barátok imáinak tömjénje, s a dicséret éneke fog felszállni az Úrhoz!”16
%20(d.%20c.%20430).jpg)
A Sinai hegyen élő Szent Nílusnak (+430), aki Aranyszájú Szent János barátja volt, korunkról a következő próféciát mondta:
A végidő jele volt-e, amikor 1906-ban az amerikai imperializmus kegyetlen és kíméletlen háborút indított a Fülöp-szigetek bekebelezésére, melynek több mint egy millió helyi áldozata volt - egyes történészek genocídiumnak nyilvánították. A támadók a szigetlakókat "alig tartották többre, mint egy kutyát" (In 1908 Manuel Arellano Remondo, in General Geography of the Philippine Islands). A diadalittas katonák fotókat készítettek magukról, amint a hullahegyen állnak vadász pózban.
Az idők jeleit igazolják-e, hogy a sztálini dicshimnuszoktól zengő Szovjet-Ukrajnában 1932-33-ban 10 MILLIÓ ember halt éhen, miközben a nemzetközi piacon ár alatt kínálták a gabonát! De a hrucsovi Szovjetunióban is 200 ezer papot és szerzetest kínoztak halálra és öltek meg? Jel-e az, hogy a demográfusok szerint a kommunista uralom alatti orosz népességből 1917-től 1987-ig 170 millió ember hiányzik a természetes népszaporulat statisztikai számítása alapján? Az ötvenes években Kínában meghirdetett "Nagy Ugrás" gazdaságpolitikája következtében 40 millióan haltak éhen. Ezt az adatot még tetézte a "Kulturális Forradalom"! A hazugság atyja (Jn 8,44) milyen sikeresen képes inspirálni a kommunistákat! 
A végidők jele-e, hogy a Japán elleni két amerikai atomtámadás 1945-ben, épp a két japán keresztény várost sújtotta, Hirosimát és Nagaszakit?
Az utolsó idők jeleként lehetett-e betudni, hogy a Szovjetusnióban 40 ezer (!) koncentrációs tábor (gulág) működött még a 80-as években is. (Rózsás János tanúsága szerint.) A mellékelt hullahalom a Szovjet Gulágon készült!!!
A Szent Szűz hite, a Megtestesülés első pillanatától, a szeplőtelen méhében fogant Ige imádatában és mérhetetlen szeretet-fellángolásban nyilvánult meg, s ez nem is történhetett másként. 
.jpg)
Az „utolsó idők” jeleinek tekinthetők-e azok a 19. századvégi Kongóban történt borzalmak, melyeket II Lipót belga király Kongói „szabad államában” vitetett véghez egy "kultúrnemzet", elképesztő kegyetlen és kizsákmányoló népirtás formájában? A falvak férfi lakosságát a gumitermelésre kihajtották az erdőkbe ahol azok felkészületlenek voltak a dzsungeléletre és a vadállatok martalékává válhattak, miközben asszonyaik, gyermekeik kényre-kedvre kiszolgáltatottak voltak, vagy éhen haltak az elhagyatott falvakban. Általános, és gyakran használt fegyelmező eszköz volt a chicotte, a napon szárított vízilóbőrből font korbács. Ez maradandó sebeket okozott, húsz ütés eszméletvesztéssel járt, száz ütés pedig halálos volt. Gyakran élő emberek, (felnőttek és gyermekek egyaránt) kezeit vágták le. A belga király közvetlen uralma idején őfelsége mohósága áldozatainak száma 5 – 7 millió főre (egyesek szerint 10 - 15 millió főre) tehető. Másfél évtized telt el, amíg a világ tudomást szerezhetett ezekről a borzalmakról. 
A csonkítások gyakran nem csak a megtorlást szolgálták, hanem a rendszer működéséből, szabályaiból következtek. A keresztény Belgium „rendfenntartóinak”, szigorúan el kellett számolniuk a töltényekkel. Minden felhasznált töltényért egy jobb kezet kellett beszolgáltatniuk. Ha erdei vadakra lövöldöztek, vagy nem találták el a kiszemelt áldozatot, akkor egy-egy élő ember kezét vágták le. (Most akkor ki a primitív "európaidegen nép"?)
Az 1919-es „dicsőséges” Tanácsköztársaság 133 napja valójában nemzetvesztő gyilkos diktatúra volt! Kun Béla és a lenin-fiúk, új társadalmat ígértek, s ennek jegyében kilóra akarták eladni a Szent Koronát. 
Ezreket csukattak börtönbe ártatlanul, megnyomorították az egész társadalmat, miközben alattomosan és tudatosan előkészítették Magyarország teljes megsemmisítését: Trianont! 
Jézus mondja: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora (vagy hozzá tartozik). Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” (Jn 10,1-5) Sajnos sok a báránybőrbe bújt farkas, melyek, ha a pásztor hangját utánozzák is, de hamisat szólnak, a hiszékeny bárányok pedig könnyen elkóborolnak és elvesznek!
„Ezt az erőt ‒ folytatja Antalóczi atya ‒, ezt az ajándékot azonban csak az nyerheti el, aki kinyújtja érte a kezét. A Szent Szűz célkitűzése világos:"akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.” (III/144)
A modern kor jelenései között bizonyos értelemben Fatima a leginkább prófétai. A három részre osztott fatimai titok, egyfelől elsősorban a pokol rettenetes látomásáról, Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, a második világháborúról és azokról az előre látható, mérhetetlen károkról szólnak, melyeket Oroszország okoz az emberiségnek azzal, hogy elpártol a keresztény hittől és pusztító, totalitárius, kommunista rendszert építi ki, megfertőzve vele az egész világot!
»A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, melyről úgy tűnt, a föld alatt van. A tűzben elmerült ördögöket és lelkeket úgy láttuk, mintha átlátszó fekete vagy barna izzó szénparázs lettek volna emberi alakban, s hányódtak a lángok között, melyek mint hullámok vitték őket. Magukból az ördögökből és lelkekből is lángok, füstfelhő és szikrák csaptak ki. Minden irányba hullottak, mint a szikrák hatalmas tűzvészben: súlytalanul és egyensúlyt vesztve. Közben reszketve jajgattak iszonyatukban és félelmükben, s kétségbeesetten kiáltoztak fájdalmukban. Az ördögök szörny és fölismerhetetlen állatok iszonyatos és visszataszító formájában mutatkoztak, átlátszóak voltak és 
feketék. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. És hála a mi jóságos Mennyei Anyánknak, aki korábban (az első jelenéskor) megígérte nekünk, hogy az Égbe visz, különben meghaltunk volna az iszonyattól és a félelemtől. Akkor tekintetünket a Szűzanyára emeltük, aki jósággal és szomorúsággal telve ezeket mondta: 'Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak. Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszik, amit mondok, sok lélek megmenekül és békéjük lesz. A háború a vége felé jár; de ha nem hagyják abba Isten bántását, XI. Pius pápasága alatt egy másik, még rosszabb háború fog kezdődni. Amikor egy éjszaka majd látjátok, hogy ismeretlen fény támad, tudjátok meg, hogy ez a nagy jel, amit Isten ad nektek arra, hogy megbüntetni készül a világot bűneiért a háború, az éhínség, s az Egyház és a Szentatya ellen irányuló üldözések által«. 
Az általános pusztulás megakadályozására újra jövök és kérem, ajánlják föl Oroszországot az én Szeplőtelen Szívemnek, s vezessék be az engesztelő szentáldozást elsőszombatonként. Ha teljesítik kéréseimet, Oroszország meg fog térni és béke lesz; ha nem, tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni. Végül az én Szeplőtelen Szívem győzni fog. A Szentatya föl fogja ajánlani nekem Oroszországot, mely meg fog térni, és a világra egy békés korszak virrad.
És íme az Isteni Szeretet elküldte Anyját, hogy a bűn pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, hogy győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.
Az 1846-os La Salettei üzenet - melynek titkait csak 12 évre rá (1858-ban) engedélyezte a Szent Szűz nyilvánosságra hozni - talán a legmegrázóbb és legrészletesebb prófécia: „Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események előestéjén áll...” A Szent Szűz ezt követően a sátán pusztító munkájáról beszél, s arról a mérhetetlen szenvedésről, ami a világra vár azért, mert enged a kísértőnek, a sátán elkötelezettjeinek stb. Egészen meglepően ezt mondja az Üzenet: ,,1864-ben Lucifer nagyszámú ördöggel kiszabadul; azon lesznek minden áron, hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...” A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: ,,ez lesz a sötétség ideje...”
Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. ,,Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önnönmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni; a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve; minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni; nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háború színhelyei lesznek...” – folytatja a Szűz. A jelenés asszonya néhány városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát. ,,Az igazak szenvedni fognak nagyon, imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe, és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni... akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...”
Ezeket a próféciákat csaknem százötven évvel ezelőtt kapta meg az emberiség az Egyház Anyjától. Elegendő csupán visszapillantani a közel másfél évszázad történetére, s megláthatjuk, miként valósulnak meg pontról pontra a jövendölések. Meg kell jegyeznünk, hogy a La Salette-i próféciák (a ,,titok”) hitelessége körül még ma is viták folynak. Amint elmondtuk, a Szent Szűz csak 1858 után engedélyezte nyilvánosságra hozatalát. 1851-ben a két látnok leírta ezeket, s a dokumentum lezárt borítékban IX. Piusz pápa kezébe került. Ő és utódja XIII. Leo pártfogásába vette a La Salettei üzeneteket! A titok először 1879-ben jelent meg Mons. Zola, Lecce püspökének kiadásában egyházmegyei jóváhagyással. A kiadványt több francia püspök abban az időben tiltakozással fogadta s visszavonását kérte, de a tiltakozást nem lehetett komolyan megalapozni, és a visszavonás nem történt meg. Úgy tűnik, maga a történelem igazolja La Salette jövendöléseit pontról-pontra! 
„Az Egyház által mindig is hirdetett és mindig is szüntelenül hirdetendő az a tévedhetetlen kijelentés (…), hogy »az Egyházon kívül semmilyen üdvösség nincs«. Ezt a dogmát azonban abban az értelemben kell felfogni, ahogyan azt maga az Egyház érti. (…) Az Egyház ui. azt tanítja, hogy ebben a dologban Jézus Krisztus igen szigorú parancsáról van szó. Ő kifejezett szavakkal azt tette apostolai kötelességévé, hogy minden nemzetet tanítsanak meg parancsai megtartására. Krisztus parancsai között pedig nem a legkisebb helyet foglalja el az, amely megparancsolja, hogy a keresztség révén nőjünk bele Krisztus misztikus testébe, az Egyházba, és simuljunk hozzá Krisztushoz és helyetteséhez, aki által Ő ezen a földön látható módon kormányozza az Egyházát. Ezért senki, aki bár tudja, hogy az Egyházat isteni módon Krisztus alapította, az Egyháznak mégsem akarja alávetni magát illetve a római pápának, Krisztus földi helytartójának megtagadja az engedelmességet, nem fog üdvözülni. (…) Az Üdvözítő (…) azt is meghatározta, hogy az Egyház az üdvösség eszköze, amely nélkül senki a mennyei dicsőség országába be nem juthat. (…) Azonban Isten azt akarta, hogy az (…) üdvöt segítő eszközöknek, bizonyos körülmények között, akkor is meglehessen az üdvösséghez szükséges hatása, ha csak a kívánság vagy a vágy irányul az alkalmazásukra. (…) A maga módján ugyanezt kell tartani az Egyházról. (…). Ahhoz, hogy valaki elnyerje az üdvösséget, nem mindig kívántatik meg, hogy mint tag valóban az Egyház testéhez tartozzék, mindazonáltal legalábbis követelmény, hogy kívánsága és vágya szerint ragaszkodjék hozzá (pl. váratlanul meghalt kereszteletlen hittanuló). Ennek a kívánságnak azonban nem kell mindig kifejezettnek lennie (…), hanem amennyiben az ember leküzdhetetlen tudatlanságban (ignorantia invincibilis) szenved (pl. egy afrikai bennszülött törzs tagja) Isten a benne foglalt kívánságot is elfogadja, (…) mert benne van a léleknek abban a jó előkészületi állapotában, amelyben az embernek az a szándéka, hogy akarata Isten akaratával egybehangzó legyen.” (DH 3886 - 3870 – A Szent Offícium levele a bostoni érseknek 1949. augusztus. 8.). (folyt.köv!)
A 17. század második felében, az Úr Jézus felkínálta Szentséges Szívét, hogy tisztelete által bűnbánatra és megtérésre késztesse az emberiséget. Mint alább láthatjuk – akkor és most is – a vonakodás és elutasítás a gonoszság erőinek kedvez!
1789-ben kitört a “Nagynak” nevezett Francia Forradalom, mely legfeljebb istentelenségében, véres kegyetlenségében és erkölcsi pusztításában érdemelheti ki ezt a jelzőt – mindazáltal –, a felkínált isteni kegyelem iránt való kicsinyke igyekezettel, elkerülhető lett volna az istentelenséget dicsőítő liberalizmus hatalomra jutása!
9. o.) 
Az Ige Megtestesülésével elérkezett az Idők Teljessége, melyet követően az emberiség egyfolytában számolhatott a végidőkkel. A Bibliában van néhány nagy prófécia, főként Dániel- és a Jelenések könyvében, amelyek megadják
Az anyanyelv nem csupán gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem gondolkodásunk alapvető meghatározója is.
.jpg)
Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 
A Szent Szűz evilági életét a Szentírásból ismerhetjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Szent Fia Jézus Krisztus iránt, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja, s Ő a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök üdvöségéért! A Szűzanya számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban váljék teljessé.
Előző rész
Csupán közvetve tartozik témánkhoz, de a nagy érdeklődés miatt megemlítjük
zusról nev. Paui Mária nővér (†1878), 
Korabeli társaitól kétértelmű játékaik és durva beszédük miatt egyre inkább visszahúzódott.
Elengedhetetlenül fontos feladat az engesztelés, amelyben részt kell vennie az Egyház minden, a probléma komolyságának tudatában lévő tagjának. Különösen fontos az ima, valamint az egyházmegyékben, a plébániákon és a családokban végzett vezeklés. Több mint egymilliárd olyan ember van a világon, akit érint a terhességmegszakítás bűne, és nincs tudatában a bűnbánat és megtérés szükségének, holott ezért a pokol büntetése fenyegeti. Talán országos engesztelő központokat kellene létrehozni – templomokat –, amelyekben állandó imával, a Bűnbocsánat Szentségével, az Oltáriszentséggel, lelkivezetéssel és a szentolvasó imádkozásával engesztelnének az életellenes bűnökért. Egyénileg és szervezetten könyörögnének a szentek, és különösen az anyjuk méhében megölt gyermekek közbenjárásáért, valamint a terhességmegszakítás bűnébe esett emberek megtéréséért. Ezek az engesztelő bázisok, olyan helyek lennének, melyek összekötik a mennyet a földdel, s ahol bőségesen áradna a megtisztulás kegyelme az egész nép számára. Talán nincs elég okunk arra, hogy komolyabban elgondolkodjunk ennek szükségességéről?
Alázattal és bátran kezdjünk újra imádkozni és böjtölni, hogy a Magasságból jövő erő lerontsa a hazugság falait, melyek eltakarják az életellenes magatartások és törvények romlott természetét, és nyissa meg a szíveket a szeretet és az élet civilizációját szolgáló vágyakra és elhatározásokra." (vö Evangelium vitae, 100) Halálunk után az ítélőszék előtt mindannyiunknak fel lesz téve a kérdés: "Mit tettél a legkisebbekért?" Az Úr rendkívüli módon megáld mindenkit, aki az ő nevében oltalmazza a meg nem születettek életét, ezért már most el kell mondanunk Jézusnak: "Uram, a rendelkezésedre állok. Használj, és tégy velem belátásod szerint. Kérlek, mutasd meg, mit tegyek a meg nem születettek védelmében, és miként segítsem hozzá azokat, akiket a terhességmegszakítás bűne terhel, hogy kiengesztelődjenek Veled."
Mindenkinek, aki abortuszt végeztetett, vagy hozzájárult, testi-lelki-szellemi gyógyulásra van szüksége. Ez csakis úgy lehetséges, ha teljesen átadja magát Krisztusnak és bizalommal merül el az ő végtelen irgalmában. A kiengesztelődés szentségében őszinte bűnbánattal és a megjavulás elhatározásával vallja meg Jézusnak minden bűnét, és amikor az Oltáriszentségben magához veszi őt, könyörögjön, hogy kiengesztelődjön megölt gyermekével, hogy lélekben mintegy átölelhesse. Kérje Jézust, hogy árulja el a gyermek nemét! Azután adjon neki nevet, kérve őt, hogy bocsásson meg az abortuszért!
P. Gobbi, kék könyvében világosan érzékelteti a gyermekeit végsőkig menteni akaró mennyei Édesanya szerepét. Összegyűjti pap fiait és övéit, hogy lelkileg előkészítse őket egy olyan harcra, aminek súlyossága és jelentősége a jelzések szerint példátlan a történelemben.
Vegyük példaként az emmauszi tanítványok történetét!
Sajnos, ezek a gyerekek nem tudták kamatoztatni az Istentől kapott adottságaikat, s ezzel az egész emberiséget érte veszteség. De ha az élet legnagyobb céljáról beszélünk – az örök életről –, azt Isten végtelen Irgalmassága folytán, a meggyilkolt magzatok biztosan elérték. Nem feltétlen áll ez azokra, akik az emberiség történetében elkövetett legnagyobb bűnnek részesei, a szülők és a végrehajtók esetére. A pokolbéli hatalmak meg akarják fosztani az örök élet lehetőségétől mindazokat, akik részt vettek a terhességmegszakítás szörnyűséges bűnében.
E szörnyű tett elkövetésében – ahogyan azt II. János Pál írja – felelősség terheli a gyermek apját is, a család körülményeit és mindenkit, aki az anyát "közvetlenül vagy közvetve rákényszeríti az abortuszra. Felelősek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik a halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott tudásukat. De felelősség terheli a törvényhozókat is, akik indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyező törvényeket; továbbá az abortuszt végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit, abban a mértékben, amennyiben a dolog tőlük függ. Nem kisebb, általános felelősség terheli azokat, akik a nemi szabadosságot és az anyaságot lekicsinylő szellemiséget terjesztik, s azokat, akiknek gondoskodnia kellett volna – és nem tették meg – a sokgyermekes és anyagi nehézségekkel küszködő családokat megfelelően támogató család- és szociális politikáról. Végezetül nem hagyható figyelmen kívül a bűnrészességnek az a hálója, mely az abortuszt szerte a földön rendszeresen támogató és terjesztő nemzetközi intézményekre, alapítványokra és társaságokra is kiterjed. Ezáltal az abortusz túllépi az egyes ember felelősségét és az okozott kár társadalmi jelleget ölt. Ezért írtam a Családoknak szóló levélben: »Az életet hatalmas veszedelem fenyegeti nemcsak az egyes emberek, hanem az egész civilizáció részéről.« Olyan ténnyel állunk szemben, amit a még meg nem született élet elleni »bűn intézménye«-ként határozhatunk meg." (Evangelium vitae, 59)
Jézus mindannyiunkért áldozta fel magát.
Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsokasodtak a
1941 közt élt és figyelemreméltó üzeneteket jegyzett le a Háromnapos Sötétségről, az Egyház válságáról, az emberiség hitehagyásáról és a jövőbeni jelenések, üzenetek mértéktelen elburjánzásáról:
A New York-i 
Az abortuszközpontok közelében helyiségeket bérelt és bennük kápolnákat rendezett be. Ezekben a kápolnákban állandóan folyik a szentségimádás; óránként, kettesével váltják egymást az emberek. Tehát egy nap alatt negyvennyolc ember imádkozik. Nem messze, az abortuszközpontok bejáratánál a rendelési idő alatt szintén ketten várják az odaérkező nőket. Az egyik imádkozza a rózsafüzért és könyörög a szívek megváltozásáért, a másik pedig beszédbe elegyedik az odaérkezőkkel.
Szem előtt kell tartanunk, hogy Jézus Krisztus a Kereszten haldokolva őt adta a tanítványnak, hogy legyen a mi anyánk a kegyelem rendjében (vö. Jn 19,26-27.). Mert mint Anya, együtt szenvedett Kereszten haldokló Fiával, s „tőr járta át szívét” (vö. Lk 2,35.), társi feladatának ezen csúcspontján, amikor a Szentlélek ereje és fénye ragyogta be a lelkét. A Fájdalmas Anyát ez erősítette meg, hogy a végső időkig segítse Isten gyermekeit, üdvösségükért folytatott küzdelmükben!
Bár a fatimai jelenések 1917. október 17-vel lezárultak, az évek folyamán Lúcia nővérnek több alkalommal szólt a Szűzanya. Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom». Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alaquoce Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.
nem utolsó sorban a szenteknek!
Az Anyaszentegyház minden év júniusában ünnepli a Szent Szívet, melyet IX. Pius pápa (XIII. Leo elődje) alapított a 19. században.
A hírközlési eszközök manipulált traktáiból hamarabb értesülünk egy – a világ másik felén –, „ufónak” tulajdonított gabonakörről, mint a szomszédos országban az isteni kegyelemnek tulajdonított rendkívüli csodáról! Csodák pedig mindig voltak és vannak is, – mert csodák a hit frissítői!
Épp ezért az egyén-, a közösség-, sőt az egész nemzet biztonságát csupán az egység jelentheti, melyre még lemondások árán is törekednünk kell! Mert a legerősebb kötél is szétszakad, ha szálait egyenként megbontják! És pontosan ez, az EGYÉN – környezetén messze túlmutató – FELELŐSSÉGE! Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az imádsággal és szentségekkel egyre kevesbé élő ember tisztánlátása rohamosan megfogyatkozik, elveszti a bűnre való érzékét, és könnyen áldozatává válik a szerveződő bűnnek; a szektáknak, vagy akár a sátánimádás felé sodródik! Ez is csak azt jelzi, hogy a sátán célja nem evilági (!), hanem hogy népet gyűjtsön maga köré az örök kárhozatba. A „hazugság atyja” (Róm.8,44), minden egyes lélekért könyörtelen és megalkuvás nélküli harcot folytat, mely bennünket is szüntelen védekező harcra kell, hogy késztessen! „Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és (...) gonosz szellemei ellen”. (Ef.6,12)
„Miután az emberi nem, a gonosz szellem irigy incselkedései következtében teremtőjétől (...) Istentől, szánalomra méltólag elszakadt, két, nemcsak különböző, de egymással merőben szemben álló táborra oszlott, melynek egyike állhatatosan az igazság és erény mellett, másika pedig e kettő ellen küzd...”1
Ki volt Keresztelő Szent János?
Pár hét múlva zarándoklatok sora indult meg. Ápril 12-én, vasárnap jött a legelső nagyobb csapat. Köztük egy neves tudós és egy ampuero-i kereskedő akik kíváncsiságból, némi rossz szándékkal jöttek. Aztán ők voltak azok, akik nyomban előre tolakodtak, egészen az oltárig! Kissé kihívóan tekintettek a feszületre. Ám egyszerre csak megszólalt a kereskedő: „Krisztus csakugyan mozgatja szemeit!” Társa is látta és nyomban térdre esett, egész lényében remegve ezt suttogta: „Jézusom irgalmazz! Ne büntess! Eddig nem hittem; de most már hiszek, én Uram!”
De látták mások is, hogy az Úr testét hideg verejték borította, vért verítékezett, a halántékán vér csorgott a töviskoronája nyomán. Felnyitotta ajkát, megmozdította töviskoronás fejét, és arckifejezése is megváltozott. Előfordult, hogy arcszíne sötétkék, földszürke majd halottsápadt lett, míg vissza nem nyerte eredeti színét. Testét a halál verítéke borította, különösen nyakát és mellét. Időnként könnyel telt meg a szeme. Némelykor világos piros vér folyt a sebeiből. Majd oldalsebéből folyt vér és víz. Félig nyitott szája is megtelt olykor habbal és vérrel.A szája habzott, az ajkai lihegtek és mellkasa zihált. – Arcát fájdalmasan az égre emelte, majd bánatosan földre sütötte, mintha haláltusájának végső pillanatat ismételné meg a kereszten. És ez újból és újból, napról-napra megismétlődött. A templombanlévők megrendülten, térdenállva folyvást könyörögtek Isten irgalmáért!
e.)
templomban. Kért egy létrát, hátha szüksége lesz rá. Amint a kivilágított templomban a feszület előtt imádkozott észrevette, hogy Jézus szemei és ajkai elkezdenek mozogni és arckifejezése egészen megváltozik. Egyik helyről a másikra ment, de mindig ugyanazt észlelte. Ezzel azonban nem elégedett meg. A létrán felmászott és a feszületet közvetlen közelről figyelt meg. De ugyanazt látta. Az ajkak felnyílnak, majd lezáródnak; a szemek lassan különböző irányba mozognak, a szembogár csaknem eltűnt s csak a szemfehér volt látható, mint a haldoklóknál. Agatangelo atya nagy izgatottságában alig kapott levegőt. Hogy a létráról le ne zuhanjon, átkarolta Krisztust. Majd amikor lejött a létráról.A korpusz rendesen mozdulatlan volt. Később így tett tanúságot: „Isten végtelen irgalmának 
jele, aki az emberiséget számtalan bűne ellenére is ki akarja emelni a vakságból.”
Előző rész
P. Agatangelo tanácstalanságában elkezdte a Miatyánkot imádkozni, ámde izgatottságában elakadt a szava és a plébános folytatta, de ő is csak nagyokat nyelkedett. Egyesek eközben úgy látták, hogy Krisztus feje megmozdult és teste verejtékezik. Megkérték tehát Jalón atyát, hogy menjen föl a kereszthez és nézze meg! Ő, megrendültségében azzal akart kitérni ez elől, hogy nincs létra, de azonnal hoztak egyet. Így a páter fölment, de nem mert a feszülethez érni, erre a társa fölszólt: „a szentmisében minden nap érinted a Megváltót. Most ne mernél a feszülethez nyúlni!?” Erre megérintette a korpusz nyakát, és valóban izzadtnak találta, és ebbe maga is beleizzadt amikor lemászott. A jelenlevők izgatottsága és meghatottsága egyre fokozódott és a csoda híre villámgyorsan terjedt el az egész városban és távolabb is. Csak erről beszélt mindenki. (Folyt.)
Norwichi Juliannát misztikus élményei megszilárdították abban a meggyőződésében, hogy Isten irgalmas és végtelenül jó. Ez választ adott az ártatlanok szenvedésére vonatkozó kérdésére, amelyet ma is sokan feltesznek, illetve Isten és a létezése elleni érvnek tartanak. XVI. Benedek pápa az említett katekézise végén kiemelte a misztikus nő tökéletes bizalmát: "Ha Isten mindenek fölött jó és mindentudó, hogyan lehet, hogy létezik a rossz, és ártatlanok szenvednek? A szentek is feltették ezt a kérdést; éppen ők adnak választ a hit által megvilágosítva: Isten az ő gondviselésének titkos terveiben a rosszból is képes nagyobb jót kihozni – ahogy azt Norwichi Julianna írja: »Isten kegyelméből megtanultam, hogy rendíthetetlennek kell lennem a hitben, vagyis szilárdan és tökéletesen kell hinnem, hogy minden jóra fordul" (Az isteni szeretet kinyilatkoztatatásai, 32. fejezet).
XII. Piusz pápa, aki egész pápaságát a Jó Tanács Anyja védelme alá helyezte, 1953. január 23-án egy imádságot írt a Jó Tanács Anyja tiszteletére, mellyel nehéz döntések idején mi is kérhetjük közbenjárását. 
jelen időnkben, amikor a gonosz, kihasználva az emberek megtéveszthetőségét, romlásunkra törekszik, sötét tévútra vezetve az elméket és a szíveket.
az erény szeretetét és az erőt, hogy a kétséges és nehéz helyzetekben az üdvösségünkhöz vezető utat tudjuk választani.
Szerelés közben eleinte semmit sem vett észre, egyszer azonban nagy megdöbbenésére, Krisztus becsukta a szemeit. A látvány annyira egyértelmű volt, hogy már-már abban is kételkedett, hogy előtte nyitva voltak-e. Percekig oly dermedten nézte a csodát, hogy szemei belefáradtak, sőt el is ájult és leesett a létráról az oltár elé. Komoly baja nem történt ugyan, de amint eszméletre tért, komoly fájdalmakkal ugyan, de kirohant a templomból. Hazaérve elmondta történteket elöljájának, aki azt ajánlotta, hogy egyelőre hallgasson róla. A későbbiekben, akárhányszor a templomban járt, Krisztus szemeit mindig nyitva találta. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez csak a kezdet volt!
D. Eduardo Migueli limpiaszi plébános meghívására két kapucinus atya érkezett a közeli Montehano községből, hogy 1919. március 22-től 30-ig nagyböjti missziót tartsanak. Az egyik neve P. Anselmo de Jalón, a másiké P. Agatangelo de San Miguel. A nyolcnapos lelkigyakorlat igen szép sikerrel végződött. A misszió zárásaként 30-án vasárnap reggel plébános mondta a szentmisét és feltűnő, hogy öt kivételével minden férfi szentáldozáshoz járult. A mise után fél 9 körül P. Agatangelo búcsúbeszéde egyszerű, de szívhez szóló volt, melynek alapgondolata: „Fiam, add nekem a szívedet” (Péld 23,26). (Folyt.)
A Madonna képe akkoriban és most is minden alátámasztás és kiegyensúlyozás nélkül van a helyi oltár felett. Az alsó részének csak egy kicsiny része érintkezik a kápolna falából kiálló párkánnyal. A bizottság tagjai ezt a jelenséget úgy ellenőrizték, hogy a kép tetejétől az aljáig egy vékony zsinórt húztak át a kép mögött és körül, megállapítva, hogy lényegében felfüggesztés nélkül lebeg!
Ez a megrendítő szépségű kereszt eredetileg Isidoro Bernales limpiasi születésű gróf tulajdona volt, aki Cadizban, Dél-Spanyolországban lakott. E feszület előtt esdekeltek Jézus segítségéért az emberek, amikor a várost 1755-ben egy közeli földrengés* következtében nagy tengerár fenyegette. A tenger egyre beljebb nyomult a városba. A lakosok körmenetben szentképeiket hordozva könyörögtek Istenhez, de úgy látszott hiába, a tenger egyre áradt. Ekkor a gróf engedélyével erős férfiak kivitték a keresztet a tengerpartra, és a víz szélén felállították, mire az visszahúzódott! A távolban azonban még nagyobb hullámfal tornyosult. Erre, beljebb vitték a keresztet a visszavonuló áradatba ‒ ott is felállítták ‒ és a tenger sima hullámzássá szelidült. E csodás esemény emlékét őrzi Cadizban egy márványtábla. Ettől kezdve a keresztet csodatevőként tisztelték.
XVI. Benedek pápa Názáreti Jézus c. könyvének 2. részében megállapítja, hogy "Sok mai exegéta az engesztelés gondolatát Jézus istenképével összeegyeztethetetlennek ítéli, és azt állítják, hogy az engesztelés gondolata a modern felfogás számára nem követhető." 
II. János Pál pápa: "Az Egyház hirdeti és különféle módokon tapasztalja a megfeszített és föltámadt Krisztusban kinyilatkoztatott isteni irgalom igazságát. Továbbá maga is törekszik arra, hogy gyakorolja az irgalmat az emberek által és az emberek iránt, mert megérti, hogy ez a legelemibb föltétele annak, hogy az „emberibb” és jobb világért akár most, akár a jövőben valamit valóban tenni lehessen.” (Részlet II. János Pál pápa DIVES IN MISERICORDIA c. enciklikájából)
XIII. Leo pápa: „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten, a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. (!) Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. (...) Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon a (rózsafüzér) imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22) 
XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet. Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon." (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.) 
Érdekes, hogy már a csodás kép megjelenése előtt, egy ágoston-rendi terciárius özvegyasszony Petruccia, gúnyolódások ellenére saját vagyonából nekifogott, hogy rendbehozza a templomot, meghagyva, hogy "a Boldogságos Szűzanya és Szent Ágoston fogják befejezni". Úgy is lett!
egyenesen a Mennyből szállt alá!
Azok mindent úgy találtak, ahogy a két nemesember elbeszélte, vagyis a régóta tisztelt freskó valóban eltűnt a shkodrai templomból, sőt a szentély falán pontosan hiányzik a helye. A kép rendkívüli törékenysége miatt, a titokzatos és csodálatos angyali átszállítás szintén egyértelműen és tagadhatatlan volt.
.jpg)