Erőszakos volt-e a Szeretetláng látnoka? (1970-es évek)
1982 végén Magyarországon járt Dr. Kada Lajos érsek nuncius, a Római Kúria tagja (+2001). A nyugati magyarság körében és néhány vatikáni ügyvivő kapcsán, megismerkedett a Szeretetlánggal és igen pozitív véleményt alkotott róla. A kinti magyarság lelkesedésével állt az ügy mellé, mert a mozgalomban ő is valami eredeti, ötvenhathoz mérhető lelki forradalmat vélt felfedezni. Az volt és az is! Sajnos előfordul, hogy a tudás és pozíció birtokosai, elhirtelenkedve 'törnek pálcát' tudatlan és jelentéktelennek látszó emberek felett. Ez történt Erzsébet asszonnyal is! 
Kada érsek, eredetileg különféle szinten kívánt a Szeretetláng ügyében vizsgálódni - mi több - egyházi részről segíteni, ám gondozónőjének (P.E.) ismerőse révén igen negatív szóbeszédről értesült a 'kiválasztott' erőszakos természetét illetően. Az előadott történet így foglalható össze: „Erzsébet asszony, a 70-es évek elején gyakran megbotránkoztatta az albertfalvai közértben sorban állókat azzal, hogy a hosszú sor ellenére előrefurakodott nagy szatyrával és se szó, se beszéd, a pult mellől máris teli szatyorral távozott. Az emberek hangoskodtak emiatt.” A szemtanúi hitelességgel előadott történetből az érsek rövidúton levonta a 'konzekvenciát': erőszakos volt a Szeretetláng látnoka! Mikor Kada érsek meglátogatta barátját Dr Szakos Gyula fehérvári püspököt, egyenesen azt javallotta, hogy semmiképp se karolja fel a Szeretetláng ügyét, mert az alázat nélküliség nyilvánvalóan az életszentség cáfolata!
Kada érsek, eredetileg különféle szinten kívánt a Szeretetláng ügyében vizsgálódni - mi több - egyházi részről segíteni, ám gondozónőjének (P.E.) ismerőse révén igen negatív szóbeszédről értesült a 'kiválasztott' erőszakos természetét illetően. Az előadott történet így foglalható össze: „Erzsébet asszony, a 70-es évek elején gyakran megbotránkoztatta az albertfalvai közértben sorban állókat azzal, hogy a hosszú sor ellenére előrefurakodott nagy szatyrával és se szó, se beszéd, a pult mellől máris teli szatyorral távozott. Az emberek hangoskodtak emiatt.” A szemtanúi hitelességgel előadott történetből az érsek rövidúton levonta a 'konzekvenciát': erőszakos volt a Szeretetláng látnoka! Mikor Kada érsek meglátogatta barátját Dr Szakos Gyula fehérvári püspököt, egyenesen azt javallotta, hogy semmiképp se karolja fel a Szeretetláng ügyét, mert az alázat nélküliség nyilvánvalóan az életszentség cáfolata! Erzsébet asszony, a hatgyermekes édesanya és hős nagymama „alaptermészetéről” a naplóban is ez olvasható. /Jézus:/ „Az örök Atya tudja milyennek teremtett. Ismeri erőszakos, rossz természeted. Ezt át kell alakítanunk az én Szívem szerint! Erőszakot csak a rosszal szemben használhatsz ezentúl. De ne csüggedj! Nézz fel Rám bizalommal és kérj sok-sok kegyelmet. Leánykám, családod körében légy /te/ égő áldozat, különösen a kis jelentéktelen áldozatokat hozd meg és jöjj Hozzám mert elhagyottan szenvedek. Ne aggódj amiatt, hogy csak kis dolgokat tudsz cselekedni (...) maradj csak egészen kicsinek, s oldódj fel Bennem, mint csepp víz a borban! (I/26) Erőszakos alaptermészeted átalakítom kegyelmeim eszközeivel. Alaptermészeted megmarad, de ha rossz természeted alárendeli magát isteni kezemnek, Én mesterművet alkotok belőle. Csak hagyd Rám magad, úgy mint a megtaposott szőlőszem, mely az átalakulás után borrá lesz, s belőle lesz Szent Vérem. Te is megittasulhatsz Szent Véremtől, de csak akkor ha előbb átalakulsz, és mint a must /magad is/ kitisztulsz!” (III/121)
A Szűzanya: „A világon a legkisebb, a legtudatlanabb és legkevésbé érdemes lélek vagy, akit valaha is kiválasztottam a kegyelmek továbbadására, mert a te kicsiségeden és alázatosságodon keresztül akarom vinni közléseimet. A Szűzanya szavait mélyen átgondoltam - írja Erzsébet -, Ő tudja, ki és mi vagyok. Ez nagyon megnyugtatott, hisz elmémre egy kis felvilágosító fény derült. 'A világon a legkevésbé érdemes'. Ó, Szűzanyám, de jó, hogy megmondtad ezt nekem! Ez az, amit érzek én is állandóan. (...) A gonosz, ne zaklasson engem kevélységgel, tudom én, hogy semmi és nyomorúságos vagyok és nem is akarok magamról semmi többet elképzelni. Eszembe jutott, amit az Úr Jézusra Keresztelő Szent János mondott: 'Nem vagyok méltó arra sem, hogy saruszíját megoldjam'. És elmerültem a gondolatokban, mily végtelenül irgalmas az Úr, ha ezt mondta Szent János. Az Ő lelki szépségét én csak csodálhatom, de nem tudom követni. Nem tudom gondolataimat papírra írni, csak azt, hogy teljesen megsemmisültem.” (II/64-65)
A fenti sorokból kitűnik, hogy Erzsébet asszony, nem csak „rossz természetével” volt tisztában, de „nyomorúságos semmiségével” is! Idézzük újfent Antalóczi atyát, egykori lelkivezetőjét: „Erős asszony volt, kinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás. Ám, idealizált lenne az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk a természetéből fakadó emberi gyengeségeket. 'Erőszakos volt!' - mondják, akik felületesen ismerték. De mondhatnák-e, ha Erzsébet alulmarad, és 'szolidan' megsemmisül kemény sorsának hihetetlen forgatagában?" (Jelenések, üzenetek és a jövő, EGER 2000. 172)
Tény, hogy életrevaló volt! Tény, hogy nem adta fel egykönnyen és tény, hogy szó szerint vette Jézusa szavait: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7 és Lk 11,9) Ő zörgetett! De lássuk a „szemtanú” történetét!
A 'jólértesült ismerős' csupán látványában igaz eseményt mesélt el. Erzsébet asszony abban az időben, elhunyt menye és beteg fia három kicsi árváját gondozta. A fiúcskák felügyeletére, még átmenetileg is ritkán kapott segítséget (apjuk 1979-ben hunyt el). Így különösen nehéz gond volt a napi bevásárlás. Erzsébetnek volt két erős, (egyforma) bevásárló szatyra, melyet egy asszony varrt neki. Az egyiket mindig leadta a boltban, benne az áruk listájával és a pénzzel. Az üzlet közel volt a lakótelepi lakáshoz, így rendszeresen előfordult, hogy a három gyermeket magára hagyva beteg apjukkal (aki többnyire szobájába zárkózott) lerohant az üzletbe és kicserélte a teli szatyrot az üresre (melyben újfent benne volt a másnapi lista, pénzzel!)
Ennyi a történet! A Szeretetláng látnoka részéről ez nem erőszakosság, hanem a kényszer szülte, igyekvő leleményesség volt! Kíváncsian vetjük fel a kérdést: ha a botránkozók vagy a „gyors pálcáttörők” bármelyikének kellett volna 3 csöppnyi gyermeket – teljes magukra hagyatottságban – nap mint nap úgy ellátnia, hogy nem adja be senki reggel az alapvető élelmiszereket, ugyan milyen feltűnésmentes megoldást találtak volna (szolidságukban)? Érthető tehát, ha Erzsébet 'jó viszonyt' igyekezett ápolni az őrangyalokkal, hiszen gyomra mindaddig össze volt ugorva, míg rohanásában el nem intézte 'bevásárlását'! Hozzá tehetjük még, hogy a sorban állók közül – bár többen ismerték a tolakodó kilátástalan helyzetét –, egyiknek sem jutott eszébe segítséget felajánlani! Ezzel szemben volt energiájuk pletykáikat terjeszteni, mellyel végül még Isten ügyét is képesek voltak hátráltatni! – Íme a jólértesült titkárnő „beszédes esete”, és a kiváló diplomatáé, aki – kivételesen – nem volt elég diplomatikus.
Lelkinapló bejegyzés: „A Szűzanya a délelőtt folyamán szívet tépő fájdalommal panaszkodott, hogy a felületes meg nem értés miatt mennyi lélek kárhozik el. Ő mindent megtesz és megad, és a Neki szentelt lelkek mindent elhárítanak maguktól. És arra kért, hogy vállaljam csak az áldozatokat, melyek a megaláztatás gyümölcsein keresztül mégis csak meghozzák a lelkek megmentésének lehetőségét.” (I/112) – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)
