A Hajnal Szép Sugara

Erzsébet asszony élete és halála 3

    Koporsós temetése 1985 április 16-án volt, kérésének megfelelően az Érd-Ófalui temetőben. 5-6 pap volt jelen. A búcsúbeszédet Böcskei József Bertold OCD mondta, mintegy képviselve a kármelitákat, akikre a Szent Szűz ügybeni reményét helyezte. (lásd I/40). Folytatva Ángyi néni visszaemlékezéseivel:

– Erzsébetünk távozásával nemcsak valami 'céltalanság érzet' szakadt ránk, hanem a ház eladásának újra előtérbe került gondja is! A félelmünk az volt, hogy egy esetleges vevő, mire fogja hasznosítani? Talán kocsma vagy diszkó lesz a megszentelt helyen? Buzgón fordultunk segítségért a drága Szűzanyához, hogy tegyen csodát, hiszen megígérte, hogy a házunkat „lefoglalja magának”! Az eladást évekig halogattuk, amíg tehettük, ám 1994-re kifogytunk az „érvekből”. Végtére is, gyermekeinknek teljesen igaza volt. Az ügy azonban ekkor, hirtelen megoldásnak indult, mégpedig a legideálisabb módon! 1994 nyarán hazatelepült Németországból Gábor nevű unokánk. Cukrász és pék szakmája lévén, pékséget és üzletet kívánt nyitni. Házunk, a mögöttes gazdasági épületeivel és a nagy udvarral különösen alkalmas terepet kínált a vállalkozásra. Unokám alaposan felmérte az adottságokat és belátta, ha kifizeti az örökösöket, nekünk meghagyja az öreg ház utcafronti részének nagyját, és mellé épít egy az üzlethelységet - megvalósulnak álmai. A lebontott gazdasági épületek helyén, tehát felépítette a péküzemet, ám csodamód Erzsébet volt szobája (a pékség és a régi ház között) bár lebontásra került, de mintegy égi irányításra szabadon maradt. (Ide épült fel 1997 tavaszára a Szeretetláng kápolna.) 

   1995. március 25-én, Erzsébet asszony hozzánk érkezésének tizedik évfordulóján, ünnepség keretében lett beszentelve a Keszthelyiné Betti szobrászművész adománya, a Szeretetláng szobor, mely a Szent Szüzet és Erzsébetet ábrázolja. Ekkor vettük tervbe, hogy Erzsébet szobájának helyén egy kis kápolnát építünk, melyhez megpróbáljuk Takács Nándor megyéspüspök engedélyét is megszerezni. Ezzel kapcsolatban, szívünkben kissé szorongtunk. Ám a Gondviselés úgy intézte, hogy 1995 Pünkösdjén Törökbálinton járt a püspökatya és a vártnál kedvezőbb volt a hozzáállása. Nemcsak szóbeli beleegyezését adta, hogy Szeretetláng-kápolnának nevezzük, de megadta a misézési engedélyt is, a helyi plébánosra bízva a majdani kápolna felügyeletét. 1997 tavaszára elkészült a Szeretetláng kápolna. A bejárattal szembeni fal mélyedésében van a terrakotta Szeretetláng szobor. Az oltárba Szent Fausztina csontereklyéje lett elhelyezve, feszületnek a Végső Idők Keresztjének másolata, dekorációnak pedig nemzeti zászlónk a Két Szív hímzésével és a Dél-Koreai valamint a Tajvani szeretetláng közösségek egy-egy zászlaja került. Mindezek adományként! A tabernákulum fából készült, az Alfa és Omega jelével. Folyamatos a szentségi jelenlét. Az oltárszekrény fölött az Irgalmas Jézus képe tekint a betérőkre. Így került tehát együvé mind, ami egybe való!

Minden kedden 17-19-ig imádságos engesztelés van a Szeretetláng jegyében. Csütörtökönként egész napos szentségimádás, a hónap utolsó szombatján déli 12-kor szentmisében egyesítjük szívünket Jézuséval. Így teljesült tehát a Szűzanya azon kívánsága, hogy „lefoglalom magamnak ezt a házat”! – fejezte be elbeszélését Ángyi néni, aki 2011 októberében követte Erzsébet asszonyt, az Örök Hazába.

   Folytatva a Szeretetláng kiválasztottjának történetével, talán a lelkivezetője iránti hála késztette Erzsébetet, hogy Ófaluba kérje temettetését, és a hitvesi szeretet földöntúli tanúsága volt, hogy  2000. június 22-i exumálásával megtérjen férje Károly bácsi mellé a Remete-Kertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomába. Ez volt az a templom, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (ld I/75)

    A Szeretetláng kiválasztottjának érdi kihantolásánál, hárman voltak jelen: Cecília nevű leánya a férjével és e sorok írója, mint a „Szűzanya titkára”, aki az exumálást videóra vette. A korhadt és nedves fadarabok után a maradványokat – melyek mennyiségben igen kevésnek tűntek –, a koporsó-belső eredeti, feltűnően fehér műszálas lepedőjével együtt, két végénél összefogva emelték ki. (Azt beszélték, hogy az a domboldali temetőrész „vízmosásos”!) Erzsébet földi maradványait egy kicsiny „osszárium” koporsóba helyezték, melyre rá lett szögezve egy alumínium táblácska. A Szentlélek templom előtt várta Erzsébetet Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, aki akkor már nagyon beteg volt – és mint tudjuk – még azév december 16-án követte Erzsébetet, „lelki anyját”.

A bensőséges beszentelés szertartása után, amint a négyfős társaság feljött a júniusi verőfényre, valamennyiük szeme mögött valami kis szúró fájdalom sajgott. A búcsúzás fájdalmáé; búcsú Erzsébettől, búcsú a tavasztól, az évezredtől, egymástól... Mindenki szótlan volt és a kínos csendet Antalóczi atya törte meg: Egy nagy szentet temettünk! - mondta, és mint aki meghökkent saját kijelentésén, még hozzáfűzte: de ezt már csak a megújult világban fogják felismerni!

– Talán meg se éljük! – fordultunk szinte egyszerre, Lajos atya felé.

– Én a legkevésbé! – vágta rá az atya, miközben az autója felé vette az útját.

Mi, akik hirtelen magunkra maradtunk, csak tébláboltunk, mint akik a helyüket nem lelik. Lassan mi is elindultunk a magunk útján, remélve, hogy egyszer majd útjaink újra összefutnak így együtt és Erzsébettel, a boldog viszontlátás önfeledt örömében... – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

     A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

     Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

     Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története ezt igazolja. (foyt. köv.!)

    Március 13. Szerda. Este 7 órára mentem a válaszért. Csak a fia volt otthon, felesége még nem ért haza a kórházi látogatásból. Elmondta, hogy érdemben nem tudott a testvérekkel beszélni, de a nevükben hozzájárul, hogy édesanyjukat egy ideig mi ápoljuk. Erzsébettel a kórházban nem tudtuk a döntést megbeszélni, mert hirtelen tüdőgyulladás lépett fel nála. Teljesen eszméletlen állapotban volt napokig és emiatt nem adhatták ki. Március 18-án szerdán látogatáskor már jobban volt, de rendkívül gyönge. Arról beszélt, hogy ő már nem is ezen a földön járt és az életben semmi mást nem érdemes tenni, csakis a jót... Állapota, hála Istennek annyira javult, hogy felcsillant a reménye annak, hogy hazavihetjük hozzánk az előkészített betegszobába. Alig tudtam elhinni puszta lehetőségét is, hogy a Szűzanya Szeretetlángjának kiválasztottját otthonunkban ápolhatjuk. Sajnos azonban értesültem, hogy fia mégis magához kívánja venni. Úgy éreztem, hogy Isten nem tart engem méltónak.

     Erzsébet asszony saját halálával kapcsolatos próféciája  – melyet e sorok írójának többször említett – beteljesült, miszerint teljesen egyedül fog meghalni! Az egyedüllétet elsősorban gyermekei, unokái és közvetlen munkatársai (titkára) hiányára kell érteni. Végül is abban a bensőséges istenes nyugalomban szenderült el, melyre végül is egész életében annyira vágyott. Az Üdvözítő és Szent Anyja bizonyára kézen fogták, s ettől volt oly 'földöntúli' az arca. – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő
Ünnepe: március 9

forrás: Hankovszky Miklós

Előkelő római családban született 1384-ben. Már gyermekkorát is elmélyült vallásosság jellemezte. Szülei akaratából férjhez ment: Lorenzo de Ponziani felesége lett. Áhítat-gyakorlatait és a felebaráti szeretet cselekedeteit 40 évi házassága alatt sem hanyagolta el. A keresztény feleség és édesanya példaképe – 6 gyermeke volt. Fáradhatatlanul gondoskodott Róma szegényeiről, sőt, amikor már anyagi tehetsége nem volt, még koldulni is elment a szegények részére. Megalapította az Obláták társulatát, akik Szent Benedek szabályai szerint, de fogadalomtétel nélkül éltek. Férje halála után, 1437-ben az általa alapított kolostorba kérte felvételét. Itt fejezte be földi életét 1440 március 9-én. 1608-ban V. Pál pápa avatta szentté.

     Marie Julie Jahenny engesztelő életét, csodálatos szentáldozások, rendkívüli gyógyulások és a jövőt illető, részben már beteljesült beteljesült próféciák sora igazolja. Egyik megrendítő revelációjában Urunk és Lucifer közötti párbeszédet hallotta, és az utóbbi ezt mondta: "Támadni fogom az egyházat és ledöntöm a kereszteket. Megtizedelem az embereket, és legyengítem szíveikben a hitet és ezzel elérem a nagy hittagadást. Minden dologban én leszek a Mester, és minden felett kontrollom lesz, még a templomokban is!" És Marie-Julie Jahenny megrendülten látta, hogy szinte nyoma sem maradt a Szent Áldozatnak és szörnyű zavartság lesz mindenhol... Ekkor megszólalt Szent Mihály arkangyal: "Valóban már-már minden a sátán birtokában lesz, és minden jóság, hit, vallás szinte el lesz eltemetve a sírban. Amikor azonban a sátán saját diadalától megittasul, az Úr összeszedni a maradék igazakat és legyőzi a gonoszt. Fel fogja emelni a sírból az eltemetett templomokat és ledöntött kereszteket..."

Marie-Julie Jahenny-nek feltűnő jellemzője volt a papság és a püspökök iránti engedelmessége és mély alázata.

1880. júniusától, négy hosszú évig meg volt fosztva a hallásától, a látásától és beszélni sem tudott. Ennek ellenére megértette a papi szavakat, még ha latinul is szólt hozzá (jóllehet e nyelvet nem ismerte), vak szemével azonban látta a mennyországot, mely élmény meghatározta egész életét.

     Hivatalos felkérésre, Dr Imbert-Gourbeyre specialista vizsgálat alá vette Marie-Julie stigmát és azt a nyilatkozatot tette, hogy "a Fraudaisinál, nem állapítható meg semmi csalás!" Mint kirendelt orvos megfigyelés alatt tartotta Marie-Julie-t az öt éves böjti időszakában is, és leírásában rögzítette, hogy az egész idő alatt, nem volt sem folyékony sem szilárd ürüléke. Dr. Imbert-Gourbeyre vizsgálatokat eszközölt az extázisok alatt is, miszerint teljesen érzéketlen volt mindenféle fájdalomra vagy erős fényre, sőt az extázisokat olykor levitáció is kísérte.

     Két Nantes-i püspök is hitelesnek ismerte el Marie Julie Jahenny misztikus életét, így Marie-Julie Fournier, aki Rómában ismertette a M. J. Jahenny életét, hasonlóképp Le Fer de la Motte püspök is megtette ezt. Pacelli bíboros (a későbbi XII. Piusz)   1937-es Párizs-Lisieux-i látogatása során meglátogatta a bretagnei misztikust Fraudais-ban. Hozzá kell tennünk, hogy sajnálatosan a helyi papság részéről nemcsak a meg nem értésnek de zaklatásaiknak is ki volt téve!

     Békésen halt meg 1941. március 4-én, 91 éves korában. Boldoggáavatása folyamatban van.(vége!)

Erzsébet asszony életének alkonya (1980-1985)

      Erzsébet asszony – aki csak öregségi támogatást kapott  hat gyermeke után –, még 16 évig nevelte három unokáját is. A 80-as évek elejére már egyre fáradtabbnak érezte magát. Ennek ellenére, egy kedves ismerősének – fizetség fejében –, elvállalta idős és vak apja gondozását, mert a vérében volt az ápolás és a szeretetszolgálat. Egyfelől úgy érezte, hogy a meg nem értések miatt összetört lelke egy "belátható" feladattal rendbe jöhet, másfelől tervezgetett álma volt, hogy a családi ház szeretetotthonná alakuljon. Ehhez azonban az kellett volna, hogy gyermekeit örökrészük szerint kiválthassa. Nos, ez az első és egyben utolsó páciense, a vak Hanzi bácsi volt, egy idős, hajdani banktisztviselő. A több nyelven beszélő, intelligens úr, nagyon jól érezte magát, úgyhogy bármeddig maradt volna. 

Erzsébet asszony, egészen különös figyelmességgel gondozta. Egy alkalommal sajtot készített elő a bácsi reggelijéhez, és a szeletelésnél egy piciny foltot látott meg rajta. Valami azt súgta neki, hogy „nem számít, úgy sem látja!” Lelke mélyén azonban az Úr hangját hallotta: – Nekem is így adnád oda? – Mint mesélte, igen elszégyellte magát!

     A Szeretetláng látnokának egészsége azonban nem volt már a régi! Több gondoskodásra és figyelmességre lett volna szüksége magának is. Bár kitartott „gondozónői” szolgálata mellett, a szegény idős bácsi azonban – jó egy év után –, hirtelen belealudt az örökkévalóságba. Erzsébet asszony úgy érezte, hogy minden téren magára maradt és egész élete sikertelen volt. Nem tudta magára hagyatottan megvalósítani az Égiek kérését, Mária Szíve Szeretetlángja kiáradásának az Egyház általi előkészítését! Csüggedtségét csak fokozta, hogy 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent nyilatkozatában visszavonta a (püspökelődje által egy olasz kis füzetre adott) Nihil obstatot. Erzsébet asszony a hírre csak ennyit mondott e sorok írójának „Fiacskám, az Isten szándékát sem a közömbösség, sem az értetlenség, sem a félelem nem tudja keresztül húzni!”

     Lelkivezetője Mersey Antal (a képen) előzetes bejelentkezésére, látogatást tett a fehérvári püspöknél. Nem ez volt első találkozásuk, most azonban Erzsébet asszony igen neheztelőn tekintett az apostolutódra amiért az nemhogy nem lépett semmi pozitívet a Szűzanya ügyében, sőt még elődje jóváhagyását is visszavonta. Még lelkivezetőjét is tehetetlenkedéssel vádolta és (e sorok írójával) a titkárával sem volt elégedett. Ettől kezdve Erzsébet asszony kissé rezignáltabbá vált, mint aki nem találja a helyét. A gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra soha semmi panasz nem volt!”

     Amikor Erzsébet 1984-ben betegeskedni kezdett, fokozatosan „leépített” maga körül mindenkit. Úgy nézett ki a dolog, mint akinek valami sértődöttség folytán végleg elege lett mindenkiből! Ennek természetes magyarázata egyfelől a szüntelen a gyomortáji fájdalmak, másfelől – mint később kiderült – (a régi munkatársaktól való elzárkódás) jelentős mértékben új lelkivezetőnek Izeli János atyának tudható be, aki talán kíméletből is, de igyekezett mindenkit eltávolítani Erzsébet asszony addigi környezetéből. Sajnálatosan erre a sorsra jutott e sorok írója is! Amikor efelől megkérdezte Erzsébet asszonyt, miszerint már nem 'titkár'? Ő ekként válaszolt: „Én Fiacskám nem azt mondtam, hogy a Szűzanya visszavonta a megbízatását – te csak dolgozz tovább –, hanem azt, hogy mellettem nincs már semmi feladatod, tehát fölösleges hozzám járnod!” 

Lelkivezetőjétől annyit elmondható, hogy 2-3 naponta meglátogatta Erzsébet asszonyt hidegkúti otthonában, segítő asszonyokat vitt ápolására, megáldoztatta, sőt szentmisét mutatott be a betegágynál! Arra azonban az atya mindig ügyelt, hogy senki ne keveredhessen a beteggel hosszabb magánbeszélgetésbe – ebből következően –, szinte kizárólagos kapcsolatba került vele. Okkal tételezhető fel tehát, hogy ez a helyzet, nagymértékben befolyásolta Erzsébet asszonyt a döntéseiben, így a temetkezési helyének megválasztásában is! 

     1984-ben súlyosbodott az állapota, novemberben kórházba szállították. Az Szent János és a Tétényi úti Kórházban is kezelték.

     1985 március 24-én a kórházból, körzetorvosi felügyelet mellett ápolásra magához fogadta az idős Hámori házaspár Törökbálintra. Erzsébet bár sokat szenvedett (rákja volt), mégis kiegyensúlyozott maradt és boldognak mondta magát, amiért nem a kórházi körülmények közt tölthette napjait.

     1985. április 11-én rózsafüzérrel kezében, szentségekkel többször megerősítve, arcán enyhe mosollyal költözött az égi hazába. Bizonyára a lelkivezetője iránti hála késztette Erzsébetet, hogy kívánságára – melyet előzetesen magnóra mondott –, Érd-Ófaluba kérje temettetését. 

     1985 április 16-án volt volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta. 

     1997 tavaszán, egykori szobája helyén, Takács Nándor megyéspüspök engedélyével kis kápolna épült.

     2000. június 22-én legidősebb leánya – a család beleegyezésével –, exumáltatta és a családi sírhelyre, a Remete-Kertvárosi Szentlélek plébánia altemplomába helyeztette. A beszentelést – volt lelkivezetője – Antalóczi Lajos pápai prelátus végezte. 

A Szentlélek templom volt az, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával.

Úr Jézus: „Neked is azt mondom, amit a jobb latornak: Még halálod napján Velem leszel a paradicsomban. Te sem vágyódhatsz jobban Utánam, mint Én teutánad, hiszen a mi szívünk együtt dobban. Halld meg Szívem dobbanását, mely szívedben visszhangzik.” (IV/17) Szűzanya: „Halálod után neked Mellettem lesz a helyed, és a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életed által Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe. Az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. Ők keresni fogják ennek okát és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és a megváltó munkában való részvételt folytatni fogod halálod után is.” (III/227)

– Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

     1874. február 21-én a Szent Szűz figyelmeztette, hogy "a mai napon nagy megtiszteltetésben lesz részed, mert Fiam eljegyez téged menyasszonyaként!" Ezen a napon egy látható gyűrű alakult ki a gyűrűsujján, melyet a számos jelenlévő közt a helyi püspök is látott.

     Marie Julie Jahenny, hogy szeretetét és hűségét tanúsítsa az Úrnak, hosszú és kemény böjtöket vállalt, megvonva magától minden szilárd ételt és folyadékot (!). Mint mondotta: "a Szentáldozás elegendő ahhoz, hogy tápláljon engem"! Két huzamosabb böjti időszakát jegyezték fel, az egyik 94 napig, a másik 5 év, egy hónap és 22 napot tartott. (Alább, szívstigmájának vére a ruházatán, lentebb: extázisban.)

     Az Úr és szentséges Anyja részéről, hosszas és részletes jelenésekben és próféciákban volt része az emberiség és az Egyház jövőjét illetően. Misztikus látomásaiban a bűn általános pusztításáról, természeti csapásokról, kormányválságokról és polgárháborúkról, Párizs pusztulásáról, az Egyházon belül felmerülő széthúzásról, a hamis üzenetek megjelenéséről, az Egyház üldözéséről, a templomok bezárásáról, az Antikrisztusról, a Háromnapos Sötétségről és a világvégéről is kapott közléseket.

     Próféciáiban több helyütt említ egy misztikus Fényt, valamint közléseket kapott a sátán leendő, totálisnak látszó sikereiről a világban arról, hogy már azt fogja hinni, hogy győzedelmeskedett, de megszégyenül a Szűzanya Szíve által. Mint Marie-Julie megjövendölte, a végén a világ hatalmasai felismerik, hogy egyedül a krisztusi szeretet és az Ő Vére által újulhat meg a világ minek következtében az Egyház, soha nem látott fényességben fog ragyogni! (folytatódik!)

     1976. őszén, Erzsébet asszony benső indíttatásra, felvette a kapcsolatot egy általa addig nem ismert fiatal családapával – e sorok írójával –, akit a továbbiakban a Szűzanya titkáraként kezelt. Új fejezet kezdődött az üzenetek terjesztésében, mert a „rejtett alázatosságra” (I/59; I/112; III/138) továbbra is ügyelve, eleget tudott tenni a papi (plébániai) meghívásoknak.

     1977 júniusában Erzsébet asszony egyedül utazott Rómába, szintén Mester prelátus meghívására. Utazása előtt Jézus kérésre 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen a küldetése sikeréért. Erzsébet asszonynak a legkevésbé sem ez jelentett nehézséget. A gyermekek és fia gondozására talált valakit, és az akkori feltételek szerinti „meghívő levél” szerzésére is akadt ajánlkozó. Az igazi kellemetlensége abból származott, hogy a meghívót, egy olyan svájci ügyvéd töltötte ki (római lakására), aki sajnálatosan az olasz „Vörös Brigádok” ügyvédje volt, az Aldo Moro elleni merénylet perében. A vonaton egyedül utazó Erzsébet asszonyt, úgy a vámhatóságok, mint a titkosszolgálatok sorra átkutatták, az utolsó kis papírdarabig! Mikor végre megérkezett Rómába, fény derült zaklatásai okára. Amikor kicsomagolt, keze ügyébe akadt az a – még otthon összegyűrt és eldobott –  papírdarab, melyet a lelkivezetője írt össze számára, a Rómában tartózkodó bíborosok nevével. Épp negyvenen voltak! Valamennyien kézhez kapták a Szeretetláng üzenetét, elsőként az épp Rómában tartózkodó Dr Lékai László magyar prímás. (IV/32)

      Az eredményesnek mondható római út és az a tény, hogy 1977 őszén Erzsébet asszony még személyautóra is szerzett jogosítványt, nem csökkentették „kicsiségének és tehetetlenségének tudatát” (I/112). A Szent Szűznek így panaszkodott: „Te tudod, milyen parányi porszem vagyok, és nem tudok semmit tenni Nélkületek. Ő (a Szűzanya) pedig így válaszolt: És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz és maradj rejtett alázatosságban! A Szűzanya megígérte: Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához." (I/112) 

  – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

     Marie-Julie Jahenny 1850. február 12-én született egy módos paraszti családban a franciaországi Blain-ben (Nantes és Rennes között). A Jahenny család, három-négy éves korában költözött La Fraudais-ba. Igen jámbor kisleány volt, akin már kora gyermekkorában megmutatkozott bensőséges vonzalma az imádság és a kereszt iránt. (A jobboldali kép a szülőket, míg alábbi a szülői házat ábrázolja!)

     1873. január 6-án a Szentmise alatt, rendkívüli fáradságot érzett és olyan siralmas állapotba került, hogy azt hitték meg is hal. A kihívott orvos afölött habozott, hogy gyomorrákja van vagy görvélykórja. Február 15-én feladták neki az Utolsó Kenetet. Ezt követő 22-én eszméletét vesztette és környezete már a végét hitte, mire egyszeriben megszólalt: "Ne sírjatok, nem fogok meghalni, a Boldogságos Szűz – aki gyönyörű fehérbe volt öltözve –, megígérte, hogy meg fogok gyógyulni és még visszajön".

     Március 15-én, a Szűzanya megkérdezte Marie Julie-t, hogy elfogadja-e Szent Fia Sebeit és vállalja-e a szenvedéseket a bűnösök megtéréséért? "Igen, jóságos Anyám! Minden vágyam, hogy teljesítsem Jézus akaratát!" – volt Marie Julie válasza. "Gyermekem, ez a te hivatásod!"

     23 éves volt, amikor elnyerte a haláláig kísérő stigmákat, melyre 1873. március 21-én került sor számos tanú jelenlétében. Az Úr megjelent neki és Öt Szent Sebéből fény áradt, melyek sugarakként érintették Marie Julie kezét, lábát és oldalát, ezt követően mindenki szeme láttára vér szivárgott a stigmák helyeiből. Ez a vérzés, minden pénteken megismétlődött. Délután egy óra volt és Maria Julie Jahenny elkezdte az Úr Keresztútját járni és egészen haláláig minden pénteken részesült Jézus szenvedéseiben. Ugyanez év október 7-én kapta meg a töviskoronát és november 25-én az Úr vállsebeit. (folytatódik!) (A képen Marie Julie Jahenny 23 éves korában, kezein a stigmákkal.)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A tömeg nehezményezte, hogy Rómától messze volt eltemetve, ezért az általános helytartó rendelkezésére exumálták és átszállították a Santa Maria della Pace-templomba. A lepecsételt koporsót felnyitották és az eltelt 18 év ellenére, a holttestet teljesen ép állapotban találták.

     Mikor IX. Pius pápa tudomást szerzett az elhunyt azon kívánságáról, hogy a trinitáriusok templomában helyezzék örök nyugalomra, a testet (merthogy ép volt) 1865. augusztus 18-án átszállították a San Crisogono-bazilikába. Három évvel később a koporsót újra felnyitották, és a még mindig romlatlan testet új ruhába öltöztették, majd nyolc napra a híveknek közszemlére tették ki. A tömeg oly nagy, hogy a rend fenntartására katonaságot kellett kirendelni. Ma is látható a trinitáriusok Santa Maria in Trastevere bazilika bal kápolnájának oltáránál egy nagy üvegtábla alatt harmadrendi ruhában.

IX. Pius pápa 1863-ban indította meg a boldoggáavatási eljárást, és        XV. Benedek 1920. május 30-án iktatta a boldogok sorába Taigi Anna-Máriát. Ünnepe június 20-a.

     Az emberiség történelmének vérzivataros korában élt Taigi Annamária, egy nagycsaládos édesanya korának talán legnagyobb kanonizált misztikusa és csodatevője. Egészséges szentségi házasságban valósította meg a szentségi életet, mely történelemalakító volt, erről azonban a történészek nem beszélnek, mert csatáit nem a földi küzdőtereken, hanem a kevesek által ismert lelki küzdelmekben vívta meg. Üdvtörténeti nagyságát a boldoggá avatási dekrétum így méltatja: "Isten, hogy hatalmát és bölcsességét megmutassa,... a büszkék megalázására... az istentelenség áradatával szemben egy egyszerű szegény asszonyt állított... engesztelő áldozatnak és védőbástyának".

Boldog Taigi Anna Mária élete példaértékű a mai házasoknak, próféciáinak ismerete pedig tisztánlátást adhatna napjaink jövőfürkésző emberének. Mindazáltal ezekről egyházunkban, sem a modernista-, sem a dogmatikus irányultságúak nem beszélnek! Ez az "óvatos álláspont" túlmutat minden józan megfontoláson, hiszen a háromnapos sötétségről való jövendöléshez, az életszentségben elhunytak nevének egész sora fűződik így Bingeni Szent Hildegard (+1179), Father Nectou (+1777), Boldog Emmerich Anna Katalin (+1824), Elizabeth Canori-Mora (+1825), Buffalói Szent Gáspár (+ 1837), Rosa Asdenti nővér (+1847), Palma Maria d'Oria (+1863), a Megfeszített Jézusról nev. Paui Mária nővér (+1878), Marie Baourdi (+1878), Marie Martel +1913), Pere Lamy (+1931), La Fraudais-i Jahenny Mária Júlia (+1941), Tiszteletreméltó Helena Aiello Lombardi (+1961). (Alább, a S. Maria Trastevere templom, mely a trinitáriusok öltözetében őrzi Boldog Taigi Anna-Mária épen maradt testét!)

A gyógyszer

     Egy asszony féltve a házasságát, elment tanácsért a plébánoshoz. Elmesélte, hogy mindennap amint hazajön az ura, nyomban összevesznek valamin, aztán már a vacsora sem ízlik egyiküknek sem. Ilyenkor ugyanis olyannyira korholják egymást, hogy nemcsak a vacsorától, de az élettől is elmegy a kedvük.
– Mit tanácsol drága plébános úr, mit tegyek a férjemmel? Ajánljon már neki valamit, hogy ez a kötekedő készség alább hagyjon nála! – kérlelte az asszony.
     A plébános rákérdezett:
– Szoktak maguk együtt imádkozni?
– Jaj, dehogy atyám! Hogy is gondolja az esti viták után! Örülök ha nem káromkodik..., méghogy imádkozzon...!?
– Ajajaj! – sopánkodott a plébános. – Nézze! Ez esetben csak a szenteltvizet tudom ajánlani, mint gyógyszert!     Most adok magának egy üvegcsével, s amikor megérkezik az ura, gyorsan vegyen a szájába belőle egy kanállal. De le ne nyelje, csak forgassa a nyelve körül vagy egy félóráig. A férjének ne szóljon felőle, mert a hatás meglátja, nála fog jelentkezni! Aztán majd számoljon be nekem az eredményről!
     Így is történt. Vagy tíz nap is eltelt, mire elfogyott a szenteltvíz – mert félóra elteltével csak lenyelegette az asszony – visszament hát a templomba. Lelkendezve mondja ám a plébánosnak:
– Atyám, nagyon köszönöm a szent gyógyszert, mert kitűnően bevált. Az uram egészen megváltozott általa, amióta én szedem. Ő meg nem is tudja, hogy minek a csodás hatás érvényesült rajta! – kuncogott az asszony –, ez kész csoda! Nincs köztünk vita, nem veszekszünk, a férjem jókedvvel fogyasztja el főztömet, este meg imádkozni is hajlandó egy rövidet! Tudna még adni plébános úr ebből egy nagyobb üveggel? Mert, mi lenne ha két kanállal szedném? – kérdezte az asszony cinkosan.
– Nem, nem! – válaszolt a plébános határozottan. – Én nem viccelek! Ha ennél is nagyobb eredményt akar elérni, akkor ne a dózist növelje, hanem mondjanak el együtt egy egész rózsafüzért! Mert az a lélek legkiválóbb gyógyszere! Már sokan gyógyultak meg ettől!

      A dolgok azonban, korántsem mentek zökkenőmentesen! Miközben az Égiekkel szent párbeszédet folytatott, az értetlen és közömbös földiekkel kénytelen bajlódni. Az Úr Jézus böjtöt kért tőle, miközben egyre kilátástalanabbnak látta szerettei helyzetét. (Lásd IV/31) Az évek teltek, de egyben bonyolódtak is! Az egészségileg stabilizálódott özvegy fia újra munkába járt, de még mindig a hidegkúti házban húzta meg magát három gyermekével. Mindenképp előnyükre vált volna egy életmód- és környezetváltás. Egy önálló lakásra lett volna szükség, de erre pénz nem volt. A három kicsi ráadásul, sorra csak betegeskedett, és bizony nagyanyjuknak szüntelenül ostromolnia kellett az eget. A gyerekek anyához is könyörgött, hogy segítse meg három kis árváját. A tiszteletreméltó édesanya azonban, megjelent Erzsébet asszonynak álmában, és kezeit szomorúan széttárva csak ennyit mondott: „Nem hoztam magammal!”

Az álom mélyen megérintette Erzsébet asszonyt és évekig elmélkedési tárgya maradt, mintegy az érdemszerzésben alulmaradt életek lehetséges „utófájása”. Keserűség töltötte el azon lelkek iránt, akik földi életükben kevéssé ismerték fel az égi vagyongyűjtés egyedülálló lehetőségét. A Szűzanyához könyörgött, akinek bátorító édesanyai szavait a saját szorult helyzetére is értelmezte.„Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok  és tudok is segíteni...” (I/71). 

      A „nyert pénz” azonban csak annyira volt elegendő, hogy felfokozta Erzsébet asszony „szövetkezeti lakásra” irányuló ábrándjait, az összeg ugyanis kevés volt egy befizetésre. A dolgok azonban bonyolódtak! Az iskolában egy nevelői beszélgetés során szóba került a három Kindelmann gyerek lakás és anyagi helyzete. A lelkiismeretes igazgatónő – valami ráérzés folytán – megkérdezte, hogy kapnak-e a gyerekek árvasági segélyt? Tekintve, hogy ilyesmiről a nagymama még csak nem is hallott, az igazgatónő saját hatáskörében, beadvánnyal fordult a Kerületi Tanácshoz, amely végül egy évre visszamenőleg kiutalta a három gyerek utáni járandóságot. Ez az összeg, a „nyereménnyel” együtt már elegendő volt egy szövetkezeti lakáskiutalás finanszírozására és bebútorozására. Így vette meg az 'Alberfalvai' két és fél szobás panellakást.

  – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A család olyan szegény volt, hogy a temetési költséget képtelenek lettek volna összeszedni, ám csodás nagylelkűségben volt részük, mert bíborosok és gazdag adományozók küldtek összegeket.

     Mihelyt Pedicini bíboros tudomást szerzett a halálesetről, levelet intézett az általános helynökhöz és kérte, hogy Taigi Annamáriát méltó temetésben részesítsék.

     A temetése azonban furcsán zajlott le, mivel a (nagy engesztelő) halálát követő napon óriási kolerajárvány tört ki Rómában – amitől Anna életében – az Úr, mindvégig megkímélte a bűnös várost. Egész családok haltak ki, mindenütt sírás, jajgatás volt hallható. Így az első pillanatokban érdektelenség követte Anna halálát, hiába volt két napig felravatalozva a Santa Maria in Via Lata-templomban. Jámbor tisztelőinek kis csoportja vasárnap este, a pápa utasításának megfelelően lepecsételt, kettős, fa- és ólomkoporsóban kísérte ki az új Campo Veranó-i temetőbe, ahol a pápa engedélyével, a kápolnához közel temették el.

     Néhány nap múlva azonban feleszmélt a nép és a járvány ellenére szegények és gazdagok, püspökök és bíborosok zarándokoltak el az egyszerű sírhoz. Nemsokára Odeschalchi bíboros megbízta msgr. Natalit az elhunyt életére vonatkozó adatok összegyűjtésével. Ezután megjelent az első életrajz, melynek leírhatatlan sikere volt, több nyelvre is lefordították.

     Rövidesen megkezdődtek a boldoggá avatással kapcsolatos előkészületek, miközben a közbenjárására történt csodák száma egyre növekedett. (folytatódik!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 12  (1964-től 1965-ig)

      1964. A pokol látomása vagyis átélése. Erzsébet asszony legidősebb lányának elbeszéléséből tudjuk, az alábbiakat.

     1965-től, Erzsébetnek emberfeletti „hívásokkal és kihívásokkal” kellett szembesülnie! Egyfelől az Égiek állandó sürgetéseivel, az emberiséget mentő Szeretetláng ügyének továbbvitelére, másfelől pedig a „nagyanyai” kötelességtudat sürgető elvárásával, hogy semmiképp ne hagyja állami gondozásba kerülni, fia három kicsi árváját (IV/31)! A jóságos nagymama, egyfelől saját sorsától kívánta megkímélni kicsi unokáit, másfelől pedig, az ateista állami neveltetés végzetes lelki következményeitől kívánta megóvni beteg fiának elárvult gyermekeit.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                               A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Végül gyermekei mind az ágya köré gyűltek, és a haldokló édesanya könnyekkel szemében áldotta meg őket, mert aggasztotta a jövőjük. A Mester azonban, akinek akaratából szegénységben élt, eloszlatta kétségeit: "Védelmembe veszem őket. Ne bántson, hogy irántam való szeretetből szegénységben hagyod itt őket. Azok, akik jót tesznek velük, el fogják nyerni jutalmukat."

     Utolsóként kérette magához kedves Sophie lányát, hogy négyszemközt beszéljen vele. Átnyújtotta neki kulcsait e szavakkal: "illeszd a zárba! Mostantól kezdve neked kell a háziasszonynak lenned!" Ezzel rábízta az egész családot, s kérte, hogy gondoskodjon az öreg Domenicóról és saját gyermekeiről. Ne engedje őket kíséret nélkül kilépni a házból. Figyelmezteti, hogy még sok szenvedés áll előttük: szegénység, üldöztetés és a rossz nyelvek. De meg is nyugtatta, hogy az Úr meg fogja őket vigasztalni. – fejezte be oltalmazó édesanyai szavait, majd hozzátette: "minden további beszéd fölösleges" és megáldotta.

     Ezek után egyedül maradt, egyedül Istennel. Kimerült szervezetének az orvostudomány erős hajtószert írt elő. Az Úr közölte vele, hogy ez meg fogja ölni, de ha ragaszkodnak bevételéhez, ne tiltakozzon. El fogja nyerni az engedelmesség koronáját!

     Szerdán megkapta a Szent Útravalót, egy trinitárius atya feloldozta és "in articulo mortis" teljes búcsúban részesítette. Anna felszólított mindenkit, hogy térjenek nyugovóra, majd hosszú hallgatásba merült. Mielőtt elment volna, megérintette Don Natali mellkasát, hogy eloszlasson egy vérrögöt, s az ezáltal meggyógyított papot is pihenni küldte.

     Csütörtök este, a betegek szentségének felvétele után haláltusájának fájdalmai súlyosbodtak. Férje és a gyerekek olyan hangosan sírtak, hogy el kellőket távolítani. A jelenlévő papság és a szerzetesek is mind visszavonultak, mert úgy vélték, hogy a halál még nem fog bekövetkezni. A haldokló három órás halálküzdelmében, teljesen egyedül maradt. Reggel négy óra körül Don Natali egy belső hangtól felébresztve hozzá sietett.

     1837. június 9-én, péntek reggel fél ötkor, hangos sóhajtással beállt a halál. Anna ekkor 68 éves volt. (Csupán megjegyzésként: A Gondviselés különleges intézkedését kell látnunk abban, hogy Domenico majd fél évszázados együttélésük ellenére is, csak felesége halála után ismerte fel annak erényeit.) (folytatódik 5-én!)

     

  – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Tekintve, hogy a kapott sugallatokkal kapcsolatban Annát néha lelki nyugtalanság gyötörte. Az Úr tudtára adta, hogy miként ismerheti fel egy-egy sugallatról, hogy Tőle vagy pedig a gonosz lélektől származik. (Sok mai látnok, megfeledkezik ennek lehetősé- géről és azt hiszik, hogyha valami jónak és szépnek látszó sugallat fogalmazódik meg bennük, az biztosan az Úrtól van. A kísértő azonban nagyon ravasz! Nem a sugallat "szép és jó" volta a lényeg, hanem a belőle fakadó végső következmény!) Ugyancsak Jézus hívta fel figyelmét az alázatosság fontosságára, valamint a büszkeség veszélyeire. Rámutatott neki a lelki élet hullámmozgásaira, melyek következtében az emberek olyanok, mint a szélkakasok. Ha a kegyelem szellője megérinti őket, máris fellengzős ígéreteket tesznek, ha viszont jönnek a megpróbáltatások, Péter apostolhoz hasonlóan elárulják Mesterüket. Az Úr arra is figyelmeztette, hogyha valaki a kapott kereszttől menekül, még nehezebbet kap.

     Az Úr kiváló főpapokhoz irányította, akiknek mindent el kellett mondania. Ezek közé tartozott Don Rafaele Natali is. Őt nevezhetjük családtagnak is, mert hosszú évekig a Taigi családnál étkezett, s Annának amolyan személyi titkára és életrajzírója volt. Mindezt annál is inkább, mert Anna nem tudott írni, és Natali atya fontosnak tartotta, hogy napról-napra feljegyezze azokat a megvilágosításokat, amelyeket Anna kapott, és amelyeket – a gyónáson kívül – vele közölt. Tanácsokat adott Annának, miként ő is kapott tőle. Elmondható, hogy Tagi Annamária mellett vált szent életű pappá.

Közben egyre nőtt család nyomora. Don Natali naponta volt kénytelen segítség után nézni. Ennek tudata Anna asszony számára leírhatatlan szenvedést okozott.

     Amikor néhány gazdagtól tyúkokat, gyümölcsöt, bort vagy ajándékokat kapott, azt megköszönve maradéktalanul továbbadta a gyógyíthatatlan betegeknek.

     Don Natali minden nap misézett Anna imahelyiségében, és szentáldozásban részesítette őt.

1837. június 2-án, a Nagyhét első napján vasárnap, Anna-Máriát kirázta a hideg. Nagyhétfőn, a szentáldozás után hosszú ájulatba esett. Azt gondolták, hogy meghalt, de valójában elragadtatásban volt. Az Úr ekkor közölte vele, hogy Nagypénteken, szenvedésének napján fog meghalni. Amikor magához tért, élénk örömmel hozta Don Natali tudomására a jó hírt.

     Egyik kezében a rózsafüzérével, a másik kezében a názáreti Jézus képével imádkozott.

Ezt követően kétszer hívta a férjét, megvigasztalta és megköszönte neki a gondos ápolást, majd egyenként szólította gyermekeit, figyelmükbe ajánlva az imádságot és a közös rózsafüzért, a Szűzanya szeretetét és az egyetértést. (folytatódik!) (A képen Don Natali kézírása, Anna-Mária látomásáról!)

 Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 9 (1948-től 1951-ig) 

     Az államosításig, még viszonylag kiegyensúlyozott volt az életük. Kezdetben még alkalmazták Erzsébetet adminisztrátorként az Állami Kéményseprő Vállalatnál, ez azonban nem tartott sokáig, mert a cégnél, végül minden volt mester hozzátartozóját „B-listáztak”! Ezzel, kereset nélkül maradt a család. Erzsébet asszony állást nem kapott és hetedmagával ott állt megélhetés nélkül, teljesen kisemmizve az indulóktól hangos „népidemokráciában”! 

     Minden családanyai ügyesség ellenére, hamar felélték tartalékaikat, és most ismerték fel igazán Károly bácsi előrelátását az 1000 négyszögöles kerttel, mely egyedüli létalapukká vált. A termő gyümölcsökön kívül, zöldségeket, krumplit, sőt az állatok számára kukoricát is termeltek! A mindennapi „egyforintos” kenyér árát és a rezsit, kezdetben lószőr-szitavászon-, majd gépi és kézi harisnyakötéssel igyekeztek megkeresni. Hol egyikre, hol másikra volt igény! A legnagyobb lány kézzel kötött pulóvereket, melyeket szövetkezeteknek és házalóknak adtak el. Erzsébet később kendőt festett, sőt különféle hímzéseket is elvállalt. Az un. házi tevékenységek azonban nem biztosították a hét tagú család megélhetését. Erzsébetnek mindenképp „rendes” fizetés után kellett néznie. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ez sikerült is, ha ugyanis felvették valahová, hamarosan – úgymond – „klerikális beállítottsága” miatt „utána nyúltak”! Ez abból is kiderülhetett, hogy mindenkit követett az un. „káderlap”, amiben jegyezve volt minden, ami felkeltette a kommunisták figyelmét! Erzsébet asszony lapjára hamarosan rávezették: a Mindszentyt elítélő irat aláírásának megtagadását, hogy gyermekeit beíratta a hittanra, a "békekölcsönre nem volt pénze és hogy hiába osztották be vasárnapi munkára, a szentmisét a család soha nem mulasztotta el!

     1950. novemberének végén emberileg teljes volt a kilátástalanságuk. Erzsébet asszony, a Fogaskerekű vasút végállomásánál, két utas beszélgetésére figyelt fel, akik a szabadsághegyi traktoriskolai állásról beszéltek. Nehezen találta meg, mert mint kiderült az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció államosított épületéről volt szó. Itt néhány hónapra állást talált mint szakácsnő. Jóllehet ilyen képesítése nem volt, de abban az időben, megsemmisült irat indokával bemondásra is elfogadtak szaktudást. Erzsébet, ezt egy jóindulatú adminisztrátornak köszönhette, aki átérezte képtelen helyzetét. Elbocsátását viszont, a helyi párttitkárnak köszönhette, aki „klerikális beállítottsága” miatt zavarta el.

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Bár Anna kifejezetten szeretett enni, egyre inkább lemondott az étkezésről, egyre többet böjtölt. Pénteken az Úr-, szombaton a Szűzanya-, szerdánként Szent József tiszteletéért és engeszteléséért ajánlotta lemondásait. Annának rövidek voltak az éjszakái. Térden állva a bölcsők között mondta el a hosszú esti imáit és mivel rendszerint hajnalban kelt, az alvásra szánt ideje alig volt több két óránál. Önkéntes vezekléseit főképpen az Istentől elhidegült papokért, a szerzetesekért és az egyházi méltóságokért ajánlotta fel.

     Anna megmondta Angelo páternek, hogy Isten őt arra hívta meg, hogy engesztelő áldozat legyen a világ bűneiért. Hogy hivatását előmozdítsa, a gyóntató arra buzdította, hogy lépjen be a trinitáriusok harmadrendjébe. A rendbe való belépéshez Anna megszerezte ugyan Domenico hozzájárulását, ám nehézséget okozott, hogy a felvétel egyik feltétele volt, hogy Anna hagyjon fel a házaséletével. Ezt viszont mind férje, mind maga is kifogásolta. A Gondviselés azonban megoldotta a problémát azzal, hogy Anna már áldott állapotban volt első gyermekével. Külön engedéllyel tehát felvették, hiszen az egyik Szentség, nem lehetett akadálya egy másiknak.

     A szertartás nem minden zavaró körülménytől volt mentes. Anna ugyanis az akkor már a szokásos extázisba esett, és sírásban tört ki. Gyóntatójának egyetlen jelére azonnal abbahagyta. Anna ezt a lelkiatya iránti feltétlen engedelmességet élete végig megtartotta.

     Annamária, negyvennyolc évig élt Domenicóval és ez idő alatt tíz gyermekük született, ebből hét élte meg a felnőtt kort. A harmadrendbe lépés nem akadályozta Annát a gondos családanyaságban, sőt, felajánlotta magát engesztelő áldozatul a világ bűneiért.

     Felajánlásának viszonzása képen, az Úr megajándékozta egy fényes "napgömb" állandó látomásával, melyben nyitott könyvként láttatta vele a múlt, a jelen és jövőbeli eseményeket, és a holtak túlvilági sorsát. A Taigi család lakását rengetegen keresték fel papok, egyházi méltóságok, nemesemberek, de alacsonyabb néprétegből valók is, hogy lelki tanácsát kérjék. De előre jelezte a politikai eseményeket, gyilkosságokat, az emberiség jövőjében majdan lezajló lelki katarzist, a nagy büntetést és a nagy kiengesztelődést Istennel. Tőle ismerhetjük a legrészletesebben a Háromnapos Sötétség leírását is! Belső élete egy hatalmas misztikus vihar volt: extázisok, látomások, próféciák hosszú sorával. Isten gyakran elragadta a lelkét, akár mosogatott, akár főzött vagy éppen varrt. (folytatódik!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A lelkében alakuló Domenico végtére is nagyon szerette feleségét és egyre inkább fájlalta, hogy bájos tekintetéből gyakran szomorúság tükröződött. Párja ugyanis amellett, hogy igyekezett helytállni asszonyi és családanyai szerepében, egyre csak gyötörte a kérdés, hogy miként egyeztetheti össze a hitbeli tökéletességre való törekvését az állapotbeli kötelességeivel.

     Anna, végül úgy döntött, hogy gyóntató tanácsát kéri lelki vívódásaira. Elment tehát a Szent Marcell-templomba, ahol esküvője reggelén annyira boldog volt. Remegve térdelt be abba a gyóntatószékbe, melyben a szervita Angelo Verardi gyóntatott, aki évekkel korábban a Szent Péter téren látta már ezt az asszonyt és égi figyelmeztetést kapott: "Nézd jól meg ezt az asszonyt, egyszer rád fogom bízni, mert nagy életszentségre hívom meg őt". A pap ekkor újabb sugallatra ismerte fel Annát és így fogadta: "Végre, hogy eljött!".

     Ezzel a találkozással indul el Anna lelki átalakulása. Ekkor nyerte el boldogunk az engesztelésnek azt a szellemét, mely soha többé el nem hagyta. Amint hazaért otthonába, kis házioltára elé térdelt, kíméletlenül ostorozta magát és a padlóba verte fejét úgy, hogy vér buggyant ki belőle. Új lelkiatyjának kellett buzgóságát megfékeznie és felhívnia figyelmét arra, hogy ő nem szerzetesnő, hanem feleség és hites férje pedig nem Szent József.

     Egy áldozás után Jézus így szólt hozzá: "Tudd meg, arra szántalak, hogy bűnös lelkeket téríts meg, és minden rendű és rangú embernek, papoknak, szerzeteseknek, prelátusoknak, bíborosoknak, sőt, magának helytartómnak is vigasza legyél. Küzdened kell majd a gyenge és szenvedélyeknek alávetett teremtmények egész serege ellen. Mindazoknak, akik szavaidat igaz és nyílt szívvel megfogadják, kegyelmeket fogok adni. (...) Sok álnok és hamis lélekkel lesz dolgod, nevetségessé tesznek, megvetnek, gyalázni fognak és megrágalmaznak, de te mindezt el fogod viselni irántam való szeretetből. Én, a hatalmas Isten biztosítalak arról, hogy üldözőidnek számot kell majd adniuk magatartásukról!"

     Már eleve csodának tekinthető, hogy férje beleegyezését adta felesége lemondásaiba, melyek őt is súlyosan érintették. Vége szakadt a korzón való sétáknak, a színházba járásnak és így a férj, asszonyával való dicsekvő büszkélkedésének. (folytatódik!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 8 (1944-től 1947-ig)

     1944. Amint Pesthidegkútra beértek a szovjet csapatok, a Kindelmann családnak ki kellett költöznie otthonukból egy utcavégi két és félszobás házba, mivel a kertjükbe „messzehordó lövegeket” telepítettek. Kétszeresen is feldúlták a gyümölcsöskertet, részint az ágyúk miatt, részint mert egy kertaljai szomszéd-cseléd feljelentette őket az oroszoknál, hogy bort ástak el a kertben, a padláson pedig aranyat rejtegetnek. Természetesen, nem találtak semmit. Károly bácsi a nyelvtudásának köszönhetően, jó kapcsolatot tartott a parancsnokkal, akit még a gyerekszoba melegébe is befogadott, az ugyanis jobbnak látta, ha nem a saját legénysége közelében tölti az éjszakát.

     1946. február 2-án, Károly bácsi már nagyon beteg volt. Őt hátrahagyva, Erzsébet asszony gyertyákkal, elment remetei szentmisére mind a hat gyerekkel. 

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Közben Anna szobalányi állást kapott egy főúri családnál. Itt is felfigyeltek bájos mivoltára, újabb kísértések elé állítva elé. Úgyhogy, egyre sürgetőbbé vált számára egy oltalmazó, akinek védőszárnyai alatt tiszta, de mégis egy kicsit kacér maradhatott, mindazáltal a kolostorba vonulás is erősen foglalkoztatta.

     Gyóntatója adta meg neki az eligazítást: "Indulj el hát a tiszta házasság útján!"

     Anna a nagy lépés előtt buzgó imában kérte Istent, adja tudtára akaratát, mellesleg ugyanezt tette Taigi Domenico is.

Voltak, akik szemére vetették Annának, hogy egy életre szóló kérdésben rövid negyven nap alatt döntött. De mint leányának később elárulta, soha az életben nem bánta meg tettét, jóllehet férje végtére is meglehetősen bárdolatlan ember volt.

     Az esküvő 1790 január 7-én volt. A krónikások feljegyezték, hogy ez alkalomból az egész család szentáldozáshoz járult.

Főúri munkaadójuk két földszinti szobát bocsátott a fiatal pár rendelkezésére, melyek ablaka sötét sikátorra nyílt. A lakás nedves és sötét volt, de Anna szorgos kezei kedvessé varázsolták. Domenico büszke volt, és mindent elkövetett, hogy szép feleségét csodáltassa.

     Házasságuk első éveiben Anna szinte mindent megtett, hogy a férjének kedvére tegyen, s a világi hiúságnak is adózott, nem vetetve meg a kacér ruházatot. Mindazáltal a házasságuk időnként viharos volt, de ez ellen a türelem és önmegtagadás volt Annamária titka: "Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól"!

     Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett férjének, és mint egy bárány vetette alá magát akaratának. Szelídségével, nemcsak hogy a borivásról szoktatta le, hanem a durvaságáról is. Tény, hogy Domenico annyira makacs és rigolyás volt, hogyha valami nem az ízlése szerint történt, akkor nemegyszer az asztalterítőt az étellel együtt földre rántotta. Mire hazaért, mindennek percre készen kellett lennie: a merőkanálnak a forró levesben, a széknek a megszokott helyén stb., mert ha nem, akkor következtek a jelenetek. Egyszer egyik fia az utcára menekült a verés elől, mire ő egy karosszéket dobott utána a csukott ablakon át. (folytatódik!) (A korabeli képen a római S. Maria Trastevere kerület főtere. E templomban látogatható máig is Taigi Anna-Mária épen maradt teste, amiként a felső kis képen is látható!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 7 (1939-tól 1943-ig)

     A vasárnapi szentmisékre a gyerekek anyjukkal mentek Remetére, vagy a Kertvárosi Szent Lélek plébániára, melynek építésre a család, jelentős összeget adományozott. Az akkori plébános fel is kínált nekik egy családi sírhelyet, Károly bácsi azonban elhárította a gesztust, um. nem akarja tudni, hogy hol lesz a sírhelye. (Közbevető megjegyzés: Az, hogy a Kindelmann házaspárnak mégis márványtáblás sírhelye van az altemplomban, azt Károly bácsi egykori barátjának - Tamás József, volt kalocsai líceumigazgatónak - köszönhető, aki nyugdíjasként Ady-ligeten lakott.1959-60 felé, a misézésen kívül besegített a Szentlélek templom könyvelésébe is, és egy alkalommal feltűnt neki, hogy néhai barátja amellett, hogy hatalmas összeggel támogatta a templom építését, még sincs kriptája. Felhívta erre Kenéz Rudolf esperes-plébános figyelmét, aki maradéktalanul intézkedett. Tekintve, hogy ismerte és tisztelte Erzsébet asszonyt, aki éveken át a bal oldali első sor első helyén tartotta csendes szentségimádását, így a dupla-koporsós sírhelyet aszerint jelölte ki, hogy az közvetlenül a padozat alatti részre essen. El is készíttette a márványtáblát a Kindelmann házaspár nevére, (tehát Erzsébet nevére is!).  Az édesapa újratemetésre azonban még várni kellett, mert a Kádár-kormány akkori rendeletei szerint, még nehezen engedélyezték a templomi temetkezéseket!)

     Károly bácsi minden nap elmondta a rózsafüzért – németül – lehetőleg a hidegkúti templomban, ahová még télen is elsétált, hogy nagykabátban beüljön az Úr elé. Vasárnapi szentmiséit is ott hallgatta, mert német nyelven is volt, a helyi sváb lakosság miatt. 

     Esténként elmaradhatatlanul együtt imádkozott az egész család, a szokott karosszékében ülő édesapával! Imát, lelkiismeret vizsgálattal kezdték, bocsánatot kérve a másiktól. (I/91) A kezdéskor, mindig a másodszülött kisfiú gyújtotta meg a családi oltár gyertyáit, melyen a lányok gondozták a virágokat. Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és  izgalommal készültek a Karácsonyokra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként-, más része „karitasz vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jónéhány családnak. Ahogy közeledett a szenteste, a polcon úgy szaporodtak a csecsebecsék, textilmaradékokból való bohócok, vadgesztenye figurák gyapjúfonal hajjal és „kötözött babák” selyempapír ingecskékben. De a saját maguk számára is serénykedtek! Papírból „szalmát” vágtak, zenélő betlehemi jászolukhoz, ám mindenki csak annyi „szalmaszálat” tehetett bele a Jézuskának, ahány jó cselekedete volt!

     Egy ilyen várakozással teli, a karitasz vásárra készülős estén, az édesapa nem volt otthon, s az ablakuk alatt kívülről csoszogás, motoszkálás hallatszott. Erzsébetet félelem fogta el. Györgyikével ketten kiléptek az ajtón megnézni a gyanús zaj okát. Az esti szürkületben kékesen ragyogó puha szűz havon, hatalmas lábnyomok voltak láthatók a gyermekszoba ablaka alatt, melyek sehonnan se jöttek és az ablak végén egy méternyire, véget is értek! Erzsébet napokig a hatása alatt volt. A gonosznak bizonyára nem tetszett, hogy a „szeretet apró cselekedeteivel” várták a Szent Családot. Talán meg is sejtett valamit abból a végzetes „megaláztatásából”, mely ebből a házból éri majd a távoli jövőben! Tenni, azonban nem tehetett semmit, mert védve voltak Krisztus a mi Urunk által!

     Az esetet követő másnap, még a legkisebbek is elmentek a rorátéra, pedig nagyon szerettek aludni! Apjuk, amint meghallotta a történteket, csak ennyit mondott: - „Látjátok? Így lehet a sötétet világossá tenni!” - Károly bácsinak máskor is voltak ilyen sokatmondó kijelentései. 

      Az említett Pál atya, 1938-ban családot beszervezte a „Jézus Szíve Családfelajánlásba”. Ennek kötelmeként, minden pénteken a piros mécsesű Jézus Szíve kép előtt, közösen megújították felajánlásukat, elvégezve a Litániát is.

      A karácsonyfát mindig az édesapa díszítette. A szenteste előtti délutánon a gyerekeknek mindig aludniuk kellett volna, ám ez egyre ritkábban sikerült, mivel oly szívdobogva várták a Jézuskát. Mikor aztán este hét óra körül kinyílt a nappali kétszárnyas ajtaja, kórusban énekelték a „Menyből az angyalt”. Az ajándékbontás utáni vacsorát követően, Erzsébet asszony a nagyobbakkal elment az éjféli misére. 

      Az 1942-es karácsony azonban különlegesen szép ajándékot hozott a családnak, megszületett a hatodik testvér, egy gyönyörű kisfiú, aki annyira szép volt, hogy egy kis jászolfélében betették a karácsonyfa alá. Valójában, ekkor érezhette magát utoljára felhőtlenül boldognak a család. 

A 40-es évek kezdetétől az édesapa már egyre többet betegeskedett, melyet nem a kora indokolt. Vastagbélrákja volt. 54 évesen született az első-, és 64 éves korában született a hatodik gyermek. Egyre súlyosbodó állapota ellenére rendkívül jóságos, bölcs, humoros és játékos ember volt, az a tipikus „örök gyerek”! Az édesapa – mint már említettük –, kitűnt a rászorulók iránt együttérzésben. Egy kilenc gyermekes postás családnak, nem csak évente megvette a téli tüzelőt, de mindig állta karácsonyi költségeiket is! Ez a gyerekek számára nemcsak jó példa volt, de maradandó élmény is. 

Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a forrás megemlítésével!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Taigi Anna Mária, 1769. május 29-én született Sienában, egy tekintélyes család egyetlen sarjaként. Már másnap megkeresztelték az Anna Mária Antónia Gesualda névre.

Sajnos, a nagyapa rossz üzleti bonyodalmai miatt egyik napról a másikra teljesen tönkrement a család, ezért kénytelenek voltak Sienából elköltözni.

     1775-ben hagyták el a szülővárost és a mintegy 200 kilométer utat gyalog tették meg, minthogy postakocsira sem volt pénzük. A Gondviselés akaratából Anna Mária így került a katolikus világ szívébe Rómába, ahol egy szegénynegyedben találtak szállást.

     A kislány a Kegyes Tanítónők Iskolájába került, ahol kellemes külseje, előkelő modora, éles esze és valódi jámborsága folytán nemsokára megnyerte tanítónőinek jóindulatát. Anna játszi könnyedséggel tanult, de számára az írásnál és számolásnál fontosabb volt, a ruhavarrás és a főzés művészete. Mindössze két évig járt iskolába, mert egy himlőjárvány miatt meg kellett szakítania tanulmányait, utána viszont otthon tartotta az édesanyja, mert szüksége volt a háztartásban. Így történhetett meg, hogy míg róla köteteket írtak, ő a saját nevét is alig tudta leírni. Csodálatos látomásait, a kapott kinyilatkoztatásokat és az elmélkedéseket mind tollba mondta lelki titkárának, Don Natalinak.

     A korabeli szokásoknak megfelelően Anna hétéves lehetett, amikor először járult szentáldozáshoz, és tizenegy, amikor a Lateráni Bazilikában megbérmálták.

     Annamária rendkívül szemrevaló lánnyá fejlődött és bizony a serdülésekor bekövetkeztek nála is a "viharos évek". Meg akarta ízlelni a világ örömeit anélkül, hogy sejtette volna a veszedelmeit. Jóravaló lelkülete azonban megóvta a bukástól, mellyel szépsége, szegénysége és heves vérmérséklete veszélyeztette. De tisztában volt azzal, hogy az esetleges bukástól csak egy tiszta házasság óvhatja meg. (folytatódik!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 6 (1933-38-ig)

    1932 és 1942 között, házasságukból hat gyermek született. A gyermekek születése; év, hónap és nemek szerint: 1932. III. (lány); 1934. VIII. (fiú); 1935. XII. (lány); 1937. II. (lány); 1938. X. (fiú); 1942. XII. (fiú).

    A második gyermek hat hónapos volt, mikor 1935 február 2.-án (!) egy szép kis házat vettek a Remetei úton, melyet Erzsébet „tündérlaknak” nevezett, és a boldogságtól szinte hetekig alig tudott megszólalni. Felhőtlen öröme azonban nem tartott sokáig, röviddel ezután újra áldott állapotba került. Kilenc hónapon át élet és halál között volt. Egy hónapig vajúdott, de a megváltó öröm helyett, folytonos aggodalom érkezett a kis jövevénnyel, aki nem fejlődött és három évig kórházról-kórházra küzdöttek az életéért. Az orvosok sorra lemondtak róla, amikor azonban a gyermek betöltötte a 3. életévét, hirtelen csodamód, erőre kapott. Erzsébet minden ízében megélhette, hogy mi az „édesanyai aggodalom”! Nem csoda, ha később oly mélységesen átérezte az Égi Édesanya értünk, gyermekeiért aggódó fájdalmát! (A további három szülésével már nem volt gond.)

1938-ban a családfő a Hármashatárhegy alatti parcellázásból, (az akkor Haraszt-, a későbbi  Harmatcsepp utcában /1961-től!/) vett egy 1000 négyszögöles gyümölcsöst, melyre 1939-ben felépült az ötszobás ház. Mindenkinek tetszett, csak Erzsébet sírt vigasztalhatatlanul, mert talán előérzete volt majdani szenvedéseit illetően, melyek az új családi házban érik majd! 

    A családnak volt egy háztartási alkalmazottja, egy vidéki leány Györgyike, akit nem cselédként hanem családtagként kezeltek. A családban mindenki segített mindenkinek, de volt amiben az édesanya soha nem engedett, ilyen volt a padlás víztartályának (saját kútjukból való) feltöltése, karos pumpálással. Eközben ugyanis Erzsébet mindig elmondta a Szűzanya kis Zsolozsmáját.

    Valóságos családi ünnep volt minden vasárnapi ebéd. Étkezés után, rendszerint az anya felolvasott a 'Szív újság'-ból, vagy a 'Ferences Missziók'-ból. Ezt követően a férj és feleség dominóztak néhány partit, és ebben váltakozó volt a szerencse. A gyerekek eközben szintén olvasgattak egymásnak és igyekeztek jók lenni, mert valamennyiüknek volt egy kis „lelkiismeret füzete”, melybe még a kicsik is berajzolgatták jó pontjaikat. A gyerekszoba sarokpolcán Kis Terézke szobra állt, alatta egy persellyel, melybe a csemeték, a szülőktől és vendégektől kapott filléreiket gyűjtötték egy-egy pogány gyermek váltságdíjaként. Ezt októberenként (Missziós Vasárnap) fizették be a Missziós Nővéreknél. Esténként Erzsébet felolvasott a Ferences Missziók-, vagy Lourdesi Életből, majd együtt megbeszélték a hallottakat. (Vö I/7-8)

     A „lánykérés” kurtán-furcsán egy összevont Cecília és Katalin névnapi összejövetel során esett meg az egész énekkar előtt, melyet persze a plébános úr rendezett meglepetésként. Erzsébet, ugyan igent mondott, de egyetlen feltételt szabott, miszerint e szándékra kezdjenek egy kilencedet a Mindenkor Segítő Szűz Mária tiszteletére. A kilenced, épp Pünkösdkor ért véget – 1931. május 25-én – amikor házasságot is kötöttek, a Ferencvárosi Szent József plébánián. Az ünnepélyes esküvői ebédre hivatalos volt a Krisztus Király plébánia egész énekkara. Első otthonuk a Baross utcában volt. (Károly bácsi addigi lakása.)

     A férj, Kindelmann Károly 1878-ban született Szentgyörgyön (Pozsony megyében). Hét (!) nyelven beszélő módos, özvegy, kéményseprő és kályhás mester volt. 16 évig élt házasságban egy asszonnyal, akinek gyermeke nem lehetett, és rákban halt meg. Igen jólelkű embernek ismerték, mert híres volt a rászorulók iránti nagylelkűségéről. Két rászoruló fiatalember taníttatási költségeit fedezte, akiket nevelt fiainak tekintett. (Az egyik pap lett!)  (A mellékelt képen Erzsébet 1932-ben 19 éves.)

Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a forrás megemlítésével!) 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Ne szégyelljünk gyónni, Isten minden alkalommal átölel minket                                                                                       (Szerkesztett változat!)
 
     Ferenc pápa február 19-én szerdán délelőtt a kiengesztelődés szentségéről elmélkedett a Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívőnek. (...)
     A keresztény beavatás szentségein keresztül, mint a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia, az ember új életet nyer Krisztusban – kezdte katekézisét Ferenc pápa. Ahogy mindannyian tudjuk, evilági életünket „cserépedényben” hordozzuk, ki vagyunk még téve a kísértésnek, a szenvedésnek, a halálnak, és bűneink miatt akár el is veszíthetjük az új életet. Ezért az Úr Jézus azt akarta, hogy egyháza tovább folytassa üdvözítő művét tagjain keresztül is, különösen a kiengesztelődés és a betegek szentsége által, amelyeket a gyógyulás szentségei néven csoportosíthatunk. Amikor ugyanis gyónni megyek, akkor gyógyulást keresek: a lelkem, a szívem gyógyulását, mivel olyasmit tettem, ami nem jó – fűzte hozzá a pápa. Jól kifejezi ezt az az evangéliumi rész, amelyben Jézus megbocsátja a béna ember bűneit és meggyógyítja őt.
     A bűnbocsánat és a kiengesztelődés szentsége – amit mi gyónásnak nevezünk – közvetlenül a húsvéti misztériumból ered. Amikor ugyanis húsvét estéjén az Úr megjelent tanítványainak, így szólt: „Békesség nektek!” Rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer” (Jn 20,21-23). Ez a szakasz fölfedi e szentség mélyebb működését. Először is, bűneink bocsánata nem valami olyan, amit mi adhatunk saját magunknak. Nem mondhatom azt: megbocsátok magamnak. A bocsánatot kérni kell, valaki mástól kell kérni, és mi a gyónásban Jézustól kérünk bocsánatot. A bűnbocsánat nem erőfeszítéseink gyümölcse, hanem a Szentlélek ajándéka, elhalmoz minket az irgalmasság és a kegyelem megtisztító erejével, amely a megfeszített és feltámadt Krisztus kitárt szívéből árad szüntelenül. Másodsorban pedig csak akkor lehetünk valóban békességben, ha kiengesztelődünk Jézusban az Atyával és a testvéreinkkel.
     Egyesek mondhatják: „Én csak Istennek gyónok.” Igen, mondhatjuk Istennek: bocsáss meg, és elsorolhatjuk bűneinket. De a feloldozást  Üdvözítőnk az Egyházra bízta (Jn 20,21-23). „De atyám, én szégyellem magam!” – folytatta a pápa. A szégyen is lehet jó, egészséges, mert alázatosabbá tesz minket.
És a pap szeretettel és gyöngéden fogadja gyónásunkat, és Isten nevében megbocsát. Ne féljetek a gyónástól! – buzdított Ferenc pápa, majd megkérdezte: Gondoljátok csak végig, mikor gyóntatok utoljára?
Két napja, két hete, két éve, húsz éve, talán negyven éve? És ha sok idő telt el, ne veszítsetek egy nappal se többet, ne késlekedjetek, a pap jó lesz. Jézus van ám ott! És Jézus jobb, mint a papok, Jézus vár titeket sok szeretettel. Legyetek bátrak és menjetek gyónni! (vö. Vatikáni Rádió/CTV/Magyar Kurír felhasználásával)
VIDEO:  Bonum tv

 Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 4 (1929)

     1929. Egyre határozottabban jelentkezik szívében a vágy, hogy szerzetbe lépjen. Mindez az Örökimádás templomban erősödött meg benne, ahol órákig csak üldögélt szótlanul. Ha netán imádkozott, csak az Úrangyalát ismerte és nem emlékezett, hogy a Miatyánkot egyszer is elmondta volna. Úgy érezte, hogy az Oltáriszentség előtt, valami vigasztaló békesség tölti el a lelkét. Adorált! Erre a különös békességre vágyott, és ezt apácaként vélte akkor megtalálni. 

     Már csak a rejtélyes Zsuzsa néniben bízott, de nem találkozott vele. Sarlósboldogasszony ünnepe előtt, amint az Örökimádás templom közelébe eső Bokréta utcában sétált, egy cipész kirakatában meglátta azt a szép „gojzervarrott” zöld cipőt, melyről biztosra vette, hogy a Zsuzsa nénié. Megkérdezte a cipészbácsit, hogy kiértesítse-e a hölgyet a cipő elkészülte felől, mire az köszönettel megadta címét. Felkereste az asszonyt, akiről kiderült, hogy dadaként dolgozott a Szent Lujza Intézet bölcsődéjében. Úgyhogy vasárnap, Sarlós Boldogasszonykor el is vitte pártfogoltját a nővérekhez. 

A csodatevő érmecske

     Egy hálás beteg, az orvosának egy Csodásérmet csúsztatott a tenyerébe hozzátéve, hogy ez egy csodatevő érem! A kezelőorvos kissé meglepődve, puszta udvariasságból elfogadta, de mindjárt elsuvasztotta a zsebébe, mert lenézte a babonaság- vagy a népi vallásosság efféle "gyermetegségeit".
     Történt azonban, hogy az orvos kisfia nagy hirtelenséggel egy igen súlyos agyi-idegrendszeri fertőzést kapott. Az intenzív osztályon az orvos kollégák, széttárt karral fejezték ki sajnálkozó tehetetlenségüket az igen ritka kórral szemben. A fertőzésre csupán egy távolkeleti gyógyszer lett volna esetleg hatásos, de ilyen nem volt az egész országban! Márpedig ha órákon belül meg nem kapja, akkor a legjobb esetben is mesterségesen tarthatták volna életben! Az óra pedig ketyegett.
     A mi jó orvosunknak fényként villant át az agyán: "már csak a csoda segíthet". Előkereste az érmécskét és félretéve minden "felvilágosultságát" ezt gondolta, ha ebben valóban van valami, akkor most segítsen. Imára kulcsolva kezét, a Csodásérem Szűzanyához könyörgött fia életéért. Felajánlotta, hogyha a krízisből sikeresen felépül gyermeke, akkor családjával különös tisztelője lesz a Nagyasszonynak és az Érmének. Odament a fiához és megérintette a homlokát a Csodáséremmel. A kollégái és a nővérek csak néztek, de nem mertek megszólalni sem.
     Másnap reggelre az egész kórházi team döbbenetére, a fiúcska élettani adatai feltűnően javultak és túl volt minden veszélyen. Pár nap múlva egészségesen, már szüleivel együtt ő is hálálkodva térdelt a közeli templom Szűzanya oltára előtt.

Az embereknek, irgalomra van szükségük

Popper Péter pszihológus meséli egy interjúban

Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal és a katolikus költő megjegyezte:

– Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat.

– Miért utálsz János?

– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szüleivel való viszonyát, a házasságát, a szexuális problémáit, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb. – és összeomlik. A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk! Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség!

      Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől. – mesélte a liberális pszihológus.

(Az interjút Székely Anna készítette, és a Népszava szombati,

Szép Szó mellékletében jelent meg 2005. június 11-én)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 2 (1923-tól 1927-ig)

      1923. november 8-án, a Gyermeksegélyző Liga Erzsébetet, a svájci Luzern kantonbeli Willisauba küldte felerősödni, egy nyolcgyermekes mezőgazdasági gépgyáros családhoz. Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. (A mellékelt képek csak illusztrációk!)

(A mellékelt kép csak illusztráció!)

A mese

     Az egyszeri édesanya, csaknem minden este mesélt a gyermekének. Egyszer azonban kifogyott a sok-sok tanulságos történetből és megkérte fiacskáját, hogy most mesélne ő egyet.
     A kislegény meglepetten húzta be a nyakát, aztán belevágott:
– Vót eccer egy hun nem vót! Is ez annyira nem vót hun, hogy aszitték, hogy nincs sehó! De peglen vót a', de nem a mesíben, hanem a valósáágban! Vót eccer egy afféle icurka-picurka gyerkőcke. Na nem vót a' közönsíges puja, hanem emez a javábú vót! Eccer aztán... – és folytatta volna a kisgyerek a mesét, de édesanyja olyannyira kacagott, hogy könnye csorgott, és már vizet kellett neki hozni. Na fel is kelt a gyerek tüstént és kiment a konyhába, keresett egy csuprot, de mire megtalálta, a vizeskannát is meg kellett döntenie nagy nehezen. Mire végre bevitte a vizet szobába, édesanyját már rég elnyomta a gyors-álom.
– Étsanyám, étsanyám kejjík fő kigyed, mer' nem lehet csak úgy alunnyi, ho' nem is imátkozotte!
     Az édesanya mosollyal ajkán kapta fel a fejét, letörölte száradó könnyeit és dolgos tenyere közé fogva kicsi fia kacsóit, így imádkoztak: Miátyaank, kivagya mennyekbe', szentőtessík mega téneved...
 

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 1 (1913-tól 1923-ig)

      Kindelmann Károlyné - Szántó Erzsébet Júlia 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei Szántó József (1871-1917) és Mészáros Júlia Erzsébet (1878-1924) hatszori ikerszülést követő 13. gyermekként fogadták el Isten ajándékaként.
 1913. június 13-án Szent Antal napján keresztelték meg Kispesten, az 1905-ben épült Szent Rudolf templomban, mely pápai engedéllyel 1955-től Nagyboldogasszonyról nevezett plébánia. (Erzsébet egész életében keresztelési dátumát tartotta igazi születésnapjának.) Házuk, a mai Wekerletelep területén volt (az akkori Vajna utcában). (A mellékelt gyermekképek csak illusztrációk!)

     3 éves koráig Erzsébet anyatejen nevelkedett. Amikor édesanyja ezt először tagadta meg tőle, sírva vonult egy sarokba. „Végtelen szomorúságában” amint rátekintett az üveges faliórára, annak számlapja helyén fényességben ragyogó galambot látott tündökölni. Mint elmondta, a látványt nem értette ugyan, de ezt a képet soha nem tudta elfelejteni.

     Az apai ősök évszázadokkal korábban bevándorolt garibaldista olasz mesteremberek voltak, eredeti nevükön Santo, ebből magyarosodott a Szántó családnév. Kezdetben Paks környékén birtokot szereztek, de ismeretlen okból elszegényedtek. Az nem tudható, hogy protestáns voltuk miatt kellett-e távozniuk hazájukból, vagy csak Magyarországon tértek át, a Szántó nagyapa mindenesetre már reformárus esperes volt és oly „nyakas kálvinista”, hogy saját kántortanító fiát, Józsefet (E. édesapját) kitagadta, amiért katolikus lányt vett feleségül! Erzsébet soha nem láthatta református nagyszüleit.

     Szántó József, 180 cm magas, jól öltözött, egyenes ember volt. Kántortanító diplomájával és nyomdász képesítésével, kénytelen volt kőművesek mellett segédmunkát  vállalni, hogy családját eltartsa, de még nyomdász is volt. Szerető lelkületének ajándékaként, (felesége tudta nélkül) titkon a Kispesti (akkor még Szent Rudolf) plébániára hittanra járt, ahol 1917-ben – közvetlenül hadba vonulását megelőzően –, ünnepélyes szentmise keretében, családja színe előtt katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza, egy bajtársa jóvoltából! (Erzsébetben négy éves korából, határozott emlékként élt édesapja ravatalának képe, holott a rózsafüzér és szentírás egyedüli „hazatértét” ő maga állította!)  

     Júlia mama, hogy családját fenntartsa, lakóhelyük közelében kifőzdét nyitott, melyet a családot ért sorozatos tragédia következményeként végül volt kénytelen bezárni. (A mellékelt kép csupán illusztráció!)

     Az apa halálakor Erzsébet négy éves. Már korán kitűnt éles eszével, akaratosságával, mozgékonyságával és talpraesettségével. Fizikailag azonban sovány volt, és orvosi  tanácsra vidékre kerül, a Tolna megyei Cseresznyés-pusztára, ahol anyai nagyszülei nevelték 1919-ig. Ebből az időből csak a nagymamára emlékszik, aki még a disznóólba is kézre csavart, fekete rózsafüzérével ment. Arról azonban nincs emléke, hogy szentmisére jártak volna a 14 km-re fekvő Szekszárdra.

     Mire Erzsébet újra Pestre jött, hogy beiratkozzon az elemi iskolába, már alig élt valaki a  testvérei közül. Kilencen a „spanyol” influenzajárványban, egy diftériában, egy balesetben hunyt el, már csak egy nővére Gizella és drága édesanyja éltek. Iskoláit a Pannónia utcai elemiben kezdte, az akkor már épülő Wekerle telepen. Igen jó tanuló volt, kivéve a hittan és a magatartás jegyeit. Hittanból két kérdés okozott neki lelki görcsöt. A katekizmus első kérdése; hogy „mi végett élünk a földön?” Erre a választ képtelen volt önmagában értelmezni, mivel nem volt rá fogalma, hogy miként lehet a láthatatlan „Istennek szolgálni”. Második görcse abból adódott, hogy Ábrahám és Izsák története épp a hittanóra végén zárult azzal, hogy Isten egyetlen fia feláldozását kérte Ábrahámtól. A kislány lelkivilágát összezavarta a „kegyetlen” történet, alig tudott aludni és az járt a fejében, hogy: „ilyen Isten nekem nem kell, amelyik egyetlen fia megölését kéri Ábrahámtól”. Magába zárkózott és erről nem beszélt senkinek, iskolába, különösen hittanra nem akart járni, lelkibeteg lett és szegény anyja nem tudta, mi történhetett a kislányával. Hetek teltek el, amikor Júlia mama panaszkodott az érdeklődő plébánosnak az addig oly élénk Lizácska (Erzsébet beceneve) furcsa hangulatváltozásáról. Ekkor, az atya barátian elbeszélgetett a kislánnyal és sikerült végére járni nagy bánatának. Erzsébet egészen fellélegzett amikor megtudta, hogy Isten csak próbára tette Ábrahámot!  

Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

Az utolsó negyedóra

     A család – mint egység –, Isten akarata szerint való. A családban élőknek meg vannak a maguk örömei, lemondásai és kötelességei, ilyen az egymás lelki üdvének munkálása is!
     Egy fiatalasszony, sehogy sem tudott belenyugodni, hogy szeretett apósa makacsul távol tartsa magát minden vallási cselekedettől – jóllehet – példás, családszerető és derék fiút nevelt fel férjében.
     Hosszas imádságok után elhatározta, hogy valamiképp ráveszi, hogy elmenjen vele egy háromnapos lelkigyakorlatra! Az idős családapa nagyon kedvelte a menyét, és kínos lett volna nemet mondania neki, amúgy is idejét látta, miután elég öreg már, hogy legalább életében egyszer meghallgasson egy kis "klerikális propagandát", hisz' ellátás ott is van és bizonyára "túléli valahogy". Bele is egyezett!
     A lelkigyakorlatot egy verbita missziós atya tartotta, aki egy nagyon távoli földrészről jött haza.
A közös szentmisét követő bőséges reggelik, ínyére voltak az apósnak és megragadták a missziós atya egzotikus történetei is a megtérő bennszülöttek életéről.
     Utolsó nap este, a verbita atya lelkigyakorlatának zárszavaként azt kérte hallgatóságától: „Isten és a lelkük számára kérek valamit önöktől. Mindenki, miután már elcsitult a lelke, tartson csupán negyedórai csendet a mai éjszakán!”
A szegény papot éjnek idején zörgette fel egy hallgatója, így szólva hozzá: „Ne haragudjon atyám! De életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot, kérem gyóntasson meg...”
Az idős családapát, a példás apóst másnap mosollyal az arcán, holtan találták az ágyában!

Egy kis koppanás

     Egy ember, éveken keresztül gyűjtött vágyai autójára. Igyekezete és ábrándjai teljesen betöltötték a gondolatait és már kezdettől fogva elképzelte, hogyha megérkezik a megrendelt kocsi, először is a belső visszapillantóra ráakasztja a nagyija rózsafüzérét és első útja a haverjához vezet, hogy megmutassa neki.
     Úgy is lett. Elérkezett a várva-várt pillanat és nagy örömmel vette birtokába az autót. Alig tudott betelni a ragyogó belsővel és a csillogó fényezéssel. Elhatározta, hogy nagyon vigyáz rá és mindig körültekintően vezeti, nehogy a legkisebb sérülés érje.
     Büszkén és valóban óvatosan hajtott hazafelé, a rózsafüzér vidáman himbálózott a tükrön és örömmel próbálta ki a már napok óta zsebében lapuló kedvenc lemezét a CD-játszón. Gyönyörű hangja volt, hat hangszóró mélynyomóval. "Kész csoda ez a basszus! – értékelte magában.
     Amint hazafelé haladt az esti szürkületben, úgy gondolta, hogy csak akkor áll meg a barátja háza előtt, ha kényelmes parkolót talál, ellenkező esetben csak másnap keres rá alkalmat.
És lám, foghíjas volt a kocsik sora, úgyhogy kissé túlmenve, rutinosan elkezdett tolatni két nagyobb jármű közé. A zene taktusára, újjai táncot jártak a kormányon, miközben rutinosan navigált. Ekkor azonban éles koppanást hallot a kocsitetőn. Azonnal megállt és nyomban észrevett a fényezésen egy kis horpadást. A távolból egy gyerek magyarázva ordibált, bocsánatot kérve.
     A férfi teljesen kikelt magából és úgy szitkozódott a gyerekkel, mint egy szeneskocsis. A fiú azonban futva közeledtében, nagy gesztusokkal egyre csak mutogatott lihegve a kocsi mögé: – A tolókocsis testvérem felborult... és épp ott fekszik a két kocsi közt a földön...! A járdaszegélyen esett el..., amikor tőlem jócskán előregurult... és amikor láttam, hogy épp oda akar parkolni, kiabáltam ugyan..., de kénytelen voltam egy kővel megdobni..., hogy rá ne tolasson a testvéremre... – zilálta a fiú!
     A férfi ekkor észrevette a kocsija mögötti félhomályban a kétségbeesett gyereket, aki ott feküdt tehetetlenül küszködve a tápászkodással. Odalépett tehát és gyengéden felsegítette, a tolószéket is felállította félkézzel a járdán, és egyetlen korholó szó nélkül csak ennyit mondott: – Köszönöm!
     A férfi roppantul szégyellte magát, a fényezésen esett kis huppanást soha nem javíttatta ki, hogy ez figyelmeztesse: soha ne cselekedjen öntelt rutinból!
     A baráti látogatást elhalasztotta. Megsimította a rózsafüzért és a zenét kikapcsolva gurult, s a fejében a letisztuló gondolatok kerengtek, csendben hazafelé. Megértette, hogyha az embert valami hátrány vagy szenvedés éri is, bizony könnyen meglehet, hogy az valami nagyobb bajtól téríti el!

     Nekünk is hányszor, de hányszor szól a lelkiismeretünk halkan, csendben: "lassan a testtel, a lelki a fontos"! Ám meg se halljuk, mígnem egyszer-egyszer valami "koppan" az életünkben! Zajban élve, kevéssé halljuk a lélek figyelmeztető szavát, úgyhogy kifizetőbb keresnünk a csendet! Soha ne mulandó vágyak töltsék be szívünket, hanem hagyjunk benne bőséges helyet az örökkévaló dolgoknak!

 A „Kisház” története és későbbi sorsa 1

     Sajnos, az utókor már nem láthatja Erzsébet asszony „sajátkezűleg” (egy-két önkéntes mesterember segítségével) épített kis lakását. A szerény hajlék már befejezéshez közeledett, mikor két szomszéd is feljelentéssel fenyegetőzött. Az persze nyilvánvaló volt, hogy nincs rá semmiféle építési engedély. A jobb felőli (víkendházas) szomszéd (M), aki Palesztínából települt haza, igen határozott fenyegetést tett. Erzsébet azidőben eszperantót tanult magánúton és könyve szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.” Ekkor könyvével együtt átment a szomszédhoz és megmutatta neki. A férfi zavarba jött és másnap azon ajánlattal szólította meg szomszédasszonyát, hogy „felejtsük el az egészet, hiszen a házikó szebb, mint a régi tyúkól volt!” A másik telek felől is lényegében hasonló „eljárással” oldódott meg a feszültség. Az utolsó támadás azonban a családon belülről érte! Közvetlenül „beköltözés” előtt állt, mikor (még ott lakó) József fiával feszültsége támadt, aki attól tartott, hogy édesanyja majd "elvonul" elhanyagolva beteg felesége és a három kicsinye gondozását! Miután Erzsébet asszony meggyőzte őt töretlen anyai-, anyósi- és nagymamai szeretetéről, helyre állt a nyugalom. 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

 Erzsébet asszony különös álma

      Személyes hozzászólásom: Erzsébet asszonnyal való beszélgetéseim során többször szóba került ez az álma. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy ki lehett az a három személy? Feltételezéseket magam is mondtam, de ő mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a kármelita személy a Marcell atya (Marton Boldizsár) lehetett. A másik kettőre vonatkozóan már nem volt olyan határozott, de közösen feltételeztük, hogy esetleg Szent István és Mindszenty József.                                                                                                   Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 3

     Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végső diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szerveződő bűnnek. Úgy véljük, az utolsó százhetven év, az utolsó idők szembetűnő jellemzői között említhetjük a bűn térhódítása mellett a nyomában járó pusztítást, és a túláradó kegyelmet. (Antalóczi)
     Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható a hamis forrásból – a megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. lelkinaplók. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel.; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek.; Az Atya szól gyermekeihez.; Az angyal válaszol. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az un. kiegészítő közléseket, a ,,második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nővér lelkinaplóinak hamis folytatását, amit Világ győzedelmes királynője üzenetei az engesztelőkhöz... címen terjesztenek. (Antalóczi) Manapság pedig a nagyfigyelmeztetés.hu éa a Mária-Júlia üzenetek jelentenek veszélyeket a lelkekre!
     Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magán-kinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr Katona István egri püspök)  A magán-kinyilatkoztatás kérdésében sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás, s igen elburjánzott a hamis irodalom (Antalóczi)

Él-e az Egyház?

     Valahol Európában történt. Egy kisváros katolikus hívein lassan hűvös közöny és egykedvű érdektelenség lett úrrá. Látta ezt az egyházmegye püspöke is, és odahelyezte az egyik legbuzgóbb papját, hogy felrázza a népet lelki tespedéséből.
     De sem az új pap személye, sem a buzgósága nem érdekelt senkit. Mindjárt az első vasárnap üres templomban prédikált, és nem volt ez másképp a következőn sem. Az új plébános elhatározta, hogy sorra végig látogatja egyházközség lakóit. Házról-házra, ajtóról-ajtóra kopogtatott, de mindenütt legfeljebb kimért udvariasságot kapott, kivéve, ahol még méltatlankodtak is a zaklatásért. Az egyik helyen aztán a volt egyházközségi elnök szemébe is mondta kereken a nép véleményét, "az egyház itt már úgyis halott, senkinek nincs már szüksége se templomra, sem papra".
     A szerencsétlen plébános nagyon megérintette a kegyetlen megismerés, és a fejében egyre csak ezek a szavak visszhangozottak. Éjszakákon át imádkozott, mígnem kapott egy sugallatra épp e gyarló vélemény nyomán találta meg a megoldást!
     A következő héten a városka helyi lapjában fekete keretes gyászjelentés jelent meg. Szövege így hangzott: A plébános – egyetértésben a hajdani egyházközség tagjaival – szomorú szívvel közli, hogy a helybéli Szent Ferenc Egyházközség hosszas szenvedés után elhunyt. A gyászistentiszteletet vasárnap délelőtt 11 órakor tartjuk. Szeretettel hívom az egyházközség területén lakókat, hogy vegyenek részt a végtisztesség megadásán.
Az újságot mindenki megdöbbenéssel olvasta.
     Vasárnap már fél 11-kor zsúfolásig megtelt a templom. Kérdőn tekintettek egymásra az emberek, "mi lesz most? Mi történik itt?"
     Ami aztán valóban történt, arról a helyi lap egyik fiatal tudósítója számolt be.
     "Amint beléptem a zsúfolásig megtelt templomba, mindjárt feltűnt a virágokkal díszített oltár előtti ravatal. Egyszerű tölgyfából készült koporsó volt rajta, amelyet aranyozott kereszt díszített. Amikor a plébános 11-kor felment a szószékre, feszült csendben figyelték az atya néhány perces csendes imádságát. Ezután a népre nézett és így szólt: az egyházközség hívei, vagy legalábbis azok akik most egybegyűltek, valamennyien közölték velem, és a magatartásukkal igazolták is, hogy egyházközségük halott és már reményt sem látnak az újjáéledésére. Szeretném azonban ha véleményüket megerősítve megadnák a halottnak az utolsó végtisztességet és elbúcsúznának tőle! Kérem, hogy valamennyien sorban menjenek el a koporsó mellett, és vessenek egy búcsú pillantást a benne nyugvó halottra. Ezt követően hagyják el a templomot a keleti kapun, én majd egymagam fogom elvégzni a gyászszertartást. Ha azonban akadna valaki önök közül, aki kifelé menet elgondolkodik a látottak tragédiáján, és megváltoztatja véleményét az egyházközség feltámadásának lehetőségéről, akkor kérem őket, hogy jöjjenek vissza az északi kapun. Ez esetben a jelenlevőkkel nem gyászmisét, hanem hálaadó istentiszteletet fogok tartani. – ennyi volt a plébános beszéde.
Ezután a pap a koporsóhoz lépett és gyászos komolysággal levette a fedelét s félreállt, a menet pedig lassan megindult. A sorban az utolsó én voltam – írta a tudósító. – Így, maradt elég időm, hogy magam is elgondolkodjak a látvány lehetőségein. Vajon ki és mi az Egyház és kik és mik vagyunk mi, akiket hívőknek neveztek valamikor? És vajon ki van a koporsóban? Bizonyára a megfeszített Krisztus képe vagy szobra, esetleg egy feszületet helyezett el a plébános, hogy szembesítsen vele minket. Közben láttam, hogy mindenki hasonlóképp zavartan lépked előre. Mintha mindenki félne beletekinteni a nyitott koporsóba. Bármi is legyen a látvány, úgy látszik hatott, mert megnyílt az északi kapu, és egyre többen tértek vissza a templomba. Végre én is ott állhattam a koporsó előtt, de alig mertem kinyitni a szemem, hogy belenézzek. Amikor azután félve kinyitottam, nem az egész egyházat, nem Krisztust, nem a halott egyházközséget, hanem csak egyet láttam a halottak közül: tükörben magamat!

 A Szeretetlánggal, miként a Mária-jelenésekkel való foglalkozás, akadálya az ökumenizmusnak? 

     Válasz: Az 'aggodalom' a mariológia több évszázados protestáns kriti-kájára utal, jóllehet legszívesebben „jegelik" a témát! A hitújítók feledni látszanak Luther higgadt mariológiáját: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány fűszál /a réten/, ahány csillag az égen, vagy a tenger homokja. A mi szívünknek is el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (Luther: Kommentár a Magnificathoz)    Hasonlókép iránymutató mindannyiunk számára Luther ezen kijelen-tése is: "Szűz Mária az a szív volt, akibe (az iste-ni) szavak mélyen beha-toltak és benne is ma-radtak." (LD 8,51: Sermon zum zweiten Weihnachts-tag)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 2

     Még egyszer a magánrevelációkról. Tetszetős dolgot a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy így-úgy elhangolja a lelkeket, esetleg nagyobb megkötözöttséget támasztva. Maga a Szentírás is figyelmeztet: "a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony.
     A magán-kinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell.
     „A gáncsoskodó Mária-tisztelők rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek,... akik leértékelnek majdnem minden áhítatgyakorlatot... Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek Szűz Mária irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot... A hamis tisztelőknek... ettől a fajtájától nagyon kell félnünk.  A Szűz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet. A szűkkeblű tisztelők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...” A Szent tanítása szerint azért nagyon veszedelmes ez a merev álláspont, mert "a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 92-94). (Antalóczi) Mindazáltal azt mondható, hogy a "túlzott óvatosság" még mindig kisebb veszély a lélekre, mint a szembekerülés egyházunkkal, az Evangéliummal! Vigyáznunk kell tehát, hogy miért lelkesedünk!

Holnap folytatódik!

Elfújta a szél

     Tavasszal, a városi parkban kinyílt néhány pitypang. Amint a melengető napsugárban felnövekedtek, kibontották lámpáshoz hasonló könnyű, hófehér pomponjaikat. A magocskák, melyek mind saját ejtőernyőt kaptak ajándékba, izgalommal találgatták, hogy hol tudnak majd gyökeret verni, ha felkapja őket is a szél.
     Egy szép napon valóban elragadta őket a lágy tavaszi fuvallat. Reménykedve kapaszkodtak ernyőikbe és kíváncsian figyelték, hogy hova kerülnek.
     Többségük dús mezőkön vagy kertekben landolt, egyikük azonban, egy zord járdaszegély hasadékába esett, ahol egyetlen kis rögöcskében kapaszkodhatott meg.
– Kicsi, de ez mind az enyém, ide hozott a szél, itt kell helytállnom, ó áldott Nap adj erőt nekem! – mondta magában, nagy elhatározással.
     Ügyesen gyökeret eresztett a szűk repedésben és hamarosan két kicsi levele ágaskodott, hogy felfogja az áldott Nap sugarait.
     A pár méterre tőle lévő padon, egy életunt fiú üldögélt elkeseredetten. Felindult tekintete megakadt a járdaszegély réséből kiigyekvő gyenge kis leveleken. Odalépett és haragosan eltaposta.
– Kár a gőzért, úgy jártál mint én! Te se küzdj tovább, hisz' semmi értelme! – mondta bosszúsan.
     Másnap, meglepetve vette észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levél mellett, már egy harmadik is kereste a napfényt.
     Hosszú ideig bámulta a bátor kis pitypangot, mígnem gondolkodóba esett. Már nem taposta el, sőt valami együttérzést érzett a zsenge zöld iránt és naponta visszatért hozzá.
     Hamarosan meg kellett tapasztalnia, hogy a kis növény, silány körülményei ellenére is, gyönyörű sárga virágot hozott és azzal mosolygott boldogan a világra. Egyszer aztán már a hófehér lámpás is készen állt az elfújásra, várva, hogy tovább adhassa az életet. A fiú maga fújta szét a kis ernyőket, segítő barátsággal.
     A növényke kitartó élni akarása példa volt a számára és úgy érezte, hogy az ő megalázottságának fájdalma is jelentősen enyhült, és lassan elenyészett benne. Megpróbált maga is örömmel kitárulkozni az áldott napsugárnak, kihúzta magát és teleszívta tüdejét friss levegővel. Úgy érezte, hogy neki is lehetséges az újrakezdés. Nevetni és sírni szeretett volna egyszerre.
– Köszönöm kicsi pitypang, köszönöm neked! – suttogta hálatelt szívvel és maga is felnézett az égre és végre lehiggadt gondolataiban egy imádság fogalmazódott meg: – Élet Ura! Segítsd, hogy rendeződjön az életem...
     És a pitypang? Nos tudvalévő, hogy a növények is megérzik a szeretetet, és bizony a kis pitypangnak ez volt élete legszebb napja – mondhatni – kicsi sorsának nagy beteljesülése!
Tanulság:
Te se kérdezd a sodró sorstól, hogy miért ragadott magával. Ne azon keseregj, hogy ami netán hiányzik, hanem azért adj hálát az Istennek amit megkaptál ahhoz, hogy helytállj!

 A családi engesztelés 2

A keddi nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelkiáldozást ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak és Ő védelmébe veszi őket. /.../ Leánykám, a családodért nagy felelősséggel tartozol. Most is neked kell őket különös gonddal Hozzám vezetni, mindegyiket a maga módján, mert nagyon különbözőek. Kegyelmeimet szünet nélkül óhajtsd számukra. Együtt fogunk működni, de a te erődet igénybe kell vennem. Legkegyesebb pártfogódat ne felejtsd el (Szent József). Őt is kérd  mindennap! (I/35) 

        Megváltó munkámhoz nagy szükség van reátok! /.../ Te és minden családanya, akik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem! Értsétek meg ti édesanyák a fenséges hivatást, melyet reátok bíztam. Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én Országomat, betölteni a bukott angyalok helyét! A szívetekből és öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik ahogy ti édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam a lelkek sokaságának üdvösségre vezető munkáját. (...) Add át az illetékeseknek; azok a családok akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban megtartják az engesztelő imádási órát, ha a családjukban meghal valaki egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről. (...) Juttasd el kérésem a Szentatyához! Általa kívánom kiosztani a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet minden alkalommal azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában Isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. Adjanak különös áldást, mely egyedül álló, s csak szülők részére adható! Minden gyermek születésénél, rendkívüli nagy kegyelmekkel árasztom el a családokat!” (III/155)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 1

     Egyre gyakrabban hallunk várható csapásokról, pusztulásról, a nagy figyelmeztetésről és a Nagy Büntetésről. A Szentírásban is több büntető ítéletről olvashatunk, de ezek a történetek épp arra tanítanak, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive). Ő nem leli örömét a pusztulásban, hanem jobb belátásra akarja bírni övéit. „Talán örömöm telik a bűnös halálában  –  mondja az Úr, az Isten  –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23). A büntetés a végső eszköz Isten kezében. Ha szóba kerül, mint fenyegetés, akkor az ember által előidézett helyzet logikus következményeként értelmezhetjük, amit a világ „ökörlánccal” húzott magára (Iz 5,18). Jakab apostol szerint is az elhatalmasodó bűn ,,halált von maga után” (Jak 1,15).
     Hasonlóképp az elvetés, a kárhozat is a megátalkodott ember osztályrésze lehet, aki Isten törvényével szemben tudva és akarva „öntörvényűen” rendezi be életét. A Törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. A Szentírás, miként a hiteles magán-kinyilatkoztatások üzenete is hangsúlyozzák Istenről, hogy „megbocsátó”, „irgalmas”, „könyörületes”, „hosszan tűrő” és „végtelenül jó” (Neh 9,17), és bizony találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a „szegény bűnöst” megmentse bűnei következményeitől. Arról azonban szó sem esik, hogy az Isten kiiktatná eszköztárából akár a legvégső büntetést is, mert ezzel ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Az emberiség üdvözítésének szándéka komolytalan volna, ha a bűn büntetésével nem kellene számolni.
     Ami a „nagy figyelmeztetés” fogalmát illeti, legtöbbünk először a garabandali üzenetből hallott róla, elég realisztikusan. Ezt fejlesztette tovább, illetve adta „üzenete” megnevezésének és honlapja címének egy okkultista összefonódás, akik egy Marie Divine Mercy nevű egyszemélyű ír látnokot segítenek "üzeneteinek" megfogalmazásában! Végtelenített, percre pontos egyházellenes „tanaikat” több egyházi nyilatkozó elítélte!
     A büntetés bekövetkezése Mária-jelenések üzeneteiben is mindig feltételesen van megfogalmazva, tehát elkerülhető vagy enyhíthető megtérés esetén, miként a Szentírás is mondja: „Az Úr nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen” (vö 2Pét 3,9), sőt utána is megy a bűnösnek, eléje megy a megtérőnek. Lásd a „jó pásztor” (10,11-15), „az elveszett bárány”, „az elveszett drachma” vagy a „tékozló fiú” (Lk 15,4-10) esetét. „Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek” (Iz 30,18). (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyve nyomán) – Az Isten áldjon meg Benneteket, roppan nagy figyelemmel legyetek a különféle látnok-üzenetek iránt, mert nem egy, közvetlenül a megtévesztő szellem sugalmazása – ha másért nem – csak azért, hogy egy kicsit is megossza az egyetértést!

Holnap folytatódik!

Mire való a csönd?

     A magányosan élő erdei szerzetes-remetéhez egyszer emberek jöttek, hogy megkérdezzék tőle, hogy mire való az, hogy élete nagy részét csöndben és magányban tölti?
     A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy mély kútból. Nem mutatott meglepetést a provokatív kérdésre, csupán a vödörhúzás közben odaszólt higgadtan a látogatóknak:
– Nézzetek bele a kútba! Mit láttok?
     Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest és próbáltak beletekinteni a mélységbe:
– Nem látunk semmit a vízen kívül – mondták kisvártatva.
     A remete abbahagyta a vízmerítést és azt ajánlotta, hogy együtt mondjanak el három Üdvözlégyet. A látogatók meglepődtek, de belementek az ajánlatba. Aki tudta mondta, aztán feszülten figyeltek rá, hogy most mi sül ki ebből az egészből. Mozdulni sem mertek.
– Most újfent nézzetek bele a kútba egyenként, de csöndesen! – mondta a remete, majd kérdéssel folytatta: – Most mit láttok?
     A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé és sorra mondták:
– A saját magunkat látjuk a víztükörben!
– Lám, lám! – bólintott szelíd bölcsességgel a remete – amíg zavart volt a víz, addig nem láttatok semmit.Most azonban, hogy minden hullámzás és ti is elcsöndesedtetek, megláthattátok magatokat benne. Értsétek meg ebből, hogy a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
     A látogatók megértették a remete tanítását. (Erhart Kaestner írása nyomán fogalmazva)

 A családi engesztelés 1

      Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem és veletek összefogva akarom a világot megmenteni! /.../ Együtt érző szíved szeretete az, mely érdemessé tesz Szeretetlángom továbbadására és mind, aki Velem érez /alkalmassá válik/ e a nagy kegyelem befogadására, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól. (III/140)

     Anya vagy te is, és Én anyai Szívem ten-gernyi bánatát és szen-vedését megosztom ve-led. Tudom, te átérzed anyai fájdalmamat. Gondold el, ha hat gyer-meked elkárhozna, mily fájdalmad lenne miat-tuk! És Én? Ó, gyötrel-meim, melyekkel lát-nom kell, amikor a sok lélek a pokolba szédül! Segíts, kislányom, gyermekem!” (II/50)   

A földi élet: felelősség!

     Életednek, küldetésednek örökkévaló jelentősége van, ami befolyással lehet mások örökkévaló életére is. Sem a munkahelyi eredmények, sem más tevékenységek és sikerek nem esnek olyan súllyal latba, mint az, amit az emberek Istennel való kapcsolatának előmozdításáért teszel. Ezért fontos tudnod, hogy mi a hívatásod, melyet tölts is be, amíg teheted! Jézus mondta: ,,Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” (Jn 9,4)
     Az óra ketyeg és közeleg a te éjszakád, ne késlekedj tehát! A tetteinkkel el kell számolnunk Istennek, aki kegyelmeivel, indíttatásaival segíti életünket. Kezdj el a hivatásodon munkálkodni, ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
Mutasd meg mindenkinek, hogy az élet nem kilátástalan küzdelem, hanem örök célja van! Mutass rá felebarátaidnak, hogy miként vonzza egyik kegyelem a másikat, miképpen lesz belőle érdem, hogyan vezethetnek az érdemek a menny örök dicsőségébe. Tedd ezt buzgón, mert Isten előtt majd azok fognak vádolni a legjobban, akiknek nem szóltál, akikért nem imádkoztál és akikért nem hoztál áldozatot, holott megtehetted volna! Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyd ott a munkahelyedet, hogy teljes idejű „apostol” legyél. Isten azt szeretné, ha ott mondanád el a Jó Hírt, ahol épp vagy. – Kérve kérlek Benneteket Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. (2Tim 4,1-5),

Holnap, az Úr intelmeiről olvashatnak!

 A kiválasztott személye  

        Valamely égi üzenet közvetítésénél a kiválasztott személy, mint „emberi eszköz” működik közre. Érthető tehát, ha a magánkinyilatkoztatások − így a Szeretetláng üzenetek is − az isteni vonások mellett, emberieket is tükrözhetnek! Nyilván, az emberi tévedés nem zárható ki ott, ahol az emberi elme valamilyen szerepet játszik, hiszen a természetfeletti élményeknek találó emberi szavakba való átültetése óhatatlanul magában hordozza a pontatlanság lehetőségét. Ezek kiszűrése, pontosítása vagy magyarázása soha nem a látnok feladata, hanem a teológiai képzettségű lelkivezetőé és végső soron az adott magánkinyilatkoztatást kivizsgáló egyházi hatóságé!

Erzsébet asszony 1983-ban

Erzsébet asszony e sorok írójának otthonában 1979-ben

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 2

     A Szentírás világosan tanítja: „Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyan az!” (Bölcs 7,6) „Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye.” (Zsid 9,27-28) Csak egyetlen esélyünk van tehát az időben, melyben pro és kontra korrigálhatunk földi életünk utolsó pillanatáig! A megismételhetetlen földi élet tehát az örökkévalóság előszobája, az érdemszerzés egyetlen, időben behatárolt lehetősége arra, hogy szabad akarattal véglegesen döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene!
     „Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál: „Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették és harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak, se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja Atyjának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!” (vö 1Kor 15,1-34) – Az Isten áldjon meg Benneteket, fel ne üljetek mindenféle vallás hirdetőjének, mert hitalapító volt ezernyi is, ám Isten egyedül Jézus Krisztus igazolta!

Holnap, a földi élet felelősségéről olvashatnak!

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 1

     Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mélyemlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! A lélekvándorlásra alapuló hitelvek, nem ismerik az irgalmasságot – de még a fogalmát sem –, hiszen számukra a szenvedő ember "csupán előző életének bűneit törleszti", és ebben őt megzavarni, visszaesést jelenthet számára! Ezt vallják az alábbi vallások is!
     A hinduizmus, buddhizmus, s a mai divatos New Age áramlatok (reiki, jógairányzatok stb.) nem hisznek a személyes, szerető Istenben, az Istennel való személyes találkozás lehetőségében, sem a földön, sem a halál után. De beszélnek az ember megtisztulásáról, az érzelmektől, ösztönöktől való megszabadulás fontosságáról. Mint mondják, az emberek többsége nem tud egyetlen élet alatt, ezért többszörösen újjá kell születniük, egy más emberben, állatban, míg elérik a tisztulás állapotát. S így végül (nem túl vigasztaló kilátás!) belesemmisülhetnek a nirvánába, mindenségbe...
     A keresztény tanítás szerint, a halálunk után nem egy személytelen semmiben oldódunk fel vagy térünk vissza, hanem szemtől szembe találkozunk  a Végtelen Szeretettel, Istennel s benne a világ minden szépségével. Egyéniségünk itt nem megsemmisül, érzelmeink nem alszanak ki (ahogy az idézett vallások, áramlatok mondják), hanem beteljesülünk, megújulunk Istenben, minden képességünkkel, szép érzésünkkel együtt.
     Nem vehetők komolyan azok az állítások, melyek szerint az Újszövetség maga is tanítja a reinkarnációt. Jézus beszél új születésről Nikodémusnak, de ez nem más, mint a „vízből és Szentlélekből” történő születés (Jn 3,5), vagyis a keresztény beavatás, a keresztség és a bérmálás, ami egyszeri földi életében teszi az embert Isten gyermekévé, nem pedig egy másik földi élet kezdete. Az is igaz, hogy Jézus Keresztelő Jánosról azt mondja: „Ő Illés, aki eljön” (Mt 11,14). De ennek a mondatnak értelmét Gábriel angyal Zakariásnak mondott szavai mutatják meg, amikor így beszél a születendő Jánosról: „Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa...” (Lk 1,16-17). Vagyis János, Illés próféta szerepét fogja betölteni.

Holnap folytatódik!

  A Szeretetláng Szűzanya ábrázolása, képi szimbóluma 

      A Szeretetláng lelkiségével ismerkedőnek feltűnhet Mária Szíve Szeretetlángjának képi megjelenítésében a szívvel vagy szív nélküli ábrázolás.

   Antalóczi Lajos atyának és más kérdésfelvetőknek is az volt a meglátása, hogy amennyire különbözik a Jézus Szíve tisztelet képe az Isteni Irgalmasság ábrázolásától, annyira kell, hogy megkülönböztethető legyen a Szűzanya Szeplőtelen Szívének fatimai képe a 'Szeretetláng' máriás ábrázolásától!

Miről van tehát szó? Egy egyediségre törekvő lelkiségnek, közösségnek (különösen pedig egy üdvtörténeti jelentőségű kegyelem-kiáradásnak)  olyan szimbólumot vagy ábrázolást kell ,,zászlajára tűznie”, amely egyértelműen irányultsága lényegére utal! Ha pl. egy képen Jézus a sugárzó Szívére mutat, akkor a Jézus Szíve tiszteletre gondolhatunk. Ha egy hasonló (sugaras) képen a Szív nincs ábrázolva, ez esetben az Isteni Irgalmasság ábrázolásaként is értelmezhetjük! Hasonló a helyzet a Fatimai Szeplőtelen Szív tiszteletének és a Szeplőtelen Szív Szeretetlángjának ábrázolásával is! A Szeretetláng Mozgalom esetén, tehát helyesebb, ha a Szív formai ábrázolását mellőzzük és csupán a szívtájéki sugarakat, vagy a Szent Szüzet, kezével e sugarakra mutatva ábrázoljuk. Mária kezének a szív felé kell mutatnia, mert ha pl. a kezekből áradó sugarak nem a szív felé mutatnak, akkor akár a Szeplőtelen Fogantatás ,,Csodásérem” ábrázolására is érthető.

Tehát amiként megkülönböztethető a Szűzanya Lourdes-i ábrázolása a fatimaitól úgy kell, hogy megkülönböztethető legyen Mária Szíve Szeretetlángja is, más máriás ábrázolásoktól!

     Az egész felvetés csupán iránymutató, hiszen több Dél-Amerikai országban kifejezetten ragaszkodnak a szívvel való ábrázoláshoz, és ez is csak annak eredménye, hogy időben nem volt senki, aki érdemlegesen meghatározta volna ezt is, az egyébként harmadlagos problémát!

    Megjegyzésként még annyit, hogy az első Szeplőtelen Szív Szeretetláng ábrázolását  (szívvel és szív nélkül)  egy németországi festő Erwin Schöppl készítette és Róth Anna Tarzícia Irgalmas nővér publikálta kiadásaiban. Érdekes, hogy Máriát zöld ruhában és barna palásttal jeleníti meg, feje körül ábrázolástól függően 13-17 csillaggal. E Mária ábrázoláson a Szeretetláng üzenetének, legfeljebb a barna palást felel meg (kármelita skapuláré)! A zöldet a reménység színeként foghatjuk fel. A csillag-glorióla viszont igen szabad (művészi) (a fenti képen jobban kitűnik!) értelmezése a ,,Napbaöltözött Asszony” ábrázolásának.

      Hogy Erzsébet asszony mit szólt hozzá?  ,,Kissé túl modern az arca!” − volt a válasza. (Kétségkívül az!) Összességében azonban tetszett neki.

   Azóta Tajvantól, Németországon át Brazíliáig már követhetetlen az ennek alapján készült − szívvel vagy szív nélküli − ábrázolások képi variánsai! A lényeg azonban a lekiségben van!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Fény derült az "Isteni Irgalmasság Máriája" (MDM) kilétére és démonikus hátterére! (III. rész)

FORRÁS NYOMÁN:  http://midwaystreet.wordpress.com/2013/11/11/8/
http://www.obuda-szent3sag.fw.hu/doc/nagyfigyelmeztetesek.pdf

     Mary Carberry (MDM), rendkívül tehetséges PR-os felismerte, hogy az ügyes online tartalom vonzerővel hat, mivel az olvasókat az őket érdeklő témákkal lekötik érdeklődésüket, mely megelégedettséget gerjeszt, ami online és offline vitákra serkent. Legfőbb trükkje, hogy az olvasóknak sokféle „mézesmadzagot” mutogatva, folyamatosan visszatérjenek az oldalra. Persze MDM azt állítja, hogy szinte naponta kap üzeneteket Jézustól, aki egy szentképen keresztül beszél hozzá, és azt mondja neki, hogy ő az utolsó próféta. A dollármilliós vagyon, nem volt elég az irgalmasság Máriájának, ezért kiadta 3 kötetes "Igazság Könyvé"-t, ezzel is óriási haszont besöpörve.
     Ezt az üzleti sikersorozatot koronázta meg az "MDM konszern" "az élő Isten [33. számú ima védelmi] pecsétjétje" [2013. november 30]. Ezt formailag, egy vállalkozó szellemű kaliforniai grafikus tervezett egy pergamen színű papírlapon, rajta az imával, a vonatkozó szöveggel, grafikus elemekkel és a piros pecsét kiemelkedő képével. A pecsét, Maria „Jézusa” szerint az Ő „megváltás-ígérete” [a katolikus doktrínával való világos szakítás]. A „pecsétes oklevél", természetfeletti erejével megvédi mindazokat, akik elfogadják ezt Krisztus második eljöveteléig. A 16 nyelvre lefordított pecsét-papír a TheWarningSecondComing.com oldalról letölthető, hogy az olvasók kirakhassák otthonaikban. Ráadásul minden régi és jövőbeli pecsétet az MDM kérésére „PadreDominic La Fleur” – az Irgalmasság Királya (Kanada), előre megáld. Ez a bizonyos La Fleur atya, az internetgebetskreis.com-on a következőket írja: „Ha a papság megtagadja [a pecsétek megáldását], én segítek neked! Jézus jóváhagyja a pecsétet, és méltányolja a művész jó munkáját".
Mellesleg az ima nem tesz említést „Jézusról” vagy az „Úrról”, vagy „Krisztusról”, nem beszélve arról, hogy a piros színű pecsét, valójában egy ismert szbdkműves szimbólum. [A szbdkművesség 33 fokozatú, és ez épp a 33. ima. Kell még több véletlen?] 

     Diarmuid Martin, dublini érsek (lentebb) kijelölt egy ír ördögűző papot, hogy találkozzon Mary Carberryvel és vizsgálja meg üzeneteit. A megbízott egzorcista megállapítása: „A magát Mary Divine Mercy-nek nevező asszony üzenetei nem Istentől valók, és teljes mértékben HAMISAK.”
     Az Isteni Irgalmasság Máriáját végül is kezdő társa Joe Coleman buktatta le, miután 2013. júniusában, Mary Carberry különvált médiumtársától.
A Safe Harbour Facebook oldal egyik munkatársa Mary McGovern [Carberry] online LinkedIn fotóját megmutatták Joe Colemannak, aki megerősítette, hogy a kép egy fiatalabbkori foto Mary Carberry-ről, MDM-ről készült.
     Az MDM azonossága áttörő jelentőségű felfedezése gyorsan elterjedt az interneten.
Vajon Mary McGovern Carberry – az 58 éves nemzetközi, díjnyertes marketing és PR szakember – a valódi MDM? Vagy csak egy olyan személy, aki egy vagy több más „látnokot” is takar? Mindenesetre követőinek lelkén súlyos pecsétet hagy!

 Az isteni Szeretet által 

    A katolikusok számára világos; hogy Mária személye, történelmi tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, a szeretettől Lángoló Szív, mely teljesen tehetetlenné kívánja tenni a sátán munkáját.

Csaknem háromszáz évvel később, a Szent Szűz hasonló élményben részesít egy magyar édesanyát: „Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet is, és add tovább, kislányom! - Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában? - Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem, és mégsem veszik figyelembe. Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37) 

Fény derült az "Isteni Irgalmasság Máriája" (MDM) kilétére és démonikus hátterére! (II. rész)

FORRÁSOK NYOMÁN:  http://midwaystreet.wordpress.com/2013/11/11/8/
http://www.obuda-szent3sag.fw.hu/doc/nagyfigyelmeztetesek.pdf

     MDM, a Joe Coleman az ír médium odaadó híve és követője volt. Marynek addig nem voltak látomásai, míg nem találkozott a démoni befolyás alatt álló Joe Colemannal, aki minden bizonnyal megfertőzte Mary Carberry-t így hamarosan neki is látomásai lettek. Valójában a Joe Coleman médiummal kapcsolatban állók közül sokaknak lett látomásuk. Ha az emberek nincsenek kegyelmi állapotban, és médiumokkal és hamis prófétákkal kerülnek kapcsolatba, akkor nem meglepő, hogy őket is megfertőzi a démoni hatás, ami gyakran látomásokhoz, próféciákhoz stb. vezet, de ezek nem Istentől valók, hanem teljesen HAMISAK.
     Végül kialakult egy részben okkultista látnoki laza, tanácsadói társaság, akik tagjai Joe Coleman, Denis O’Leary (1988 óta vannak látomásai), Christina Gallagher (okkultista látnok) és William Kamm a "Kis Pebble"-vel kerekedett ki. Valamennyien hatalmas vagyonokat szereztek már látnoki képességeikkel, könyvkiadásaikkal (melyek egy részét MDM kiadójánál jelent meg). Csak mellesleg, a 63 éves Kis Pebble (Kamm), börtönbüntetését tölti két kiskorú lány ellen elkövetett bűntette miatt, 2015-ig nem várható szabadon engedése. Mindazáltal a börtönbeli internetjén igen agresszív formában reklámozza az MDM üzeneteit saját weboldalán. Állítása szerint ő – Kamm, lesz az utolsó Pápa. 1981-ben, 32 éves korában, mielőtt „Kaviccsá” vált volna, gyakran ellátogatott Bayside-ba Veronica Luekenhez, egy állítólagos jelenési helyre, lányokat csókolgatva és csupasz mellkasát mutogatva. Egy kanadai újságírónő a „Bayside Backstage” c. lapban [Archangel Press, 1986] azt írja, hogy szólt Kammnak, hogy „morális szempontból nézve egy katasztrófa, vagy elmész, vagy pedig kirúgunk... Ekkor az ajtóhoz sétált és szexis pózban a csípőjére tette a kezét, és a következőket mondta: ’Nos, úgy vélem, itt az ideje, hogy Ausztráliának saját látnoka legyen.”
Kamm visszatért Ausztráliába, Szent Charbel rendjeként indítva el szektáját. Az 1983-ban alapítás virágkorában mintegy 100.000 követője volt. 2003 júniusában az ausztrál Peter William püspök kiközösítéssel fenyegette meg azokat a katolikusokat, akik a William Kamm által alapított ún. Szent Charbel rendi lelkiséget követik! Kis Pebblének 16 gyereke van, 8 „feleségtől”! Saját égi üzeneteit többé nem tette közzé MDM látnoki pályafutása megkezdését követően. Látomásai azonban, figyelemre méltó azonosságot mutatnak az Isteni Irgalmasság Máriája üzeneteivel.
     A "látnoki társulat" teológiai hátterét egy Marie-Paul atya biztosította, akiről egyhamar kiderült, hogy soha nem volt pap, sokkal inkább a William (a kavics) Kamm kultusz tagja. (folyt. köv.)

A hideg kávé (VI. fejezet) Befejező rész

  Úgy nekiszomordtak, hogy talán mindkettejüket egymásra borulva találta volna meg az utókor, ha a szomszéd tanya kutyái nem kezdenek őrülten csaholni. Autó hangja hallatszott, amint bekanyarodott a portájukra.

Mindenre gondoltak, leginkább a postásra, de arra, hogy az apa érkezett haza saját lábán két mentős kíséretében, azt álmodni sem merték.
– Apa! Édesapám! – Kiáltotta a lány, s zokogva de gyengéden hozzá simult apjához, aki félkarral átölelte.
  A betegszállítók aláíratták a papírokat, átadva egy rakás gyógyszert és ágynyugalmat ajánlottak, stresszmentesen.
Újra együtt volt a család. Az apa krémsápadtan, kórházi köntösében ült a szokott helyén, némi derűvel az arcán és láthatóan sajnálta, hogy kávét nem ihatott. A lány előzékeny gondoskodással nedves konyharuhával megtörölgette apja kezeit és elé tette a bundáskenyereket, aki elégedetten csipegetett is belőle, bizonyára, mert a szeretett lánya készítette.
     Az anya közben elkészítette az ura kényelmes ágyát, hogy bármikor ledőlhessen. Jól is tette, mert férje intett a fejével, hogy lepihenne. Odaszólt még a lányához:
– De jó, hogy itthon vagy kicsikém...!
     Jó is volt, hogy az apa lepihent a hátsó szobában, mert újból csaholtak a szomszéd kutyái. Hamarosan halk kopogás hallatszott a külső ajtón.
     A lány egyedül volt, neki kellett ajtót nyitnia, de nem látott senkit, ám majd' halálra vált amikor egy földreborult alakban felismerte Soltot, aki rá se nézett, csak valami gyűrött papírost szorított az arcához. A lány durván kitépte a kezéből és a ráírt sorok láttán nyomban megenyhült az arca, mert ez volt rajta olvasható százszor: "Bocsáss meg szeretlek, bocsáss meg szeretlek, bocsáss meg szeretlek..." A lány, kiöntötte maradék könnyeit a darabka papírosra és lehajolt, hogy magához ölelje a még mindig szótlan fiút. Nem voltak képesek elengedni egymást és így, egészen eggyé fonódva vonszolódtak be valahogy a konyhába, ahol Solt nagy nehezen lehuppant a székre. A lány, a már rég kihűlt kávéból töltött a még mindig bűnbánón lehajtott fejű fiúnak.
– Igyál te kis bolond!
Az anya az ajtóból nézte őket, elégedett mosollyal.

Szemelvények a Szeretetláng Naplóból:       

     Ma az Úr Jézus a názáreti hajlékról kezdett beszélgetni, „mely a család kedves, meleg fészke volt. Tudod, itt készítettem elő Én is lelkemet a nagy áldozatra, a szenvedésekre, melyeket értetek vállaltam. Neked is a családi szentélyben kellett megérlelődnöd, és mivel te árva voltál, a te családalapításod által készített otthon számodra az a hely, melyben lelkednek el kellett készülnie arra a nagy elhivatottságodra, mely csakis a családi szentélyben érlelődhet meg. Én tudom, ismerem adottságaidat, és ezért isteni gondviselésem tervszerűen rendezett el mindent, hogy alkalmassá tegyen mindarra, amit rajtad  keresztül  akarok  a világ tudomására hozni. A családi szentélyből, igen, csakis innen kell elindulnotok az életre, az élet nehéz küzdelmeire, és ennek összetartó melege az, ahol újra felmelegedhetnek a nagy eltévelyedések után a lelkek. Itt önmagukra találnak, és újra Istenhez térnek. Kell, hogy ti, édesanyák, szívetek megértő melegét kiárasszátok még a családtagok elválása után is. Nagy felelősség az, amely reátok hárul. Nehogy azt higgyétek, ha (a gyermek) megnő, szülőre nincs szüksége. Anyám is követett Engem szeretetével és áldozatos életével és imáival mindenhová. Ezt kell tennetek nektek is. Én megáldom minden törekvéseteket. Édesanyám lekötelez erre. Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” S közben a Szűzanya szólt még néhány szót: „Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. (III/139-140)  

        „Úr Jézus szelíd szavakkal tovább beszélt: 'Te és minden családanya, kik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti, édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet rátok bíztam. Ti vagytok hívatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti, édesanyák, munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és mindenek fölött a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam annak munkáját, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek.'” (III/155)

„Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kiosztani kívánom a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. (Rájuk) minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, s csak a szülők részére adható meg. Minden gyermek születésénél rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra.” (uo.)

Fény derült az "Isteni Irgalmasság Máriája" (MDM) kilétére és démonikus hátterére! (I. rész)

FORRÁSOK NYOMÁN:  http://midwaystreet.wordpress.com/2013/11/11/8/
http://www.obuda-szent3sag.fw.hu/doc/nagyfigyelmeztetesek.pdf

     2010. november 8-a óta a névtelenségbe burkolózó, magát az Isteni Irgalmasság Máriájaként (Mary Divine Mercy=MDM) nevező látnok kiléte lelepleződött! Az "Isten utolsó prófétájaként" óriási népszerűséget szerzett hamis látnok, Jézus, Szűz Mária és az Atyaisten szózataként (heti 3-4 esetben), mintegy 1.000 üzenetet tett közzé a TheWarningSecondComing.com nevű weboldalon. Több százezerre tehető követőinek száma, akik különféle nyelveken a netes és a Facebook-os fórumokon olvashatták üzeneteit az egész világon.
     Megtévesztő üzenetei a végidőkről, katasztrofális pusztításokról, a sátáni befolyásoltságokról és a katolikus egyházon belüli szakadásról szólnak, isteni átokkal fenyegetve azokat, akik ellenzik az "igaz" üzeneteket! Az Evangéliummal olykor szembe haladó "kinyilatkoztatások", reakciók egész sorát váltották ki a katolikus hierarchia, vallásos kommentátorok és teológusok köréből.
     Hihetővé az tette, hogy hiteles magánrevelációkból ollózza össze prófétai figyelmeztetéseit, hozzá keverve ehhez a sajátját is. Az "ő jézusa" "gyümölcsökként", vita-őrületet provokál, imaközösségeket és családokat oszt meg, vallási netes-fórumokat bomlaszt fel világszerte.
     Internetes oldala a valaha létező "próféták" legjobban nézett Weboldalai közé tartozik, amely óriási marketinges hasznot hajt az ismeretlenségbe burkolózó látnoknak!
     Kilétéről semmit sem lehetett tudni, egészen mostanáig. A PR hölgy valójában az 58 éves Mary Carberry, az írországi Dublinban. Mary McGovern leánykori nevén folytat üzleti tevékenységet. Négy gyermeke van. Kettő a McGovern PR nevű cégénél dolgozik, 28 éves lánya, Sarah Carberry és a 27 éves weboldal-tervező fia, aki marketinges termékek és ötletek szakértőjeként nemzetközi díjakat nyert. Carberry két másik vállalata a CultureLink élén férjével, és a Digital Future Link. (folyt. köv.)

A hideg kávé (V. fejezet)

     Anyja, egyszerre csak mesélni elkezdett.
– Mindenki azt hitte, hogy apádnak prosztatarákja van, de nem, egyik reggel szív-attakot kapott a kórházban, még szerencse, hogy nem éjjel, mert vizitidőben már minden orvos benn volt. Azonnal CT-t csináltak és valami kóros sorvadást fedeztek fel a szívbillentyűinél, azt mondták, hogy ezt a visszafojtott stressz is okozhatja – motyogta az anya merengőn, valami soha nem hallott monoton hangon. Csak kétszer tudtam meglátogatni, mert jártányi erőm sincs! Nagyon hiányzol itthonról kislányom, nagyon...
   A lány egyre csak sírt, megsimogatta az anyját és csak ennyit mondott: "ne haragudjatok, szinte elvette az eszemet a szerelem!" Részletesebb magyarázatot azonban nem adott sem arra, hogy miért nem jelentkezett, sem arra, hogy minek jött haza. Az anyja sem kérdezett rá, ezzel szemben egyre látszódott rajta, hogy valamit nagyon el akar mondani.
– Egyszer el kell mondanom neked az én történetemet kislányom, azt hogy apáddal egy szempillantás alatt lettünk halálosan szerelmesek egymásba. Isten ajándéknak tekintettük a találkozásunkat, de amikor megtudta, hogy nem ő az első, annyira szomorú lett, hogy egyenesen elbujdokolt és otthagyott. Azt hittem meghalok! Átkoztam magamat, amiért lényegében egy senkinek adtam oda a szüzességemet, csak azért, mert azt hittem ez kell a felnőttséghez. Se imádkozni, se magammal törődni nem volt erőm, lefogytam, folyton csak rá gondoltam. Anyám tudott a dolgaimról, de még szerencse, hogy apám nem is sejtette, mert a derékszíját verte volna el rajtam.
Egyszer aztán, délelőtt lehetett, amikor újra bekopogott hozzánk az apád, az ajtóban térdelt és sírt. Szerencse, hogy én nyitottam ajtót!
Ott helyben bocsánatot kértünk egymástól és ő ekkor kérte meg a kezemet. Őszinte bűnbánattal járultam a Bűnbánat Szentségéhez, apád is megbocsájtotta, de férfi önérzete mindig sérült maradt. Összeházasodtunk és apád soha nem hánytorgatta fel, nem vádolt, de néha a szemében tükröződött az ő el nem múló benső fájdalma. Jobban szerettem volna, ha legalább egyszer kitölti rajtam a haragját és megver, de nem tette! Csak szeretett, nagyon szeretett, és ez volt az ő baja, meg az én fájdalmam is! Ahol nincs ekkora szeretet a felek közt, ott nem jelent ilyen nagy traumát az egész, de apád, aki vallásos volt, úgy érezte, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és én nem vártam meg őt. És igaza volt szegénykémnek! – mesélte szomorú történetét az anya.
Mindketten sírva fakadtak. Olyan szívszaggatóan szipogtak, mint két kisgyerek a büntetésben.
– Ó anya, anya! Annyira megbántam a könnyelműségeimet, de miért nem mesélted ezt el nekem előbb? Miért, miért? – vonta kérdőre anyját a lány.
– Hogy miért, kis butám? Azért mert amikor már el akartam mondani, addigra te épp már megtetted életed nagy lépését a semmibe! Rémálmomba sem hittem volna, hogy ilyen erkölcsi nevelés mellett, ennyire nem tudtál várni! Te is nagyon meg fogod bánni, de majd csak kikerekedik a női sorsod. Tudod, a tizenéves kor néhány örömteli éve az, amikor az ember percek alatt képes végleg megkeserítheti az egész életét! A fiatalok képtelenek megérteni ugyanis, hogy bár a szexualitás valóban Isten ajándéka, de a Házasság Szentsége nélkül akár életveszélyes is lehet! – és mint aki végre erőt gyűjtött, hozzá tette: – Apád azt mondta egyszer, hogyha az ő lánya is idő előtt elveszti a tisztaságát, azt ő már nem fogja túlélni...
     Na ezt már egyikük sem bírta lelkierősséggel. Összeborultak és úgy zokogtak egymáson. (Folytatás holnap!)

 A kezdet kezdete

      1975-ben ismerte meg Erzsébet asszony Antalóczi Lajos egri káplánt, későbbi pápai prelátus, bölcsészdoktort, akinek szívügyévé vált a Szűzanya Szeretetlángja. 

      1976. febr.17-én Erzsébet asszony Mester prelátus meghívására,  Fuhrmann Ernő pápai kamarás és prof. Kosztolányi István szentírásfordító kíséretében Rómába utazott, hogy a Szeretetláng üzenetét ismertessék VI. Pál pápával. A neves professzort (aki Fuhrmann atya gyóntatója volt) Erzsébet asszony addig nem ismerte, és az Úr felszólítására kérte fel, hogy kísérje el Rómába. Kosztolányi atya emberileg nem tartotta megvalósíthatónak a felkérés teljesítését, hiszen 30 éve nem kapott útlevelet. Kijelentette, hogy jelként fogadja az égtől, ha aranymiséje napján Rómában adhat hálát Istennek. Minden feltétele teljesült (ld IV/31-32).

      1985-ben a Dél-amerikai Ekvádorból hazalátogatott Róna Gábor jezsuita atya, és családja körében került kezébe egy Szeretetláng füzet. Visszatérve állomáshelyére, felvette a kapcsolatot Róth Anna nővérrel, aki megküldte neki az általa kiadott Lelki Naplót. Róna atya ezt fordította le spanyolra, és ezt hagyta jóvá Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek. Ezt követően a Szeretetláng Üzenete valóban futótűzként terjedt el a Dél-amerikai kontinensen.

      Ennek csodájáról tett tanúságot + Zsoldos Imre SVD atya, a tajvani Fu-Jen Egyetem rendes tanszékvezető tanára. Idézzünk egy húsz évvel korábbi nyilatkozatából: ,,25 éves misszionáriusi munkám után félévi európai szabadságra érkezésemet Rómában többnapos magas szintű hittudományi továbbképzés követte. Ezután magyar hazámban töltöttem egy hónapi szabadságot. Ekkor találkoztam a világhírnevet befutott Szeretetláng kiválasztottjával: Erzsébet asszonnyal, pesthidegkúti, maga építette kis otthonában, a Harmatcsepp utcában. Még a római kurzust is felülmúló volt a vele való négyórás beszélgetésem. (…) Lefordítottam kínaira is a Szeretetlángot, és megmagyarázhatatlan, hogy a több kiadást elért könyvecske után 1990-ben is nő azoknak a kínai keresztényeknek a száma, akik ennek a magyar misztikusnak közlései szerint rendezik át mindennapi életüket”. (Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő 178-179) 

       Erdő Péter bíboros a X. Országos Szeretetláng Találkozón, így nyilatkozott: „Világoskodjék hát ez a karizma az egész magyar népnek is, miközben sok országban már komoly kegyelmi hatásokat eredményezett.” ( SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ, Szent István Társulat Bp 2010. 469.)

Élni a szabadakarat felelősségében

     A pokol azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Római Kompendium 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tiszteletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatalmúlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, elutasítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213)
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára tegyük hozzá, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelét!)  Ezt olvashatjuk a naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741) – Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elveitekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!
(Holnap a félreértések kerüléséről olvashatnak!)

A hideg kávé (IV. fejezet)

    A lány nem adott életjelet magáról, miközben apja a kórházban volt, anya meg egyre csak fogyott. Még szerencse, hogy a tyúkok az egész portán szabadon kapirgálhattak, mert olykor már enni sem kaptak. A ház körül egycsapásra minden kezdett tönkremenni.
  Jó két hónap telt el, és a lány egy este zörgetett. Az anyja kitántorgott az ajtóhoz és elhúzta a reteszt. Érezte, hogy a lánya az. Rá se nézett, csak vissza ment a szobába imádkozni. Mert ezt tette éjjel-nappal.
   A lányszobában minden úgy volt, ahogy maradt, csak szellőztetni kellett. A koraőszi esték csípős szellője meglebegtette a függönyt. Az asztalról leesett egy szentkép. A lány higgadtan felvette és félhangon elolvasta a Szent Mihály imát. Lefekvésnél keresztet vetett, holott az utóbbi időben nem volt szokása.
    Másnap a lány kora pirkadatkor kelt, hogy az anyját mindenképp megelőzze a konyhában. Kiütögette a kávésdoboz utolsó maradékát is, hogy megtudja pakolni a kávéfőzőt. Miközben várta a csodás hangot, magában egyre csak fogalmazgatta, hogy miként tudna töredelmesebben bocsánatot kérni a szüleitől. Elcsodálkozott, hogy alig talált valami ehetőt a reggelihez, de mégis összedobott egy rakás "bundáskenyeret" a félvekni szárazkenyérből meg a tojásokból. A szokott időben nem jött senki reggelizni, pedig a kávé már rég kifolyt. Az anyja végre szó szerint 'megjelent' az ajtóban, kócosan és hálóingben. A lány még soha nem látta így az anyját. Egész megijedt.
– Jó reggelt aaanya, csak te? – és mintha valamit megsejtett volna, nem ismételte meg a kérdést.
– Apádat két hónappal ezelőtt megműtötték! – válaszolta üveges tekintettel maga elé nézve.
– Jesszusom! – sikoltott a lány hátrahőkölve és pityeregni kezdett. Arcán végigcsorogtak a könnyek, úgy mint kislány korában, de most az tette felnőttessé, hogy elkenődött a tegnapi sminkje. Leültette anyját és remegő kézzel, kávét tett eléje, de az asszony nem ivott semmit.
– És mivel? Édesanyám. – kérdezte a lány aggódón.
(Folytatás holnap!)

 Isten Lelke meg akarja újítani az Egyházat 

      Megkíséreljük vázlatosan bemutatni azt a széleskörű emberileg aligha magyarázható világfogadtatást, mellyel a Szeretetláng Üzenete „szállás talált” (vö I/107) a világ népeinek szívében! Ez a „futótűzként” (I/59) való terjedés nem Erzsébet asszony sikere, nem egy „ájtatosság” sikere, hanem kifejezetten az Egyház sikere, közvetlenül az Istenanya kegyelmi közbenjárása által! 

Vágyom arra, hogy a Szentszék elismerje Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalmát, annak Lelki Naplóját, s hogy Kindelmann Erzsébet boldoggáavatási perét elindítsák. Kérem Istent, hogy oltalmazza és világosítsa meg a Mozgalom minden tagját.

A hideg kávé (III. fejezet)

    A két szülő szinte szédült a sokktól, sem erejük, sem idejük nem volt ahhoz, hogy jól szájon teremtsék a lányukat. Mindketten úgy tekintgettek egy- másra, mintha szólni akarnának, de nem jött ki hang a torkukon. Az asszony azért hallgatott, mert szégyellte magát, az ember meg azért, mert olyan keserűség vett rajta erőt, hogy szólni sem volt ereje. Erős, szelíd és jóságos ember volt, aki a fájdalmait mindig magába fojtotta. Most is így volt.
     Valójában azt se tudták, hogy hova ment a hőn szeretett kicsi lányuk, mert ez a "Solt" a város túlfelén lakott egyedül valami örökölt panelben, az anyja ugyanis egy éve meghalt. Valójában egy jóravaló, jókiállású fiú volt, aki elnyerte az apa bizalmát is. A neve, csak gyerekkori becézése volt a Zsoltnak, és még főiskolás volt amikor a lányuk bemutatta nekik. De azt, hogy az ő kislányuk ilyen könnyen félredobja a jó nevelést, a hitét, meg a tisztaságát, azt soha nem hitték volna. Az anya persze többet tudott a lányáról...
     Két hete, még nagy dínom-dánommal ünnepelték a 18. születésnapját. Az ünnepi szentmisén még mindannyian Solttal együtt voltak.
     Az anya nem mert a férje szeme elé kerülni, akinek olyan volt a tekintete, amitől a leginkább irtózott. Ha az apa nagy késéssel lejött a reggelihez, a felesége azonnal kiment az udvarra megetetni a tyúkokat. Más állatuk nem is volt, még kutyájuk se. Volt egy kis megtakarított pénzük és úgy tervezték, hogy szépen csendben töltik nyugdíjas éveiket, kiházasítva a lányukat nagy-nagy tisztességgel.
     A lányuk nélkül azonban nemcsak minden üres lett, de mintha az idő is lassabban telt volna számukra. Két hét múlva az apát be kellett vitetni a kórházba, mert akkora fájdalmai voltak. Kiújult a prosztatagyulladása, az asszony rosszat sejtett, de az orvosok megnyugtatták, hogy nincs rákja.
     A lányukat értesíteni sem tudták (ó pedig mennyire szerette mindig az apját). Sehogy sem értették, hogy miként vadult el ennyire, látszólag egyik napról a másikra.
(Folytatás holnap!)

 A Szeretetláng Lelki Mozgalom

       A világ minden emberéért imádkozó társaság, mely az Evangéliumon, az Egyház tanításán és Erzsébet asszony Lelki Naplója alapján áll, mindenkor szem előtt tartva az egyházi hierarchia útmutatását és döntését! Célja: a megváltás jézusi művének a Fatimai Szeplőtelen Szív szándéka szerint való segítése a lelki élet hagyományos eszközeivel; (áldozat, imádság, böjt, virrasztás, szentségimádás, szentmise, életfelajánlás, apostolkodás). 

      A Szeretetláng Mozgalom az Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának. Ez olyannyira természete, hogy például az édesanyáknak adandó áldás, a Szentatyára van bízva (ld a szept. 21-i bejegyzést!)! Hasonlóképp a Szeretetláng ünnepének bejegyzése, illetve a „Láng átadásának” február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony liturgiája keretében való megvalósítása is. (vö I/40-41). A Mozgalom évente országos találkozót tart és 2011. augusztus 1 és 8-a közt megrendezte a Szeretetláng Nemzetközi Találkozóját is Magyarországon. 2011-es adat szerint 64 országban van bejegyzett aktív Szeretetláng Közösség! (A képen a Szeretetláng ismertető kínai nyelvű címlapja)

A hideg kávé (II. fejezet)

    Anyja majd' elejtett egy kistányért, az apja látszólag meg se rezdült, mégis magára löttyintett egy kis kávét.
– Hogy érted ezt a költözést, hisz meg se vagytok ház... – mondta volna az apja, de az anya belevágott a szavába:
– Kislányom! Ezt nem reggelinél kellett volna bejelentened! Mégis miért nem beszéltük ezt meg este?
– Nem akartam családi vitát nyitni ebben a kérdésben! – vágta rá a lány határozottan. – felnőtt vagyok, had' éljem én a saját életem!
– De lányom! Mi nem ilyennek neveltünk. – hebegte az apa, nagy önuralommal formálva a szavavakat.
– Milyennek, apa? Milyennek! Ugyan bizony a szerelmet nem Isten teremtette, és mi nagyon is szeretjük egymást! A Solttal párkapcsolatot szeretnénk...
     Az apa elvesztette a higgadtságát és felállt.
– Párkapcsolatot? Oda akarod adni a... – ekkor az apa a szívéhez kapott, majd szűkölve folytatta – csak úgy ágyasa akarsz lenni annak a csibésznek? – szinte szédülten ült vissza.
– Na ettől féltem, köszi! – vágta oda a bögrét a lány dühösen. – Mit gondoltok, hogy nem volt még kapcsolatom senkivel? Visszataszítóan maradiak vagytok! De én nem hagyom, hogy beleszóljatok a boldog-ságomba! – és kirohant.
     Az anya csak jajongott de kerülte a férje tekintetét, egyre csak a lány a hűlt helyét nézte mereven. Az apa szemében valami szörnyű fájdalom tükröződött, de szótlan maradt, mint akit fejbevágtak. Nem evett semmit, csak ült a széken.
     Közben a "hirtelen felnőtt" lányuk, feldúltan megjelent azzal a hatalmas sporttáskával, amit még németországi nyaralása során vett magának.
– Videsan! – szólt oda szüleinek és bevágta maga után az ajtót.
(Folytatás holnap!)

 Jézus tanítása:

     „Ugye tudod, mit tettem érted? Hisz' sokat elmerülsz kínszenvedéseim szemlélésében. Ó mily boldog vagyok, ha azt látom, hogy nem hiába szenvedtem érted, értetek. (...) Lelketek, mely a föld iszapjában él, nem tud önmagától megszabadulni. Én kiszedlek /titeket/ a bűn iszapjából, s utána szent Véremmel moslak meg benneteket. Boruljatok le szent keresztem tövében, és engedjétek, hogy hulljon rátok ez az áldott szent Vér. Vércseppjeim a váltó a kezetekben, rajtatok múlik, hogy beváltsátok. Ez a váltó nem jár le a világ végezetéig. A kegyelem állapotában élő lélek bárhol beválthatja, bármikor, halála napjáig. De erről nem vagytok biztosítva, azért ki-ki azon legyen, hogy váltóját, szent Vérem váltságdíját mind gyakrabban igénybe vegye /és/ ne élete alkonyán, mert így a kifizetett értéket nem sokat használhatja már. Használjátok életetek lendületes erejében. Én is életem teljében áldoztam fel Magam értetek. A legszívesebben  ezt a viszonzást fogadom el tőletek. Hányszor hallom lelketekből felsóhajtani ezt a szót: Én Megváltóm! De sajnos, ez csak a megszokás /szava/. Ó, hogy fáj Szívemnek ez az érzés nélküli fohász, mely csak elmélázó közömbösségből ered. Ne így szeressetek Engem! Különösen kérem ezt a Nekem szentelt lelkektől. Feszítsétek meg magatokat az áldozatos és önmagatokat megtagadó élet által. Mert nem mindegy az Nekem, hogy a kapott váltókat hogyan rendezitek. Én, a Megváltó, Vérem árán nagy kegyelmi bőséget bocsátottam rendelkezésetekre. Ez az érték nem más, mint isteni szent Vérem! Bocsásd meg leánykám, hogy ismét panaszba fulladnak szavaim. A te megértő szereteted igazán boldogít Engem.” (III/150-151)

Nézz magadba!

     Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!
     Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „ Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”
     Az Istent nem ismerő emberek, akiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Példaadóan egészségesen táplálkoznak, reggel-este futnak, masszőz és kozmetikus a társaságuk, ám a lélek ápolására se idejük, se készségük nincs. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű-élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az „egyéniség”, akinek gondolják magukat, végül is csak egy rossz álom főszereplője, és majd az ébresztő halál lesz az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életüket és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor pedig Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)!
     Mit tegyünk tehát? Értékeljük át életünket, bánjuk meg bűneinket egy életgyónás keretében, s a szenvedélyek viharai és énünk önző gyötrelmei sorra elcsitulnak. Egy megújult élet új lelkesedése tölt el bennünket, egy új erő új öröme, valami önbizalom-érzet és távlat, mely valójában az Istennel való kapcsolatból fakad. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Ő tölt el bennünket Szentségei által, és egyszerre világossá válhatnak olyan dolgok, melyeket azelőtt hiába magyaráztak! Aztán, ha erőt vesz rajtunk a bánkódás az elvesztegetett időért, az üres évekért, ha az fáj, hogy mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, ez a bánat új célt adhat és elindulhatunk a hálatelt szeretet, az engesztelés útján. – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyen magatokra egy csipetnyi időtök „tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek…” (Apcsel 3,19-20)

Holnap a "Felvilágosodásról" olvashatnak!

A hideg kávé (I. fejezet)

     A tanyára csak fél éve, hogy bevezették a villanyt, úgyhogy a család számára még mindig újdonság volt az elektromos kávéfőző. Aznap is az anya kelt korábban, hogy elkészítse a reggelit. A főző kortyogásának hangja és a finom kávéillat, betöltötte a házat, erre ébredt az apa is, aki szertartásosan már leült a szokott helyére, de a lányuk késett.
– Nem is baj, hogy nincs még itt – monda az apa – megkérdezem tőled, ha tegnap nem jött velünk misére, tán máshová ment? Szinte egész vasárnap itthon sem volt.
     Az anya kissé zavarba jött, de mégis kimondta:
– Sajnos most, hogy már felnőttnek érzi magát, kezdi elhagyni a szent-misét!
Az apa szólni akart, de épp bejött a lány.
– Jó reggelt mindenkinek! Hű de jó illatok vannak! – köszöntötte a lány szüleit, félfordulósan sasszézva, úgy, hogy a még nedves haja huncutul arcához tapadt.
     Szép volt és ezt ő tudta. Bár mosolygott, de ma reggel, volt benne valami feszültség.
     Az anya, sürgés-forgása közben megjegyezte:
– Be kell mennünk a városba, mert a kávé már nem lesz elég a jövő hétre!
– Nem fontos, mert én úgysem leszek itthon! – szólt halovány bizonyta-lansággal a lány.
– Hogyhogy nem leszel itthon? – kérdezett rá az anyja.
Egy kis szókereső szünet után a lány megállt és kurtán-furcsán csak ennyit válaszolt:
– Úgy döntöttünk a Solttal, hogy összeköltözünk!
(Folytatás holnap!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                         A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Mi végett élünk? 3

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hiába hal meg, ha egy életen át soha rá nem ébredt, hogy mivégett született!
Ez a 'soha rá nem ébredés' –  a lét miértjére való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszába zsibbadt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A köröttünk működő médiák pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, és sajnos az erre fogékony emberek benső személyiségtudata, hite és lelki kultúrája, sorvadásnak indul.
Az igazságot és a fontosat nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,4). Azt pedig, hogy mi az igazán fontos, ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi meg hozzá adatik! És ez az Isten országa bennünk vagyon, csak legyünk figyelmesek szívünkben!  
     A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznék; – miért e lázas igyekezet, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura és megdöbbentő választ kaphatnánk sokaktól:
– Ugyan már, rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy végül is megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik lehetőség a „király”, mi az igazán fontos? A rövid- vagy a hosszú távú életcél? Aztán az-e a jó, ami csak a testnek jó, vagy tán ami a lélek javára is válik? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)
     A mai világ, mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek, aki így beszél: „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!”
     Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rádbízottakért is! Maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). –  Az Isten áldjon meg Benneteket, hányszor, de hányszor szólított és kopogtatott csendben a ti szíveteken is az Úr?
És felismertétek?

Holnap a kellő önvizsgálatról olvashatnak!

 A Szeretetláng üzenete és az Isteni Irgalmasság 

      Felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? E kérdésre a választ Antalóczi Lajos prelátus, a magyarországi Irgalmasság és a Szeretetláng apostola, egy magánbeszélgetés során − halála előtt egy hónappal − így fogalmazta meg: A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Az irgalmasság, a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy „új fény lesz az Egyház számára" (N 378). A szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben az Isteni Irgalmasság üzenete új fényként tűnik fel az Egyház egén, mely ha kiárad a világra, ez fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket, egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy! − De lássuk a két forrásanyagot!

      A Szeretetláng Lelki Naplóból az Úr szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás." (I/60)

Mi végett élünk? 2

     Az ember földi adottságai végesek ugyan, mégis képes a Végtelenfölségű Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot – egyszerűen – megszakítani! A hajlam és szándék teszi, hogy az ember csak elfeledi, vagy kifejezetten vissza is utasíthatja. megtagadja Teremtőjét! Ez, sajnos különböző indítékból vagy körülményből eredhet! A világban tapasztalható rossz miatti háborgásból, a vallási tudatlanságból, az általános közömbösségből, az anyagi gondok és szenvedések késztette fásultságból, sőt a kényelmes jólétből is! Mint magyarázkodó indok, ide sorolható még a mások rossz példája, a társadalmi elvárások és a családi nevelés hiánya nyomán rögzült hitetlenség, de legsúlyosabbként, a vétkes ember azon szándéka, hogy elrejtőzzék az Isten elől.
      Az embernek tudnia kell: arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot! Amúgy mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a közösséget az ember borította fel! Fel kellene ismernünk, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza az emberiségre, miként a világban tapasztalható rossz is, a szabad akaratában tobzódó „embertársaknak” tulajdonítható! Szenvedésünk származhat, saját felelőtlenségünkből, a környezetünktől, a gonosz lélek incselkedéséből, de akár Istentől is, ám minden esetben Istentől kell kérnünk erőt és kegyelmet az elviseléséhez, a mentesítéséhez!
Az isteni törvények nem azért vannak, hogy életünk „hajóját” lassítsák, vagy gyorsítsák, hanem legfőképp azért, hogy el ne süllyedjen! Még inkább áll ez a Szentségekre, melyeket az Üdvözítő, épp azért kínált fel számunkra, hogy természetfeletti módon erősítsen minket, a testet-lelket próbáló földi létben, és hogy Útravalóként szolgálhasson az üdvösségre, ahol az ember újra boldog közösségben élhet Istennel! - Az isten áldjon meg Benneteket, imádkozzunk tehát és hozzunk áldozatot, mert áldozat nélkül nincs üdvösség!

Holnap folytatódik!

Mit jelent a sátán megvakítása?

    Valójában tehetetlenné tételről van szó. A szóhasználat nem abszurdabb, mint a sátán fejének  „eltiprása” (Ter 3,15), vagy az ezeréves leláncolás szimbolikája (Vö. Jel 20,2-4. stb.) Az Úr válasza erre a kérdésre a Lelki Naplóban:  „A sátán világtalansága a világ győzelmét és a lelkek felszabadulását jelenti". (III/199)

Mit értsünk az „egész emberiség” alatt?

     Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: „Veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt". (III/139) 

Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz!

Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: „Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129.140)

     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek stratégiai célja, azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ!

Jézus:  „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/93-94)

Mi végett élünk? 1

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni és építeni, mintegy a nagy megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos számtalan életre szóló döntést hozunk- vagy nem hozunk meg, kellő ismeret és megfontolás hiányában, melyek meghatározók lehetnek a földi-, sőt az örök sorsunkat illetően is.
     Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy végtére is mivégett éltek – ám aligha csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni!
     Ám, ha megismerték volna az Evangéliumot, megismerték volna Krisztust a Megváltót, Aki őértük is, az ő üdvösségükért is elszenvedte  a kínhalált, meghalt és eltemették, de harmadnapon feltámadt halottaiból, az ő feltámadásukért is! Tehát, ha valamennyiünk földi zarándoklata véget ér, szembesülünk az „ismerős-ismeretlen” Jézus Krisztussal, Aki meg fog ítélni bennünket! Felelősséggel tartozunk tehát önmagunkért és a mások hitismeretéért! Evangelizáljunk, imádkozzunk és hozzunk áldozatot a felebarátért, mert az Úr Színe előtt majd azok vádolnak a legjobban bennünket, akiknek nem szóltunk Istenről!  Szólítsuk meg tehát őket, a szomorkodókat és tévelygőket. Hirdessük nekik az Evangélium örömhírét, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! (Vö. 2Tim 4,2) – Az Isten áldjon meg Benneteket! Ne halogassátok!

Holnap, folytatódik!

 A Szeretetláng átadása, ill. kiáradása

        Erzsébet asszony Lelkinaplója szerint a Szeretetláng lelkisége, illetve a "kegyelmi hatás" terjedése és átadása az alábbi módokon történhet:

1) A hívek apostolkodása útján általánosságban, „szívről-szívre” (I/39.51; III/140), „futótűzként” terjed (I/59.92; IV/28). 

2) Az egyházi liturgia keretében végzett lángátadás formájában. Február 2-án, „az ország nyolc legnépesebb kegyhelyén, és az ország szívében négy tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdjék meg az ájtatosságot, Szeretetlángom átadását. (I/49) (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg." (I/40-41) 

3) A hívek esetében egyénileg kétféle módon történhet a Szeretetláng (kegyelmének) átadása. Egyfelől szívről-szívre, a másik emberért vállalt áldozat-imádság eszközével (II/106). Másfelől pedig a formai "láng-átadással" akkor, ha ő már a liturgikusan megkapta (lehetőleg azzal a gyertyával adva tovább)! A lángátadás szövege: „Vedd e lángot, Szívem Szeretetlángját, gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább!” (I/38) 

4) Végül, a Szeretetláng végső - üdvtörténeti nagyságrendű - kiáradásáról beszélhetünk, amely nagy megrázkódtatással járhat! Az Úr szavai szerint: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ez valóban egy "eddig nem látott" új békekorszakot jelenthet az emberiség történelmében!

Megint a sirály?

     Miként január 27-i posztomban beszámoltam, 26.-án egy varjú és egy sirály megtámadták meg azt a két fehér békegalambot, amelyet kisgyermekek engedtek el a Vatikán apostoli palotájának egyik ablakából, miután Ferenc pápa katolikus egyház feje Ukrajnáért imádkozott a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Lehet, hogy ez sirály, már lassan egy éve is ott ült a Vatikán kicsiny kéményén, várva a fehér füstöt?

     Viszont érdemes elgondolkodni ezen a "véletlenen" (?). A fehér békegalambokat megtámadó sirály, varjú társával, megdöbbentő és kegyetlen esemény volt nem sokkal 12:00 óra után a pápa szeme láttára...

     Az sem véletlen talán, hogy a pápa éppen Ukrajna békéjéért imádkozott, a béke veszélyéről beszélt, melynek szimbolikus veszélyeztetése meg is történt. Kérdés, hogy mindez véletlen, vagy lehet mélyebb "szimbolikus" értelme is az esetnek?

     (A pápa maga is az állatszimbolikával élt, hiszen a galambnak jelentőséget tulajdonít. Ne feledjük, hogy a keresztény értelmezés szerint a galamb a Szentlélek jelképe, de galamb hozott zöldellő ágat Noénak is...!)

     A madár az Újszövetségben az isteni gondviselés hasonlatainak példázata. Jézus ezt mondja: "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe nem gyűjtenek, mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?"

     Jelképe a madár az erkölcstelenségnek, amikor a Jelenések látnoka Babilont ördögök tanyájának mondja: "minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke" a bűnös város (Jel 18,2). Az utolsó időkben pedig eszköze az ítélet végrehajtásának, amikor az "angyal harsány hangon szólt az égi madaraknak: Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára. Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, (...) szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát." (Jel 19,17k)

A Teremtés könyvében szereplő madarak előképei az apostoloknak, akik az egész földet bejárva hirdetik Isten Igéjét. Több szent is közvetlenebb módon kapcsolódott a madarakhoz, mint például Assisi Szent Ferenc. De Jézus is példálózott vele.

     A madarak szimbolikájában vannak "tiszták" és "tisztátalanok". A fehér galambról beszéltünk, ám a varjú és a sirály, jónéhány szárnyas társával, negatív figurák, így a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, a fekete kánya és a vörös kánya, a strucc, a kuvik, a karvalyok és baglyok fajtái, stb..." (vö. Lev 11,13-18) Némelyek kifejezetten a halál szimbólumai/jelképei!

     Azt, hogy a vasárnapi római eseménynek milyen értelme volt, kérdéses. Mindazáltal érdemes figyelni az idők jeleire, még ha nem is éljük bele magunkat teljesen.

     Az is érdekes, hogy szinte napra pontosan, egy évvel ezelőtt is hasonló eset történt. Akkor XVI. Benedek pápa mondta az Úrangyala imádságot vasárnap, január 28-án. Akkor a galamb megmenekült, mely szintén a békét volt hivatott szimbolizálni.

     Hát, ilyenek a sirályok...   ( Forrás nyomán )

Nem elég törekedni a jólértesülésre, de igen óvatosnak is kell lennünk!

     Hallhatunk és olvashatunk magán-kinyilatkoztatásokról, égi üzenetekről, melyek  eredendően arra rendeltettek, hogy eligazítást, megoldást kínáljanak földi életünk egyes válságaira, veszélyeire. Ám a magánrevelációknak is meg vannak a szabályai, hitelességi kritériumai és természetesen a veszélyei is! Az egyes üzenetek ugyanis származhatnak az égiektől, emberi tudásból vagy a megtévesztő szellemtől is! Óvatosságra intenek a hamis forrásból – a  megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. „lelkinaplók” vagy „égi üzenetek”. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek; Az Atya szól gyermekeihez; valamint Az angyal válaszol. c. kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. „folytatólagos” vagy kiegészítő közléseket, a ,,második csatornákat'', akik például a Szeretetláng és (vagy) a Natália nővér lelkinaplói folytatóinak hirdetik magukat (vagy hagyják, hogy ezt higgyék róluk!). (vö Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő)
     Sajnos az is előfordul, hogy egyházilag elfogadott üzeneteket kevernek hamis közlésekkel, hogy hihetőbbé tegyék (a sajátjukat)!
Eleve óvatosságra intőek, a „menetrend-szerűen érkező jelenések, vagy ha az üzeneteknek „se vége, se hossza” és végtelenített kötetekre rúgnak! Gyanút keltő lehet, ha olyan égi személyeknek tulajdonítanak megnyilatkozásokat, akik üdvtörténetünk során soha, vagy nem abban a szerepben mutatkoztak.
     A századok folyamán történtek úgynevezett magán-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását „kiegészítsék” vagy „tökéletesítsék”, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé. (67) E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja.' (KK 93)
 – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek óvatosak és körültekintőek, mert sokan jönnek az Úr nevében, és bármily igaznak tűnőt hirdetnek is, meg ne tévedjetek (Vö. Mt 24,23-25), hanem az Egyházra tekintsetek! (A kép csupán illusztráció az internetről!)

Holnap, az élet értelméről olvashatnak!

Ötpercenként megölnek egy keresztényt a hite miatt

     105 ezer keresztényt öltek meg 2012-ben a hite miatt, így minden ötödik percben meghalt egy keresztény - közölte a Vatikáni Rádió.

     "A világnak vannak országai, ahol misére vagy katekizmusra járni is életveszélyes. A legveszélyesebb térségek az iszlám fundamentalizmus országai, Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom bizonyos vidékei. Továbbá a kommunista diktatúrák, élükön Észak-Koreával és az etnikai nacionalizmus uralta államok, ahol a nem az államvallást gyakorlók a nemzet ellenségeinek számítanak, mint az indiai Oriszában" - nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Massimo Introvigne, a vallásszabadságot vizsgáló olasz megfigyelőközpont koordinátora, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője. Adatait a David Barett amerikai vallásszociológus által alapított kutatóközpont tanulmányaira alapozta.

Introvigne hozzátette, hogy van, ahol a keresztényeket fizikailag semmisítik meg, máshol az intolerancia, a jogi vagy a kulturális diszkrimináció célpontjai".

     Forrás nyomán 

Imádkozzunk és hozzunk áldozatot, hogy világosítsa meg az Úr üldözőink elméjét és szűnjön meg az Üdvözítő Krisztus követőinek üldözése! Ajánlott imádság a rózsafüzér (vagy ennek tizede) az Üdvözlégyekbe fűzött könyörgéssel így:                                                                                                                                                                                                                                                

"Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes

az Úr van teveled!

Áldott vagy te az asszonyok között

és áldott a te méhednek gyümölcs Jézus.

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja!

Imádkozzál érettünk bűnösökért

(és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre,

most és halálunk óráján. Amen."

     Miért, kell a Szeretetláng kegyelmi kiáradását szüntelenül kérnünk? Szűzanya útmutatása: Mert ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt! (vö. III/203)

Mi a Szeretetláng? 2

 A házasság veszélyforrásai:
  1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez.
  2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét.
  3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító.
  4) A túlzott anyagiasság és az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás.
  5) A szülőknek való megfelelni akarás.
  6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos.
  7) Az önző divatmánia, és féktelen szórakozásvágy.
  8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon-belüliség” kényelme.
  9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásra.
10) Az ima- és szentségi élet elutasítása.
 – Ha ezek bármelyikéről megfeledkeznek a felek, akkor lényegében az Istennek és házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” esküjükről feledkeznek meg, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük óhatatlanul elsekélyesedik.
     Jegyezd meg kedves Olvasóm, ha előtte vagy még, vagy benne élsz: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét!
     A boldogságra nem szabad mindenáron törekedni. Ha így tennénk, boldogságunk ellen cselekednénk! Ha egy férfi és nő szerelme egy másik családot tenne tönkre, akkor szerelmüknek ki kell hunynia! Lelkiismeretünkben a JÓNAK mindig a BOLDOGSÁG fölött kell állnia. Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan!
     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! (Ebben különbözik a „párkapcsolatoktól”!)
– Az Isten áldjon meg Benneteket, szerelem nélkül elfogadható megházasodni, de józan ész, átimádkozás és szeretet nélkül, őrültség!

Holnap a jólértesültségről és a szükséges óvatosságról olvashatnak!

Mi a Szeretetláng? 1

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (5)

     Tele vagyunk okosabbnál okosabb bölcselményekkel, az életünket mégis – a divatot utánozva – balgán irányítjuk, de ebben már mindenki a maga sorsának kovácsa!
     A „hol ismerkedjünk meg” kérdése. Fontos már eleve szelektálni a helyet és az elvárásaink minimális kritériumait, mely a lelkületi, érdeklődési irányultságban, az intellektusban, kultúráltságban, a hitben, szerénységben, a tisztaságban (ápoltság), mértéktartásban, öltözködésben és a pozitív emberi gesztusokban tükröződik. Megfelelőnek látszó helyek a tudományos-, hazafias-, történelmi-, művészeti színhelyek, (keresztény) vallási összejövetelek és az önkéntességre alapuló karitatív közösségek. Tehát minden olyan alkalom, ahová bensőleg elkötelezett vagy feltételezhetően, eziránt érdeklődő pozitívan megnyilatkozó emberek járnak. Aztán ne feledjük, hogy a nőt rabul ejteni, a férfit pedig fogva tartani kell! – Az Isten áldjon meg Benneteket, a párválasztásunknál ne csupán a szépérzékünk döntsön, hanem a hosszas megismerés és a bensőséges imában való átgondolás is!
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életreszólón, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát.
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni.
     A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!

Holnap, a házasság veszélyforrásairól olvashatnak!

 Mit értsünk 'kegyelmi kiáradás' vagy 'kegyelmi hatás' alatt?

      Hasonlatként (v. azonosságként) említhetjük a visitació evangéliumi eseményét, amikor „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából egy kegyelmi kiáradás történt, átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Jézus! Megismételjük a Szűzanya kijelentését: Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! Ez a „jézusi” hatotta át az emmauszi tanítványokat is: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,32) Ennek hatására „a nap már lement” ugyan (29), mégis „abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe.” (15 km!) (33)

Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24.32), ennek a „kegyelmi hatásnak”  kell kiáradnia  a világra, mert ez fogja átformálni szívében, lelkében az emberiséget! Lúcia nővér könyvéből (Jácinta szavai): „Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (LN 128) 

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (4)

     Hogyan kell ismerkednünk és társat választanunk?
     Nos korántsem a rövid úton való "megismeréssel”! Az ismerkedést ugyanis elkapkodhatod, de a megismerésre hosszú időt szánjál – mondja a bölcs!
Témánk irányultságai:
     a) Isten az embert férfinek és nőnek teremtve, egyenlő személyi méltósággal ajándékozta meg őket, ám maguknak kell elismerniük egymás szexuális identitását!
     b) Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör – folyóirat, 2004. XII. évf. 11. szám)
     c) Korunkat a szexuális szabadosság jellemzi. Egyik "vívmánya" a házasság előtti „kapcsolat” (ha egyáltalán fennáll a házasság szándéka!) sok lánynak okozott életre szóló csalódást. Az un. „párkapcsolatban”, borítékolva van pár „kapcsolat”. Akik erkölcsi alapon nem találnak kivetnivalót benne, azok érzelmi alapon unnak bele. Ám ezzel, nem a házasság intézménye van válságban, hanem maga az ember.
     Ismertek a büszkélkedő megnyilatkozások: „van kedvesem”, „van barátom”, "együtt élek" "kapcsolatban élek", és ezek a viszonyulások, épp a mélyebb (a lelki) megismerés hiányát tükrözik! Lehet, hogy kiváló tapasztalatokat szerzhető a másik szexuális szokásairól, (elvárásairól), de ez sajnos igen kevés a két ember jóban-rosszban való áldozatra kész kitartásához, különösen a lelki megismeréséhez! (Persze tudvalevő, hogy aki pl. tapintatlan, önző vagy közönséges a szexulitásában, az ugyan ilyen az élet minden területén!)
     Ha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott!
No de mi „az emberi-, erkölcsi értékrend”? – teheti fel a kérdést a tudatlan. Nos, ez alatt a Tíz Parancsolaton alapuló erkölcsi és etikai normák szerinti, a másik embert megbecsülését értjük, mely persze a felebaráti szeretetben, tiszteletben és tapintatban nyilvánul meg!
     Nem szabad felednünk, hogy Isten a Szeretet (1Jn 4,6), a szerelem pedig a legszebb érzés, amit Isten az ember lelkébe belehelyezett (mondja Boldog Gianna Beretta Molla  a három gyermekes családanya). És itt a bökkenő! Ha Isten a Szeretet, a szerelem pedig Istentől való, akkor lehet-e a szexus Isten nélküli? Nos, a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! Hadd ne mondjam, ezt bizonyítja az életpéldák túlnyomó része!  A „próba-kapcsolatok”, a „próba-házasságok”, vajon minek vagy kinek a próbái? Ugyan bizony tán a másik türelemének? A szeretetének? A szerelmének? Esetleg a szexuális képességének, vagy csupán kipróbálása a nőnek? Bizony az utóbbi! Mert minél hosszabb egy párkapcsolat, annál inkább a nő vallja kárát!
     II. János Pál pápa is így foglalt állást: „Az életet, a halált és a házasságot nem lehet „csak úgy” próbálgatni! Próba-élet, próba-halál, próba-házasság nincs!”
     A szeretet próbája a türelem, a szerelem próbája pedig az áldozat! Az „elmúlt szerelem”, nem volt az sohasem! Nincs boldog társas lét, türelem és áldozat nélkül. „A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte Szentséggé, hogy (természetfeletti segítséggel) az teljesen megélhető legyen.” (vö. ÚK 1601)
     Nézzük meg, hogy a kevésbé előnyös kinézetű lányok, gyakorta hamarabb férjhez mennek, mint a „jó csajok”. (A válási statisztikáik is kedvezőbbek!) Vajon mi lehet ennek az oka? Nem más, minthogy a fiúk többre értékelik a titokzatosságot, a tisztaságot és a rejtett szépségeket, mint a könnyen elérhető és nyilvánvaló „értékeket”! Cinikus a mondás, de valahol igaz: Minden férfi szűz menyasszonyra vágyik, jóllehet többségük mindent megtesz, hogy ilyen ne is létezzen!
     Van, akinek fontos lenne ha megjegyezné: a házasság célja nem a szexuális aktivitás törvényessé tétele, hanem a családalapítás!

(Holnap, folytatódik!)

     A Naplóban említett tizenkét papról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelkivezetését és a Szeretetláng ügyét kellett volna felvállalniuk! Ezeket a papi neveket (személyeket) Erzsébet asszony nem ismerte, kizárólag az Úr útmutatása szerint kellett őket felkeresnie a gyóntatószékben! Többségük elhárította a felkérést. Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon (48 órát) kenyér és vízen való böjtöt vállalnak 4-4 óra adorációval, a Szűzanya Szeretetlángjának kiáradásáért! Harmadsorban: (a Szűzanya) „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41)

     Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósíthatott meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország nyolc legnépesebb kegyhelyén és négy Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) a gyertyaszentelő ünnepi liturgia keretében megtörtént a „láng átadás” 2010. február 2-án!

     Összességében elmondható, hogy az elsődlegesen szóba került (2x) 12 pap között igen neves személyiségek is voltak (vannak)! Így szentírásfordító teológiai professzor, vatikáni magyar ügyvivő, pápai kincstárnok, későbbi püspök, kettő későbbi pápai prelátus, kettő kármelita szerzetespap (egyikük boldoggáavatása folyamatban). (Valamennyiüknél a kanonok, esperes stb. rangokat a szerkesztőnek nem áll módjában pontosan felsorolni!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                   A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (3)

    A boldogító szex 8 feltétele:
I.     A kölcsönös szerelem.
II.    A testi-lelki alkalmasság.
III.   A Házasság Szentségének oltalma.
IV.   Az egymás iránti felelősségtudat.
V.    A gyermekvállalás készsége.
VI.   Az egymásra figyelő türelem.
VII.  A méltó körülmények.
VIII. A józan emberi ész.
     Tudnunk kell tehát, hogy a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek éberek, imádkozzatok szüntelen egymásért, és ne kockáztassátok „percekért” az örökkévalóságot!

Holnap, folytatódik!