A hordozás (folytatás)

     Harmadik hónapot betöltöttem, amikor ismét álmot láttam.
     Egy szép kert belső terében álltam, nyitott oszlopcsarnok közepén. Egyedül voltam, mégsem éreztem, hogy egymagamban vagyok. Olyan érzésem volt, mintha sokan lennének ott, de senkit sem láttam. Szemem előtt egy nagy fényes üvegszerű gömb volt, ahonnan egy gyermekhangocska szólt hozzám. Valamit közölt velem, amire sajnos felébredésem után nem emlékeztem. Tudtam, hogy fontos a tartalma, próbáltam felidézni, de nem sikerült.
Amikor a gyermek befejezte mondanivalóját, bátortalanul így szóltam hozzá:
– Szabad megkérdeznem, kisfiú vagy-e vagy kislány?
     Egy pillanatnyi csend után egy öntudatos, határozott választ hallottam:
– Lány vagyok, édesanyám!
     Szívemet valamilyen édes érzés hatotta át, elmondhatatlan és leírhatatlan. Felébredtem. Könnyekre fakadtam. Férjem is akkor ébredt.
– Képzeld, a babáról álmodtam! – mondtam neki örömtől sugárzó arccal.
– Én is! – kiáltott fel férjem – A pólyázón volt egy fekete hajú kisbaba, pelenkáztam! De nem láttam, kislány-e vagy kisfiú?
– Lány! Ő egy lány! – mondtam meghatott, könnyes szemmel. – Egymás nyakába borultunk és mindketten elsírtuk magunkat.
     Gyermekünk bejelentkezett nálunk! Ez volt az ő első köszöntése. Ma sem értem, miért kérdeztem rá a nemére akkora tisztelettel? Talán egy Élet megszületése váltotta ki a tiszteletet bennem?
     Még bejártam dolgozni, emlékszem, az álomtól fogva minden nap beszéltem hozzá, dédelgettem. Nem egyszer ültem munkahelyemen mosolyogva és arra a határozott, bátor hangocskára gondoltam, aki szólt hozzám. Ilyenkor könnyes lett a szemem. Ott csengett a szívemben, s hallani véltem őt újra meg újra.
Tény, hogy komoly lélek lesz a lányom, egy jellem, egy egyéniség – és úgy véltem, hogy Isten feladattal bízta meg őt.
     A negyedik hónap elején abbahagytam munkámat, kicsit sajnáltam is, mert szerettem amit csináltam. Fizikailag azonban kíméletre szorultam – veszélyeztetett terhesként.
Orvost kezdtem keresni.
     Az Üllői úti klinikára küldött egy barátnőm, az osztály szép, rendezett volt, az orvos figyelmes és udvarias. Mégis belül úgy éreztem, ez a hely nem nekünk való. Itt meghalnánk. Végül az Anyavédő Központba mentem el, ahová egy másik barátnőm ajánlott be, gyermekeit ott szülte.
     Az orvosnő szimpatikus volt, de a környezet kissé lehangoló, a kórház nem volt se szép, se oly rendezett mint a klinika. A szívemben mintha egy hang szólalt volna meg: „Itt sok szenvedés vár rátok, de megmenekülhettek.”
Így aztán maradtam.
     Mobilis, aktív egyéniségemnél fogva nehezen bírtak velem, sokat jöttem-mentem, intézkedtem, s hogy a baba mindennel el legyen látva, tettem-vettem, pakoltam-rámoltam és rendeztem, egyszóval keveset pihentem.
     Már a 7. hónapban jártam, amikor fokozódtak folyamatos rosszulléteim. Orvosnőm úgy döntött, hogy kórházba kell feküdnöm.
     Akkoriban még nem kaptunk konkrétan mutatkozó ultrahang felvételeket a magzat neméről sem, így csak annyit láttak, hogy a baba kisebb a kelleténél, s hogy nem fejlődik rendesen.
     Néhány nap után kikönyörögtem magam a kórházból és megígértem, hogy pihenek és jelentkezem a kért időpontban.
     Egyik nap este nagyon rosszul lettem mosogatás közben, azt hittem meghalok. Esett a hó. Azóta is hóesés előtt minden esetben rosszul vagyok. Rossz érzés kerített hatalmába. Anyám jutott eszembe. Másnap táviratot kaptam vidékről, rövid közléssel: "édesanyád meghalt éjszaka keringési szívelégtelenségben".
     Leestem a fotelba, s csak néztem a táviratot. Uram, nem tudtam mellette lenni! S a bűntudat úgy zuhant rám, mint egy nagy viharban letört faág... (folyt. köv!)

2. A hordozás

     Menyasszony koromban egy csodálatos álmot láttam: hídon sétáltam át, a nap ragyogóan sütött, nyárias idő volt. Kézenfogva vezettem egy kicsi fiút, haja szőke volt, bőre fehér, szemei k ékek, oly szép volt és oly kedves – tudtam, hogy ő az én kisfiam. Boldogan mentem vele. A távolba nézve megláttam a levegőben egy kicsi lányt, vékonyka volt, haja barna, arcát nem tudtam kivenni, mert túl messze volt.
     Férjhezmenetelem után szinte azonnal állapotos lettem. Biztosan tudtam, hogy kisfiam lesz, az a szép és kedves gyermek, akit a hídon vezettem.
Szívbetegségem miatt császárműtéttel szültem meg őt. A műtét után nehezen jöttem rendbe, s az orvosok nem ajánlottak több gyermeket. Mivelhogy férjem is szívbeteg volt, nem mertünk próbálkozni – , de nem szedtem fogamzásgátlókat.
     Bence testvérke után vágyódott és nekem fájt a szívem, hogy kérését és szívünk vágyait nem tudjuk teljesíteni. Azokban az években el sem tudtam képzelni, hogy kisfiamhoz hasonló jó, szép, drága gyermek születhet, s hogy szeretetemet képes leszek megosztani egy másik gyermekkel is.
     1979 nyarán rosszul lettem, éppen tervezett nyaralásunk előtt. A nőgyógyász azt mondta, nincsen baj, csak valamiféle rendellenesség; erős gyógyszert írt fel. A Balatonra utaztunk Füredre, remélve, hogy elmúlik. Ott azonban mintegy hullámszerűen erősödtek a hányingerek, semmilyen szagot nem bírtam elviselni, minden kijött belőlem bármit ettem vagy ittam és már alig bírtam járni. Májgyulladásra gyanakodtak. Kollégákkal együtt nyaraltunk, úgy vittek egyik rendelőből a másikba, de sehol nem tudtak mondani semmit, míg végül elkerültem a nőgyógyászhoz. A főorvos kedvesen fogadott, majd a vizsgálat után közölte:
– Asszonyom, ön terhes, de még van ideje elvetetni! Ajánlom, tegye meg mielőbb. Sajnos terhességi vészes hányásaival kórházba kell vitetnem, a magzat el fog halni és a maga élete is veszélyben van. Ha így folytatódik…nézze, én kardiológus vagyok. Az ön szíve beteg, asszonyom. Nem ajánlom a magzat kihordását.
– De főorvos úr, hiszek Istenben. Megtartom a gyermekemet, bármi történik is. – mondtam neki kissé rémülten.
     Ő kezét nyújtotta, lesegített, majd megbecsüléssel hangjában ezt mondta:
– Minden segítséget megadok önnek! Ha így döntött, naponta adatok injekciót magának, hogy a hányások megszűnjenek.
     Ezt követően a két hét nyaralásunk alatt naponta vittek injekcióra. Nem sokat bírtam fent lenni, de a hányások lassan megszűntek, így kissé erőre kaptam.
     Hazatérve elmentem az orvoshoz, aki azonnal ki akart írni, mint veszélyeztetett terhest. Akkoriban egy iskolaigazgató mellett dolgoztam és a tanév kezdetén nem akartam főnökömet azonnal otthagyni. Őszintén feltártam előtte, hogy állapotos vagyok, haza kell mennem és sokat kell pihennem, de amíg nem talál helyettem valakit, kitartok. Leültetett és nagyon komolyan lelkemre kezdett beszélni: ne szüljem meg ezt a babát, gondoljak a kisfiamra, itt marad majd anya nélkül, férjem feleség nélkül.
     Akkor még kommunizmusban éltünk, jóllehet már a vége felé járva inkább az utóhatásait nyögtük. Egy középiskolában nehéz volt Istenről beszélni, én mégis megtettem. Bevallottam hitemet és kereken megmondtam, a gyermeket vállalni fogom. Hiszem, hogy Isten akarata szerint történik minden s azt is, hogy Ő majd segít.   Vitatkozni kezdtünk, főnököm ráállt az én síkomra és azzal érvelt, hogy: „ezt magától Isten sem akarja, mert ez öngyilkosság”. Próbált meggyőzni – mégis, végül tisztelettel váltunk meg egymástól.
     Apám felesége olyannyira féltékeny volt rám, hogy elzárta előlem apámat, találkozásaink ritkák és rövidek voltak. Édesanyám betegen – testvérem nem volt. Apai nagymamám élt még, de vidéken, 80 év fölötti korban. Anyám rémülten kérlelt, ha meghalok, nem bírja ki nélkülem, apám rettenthetetlen módon harcolt „ostobaságom és vakhitem” ellen. Anyósomék szintúgy: mit akarunk mi szívbetegen? Mi lesz Bencével és az ő fiukkal?
Végre a nagymama és férjem keresztmamája megértéssel fogadták a hírt és ez jólesett.
     Férjem Dénes természetesen mellettem állt, bár nagyon aggódott – szeretett kisfiam „felnőtt” módon viselte a tudatot, hogy édesanyja életveszélyben van, titkolni sem lehetett. Tíz éves volt; de segítő, jó szívével olyan volt nekem, mint egy bátor védelmező kis harcos. (folyt. köv!)

Álmok (folytatás)

     Másnap, szeptember 9-re virradóan nagymama jelent meg álmomban. Ismét holtfáradtan zuhantam ágyba, és hirtelen újra a régi-hazámban, a régi-otthonban találtam magam.
A konyhában nagymama állt, fiatal volt és szép, gyönyörű öltözékben, ezüst medálos láncokkal a nyakában. Boldogan, hogy láthatom, megöleltem, megcsókoltam, ő mosolygott.
Megkérdeztem tőle:
− Nagymama, mi történt veled, amikor meghaltál?
     Meglepődve tekintett rám:
− Én nem haltam meg! – válaszolta enyhe megütközéssel hangjában.
     Zavarba jöttem és korrigáltam szavaimat:
− Jó, akkor amikor eltávoztál?
− Egy kórházszerű szanatóriumban voltam. Pihentem, és gyógyultam.
− Drága nagymama, te beteg voltál és én nem látogattalak meg?! − kiáltottam.
− De kislányom, ne beszélj butaságot, hogyan látogathattál volna meg?
− És nagypapa? Vele mi történt, amikor eltávozott?
− Ő is ilyen szanatóriumban pihent és gyógyult.
     Olyan érzésem volt, mintha nagymama azt akarta volna mondani, hogy angyalok kezelték és segítettek neki, gyógyították lelkének fájdalmas sebeit, mert szüksége volt rá ahhoz, hogy utána jól láthassa magát, felismerhesse és megbánhassa mit tett rosszul.
     Bensőmben pontosan tudtam, hogy miről van szó, hogy a lélek csak úgy állhat teljesen Isten elé, amikor már tisztán látja önmagát. Amikor őszintén bocsánatot kérhet Tőle azokért, amiket nem tett jól, vagy amiket elmulasztott földi élete során. A felismeréshez azonban szükséges a lélek gyógyulása. Gyógyulása a fájdalmas emlékekből. Máskülönben csak homályosan képes látnia önmagát.
Isten a Tükör. Belenézünk és mi ítéljük meg saját magunkat, Ő csak hozzásegít a felismeréshez, hogy rátaláljunk végtelen szeretetére. Ezért a léleknek meg kell tisztulnia. Isten szeretetét, világosságát csak tiszta szívvel vagyunk képesek elviselni. Amikor szemünk rossz, szinte fáj a napfénybe kimenni. Így vagyunk lelkünkkel is.
− És most hol vagy? – kérdeztem nagymamát.
− Már jó helyen vagyok. (Éreztem, ha nem is mondta így: a Mennyben van.)
− Nagypapa is? − kérdeztem gyorsan.
− Igen, ő is!
− Együtt vagytok?
− Nem. Nem vagyunk egy helyen, de gyakran találkozunk.
− És te nagymama mit csinálsz? – kedvesen rám mosolygott:
− A meg nem születhetett gyermekek lelkével foglalkozom.
     Szíven érintettek szavai, egyben elcsodálkoztam, szokatlan foglalkozás…,de nem kérdeztem tovább. Később ötlött fel bennem, hogy nagymamának egyetlen gyermeke születhetett, az is későn. Ő pedig egész életében sok gyermek után vágyódott, rajongva szerette őket.
     Nagymama ezután egy erős kávét főzött nekem, olyan finomat, amilyet életemben soha nem ittam, se előtte, se utána. Majd főzeléket rakott elém, mint egykoron, amikor régi-kedves teraszunkon megebédeltem. Közben láttam, hogy odakint milyen szépen süt a nap. Mondtam nagymamámnak, hogy kimennék a kertbe, és ugye nem haragszik, ha nem segítek elmosogatni. Így válaszolt:
− Menj csak kislányom és pihenj, mert már nincsen sok időd!
Szavait félreértve nyakába ugrottam, és örömmel mondogattam:
− Akkor hamarosan találkozunk édes nagymama, látni foglak, és velem leszel? Ő azonban nem szólt semmit, csak mosolygott.
     Lesiettem a lépcsőkön, élvezve a régi-kert szépségét és hangulatát. Majd felébredtem.
     Álmaim, melyek inkább misztikus élményeknek nevezhetők, semmint közönséges álomnak, szívemben égtek. Nem tudtam elfelejteni őket soha. De más álom is járt a fejemben, amikor a Szűzanyát láttam.
Vajon miért jött el hozzám Ő, Isten Anyja és ki volt a gyermek? A kis Jézus talán? Nem úgy nézett ki. Vagy mégis? A kedves gyermekarc komolyan tekintett le rám, és valamennyire édesanyám kiskori képeire emlékeztetett – azonban erre jóval később jöttem rá. AKKOR még talány volt ez – félretettem megfejtését. Gondolataimban vissza-visszatért nagymamával való beszélgetésem, mondatai, kedves, jóságos lénye, vigyázó szavai, gondoskodása. Mindaz, amit néhány válaszán át kaptam Odafentről.
     Felmerült bennem: meg fogok halni? Nagymama azért jött, hogy tudassa velem, földi életem véget ér? Akkor miért láttam Őt, a szépségest és a gyermeket? Azonban még ez a végsőkre való rágondolás, ez a kérdő kétség sem űzte el belőlem a boldogságot: láthattam az Istenszülőt és a drága nagymamát. (folyt.köv!)

1. Álmok

     Lakásunkban minden a feje tetején állt, parkettát cseréltek. Csak kempingágyon tudtunk aludni a hallban, de nem hagyhattuk magára a lakást, sem a munkásokat. Én abban az évben még kórházban dolgoztam, halálos fáradtan mentem be kora reggel, de amikor a betegekkel kellett törődnöm, feléledtem. Mindig szerettem a betegeket.
     Ugyan már szeptember volt, de kései nyárként meleg, majdnem hőség árasztotta el a fővárost.
Estére férjemmel együtt csak bezuhantunk az ágyba. Mélyen és azonnal elaludtam azon az éjjelen. Ekkor lepett meg az álom, olyan álom, amire véletlenül se mertem volna gondolni.
     Álmomban ott jártam, ahol gyermekkoromat töltöttem, ahonnan sohase kívánkoztam volna elmenni, ahol boldog voltam és védettségben éltem jóságos nagyszüleim szeretetében. Mindig vissza-visszakívánkoztam a kényszerűségben elhagyott helyre, aminek örömét nagymama gyorsan lefolyó betegsége, majd halála oltotta ki. 13 éves voltam akkor. A halál eltiporta gyermekkoromat és az többé soha nem tért vissza. Szüleim 3 éves koromban váltak el, nagyszüleim neveltek – életem tehát 13 éves koromban gyökereiben megváltozott.
     Álmomban a régi-kedves utcában jártam, egy ismerős családdal beszélgettem. Kiabálást hallottam, kirohantam az utcára, ahol már össze-vissza futkostak a lakók: ”tűz van, tűz van!” hallottam mindenhonnan és láttam a szaladgálást, a vödröket.
     Az égre néztem, ahol pirosas-rózsaszínes lángnyelvek csaptak fel és közöttük az egész eget betöltően egy hatalmas, szépséges Madonna állt, karján egy mezítelen kisgyermekkel. Lenyűgözve álltam, meg sem bírtam mozdulni. A gyermek komoly tekintettel lefelé nézett, egyenesen rám. A Madonna szeme csukva volt. Elmerültnek és fenségesnek láttam.
     Senki emberfia nem tudná lefesteni, vagy szoborba önteni szépségét. Ruhája enyhén rózsaszín, fejét is beborító köntöse királykék volt, melyből kissé kilátszott sötét, feketébe hajló haja.
Istenem, csak láthatnám a szemét! – gondoltam. S amint gondoltam, már ki is nyitotta szemeit, és rám tekintett. Gyönyörűséges, mélykék, bársonyos, mandulavágású szemei voltak – Isten végtelen szeretete ragyogott benne.
Ha kicsit is szeret – gondoltam – rám mosolyog, és ebben a pillanatban szelíden elmosolyodott.
     Felébredtem. Inkább úgy mondanám, magamhoz tértem. Egész testemben remegtem. Extatikus állapotban lehettem. Feltartóztathatatlanul hullottak könnyeim, felültem a kempingágyon.
     Ezután jöttem rá, szeptember 8-a van, Mária születésnapja, Kisboldogasszony ünnepe.
A sok munkában elfeledkeztem Őróla, de Ő nem feledkezett meg rólam. (folyt köv!)

(Igaz történet!)

Bevezetés

Kedves Olvasó!

     A következő történet megfelel a valóságnak. Nem tettem hozzá semmit és nem vettem el belőle semmi lényegeset. A neveket megváltoztattam, dátumokat töröltem: ezt családom kérésére tettem.

     Életem legnagyobb csodáját tárom fel a nyilvánosság előtt. Ezért a csodáért hálás szívvel mondok köszönetet mindenekelőtt Istennek, aki megteremtett, aki egy új és rendkívüli Élettel ajándékozott meg.

Másodsorban az Istenszülő Máriának, akinek oltalmazó keze a kezdetektől rajtunk nyugodott, s szépséges tekintetét nem vonta el tőlünk.

Harmadsorban köszönöm férjem kitartó szeretetét, hogy egységben élhettük meg ezeket a küzdelmes, mégis áldott időket.

     Köszönetet mondok a már felnőtt fiamnak, aki 11 éves gyermekként türelmes, szerető szívvel állt kishúga mellett, ezzel támogatva bennünket.

     Köszönöm a szülész főorvosnő (Dr. Zsurovits Edith) megértését, aki nem az orvosi szabályokat követte, hanem figyelembe vette az anyai intuícíót. Példát mutatott együttérzéséről mint ember és mint orvos.

Ugyanígy megköszönöm Dr. … Máriának mint kiváló orvosnak és jó embernek kitartó fáradozását.

Külön hálásan emlékezem meg Dr. Kiss Turay Teréz gyermekorvosnő barátnőmről, aki már az Örök Hazába költözött. Mit is tudtam volna tenni nélküle? Nem volt édesanyám, nem állt senki mellettem abban a súlyos, nehéz időszakban komoly jótanácsaival, javaslataival – egyedül ő.

     A Teremtő gondoskodik gyermekeiről: eszközöket küld, akik gyakorta angyaloknak tűnnek az életünkben, bár emberek. Mégis, ők – a saját égi őrangyalunk mellett – „őrangyalaink” földi zarándoklásunk alatt.

Köszönet illeti meg őket, mindnyájukat.

     Mi is földi őrangyalai vagyunk másoknak, amikor segítséget nyújtunk egy-egy bajbajutottnak, vagy amikor éveken át kísérjük egy embertársunk, barátunk, testvérünk életét nehézségei közepette; vigasztalásul, enyhülésül, bátorításul.

     Rövid bemutatkozásként itt meg kell jegyezzem: keresztény nevelésben részesültem, katolikus vagyok. Mégsem mondanám köznapi értelemben véve vallásosnak magam, mert ez a szó számomra régmúlt idők szabályos, zárt kereteit szimbolizálja. Mély, bensőséges Isten-kapcsolatom van, erős hitem, és gyakorlom a gyökereimből felszívott tudást. Törekszem megélni az Evangéliumot, különösen is sokat mond számomra Jézus legnagyobb parancsa, a: „legyenek mindnyájan egy.”

Nekem ez a mondat megnyitotta a horizontot. Ennek megsejtését igazolta bennem Chiara Lubich, a Fokolare mozgalom alapítója.

     Ennélfogva távol áll tőlem az előítéletekből és megkülönböztetésből származó ítélkezés, annak minden formája és módszere – emellett azonban kitartóan őrzöm katolikus identitásomat.

Az egység nem jelent szinkretizmust, hanem a közös igazságok felismerésén alapuló tiszteletet és békét. Ha az ellentéteken rágódunk, soha nem kerülünk közel a másik emberhez, így a más vallásúakhoz sem.

Az egyveleg zavarokat idéz elő. Nem önthetjük össze a spenótot egy lekváros tésztával, vagy a kakaót egy húslevessel. Mindegyik jó lehet önmagában, ha más és más ízekkel is, de egybeöntve rettentő gyomorrontást okoz.

     Azt azonban hiszem és tudom, hogy óriási erőforrást jelent az Eucharisztia és az Isten Anyjának jelenléte az ember életében. S nemcsak erőforrást, hanem a nehézségek elviseléséhez nagy könnyebbséget.

Most szeretettel köszöntöm mindazokat, akiknek szívét megérintik az olvasottak.

Ha olykor minden kilátástalannak, reménytelennek tűnik is egy-egy életszakaszban, egy-egy súlyos esemény kapcsán, bízzanak a Teremtő Istenben. Hiszen Ő teremtett, Ő az Égi Édesapánk. Természetes, hogy mindnyájunkat végtelenül szeret és meghallgat minket. S ha kedves előtte kérésünk, teljesíti azokat.

H.Mária 

A pápa aggodalommal figyeli az iraki dzsihadisták erőszak-cselekedeteit

Ferenc pápa folyamatosan követi az iraki helyzet alakulását és lélekben közel áll a szenvedő lakossághoz – tette közzé az Perzsa-öböl országainak apostoli nunciatúrája, miközben a konfliktus egyre súlyosabbá válik. A Vatikáni Rádió tudósítása.

Az ENSZ tömegmészárlásról beszél, Obama amerikai elnök stratégiák kidolgozását javasolja a dzsihadista csoportok előretörésének megállítására. 

Egyelőre megfékezhetetlennek tűnik az ún. Irak és Levante iszlám állam szunnita lázadóinak harca, akik az ország északi részén területeket foglaltak el. A hadsereg tehetetlen, az ENSZ szerint száznál is többen életüket vesztették. Drámai a humanitárius helyzet: ötszázezren már elmenekültek Moszul környékéről, amelyet elfoglaltak a terroristák. Negyvenezren elhagyták Tirkit és Samarra településeket. 

Magyar Kurír

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Iraki keresztények: „Halálra vagyunk ítélve, imádkozzatok értünk!”

Az Iraki és Levantei Iszlám Állam fegyveresei elfoglalták Moszul városát, félmillió menekült keres szálláshelyet, a kolostorok, templomok is a lázadók kezére kerültek. A Vatikáni Rádiónak Moszul káld püspöke nyilatkozott a helyzetről.

Irakban folytatódik a dzsihádisták előretörése. Az iszlamista fegyveresek csütörtökön délelőtt már kevesebb mint száz kilométerre voltak az iraki fővárostól, Bagdadtól, miután a hét elején villámgyors műveletekkel nagy területeket foglaltak el az ország északi részén. Az ENSZ elítélte az erőszakot és Irán is késznek mutatkozik a terrorizmus elleni küzdelemre a szomszédos Irakban. Drámai a helyzet Moszulban, ahol a menekültek száma eléri a félmilliót.

A Vatikáni Rádió telefonon érte el a város káld püspökét, Emil Shimoun Nonát. „Majdnem minden család úgy menekült el a városból, hogy semmit nem tudott magával vinni. Megpróbáltak számukra a Ninivei-fennsík falvaiban helyet találni: vannak családok, akiket a hittantermekben, a templomi helyiségekben, vagy régi házakban szállásoltak el. Kurdisztán közelében sátrakban helyezték el őket. A helyzet azonban nem megnyugtató és ha a napokban nem változik, ezeknek az embereknek sürgős segítségre lesz szüksége” – mondta a Vatikáni Rádiónak a moszuli káld püspök.

A helyi lakosság, köztük sok muzulmán is megtesz minden tőle telhetőt a menekült családok érdekében, de önerőből ez a segítség nem fenntartható, mindenképpen szükség van még élelemre, vízre és egyéb alapvető cikkekre – főként, hogy a térségben nagy a meleg. A moszuli főpásztor elmondta, hogy az egyik templomukat kirabolták. Egyelőre nem tudni, hogy fegyveresek vagy rablók az elkövetők. A templom közelében lakó muzulmán családok igyekeztek megvédeni a templomot, de aztán amikor néhány nappal ezelőtt fegyveresek törtek be a templomba, mindent elvittek onnan. Egy másik épületet fölgyújtottak, amely korábban az örmény egyházhoz tartozott, és Moszul eleste előtt a hadsereg állomásozott benne. Sajnos ma a fegyvereké a szó.

Emil Shimoun Nona iraki káld püspök a Vatikáni Rádió hullámain keresztül kéri, hogy térjen vissza a béke Moszulba és egész Irakba, hogy az emberek nyugodtan élhessenek.

A Sant’Egidio Közösség is felhívással fordult a nemzetközi közvéleményhez: állítsák meg a humanitárius katasztrófát Irakban. Az ország északi részén és különösen Moszulban a szélsőséges erőszak elharapózása veszélyezteti a vallási integráció és a szociális fejlődés sikerét, amely a keresztények és a muzulmánok közötti együttélésen és közreműködésen alapszik, amely példaként szolgált egész Irak számára. A Moszulból érkező hírfoszlányok szerint ismét a keresztények esnek áldozatául a terrorizmusnak és az öldöklésnek. Ezért a nemzetközi közösségnek és az iraki kormánynak mindent meg kell tenniük azért, hogy véget vessenek az erőszak örvényének, mely úgy tűnik, ketté akarja szakítani a közel-keleti országot. Humanitárius segítségre van szükség, méghozzá azonnal, mivel már több százezer menekültről van szó, nagyrészt kisgyermekes családokról. Számos szent hely, templom és kolostor is a lángok martalékává vált.

Meg nem erősített hírek szerint Moszultól keletre felrobbantottak egy épülő templomot. Mar Behnam kolostora, az asszír kereszténység egyik legősibb, 4. századra visszanyúló épülete is az Iraki és Levantei Iszlám Állam fegyveresei kezébe került.

A Vatican Insider beszámol arról, hogy egy moszuli domonkos rendi szerzetes, aki a Ninivei-fennsíkra menekült, így írt elöljárójának: „Karakosht ellepték a menekültek, nincs mit enniük, nincs szállásuk. Az ellenőrző pontok és a kurd katonák nagyon sok menekültet visszaküldenek Kurdisztán határáról. Amit látunk, amit megélünk ezekben a napokban, az nem más, mint egy igazi katasztrófa. Mar Behnam kolostora és más templomok a lázadók kezére kerültek. Ide is elérkeztek, öt perce törtek be Karakoshba. Körülvettek, halálra vagyunk ítélve... Imádkozzatok értünk! Nem tudok többet írni... itt vannak a kolostor közelében.” (Magyar Kurír)

A szerkesztő kérdései: 1) Valóban olyan tűrhetetlen diktátor volt az a Szaddam Husszein, akinek uralma alatt béke volt és nyugodtan lehetett sétálni az utcán? Arról a "diktátorról" beszélek, aki 10 év alatt nem végeztetett ki annyi embert, mint  ma EGYETLEN NAP terrorcselekményeinek az áldozata!? 2) Ilyenkor hol vannak a világ emberjogi harcosai? Hol vannak azon vezető államok kongresszusi tagjai, akik pl. képesek összeülni – illetékességük hiányában is – egy felfújt álhír kapcsán is, ha egy nekik nem tetsző államot lehet rossz hírbe hozni?! 3) Most akkor, ki van kivel és főleg milyen erkölcsi alapon? Nem beszélve arról, hogy valakik Isten előtt felelnek majd ezért a helyzetért (is)? Az Úr irgalmazzon nekik!

Barsi Balázs: Újjáteremtő Lélek

Barsi Balázs szerzetes, pap, a sümegi ferences kolostor elöljárója könyvében rámutat: az embernek nemcsak gondjai és feladatai vannak, előbb-utóbb léte egészével, élete értelmének kérdésével is szembetalálja magát. Ha pedig ezen eltűnődik, egészen biztos, hogy találkozik a Szentlélekkel, „mert nem csupán porból, hanem Lélekből is vagyunk”.

     A kötet szerzője megkülönbözteti az önzést az önszeretettől, hangsúlyozva, hogy az előbbi bűn, az utóbbi viszont az Istentől akart legalapvetőbb törvény. A tiszta önszeretetre azonban csak az ártatlan gyermek képes. „A felnőttben elromlik az önszeretet, minthogy életünk alakulása legtöbbünket meggyőz arról, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre.” A még ártatlan és tiszta gyermek viszont még hisz abban, hogy őt lehet, sőt kell is szeretni, mégpedig „végtelenül”. Ha ugyanis a szeretet nem végtelen, akkor nem is szeretet. Erre utal Jézus, amikor azt mondja: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10,15) Az Isten országába történő belépés ugyanis annak elfogadása, hogy Isten „szeret minket, feltétel nélküli és érdemeinktől független szeretettel”.

     Barsi Balázs leszögezi: nem lenne születés a földön, ha Isten nem lenne Szentháromság. Isten azonban három személy: Atya és Fiú és Szentlélek. „Az Atya megismeri magát, van magáról egy képe, ez a kép azonban nem tárgyi valóság, hanem egy másik személy, a Fiú, aki viszontszereti őt. S ez a Szeretet, amellyel viszontszeret, szintén nem valami, hanem valaki, a harmadik személy. A Szentlélek. Az Atya öröktől fogva szereti a Fiút, és a Fiú öröktől fogva viszontszereti az Atyát.”

     A szerző emlékeztet rá, hogy az emberi személy teremtése pillanatában megkapta a Szentlelket, akit még nem ismert: „Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett”. (Ter 2,7) Azt, hogy itt egy „őspünkösdről” van szó, a feltámadt Krisztus igazolja: amikor megjelent tanítványainak, így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22)

     A szerző rámutat: az első ember Isten belső életéből részesült, s bár még nem ismerte, mégis kapott a Lélekből. „Mert azért teremtette Isten az embert saját képére és hasonlatosságára, hogy egykor felvehesse örök, benső, isteni életébe. Isten az ember iránti szeretetét kezdettől fogva kiárasztotta az ember szívébe a Szentlélek által.” Ezért az Istentől eltávolodott, hitetlen és gonosztevő ember is csak azért tud élni, mert működik benne a kezdetben adott Lélek. „Mert amit mint végső ajándékot ad az Isten, azt kezdettől fogva adja, Istennek az ember iránti szeretete a Szentlélek titokzatos jelenléte által már Ádám szívében, személyében megjelent, mint őseredeti, édes és végtelen vonzás.”

     Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását követően a felebaráti szeretet mércéje többé nem az önszeretet, hanem a megváltó Isten keresztet is elviselő szeretete. Ezért mondja az Úr az utolsó vacsorán: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) Erre képességet is adott nekünk, amikor elküldte a Szentlelket, aki maga a Szeretet. Ő tanúsítja az Atya szeretetét irántunk a mi szívünkben, de azt is lehetővé teszi, hogy vele viszontszeressük az Atyát, amint az ő egyszülött Fia teszi. „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által” – olvasható Szent Pál Rómaiakhoz írt levelében (5,5).

     Barsi Balázs szomorúan állapítja meg, hogy sok katolikus hívő nem ismeri az Isten hatalmát, nem hisz a feltámadásban, nem várja a holtak feltámadását,„Istent csak az evilági dolgok zökkenőmentességét biztosító és hiánypótló automatának tartja”. Pedig aki Istenről nem feltételezi, hogy erősebb a halálnál, „igazából a halált isteníti. Ezért épül ma körülöttünk a halál-isten civilizációja.” A halál-bálvány mögött a sátán áll, akiről tudjuk, hogy kezdettől fogva gyilkos és a hazugság atyja (Jn 8,44). A szerző emlékeztet rá, hogy Szent Pál, aki a damaszkuszi úton látta a feltámadt Krisztust, és akiben Isten kinyilatkoztatta Fiát, így kiált fel: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? Az Élet elnyelte a halált.” (1Kor 15,54-55)

     Barsi Balázs vallja: nincs annál nagyobb pünkösdi esemény, mint amikor valaki hisz. A csodás események, halottak feltámasztása mind mellékes ehhez képest, mert csak következmény. A hit eseményében a teremtő és Jézust halottaiból feltámasztó Szentlélek működik, aki bennünket is feltámaszt a hitben, mert „senki sem mondhatja, hogy Jézus az Úr, csak a Szentlélek által” (1Kor 12,3). Az az erő pedig, amely a bűnös és hitetlen emberben működik, ugyanaz a teremtő erő, amelyet a Szentlélek kifejt Jézus testének feltámasztásában.

A Szentlélek a hit által új,  „feltámadott életre támasztja az ember személyét”.  Ebben az értelemben kell értenünk Szent Pál kijelentését, hogy „Krisztussal együtt”  feltámadtunk (Kol 3,1). A hit, a remény és a szeretet pedig nem csupán lelki tevékenységek, hanem átfogják az egész embert. A Szentlélek Jézushoz vonz bennünket a hitben, és rögtön Jézus szeretetét is megadja. Krisztusban igazán hinni abban a pillanatban kezdünk, amikor már szeretjük őt. „Az a hit ugyanis, amely nem szereti Krisztust, nem lehet igazi hit. Ezért minél jobban szeretjük Jézust, annál jobban hiszünk is benne, és minél inkább hiszünk benne, annál jobban fogjuk szeretni őt.” (Korda Kiadó, 2014)

(Bodnár Dániel/Magyar Kurír nyomán)

Ferenc pápa: A boldogmondások megmutatják az életszentség útját

Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy a nyolc boldogság evangéliumi örömhíre képezik a kereszténység programját, egyfajta személyi azonosságot adnak. Ha valaki azt kérdezi tőlünk, hogyan lehetnénk jó keresztények, Jézus válaszát itt találjuk meg – mondta pápa –, amely nagyon is szemben áll a mai világ szokásos felfogásával.

„Boldogok a lélekben szegények”, üzeni Jézus, és valóban: a gazdagság nem old meg semmit sem. Sőt, amikor a szív gazdag, amikor nagyon elégedett önmagával, akkor már nincs ott hely Isten szava számára – figyelmeztetett a Szentatya.

A jézusi „boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek” kijelentéssel szemben a világ azt mondja nekünk: öröm, boldogság, szórakozás és mindaz, ami az életben szép! A világ nem ismeri a betegség, a fájdalom problémáját; nem akar sírni, tudomást sem akar venni a fájdalmas helyzetekről és ezért inkább elkendőzi azokat – fogalmazott Ferenc pápa. – Ellenben az a személy, aki olyannak látja a dolgokat, amilyenek, amikor sír a szívében, akkor valójában boldog, mert vigasztalást nyer. Jézus vigasztalása nem azonos e világ vigasztalásával.

„Boldogok a szelídek”, mondja Jézus. A világ kezdettől fogva a háborúk világa – mutatott rá a pápa –, mindenütt veszekedés és gyűlölet. Jézus pedig így szól: semmi háború, semmi gyűlölet, hanem béke és szelídség. Ha én szelíd vagyok az életben, akkor azt gondolják rólam, hogy bolond vagyok, vagy arra gondolnak: te valóban szelíd vagy, de nem is fogod ezzel a szelídséggel a földet megörökölni.

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot… és akik üldöztetést szenvednek az igazságért”, hogy megteremtsék azt. Ennél persze sokkal könnyebb belépni a korruptak klikkjébe – figyelmeztetett a Szentatya –, a „do ut des”, vagyis az „adok, hogy adjál” hétköznapi politikájába, hiszen minden csak üzlet. Valóban, mennyi az igazságtalanság, hány ember szenved ezektől?! És Jézus mégis mondja: boldogok azok, akik harcolnak az igazságtalanság ellen.

„Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.” Azok az irgalmasok – magyarázta a pápa –, akik megbocsátanak és megértőek mások tévedéseivel szemben. Jézus ugyanis nem azt mondta, hogy boldogok, akik bosszút állnak, akik megtorolják sérelmüket, hanem azt, hogy boldogok azok, akik megbocsátanak, akik irgalmasok. Mi mindnyájan azok hatalmas serege vagyunk, akiknek megbocsátottak. Tehát az a boldog, aki a megbocsátásnak erre az útjára lép.

„Boldogok a tiszta szívűek”, mert nekik egyszerű a szívük, tiszta és mocsoktalan. Az ilyen szív nagyon tud szeretni, azzal a szép, benső tisztasággal – mutatott rá a Szentatya.

„Boldogok a békességszerzők” – magyarázta tovább a boldogságokat Ferenc pápa. – Mennyire közös bennünk mégis, hogy béke helyett háborút teremtünk és félreértéseket szerzünk béke helyett. Hallok egy dolgot valakitől, aztán egy másikat, s az előzőt kibővítve: ez a pletykálás világa. A pletykás világ nem teremt békét, ellensége a békének, nem is lehet boldog. Boldogok ellenben az igazságosságért üldözöttek. Sok embert azért üldöztek, mert harcoltak az igazságosságért. A boldogmondások sora életprogram, amit Jézus javasol nekünk, azonban amilyen egyszerű ez, olyan nehéz is.

A Máté-evangélium 25. fejezetében Jézus mondja: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” (Mt 25,35-36) A boldogmondások és Máté evangéliumának e része segítségével meg lehet élni az életszentséget – hangsúlyozta a Szentatya.

Néhány egyszerű szó, de gyakorlatiasak mindenki számára, mert a kereszténység egy gyakorlati vallás, nem gondolkodásra való, hanem gyakorlatba kell átültetni. Ha lesz ma egy kis időtök – buzdított Ferenc pápa –, vegyétek elő Máté evangéliumát: olvassátok az ötödik és huszonötödik fejezeteket. Jót tesz nektek, ha elolvassátok egyszer, kétszer, háromszor! Mert ez az életszentség programja. Az Úr adjon nektek kegyelmet, hogy megértsétek az üzenetét! (Magyar Kurír nyomán)

Dr. Erdő Péter Esztergom Budapesti Bíboros-prímás, a Szeretetláng Mozgalom jóváhagyási beszédének részlete. Elhangzott 2009. június 6-án Kispesten, a Jézus Szíve Plébánián, a Szeretetlán Mozgalom X. Országos találkozóján

     „Miközben Magyarországon nem lehetett ezzel hivatalosan foglalkozni, a világ számos országában ez a lelkiség elterjedt, és azt láttuk, hogy pozitív gyümölcsöket terem. Mielőtt Budapesten ezt a döntést meghoztuk, sok külföldi személyiséggel, püspökökkel, papokkal beszéltünk és hazai lelkipásztorokkal,
akik tanúsították azt, hogy milyen gyümölcsöket terem a Szeretetláng lelkisége az egyes emberek és a közösségek életében. Márpedig tudjuk, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem, és bizony nagyon pozitívak voltak ezek a tanúságok. Azután bizottságot jelöltünk ki. Különböző papok vették kézbe az írásbeli emlékeket is:
a Lelki Naplót magát, a dokumentációt a külföldi alapításokról, arról, hogy hogyan ismerték el a világban Brazíliától Mexikóig sokfelé egyes püspökök ezt a Mozgalmat, mint a Krisztus-hívők magántársulását.
     Ebből az az eredmény származott – nem régen zárult le ez a vizsgálat – hogy Egyházunk hitelesnek, azaz a katolikus hitnek megfelelőnek ismeri el a Lelki Napló tartalmát, és a közösségnek a munkáját, életét és szabályzatát olyannak tekinti, amely a Katolikus Egyház hiteles lelkiségi mozgalmait és közösségeit
jellemzi… Tehát nem elfeledkezni kell róla, hanem örömmel mintegy a gyertyatartóra tenni, hogy világítson a ház egész népének. Világoskodjék hát ez a karizma az egész magyar népnek is, miközben sok országban már komoly kegyelmi hatásokat eredményezett… Kapjon hát Egyházmegyénkben is elismerést, járuljon hozzá hívő közösségünk és népünk lelki megújulásához.”
     "Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. Egyben jóváhagyom a főegyházmegye területére nézve is a társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paulóban elfogadott és 2008. december 11-én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát. A társulás életére és munkájára Isten
bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” (494-1/09 sz. Jóváhagyási Dekrétum).

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Tizenhét embert, köztük egy papot öltek meg Banguiban egy plébánián

2014. május 31. A Közép-afrikai Köztársaság fővárosában május 29-én megtámadtak egy templomot. A helyi egyház azt kéri a világtól, hogy ne hagyja magára az ország népét – a Vatikáni Rádió olasz nyelvű honlapja tudósít.

A támadásban egy hetvenhat esztendős pap, Paul-Emile Nzale is életét vesztette, aki azért tartózkodott a plébánián, mert a menekülteket látogatta. Paptársa, Zephirin  Yakanda elmondta róla: nagyon jó ember volt, a néppel együtt élt, nem félt senkitől.

     Yakanda a Vatikáni Rádióban hangsúlyozta: kérik a világot, hogy ne csukja be a szemét, ne engedje, hogy ez a nép eltűnjön a föld színéről. E nép nem akar mást, csak a békét. Élni szeretne! Nem igazságos, hogy magára hagyják. A nemzetközi közösségnek segíteni kellene az itt élőket, akik ártatlanul halnak meg!

     A Fatimai Miasszonyunk-plébánia a támadás után teljesen elnéptelenedett, a városnegyed is kiürült. Háromezer ember hagyta el otthonát, ők a közeli templomokban találtak menedéket. A fővárosban az emberek bezárkóztak a házaikba, barikádokat emeltek, a fiatalok pedig tüntetnek az afrikai vezetésű nemzetközi támogató misszió (MISCA) burundi katonái ellen, akik nem akadályozták meg a merényletet. A tüntetések során két ember életét veszítette –tájékoztatnak a helyi hírforrások. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a támadásnak tizenhét halálos áldozata és körülbelül harminc sebesültje van. További aggodalomra ad okot, hogy néhány fiatalt a merénylők magukkal vittek. A támadók a templomtól körülbelül öt kilométernyire fekvő, muzulmánok lakta városrészből érkeztek, feltételezések szerint a Szeleka lázadó csoport tagjai is közöttük voltak. 
A Vatikáni Rádió megkérdezett a helyzetről egy közép-afrikai papot, aki jelenleg Rómában tartózkodik. Mathieu Bondobo szerint fennáll a veszély, hogy a politikai konfliktus vallások közötti konfliktussá válik. Nagyon fontos, hogy a vallások ne engedjenek a politikai manipulációnak, hiszen könnyen beleeshetnek az ellenségeskedés csapdájába. A Közép-afrikai Köztársaságban mindig sok nép, különféle vallások, felekezetek éltek együtt, nem szabad elkezdeni háborúskodni. Nagyon kell vigyázni, mert ha ilyen dolgok történnek, könnyen feléled a bosszúvágy az emberek szívében.  Elmondta, hogy a megtámadott plébánia olyan területen fekszik, amely tűzfészekké válhat, mert a közeli területeken sok lázadó telepedett le. Sokan keresnek menedéket a templomokban, plébániákon, ahol befogadják az embereket, de éppen ezért nem számítanak biztonságok helynek.

     Bondobo fontosnak tartja elmondani: „Nem normális dolog, ha nem védünk meg egy plébániát, amely a béke üzenetét közvetíti, és amely sok embert befogad! Olyan emberek vannak az áldozatok között – főleg keresztények, de mások is – akik lakóhelyükön nem voltak biztonságban és ott találtak menedéket.” Információi szerint a nemzetközi hadsereg erői alig egy kilométernyi távolságra voltak a helyszíntől, időben értesítették őket, mégis órákba telt, mire odaértek. Ha időben érkeznek, a vérontás sokkal kisebb mértékű lett volna.

Magyar Kurír

 Dr. Erdő Péter Esztergom Budapesti Bíboros-prímás beszéde 2009. június 6-án Kispesten, a Jézus Szíve Plébánián, a Szeretetláng Mozgalom X. Országos Találkozóján (Második rész)
 
     3. A Szeretetláng mozgalom kezdeményezője, Erzsébet asszony Lelki Naplóját hamarosan – szerkesztett változatban –, egyházi jóváhagyással közreadjuk. A jóváhagyás nem jelenti, hogy ezzel bármilyen magánkinyilatkoztatás tényét hitelesítenénk ünnepélyesen. Azt azonban jelenti, hogy azoknak az üzeneteknek a tartalma, amelyek a kiadványba bekerülnek, megfelel a katolikus hit igazságainak. Ezek az üzenetek Erzsébet asszony lelkében fogalmazódtak meg, bennük ő magának az Üdvözítőnek vagy a Boldogságos Szűz Máriának a szándékát ismerte fel. Innen ered az „üzenet” megjelölés, amivel ebben a Lelki Naplóban gyakorta találkozunk.
     A szív már az Ószövetségben az ember gondolkodását, belső világát jelöli. A kereszténység gyakran az érzések, a szeretet, a szándék székhelyeként vagy jelképeként beszél róla. Jézus Szívének tiszteletén kívül elevenen él az Egyházban Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete is. De a szeretet eleven érzését a Biblia is gyakran tűzhöz vagy lánghoz hasonlítja. Maga Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” (Lk 12,49). Az emmauszi tanítványok pedig így emlékeznek vissza a Jézussal folytatott beszélgetésre: „Ugye, lángolt a szívünk?” (Lk 24,32). Ebben a nagy összefüggésben hangzanak el a Lelki Napló szavai, melyek elmélkedő formában a Boldogságos Szent Szűz kívánságát fogalmazzák meg: „E kegyelemmel teljes Lánggal, melyet szívemből adtam nektek – szívről szívre járva –, gyújtsátok meg mindenki szívét az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, s amelynek fénye a Sátánt megvakítja. Ez annak az összetartó szeretetnek a tüze, melyet Szent Fiam sebeinek érdemei által eszközöltem ki a mennyei Atyától” . A szeretet tüzének továbbadása, az édesanyai hivatás tisztelete, az áldozatkész munka ma is égetően aktuális. Fontos, hogy minden nehézség és baj között, de minden új lehetőség és öröm láttán is feltekintsünk Pártfogónkra és Édesanyánkra, Szűz Máriára.
     Mivel a Szeretetláng Mozgalom az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedt, Brazíliában, Mexikóban, de még Tajvanon is imaközösségek alakultak és a hívők olyan magántársulásai, amelyeket a helyi püspök jóváhagyott, különös öröm a számunkra, hogy ennek a lelkiségnek a születési helyén, hazánkban is elismerhetjük ezt a mozgalmat. Hosszú évekig tartott a Lelki Napló teológiai átvizsgálása. Kapcsolatban voltunk a Mozgalom külföldi vezetőivel és tagjaival is. Meghallgattuk olyan lelkipásztorok véleményét, akik tanúsíthatták, hogy milyen gyümölcsöket terem az életben ez a lelkiség. Így érkeztünk el – hitem szerint a Gondviselés akaratából – arra a pontra, hogy hazánkban is elismerhetjük a mozgalmat. A hívő emberek lelkében élő kegyelmi adományok és az apostolok utódainak pásztori felelőssége már Szent Pál tanítása szerint szoros együttműködésre hivatott az egész Egyház javára (vö. 1Kor 12,10; 14,1-40; Tit 1,9; ApCsel 20,28). – Ma, amikor ebben a szentmisében imádkozunk, könyörögjünk a családokért, az édesanyákért és egész népünkért. A Lelki Napló szavaival: „A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk”. Ezt ragyogtassuk szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya óhaját. Egész életünk „minden erejével és áldozataival” óhajtsuk szünetlenül Krisztus országának eljövetelét, hogy a Szűz Anya Szeretetlángja másokban is felgyulladjon és terjedjen a „szeretet szikrái által”.
     Ezt adja meg mindnyájunknak a Mindenható Isten. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk, áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

Prágai Szent Ágnes (Prága,1205-1282) 

III. Béla király leányának, Konstancának és I. Ottokár cseh királynak a leánya. Első vőlegénye, Henrik sziléziai herceg fiatalon meghalt. Apja három tekintélyes jegyest is szerzett neki, köztük az özvegy II. Frigyes császárt, amikor azonban Ottokár váratlanul meghalt, Ágnes felbontotta eljegyzését a császárral és a prágai szegénynegyedbe költözött, ahol ferences szellemben szerzetesi közösséget hozott létre néhány társával. Levelezett Szent Klárával, aki öt nővért küldött neki Assisiből. Ágnes példája nagy hatású volt, több cseh arisztokrata leány követte a példáját. Jótékonykodó cselekedeteivel hamar népszerűvé vált. Tisztelete halála után nem sokkal kialakult Csehországban és Magyarországon egyaránt.
II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én. ( Forrás )

Isteni Irgalmasság Máriája (MDM) és követőinek automatikus kiközösítéséről

Ronald L. Conte teológus írása nyomán szerkesztve! Forrás 

     1.) A római katolikus egyház törvényei szerint minden katolikust, aki hitehagyást, formális eretnekséget, vagy formális egyházszakadást (schisma) követ el, automatikusan kizárnak az Egyházból.
751. kán. - Az eretnekség valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacs tagadása vagy a róla való makacs kételkedés; a hitehagyás a keresztény hit teljes elutasítása; a szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása.
1364. kán. -1.§. A hitehagyó, az eretnek vagy a szakadár, önmagától beálló kiközösítésbe esik.     

     Formális szakadás: akkor történik, ha egy katolikus elutasítja a pápa megfelelő jogosultságát az egyetemes Egyházra vagy saját magára nézve.
A „pápának való alávetés elutasítása” különböző formát ölthet, beleértve a hamis érvelést Pl., hogy a jelenlegi, érvényesen megválasztott római pápa nem az igazi pápa, illetve a jelenlegi pápa valamilyen okból nem rendelkezik teljes hatósággal a doktrínákat és a fegyelmet illetően, mint Szent Péter minden utóda.
     Formális eretnekség: akkor történik, amikor egy katolikus makacsul tagadja vagy makacsul kételkedik a Római Katolikus Tanítóhivatal valamilyen tévedhetetlen tanításában.
A szükséges hit elutasítása különböző formákat ölthet, beleértve a ragaszkodást az elítélt eretnekséghez, vagy a pápa, az Ökumenikus Tanács, illetve a rendes és egyetemes Tanítóhivatal tévedhetetlen tanításának elutasítását és a tévtanok terjesztését.  

     2.) A nevezett látnok, aki az Isteni Irgalmasság Máriájának hívja saját magát (Maria Divine Mercy), az állítólagos "nagyfigyelmeztetés" álpróféciáinak hirdetésével, számos eretnekséget tanít, mellyel káoszt, megosztottságot, a pápa tiszteletének megtagadását, félelmet és aggodalmat eredményez. Ezzel több eretnekséget is megvalósít, mely mind önmagától beálló kiközösítésbe esik:

* A millenarianizmus eretneksége (vö. kiliazmus)
* Eretnekség, mely tagadja az Egyház maradandóságát
* A sola Scriptura eretneksége (elutasítja mind az írott hagyományt /Szentírást/, mind a Tanítóhivatalt)
* Eretnekség, mely elutasítja az első Vatikáni Zsinat tanítását a hitről és az értelemről
* Eretnekség azt állítani, hogy egy különleges ima megmenthet valakit, aki halálos bűnében megátalkodva hal meg, annak tényleges megbánása nélkül.

     Maria Divine Mercy fedőnevű "látnok", a saját eretnekségéhez való megátalkodott ragaszkodásával, tekintet nélkül a Tanítóhivatal ellenkező tartalmú tanítására, és a jelenlegi római pápa (Ferenc pápa) mint az egyház tanítójának kifejezett elutasításával, elkövette a formális eretnekség halálos bűnét. A kánonjog szerint ő automatikusan kiközösített! Ez az egyházi rendelkezés áteredhet azokra is akik meggyőződéssel követik és terjesztik a "nagyfigyelmeztetés" (MDM) próféciáit, szembeszegülve az egyházi hatóságok figyelmeztetéseivel! Nincs szükség tehát külön rendelkezésre, dokumentumra vagy nyilatkozatra az egyházi hatóság részéről az ilyen esetekben, mivel a kiközösítés automatikusan bekövetkezik.

 Dr. Erdő Péter Esztergom Budapesti Bíboros-prímás beszéde 2009. június 6-án Kispesten, a Jézus Szíve Plébánián, a Szeretetláng Mozgalom X. Országos Találkozóján (Első rész)
 
  Krisztusban Kedves Testvérek!

     1. „Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, és az igazság köntösét terítette rám” (Iz 61,10). Ezt a titokzatos jelentésű mondatot olvastuk az imént Izajás próféta könyvéből. A próféta Jeruzsálem népéhez beszél. Felhívja őket, hogy készítsenek utat, mert eljön hozzájuk az Úr, a Szabadító.
     Ez a várakozás, ez a jövendölés Krisztusban teljesedik be. Az ő eljövetele azonban Szűz Mária személyéhez kapcsolódik. Ahogyan a megváltás kegyelme közeledik az emberiség életéhez – „amint a föld megtermi növényeit”, hogy a prófétával szóljuk –, megjelenik a bűnbeesés óta az első olyan ember, akit Isten „az üdvösség ruhájába öltöztetett”: az áteredő bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, akit az angyal „kegyelemmel teljesnek” (Lk 1,28) nevez. Amikor tehát ma ünnepélyesen kihirdettük a „Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” elismerését Főegyházmegyénkben, azt kértük bizalommal, hogy Mária-tiszteletünk megerősödjék és hozzájáruljon az üdvösség művének bontakozásához népünk történelmében.
     2. De hol is van a Mária-tisztelet helye katolikus hitünkben és vallásos életünkben? – Montforti Grignion Szent Lajos a Tökéletes Mária-tiszteletről szólva a következőt mondja: „Minthogy tökéletességünk abban áll, hogy isteni Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz hasonlókká legyünk, vele egyesüljünk, és magunkat neki
szenteljük, minden ájtatosság között az a legtökéletesebb, mely Jézus Krisztushoz leginkább hasonlóvá tesz, vele legbensőbben egyesít, és a legkizárólagosabban neki szentel minket” .
     A keresztény embert Krisztushoz leginkább az teszi hasonlóvá, ha a kegyelem állapotában van. Ezt az állapotot pedig legbiztosabban a jó szentgyónás állítja helyre bennünk. A legbensőségesebb egyesülés Krisztussal itt, a földön az Eucharisztiában valósul meg. A szentáldozásban teljes emberségünk szerint
kapcsolatba kerülünk a megfeszített és feltámadt Krisztussal. De az ezekre épülő, bensőséges vallási életben méltán helyezzük kitüntetett magasságba a Boldogságos Szűz Mária tiszteletét. „Szűz Mária minden teremtmény között leghasonlóbb Isten Fiához, Jézus Krisztushoz. Ebből következik, hogy minden áhítat között Szűz Máriának, az ő Szentséges Anyjának a tisztelete az, amely Urunkhoz és Üdvözítőnkhöz a leginkább hasonlóvá teszi, és leginkább neki szenteli a lelket. Továbbá, minél inkább Szűz Máriának szenteli magát a lélek, annál inkább szenteli magát Jézus Krisztusnak” . Ezért mondja Grignon Szent Lajos, hogy a Jézus Krisztusnak való tökéletes önfelajánlás útja „önmagunk tökéletes és teljes felajánlása és átadása Szűz Máriának” . Ez keresztségi fogadalmunk tökéletes megújítása is.
     Totus tuus – ez volt a jelszava II. János Pál pápának, aki világoskék címerébe a címertan hagyományos szabályaira fittyet hányva beleírta Szűz Mária nevének kezdőbetűjét. De Boldog János Pál pápa nemcsak a jelszót mondta ki, hanem rátette erre a felajánlásra az egész életét, egészségben és betegségben, ereje teljében és idős korában, a napnak minden órájában, tudatának és érzelmeinek teljes energiájával állt rendelkezésére a Boldogságos Szűzanyának és rajta keresztül az egyetlen Úrnak, Jézus Krisztusnak, aki mindannyiunk gazdája és mestere. Az ő példájából tanuljuk meg, hogy a teljesen átadott életet Isten csodálatos áldása kíséri. Mert a kegyelem a bűn, a gonoszság vagy az evilági hatalmak fenyegetései és látszólagos sikerei között is megtermi gyümölcsét, képes átalakítani a szívünket, képes formálni az egyes népek és az egész emberiség történelmét. (folyt. köv!)

Megszületett az illetékes egyházi hatóság állásfoglalása a „nagy figyelmeztetés-próféciákkal” szemben

A Hittani Kongregáció Eljárási rendelkezése értelmében a jelenések és magán-kinyilatkoztatások megítélése a helyi Ordinárius a feladata. A „nagy figyelmeztetésről” szóló írországi próféciák esetében a döntés a Dublini Főegyházmegye érsekét illeti, akinek alábbi állásfoglalása 2014 nagyhetében jelent meg a főegyházmegye honlapján:

A DUBLINI FŐEGYHÁZMEGYE KÖZLEMÉNYE
AZ „ISTENI IRGALMASSÁG(RÓL NEVEZETT) MÁRIA”
ÁLLÍTÓLAGOS LÁTNOKKAL KAPCSOLATBAN

A Dublini Főegyházmegyébe folyamatosan érkeznek a kérések, hogy nyilatkozzék azoknak az állítólagos látomásoknak és üzeneteknek a hitelességéről, amelyeket egy magát „Isteni Irgalmasság(ról nevezett) Máriának” nevező és feltehetően a Dublini Főegyházmegye területén élő személy kap.
Diarmuid Martin érsek megállapítani kívánja, hogy ezek az üzenetek és állítólagos látomások egyházi jóváhagyással nem rendelkeznek, és számos olyan szöveget tartalmaznak, amelyek ellentmondanak a katolikus teológiának.
A Katolikus Egyházhoz tartozó közösségekben nem szabad terjeszteni és használni ezeket az üzeneteket.

A közlemény a Dublini Főegyházmegye honlapján olvasható.
Fordítás: Christianae.wordpress.com

Forrás:  http://christianae.wordpress.com/2014/04/16/megszuletett-az-illetekes-egyhazi-hatosag-allasfoglalasa-a-nagy-figyelmeztetes-profeciakkal-szemben/

A magyar Szeretetláng sikere Dél-Amerikában

     Miután P. Róna Gábor jezsuita atya Ecuádorban lefordította spanyolra a Szeretetláng Napló akkori legbővebb kivonatát, a guayaquili érsek Bernardino Echeverria Ruiz OFM, 1988-ban ajánló sorokat írt az Ecuádori kiadáshoz (rövidítve, Antalóczi L. Jelenések, üzenetek és a jövő c. munkája nyomán!):

     "Nagy áhítattal és mélyen megindultan olvastuk ezt a könyvet... őszintén meg kell vallanunk, hogy e könyv lapjain megtaláltuk a lelkiélet legszebb és legmélyebb leckéit... – Szeretetláng – ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt... Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is... A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését... A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát, legyen az szenvedés, betegség, haláltusa, vagy maga a halál... Míg megadjuk az engedélyt eme szép szeretetkönyv kiadására, egyben azon buzgó jókívánságunknak is kifejezést adunk, hogy jusson el sokak kezébe, s általa közelebb kerüljenek Istenhez..."
      Nevezett érsek, bíborosi rangjában sem feledkezett meg a Szeretetláng Mozgalom iránti lelkesedéséről, lásd az alábbi jóváhagyási iratot 1995-ből!

https://www.youtube.com/watch?v=LXUpDENvfsEc

Egy korai Nihil Obstat Magyarországon és annak visszavonása

      Az Erzsébet asszony 1977-es római tartózkodása idején gépbe mondott ismertető anyagát (mely a pápának lett bemutatva), egy olasz kiadó füzetté szerkesztette és cenzori véleményezésre benyújtotta a Székesfehérvári Egyházi Hatóságnak. Dr. Kisberk Imre püspök kiadta véleményezésre két cenzornak, így Sz. J és E.P. végzett egyházjogászoknak.
     A teológiai vizsgálat tárgyát képező anyag "1404/1978. szeptember 26. Székesfehérvár" bejegyzés alatt megkapta a 'Nihil Obstat'-ot (mely annyit tesz, hogy az adott kiadvány tartalma − de csak az! −, nem ellentétes az Egyház tanításával).
     Az Egyházmegyei jóváhagyás, a vizsgált anyaggal és a cenzori véleményezéssel fel lett terjesztve a Szentszék felé, a Szeretetláng ügyének általános ismertetésével együtt. Túl azon, hogy Kisberk püspöknek alaposan meggyűlt a baja az állami hatóságokkal, 1981 második felében a BM-ÁÉH emberei (két irodai munkatárs A.L. és B.Gy. asszisztálása mellett), elhurcolták az Egyházmegyei Levéltár teljes Szeretetláng dossziéját, magukkal víve azokat az utolsó jegyzetlapig.
     Ez követően Kisberk püspök, betegségre való hivatkozással elutasított minden kiadót, akik hasonló anyagokat kívántak vizsgálatra benyújtani. A külföldi kiadók valamennyien a püspökség politika szorongatásával magyarázták az elzárkózást és így végül automatikusan rátették saját kiadványaikra is a már ismert engedélyt. (Ami nem volt helyes ugyan, de a rendkívüli helyzetre tekintettel, magyarázható!)
     A Kisberk Imre püspök lemondását követően, 1982-ben Dr. Szakos Gyula foglalta el a megüresedett püspöki széket, viszont a Szeretetláng ügyével kapcsolatos beadványok, kérések és ajánlások tömege miatt igen ingerlékeny hangulattal szembesült.
     Gyula püspök nehezményezte  a számos  nyelven  (az USÁ-tól Svájcig)  közreadott kiadványokon illetéktelenül szereplő jóváhagyást, és az egész ügynek (a cenzori véleményezéseknek is) utána akart nézni, ám ezt az iratok hiányában nem tehette! Akadtak olyan papi személyek, akik kifogásként hozták fel, hogy az engedélyszám után nincs megnevezve a cenzor neve (mint szokás). Ennek mellőzése úgy látszik, akkor "politikai szükségszerűség" volt!
     Ami pedig a szóban forgó naplókivonat teológiai tisztaságát illeti, Washingtonban 1984. május 31-én, lényegében ugyanaz a szöveg megkapta a Nihil Obstat mellett az Imprimatur-t is Dr. Irányi László c. püspöktől!
     Egy szónak is száz a vége, a székesfehérvári püspök az ügyet, sajnálatosan egy kevésbé szerencsés "tollvonással" rendezte, holott pl. közzé tehetett volna egy tiltó nyilatkozatot, a nihil obstat illetéktelen használata ügyében.
     Szakos püspöknek, a Szeretetláng üzenetében valójában (és lényegileg) egyetlen kifogása volt, az általa "mennyei matematikának" nevezett ígéretek számszerűsége. E kérdésbe akkor annyira belemélyült, hogy kiadta a "Búcsúk könyvét" is, melyben nyomatékosította a Második Vaticánum rendeletét a számszerű búcsúk eltörlésére, ill. ezek részleges- vagy teljes búcsúra való változtatására. Ezt a korrekciót egyébként, a Szeretetláng ígéreteivel kapcsolatban ő maga szintén megtehette volna, hiszen a Lelki Napló ezt (más kérdésekhez hasonlóan) végső soron az Egyház kompetenciájához köti, miként azé is!
     Lényeges, hogy a szóban forgó "visszavonás" valójában nem a Szeretetláng üzenet hitelességét kérdőjelezte meg, hanem csupán egyetlen, Szakos püspök által nem is látott füzetkéjét!
(Egyébként a teljes kézirat betűhív leiratban mindenkoron rendelkezésére állt a Püspöki Hatóságnak! A fenti ügy tisztázására, az Egyházmegyei Hatóság már réges-rég visszakérhette volna az ÁÉH hajdani levéltárából az elhurcolt dokumentumokat!)
     Dr. Takács Nándor Székesfehérvári megyéspüspök 2002. október 26-án Bodajkon, a Szeretetláng üzenetével kapcsolatban Erzsébet asszonyról ezt a fontos kijelentést tette: "...úgy érzem és úgy látom, hogy egy Isten Szent Lelkétől vezetett valaki, aki ezt így, ebben a formában megfogalmazta!" Ez a főpásztori kijelentés is, mindenesetre egyféle elismerés!

https://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQ Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek) 

A Szeretetláng ünnepe

     Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Mária tisztulásának napja – görögül hypapanté, vagyis találkozás. Arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki hálaadásában így szólt: Most bocsátod el Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet (...), világosságul a nemzetek megvilágosítására... (Lk 2,29-32) A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek; már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. (Magyar Kurir nyomán)

      Érdekes, hogy a Szeretetláng üzenetében az Istenanya kinyilvánítja, hogy nem kíván a Szeretetláng számára külön ünnepet, hanem Erzsébet asszonyon keresztül kéri a Szentatyát, hogy február 2-án ünnepeljék a Szeretetlángot (vö. I/85). Ezzel mintegy hozzákapcsolja a Szeretetláng tartalmát a Præsentatio Domini ünnepének tartalmához, mely – az Annuntiatio Domini főünnepéhez hasonlóan – nevében Urunk ünnepe, de tartalmában egyformán krisztológiai és mariológiai jellegű (vö. VI. Pál, Marialis Cultus apostoli buzdítás in AAS 66 (1974), 113-168, nrr. 6-7). Közös pontot képez az ünnep tartalma és a Szeretetláng fogalma között a lumen Christi, mely új fénnyel árasztja el Isten népét («lumen ad revelationem gentium»; Lk 2,32). (Kovács Z., Teológiai szakvélemény lábjegyzet, Szeretetláng Lelki Napló Szent István Társ. Bp. 2010; 412.)

      »Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.
Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet! (I/85) Én, a kegyelmek Anyja, szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény. Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbement csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adnak át az Én kedves fiaim, hogy az Én szeretetemnek lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy futótűzként terjedjen. És azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre. (I/58-59) Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. Szeretetlángom tüze oly nagy! És a sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott (...) tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.« (III/130)

https://www.youtube.com/watch?v=2_SabUkxVaU

Imádkozd a rózsafüzért! 

     Sajnos sokan, egyenesen égi kinyilatkoztatásnak fogadnak minden szép és istenes gondolatot, amely megfogalmazódik bennük! »Akit az ilyen dolgok kapcsán nem gyötörnek természetes kételyek, az hamiskodik, az az önhittség vagy a megtévesztettség állapotában van és az üdvösségével játszhat! – mondta Erzsébet asszony –  jóllehet tette hozzá –, minden tiszta Isten-dicsérő gondolat valóban a Szentlélektől való, azt azonban mégsem mondhatjuk, hogy "fentről kaptuk"! (...) velem is előfordult, hogy egy-egy dolog a 'gondolatvilágomban' jött létre, így mondom – jött létre –, mert magamtól nem is tudtam volna megfogalmazni. Ám azt, hogy ez a Szeretetláng ügyéhez tartoznak-e, mindig az Úr Jézus benső szavai hitelesítették bennem! Volt, hogy már el is felejtettem, mikor napokkal (hetekkel) később az Úr figyelmeztetett, sőt meg is kért, hogy a Naplómba írja le.     Beszéltem már másokról is efféle dolgokról, sőt egy idős nővér elmesélte, hogy neki is vannak 'kinyilatkoztatott' gondolatai, melyekről naplót vezet. – Hát tudod titkár testvér –, oly sokan vannak akik lelkileg kiműveltek, olvasottak, hogy 'háromból akár egy negyedik' új könyvet tudnának írni, mely szintén "misztikus irodalom" volna. De azt, hogy az égiek diktálták, azt nem szabad állítani! Én beleolvastam a naplójába és igen szépnek és igaz tartalmúnak tartottam. Mégis úgy éreztem, hogy nem kimondottan "égi", mivel ő egy cseppet sem kételkedett ezek égi eredetében. Márpedig ha valami igaz, akkor Isten hitelesíti azt jelekkel, az ördög pedig gyötri íróját a kételyek kínjával! Én még ideggyógyászhoz is elmentem, hogy tisztázzam magamat, magam előtt!« (Titkári visszaemlékezés, melynek jelentős része megjelent Begyik Tibor OCDS: A szeretet lánghevében, Mérővessző Kiadó 2001. 79-80)

Mindszenty József a trianoni diktátumról, egyik kanadai körútján tartott beszédében így nyilatkozik:

     „Ifjúságom nagy élménye volt a Kárpátoktól védett ép és egész Magyarország. Diákkorom óta történelmi valóságként élt és visszhangzott bennem Vaszary Kolos hercegprímás milleneumi beszédének megállapítása; hogy bár kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot. (...) Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. (...) Az első kommunizmust, mint fiatal hittanár éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáját, (...) az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert ¤ sokakban már elpártolt a szentistváni alapoktól a századforduló óta; úgy, mint a Muhi és a Mohács előtti években is.
     Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók. (...) Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak is beismerték, hogy a békekonferencia »elfogult« és »részrehajló« volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitöréséhez vezetett. Sajnos – ígéretek ellenére – a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak – a hitlerizmus hódításával egy időben – a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéket, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a területekről 1945. január 20-án az ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.”¤
     „Az I. világháború után a nagyhatalmak elvették Szent István földjének 68%-át, meghagyták 32%-át, 1/3-nál is kevesebbet, a vádlott meghallgatása nélkül. A II. Világháborúba a Sztálin-szövetséges Hitler hajszolta bele az országot. A szintén Sztálin-szövetséges hatalmak odaajándékozták a 32%-os csonkot is a nemzetiségirtó Sztálinnak, akinél mi is nemzetiség lettünk.”¤¤

¤Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974.
Szent István Társulat, Budapest, 1989. 186-187.
¤¤Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 226-227.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A legfrissebb hírek szerint hamarosan szabadon engedik Meriam Ibrahimot

A The Guardian brit lap értesülései szerint a világméretű tiltakozás hatására hamarosan szabadon engedik Meriam Ibrahimot, a terhesen halálra ítélt szudáni fiatalasszonyt. Meriam ügyvédje azonban kételkedik.

A hír állítólag magasrangú kartúmi hivatalnoktól származik. A tiltakozók mellé álltak olyan befolyásos politikusok, mint David Cameron, Tony Blair, Nick Clegg és Ed Miliband. Több politikus fölvetette: támogassanak-e továbbra is segélyekkel olyan országokat, melyek semmibe veszik az emberi jogokat.A fiatalasszony ügyvédje azonban kételkedik, szerinte az ígérettel csak a tiltakozást akarták lecsillapítani.Amint arról több ízben hírt adtunk, a 27 éves, második gyermekével terhes nőt a szudáni bíróság halálra ítélte hitehagyás vádjával, és száz korbácsütésre ítélték házasságtörésért – mert nem muzulmán férfihoz ment feleségül. Meriam Jahíja Ibrahim egy kislánynak adott életet május 26-ról 27-re virradó éjszaka a kartúmi kórházban, egy hónappal a kiírt időpont előtt. Férje, Daniel Wani, aki amerikai állampolgár és kerekesszékhez kötve él, még egy héttel a szülés előtt is megbilincselve találta feleségét, amikor meglátogatta a börtönben.

Mint a Meriamot képviselő ügyvéd, El-Saríf  elmondta a Channel Four-nak: Meriamot először 2013. szeptember 13-án tartóztatták le, akkor még szabadon engedték. Utána szeptember 28-án újra letartóztatták, majd idén február 24-én ismét – azóta börtönben van. Az ügyvéd cáfolta azokat a korábbi híreket, melyek szerint Meriamot rokonai jelentették föl, ehelyett azt feltételezi, olyanok akarták félreállítani, akik meg akarták szerezni a tulajdonában lévő boltot és szépségszalont.

A 27 éves nőre a Szudánban hatályos iszlám jog, a saría alapján május 15-én szabtak ki kötél általi halált. Az asszony ügye hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. Több ország, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is mélységesen elítélte a bíróság döntését.

Magyar Kurír

Kislánya született a halálra ítélt szudáni édesanyának

Kislánya született a kartúmi börtönben a fiatal keresztény nőnek, akit május közepén hitehagyás miatt halálra ítéltek Szudánban – adta hírül az MTI és a Huffington Post.

Amint arról korábban is hírt adtunk, egy 27 éves keresztény szudáni fiatalasszonyt, Meriam Jahíja Ibrahimot halálra ítéltek hitehagyás vádjával, és száz korbácsütésre ítélték házasságtörésért – mert nem muzulmán férfihoz ment feleségül.

Meriam Jahíja Ibrahim egy kislánynak adott életet május 26-ról 27-re virradó éjszaka a kartúmi kórházban, egy hónappal a kiírt időpont előtt. Férje, Daniel Wani, aki amerikai állampolgár és kerekesszékhez kötve él, még egy héttel a szülés előtt is megbilincselve találta feleségét, amikor meglátogatta a börtönben.

A 27 éves nőre a Szudánban hatályos iszlám jog, a saría alapján május 15-én szabtak ki kötél általi halált. Az asszony ügye hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. Több ország, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is mélységesen elítélte a bíróság döntését – írja az MTI.

A fogva tartott nő férje, Daniel Wani elmondta, nem láthatta még újszülött gyermekét, mivel hetente csupán egyszer teszik számára lehetővé, hogy meglátogassa feleségét, és hétfőn már volt nála.

A hitehagyással megvádolt Meriam etióp számazású édesanyja mellett ortodox keresztényként nevelkedett, muzulmán apja ugyanis nem élt a családdal. Később egy dél-szudáni keresztény férfihez ment férjhez, akivel 2011-ben kötött egyházi házasságot; 18 hónapos, Martin nevű kisfiuk az édesanyával van a Kartúmhoz közeli Omdurman női börtönében. Meriamot muszlim rokonok feljelentése alapján augusztusban tartóztatták le.

Ali al-Shareef Mohammed jogász az ítéletet elhamarkodottnak és jogi szempontból elmarasztalhatónak nevezte, mivel a bíró nem hallgatta meg a védelem tanúit, és nem vette figyelembe az alkotmánynak a vallásszabadságról és egyenlőségről szóló cikkelyeit – írja a Huffington Post.

Abbász Mohammed al-Kalifa bíró az asszony tárgyalásán közölte: a nő előzőleg három napot kapott, hogy megtagadja a keresztény vallást, de erre nem volt hajlandó. Meriam a tárgyaláson közölte a bíróval: mindig is keresztény volt, és soha nem változtatta meg vallását, azaz nem követhette el a hitehagyás tettét.

A törvényszék emellett házasságtörés miatt száz korbácsütésre ítélte a fiatal nőt. Ez a vád azon alapul, hogy keresztény férfihoz ment feleségül, pedig Szudánban muzulmán nő csak muzulmán férfival házasodhat össze.

A szudáni törvények értelmében két évvel el kell halasztani a halálos ítélet végrehajtását, hogy az édeanya gondoskodhasson újszülött gyermekéről.

Magyar Kurír

 A Föld most olyan, mint vihar előtt a természet, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot... (II/100)

Várandós keresztény anyát ítéltek halálra Szudánban

A 27 éves, második gyermekét váró Mariam Yahia Ibrahimot azon a napon ítélték halálra, amely az Egyesült Államokban az anyák napja – tájékoztat a pravmir.com.

100 korbácsütésre és halálra ítéltek egy keresztény édesanyát Szudánban. A második gyermekét váró nőt házasságtöréssel és hitehagyással vádolják.

„Elkeserít minket egy anya, méghozzá egy második gyermekét váró anya halálra ítélése, akit hite megvallásáért és egy másik keresztény emberrel kötött házasságáért ítéltek el – nyilatkozta William Stark, a keresztények jogait védő szervezet, az International Christian Concern (ICC) munkatársa. – Ez a kivételesen súlyos büntetés, amely a korai al-Bashir rezsim al-Turabi radikálisai által előterjesztett törvény alapján született, szintén jele annak, hogy erőteljes iszlamizáció jellemzi Szudán politikáját. A ICC attól is tart, hogy nem Mariam lesz az egyetlen keresztény, aki szenved az egyre radikálisabb szudáni kormányzat uralma alatt, amely erőszakosan érvényesíteni akarja a saríát (az iszlám jogot) az egész országban.”

Az ICC jelentése szerint a nő ortodox keresztényként nőtt fel, a kartúmi egyetemen szerzett diplomát, gyakorló orvos. Az amerikai állampolgárságú,  dél-szudáni származású, keresztény Daniel Wanihoz ment feleségül. Mivel azonban ő maga az iszlám Szudánban született, hivatalosan muszlimnak tekintik, ezért a szudáni törvények szerint a nem muszlim férfival kötött házassága érvénytelen.

Mariam Yahia Ibrahimot az Omdurman szövetségi női börtönben tartják fogva 20 hónapos kisfiával február óta. A kartúmi El Haj Yousif bíróság ítélte el. A halálos ítéletet második gyermeke világra jötte után tervezik végrehajtani.

Miután 2011-ben Dél-Szudán elnyerte függetlenségét, Szudánban keresztény segélyszervezetek segítették az iszlám kormány által üldözött keresztények menekülését. Mintegy 8 ezer kereszténynek segítettek biztonságosan eljutni Dél-Szudánba, ennek ellenére sokan maradtak és szenvednek el üldözést az országban.

Északon a kormány egyre inkább keresztényellenessé válik – Patrick Sookhdeo, a Barnabas Fund keresztény segélyszervezet nemzetközi igazgatója nyilatkozott így 2013 augusztusában egy interjúban. A törvénykezés a saríán alapszik, és erőteljesen keresztényellenes. A nőket megkorbácsolhatják és bebörtönözhetik akár azért is, mert öltözködésükben megsértik az iszlám jogot. Ez óriási probléma – tette hozzá az igazgató – és elmondta: az említetteken túl több keresztény templomot is támadás ért.

Magyar Kurír  

A tiltakozó aláírást meg lehet tenni az alábbi linken! A reménylett eredményességéhez már csak 6000 aláírás szükséges!  Ha nem nyílna meg, akkor ITT vagy  http://www.citizengo.org/en/signit/7415/view. 

Kedves Olvasóm!
Ha kétségei lennének a kérés valódiságát illetően olvassa el alább Majnek Antal püspök atya felhívását és a felületen fekinált linkeket:

http://www.munkacs-diocese.org/hu/home/531-koezbenjaras-egy-halalra-itelt-kereszteny-szudani-asszonyert.html

Nem tudják felszámolni a magyarokat

(Sinkovics Ferenc /Magyar Hírlap/- 2014. április 14.)
A Nemzeti Nagyvizit diagnózisa szerint nem vagyunk gyengék és elesettek, történelmünk során
megharmincszoroztuk magunkat

Dr Kásler Miklós orvosprofesszor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként beszélt a magyarság sorsáról, az ember és a világ viszonyáról.  (Fotó: Horváth Péter Gyula)

– Ön ismert orvosprofesszor, ám jártas a történelemtudományban is, már-már annyira, mintha ez is a
szakmája lenne…
– Mindig is nyitott voltam a világra, minden érdekelt. A biológia, a művészettörténet, az irodalom, s
persze a történelem is. Sokat olvastam, ez töltötte ki a napomat, s nagyon intenzíven sportoltam is.
Atletizáltam, futó voltam. Amikor egyetemre kerültem teljes mértékben lekötött az orvostudomány, de
annyi időt mindig hagytam magamnak, hogy naponta olvashassak szépirodalmi és történelmi munkákat is.
Hiszem, hogy minden mindennel összefügg a világban, ezért kicsit másként látom az eseményeket, mint
mondjuk egy hivatásos történész.
– Van olyan korszak a történelemben, ami jobban érdekli önt, mint a többi?
– Az ókor. De rendkívüli módon vonz a magyar őstörténet is. Mert az nem úgy van, hogy hirtelen
keletkezik egy nép, szinte a semmiből, azt sem tudjuk, honnan jött, mit akar, ide-oda vándorol a
világban, közben űzik-hajtják is őt mások, aztán hirtelen teremt egy olyan államot, amely száz éven
keresztül döntő módon belefolyik, meghatározza Európa sorsát. Sőt, négy-ötszáz éven keresztül pedig
döntő tényező Bizánc és a Német–római Császárság közé ékelődve. És egyenrangú velük. Valaminek történnie
kellett a tudományban, ha még én sem tanultam a pozsonyi csatáról, erről a fényes magyar győzelemről,
csak véletlenül akadtam rá az olvasmá­nyaim során.
– Tudatos elhallgatásra gondol?
– Igen. Dezinformálásra, csúsztatásra, a tények meghamisítására. De miért is ne, hisz a Habsburgok
trónra kerülésük után, fittyet hányva magyar királyi esküjükre, csak a birodalmuk érdekeivel
foglalkoztak. Pedig az eskü abban a korban még fontos dolog volt. A magyaroknak korábban másfajta
uralkodóik voltak. Szakrális királyok, akik az isteni eredetű törvények jegyében uralkodtak. Ez majd
mindegyik Árpád-házi uralkodónkra igaz volt, de az Anjoukra is. És akkor ide kerülnek a svájci
rablólovagok, akiket ráadásul a magyarok jutattak lehetőséghez, mert a morvamezei csatában a kun és a
székely hadak képezték a nyolcvan százalékát Rudolf seregének. Ha a kunok és a székelyek nem nyerik meg
neki az ütközetet, ott pusztul el a harc forgatagában. Már lenn volt a földön, le akarta fejezni az
ellenség.
– Hogy jön ez a csúsztatásokhoz, dezinformációkhoz?
– Ha meg akarták őrizni a tekintélyüket és a fölényüket a Habsburgok, akkor ezeket a történeteket nem
mondhatták el, sőt tudatosan át is írták a tényeket. A folyamat a Bach-korszakban kulminált, amikor
megjelent Hunsdorfer finnugor elmélete. Azért az érdekes, az 1700-as évek végéig senki sem vitatta a
hun–magyar rokonságot. A krónikák vagy a fuldai évkönyvek, az Altaichi évkönyvek is hol türknek, hol
hunnak, hol magyarnak nevezik őseinket. Ez nem véletlen, akkor sem voltak ostobák vagy elmebetegek az
emberek, a dinasz­tiák pedig pontosan ismerték és számon tartották az eredetüket.
– A hun rokonság sokaknak olyan, mint tüske a köröm alatt… Még idehaza is elkeseredetten harcolnak
ellene.
– Igen mert a hun kapcsolat azt jelentené, hogy a magyar nemes eredetű nép, melynek több olyan korszak
volt a történelmében, amikor a dicsőség csúcsain állt. Mást nem mondok, mint hogy Atilla szervezte
birodalommá az egész barbár világot, egy közösségbe terelte például a germán törzseket, ott indul az
igazi germán történelem, ahol Atilla színre lép. Olvastam egy összefoglaló kötetet az Atillához kötődő
legendakörről. Ennek negyven százaléka germán, a másik negyven százaléka itáliai, szinte a magyar
hagyománykör a legkisebb benne.
– Ez a nemes jelleg lenne az oka a ma is folyamatosan tapasztalható s látszólag ok nélküli magyarellenes
támadásoknak?
– Ez és a mássága. Bizarr, hogy mostanság milyen jelentőséget kapott a másság tisztelete, csak éppen a
másnak tekinthető magyaroknak nem jut ebből a tiszteletből. Miért különbözünk annyira? Mert a
magyarságnak más volt az államszervezete, más volt a harcmodora, más volt a jogalkotó képessége. A Szent
Korona-tan a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális
viszonylatok szintézise, s a demokrácia alapképlete a maga megosztott hatalmi rendszerével. Az
ellenállás joga is benne van. De más a magyarok kultúrája, habitusa is. Hadik András, kicselezve Nagy
Frigyes seregeit, Berlinig hatolt. Volt másfél nap előnye, tehát nála volt a meglepetés ereje. Ám ő
megállt a város kapuinál, s beküldött egy futárt, hogy Nagy Frigyes felesége hagyja el Berlint, mert
még baja történhet. Ezzel fel is adta a meglepetés erejét, csak másfél óra múlva lövettette szét a
kaput, és sarcolta meg a várost. A királyné levélben válaszolt, mely szerint ő mindig is bízott a magyar
nemesség jól ismert lovagiasságában, s köszönte a menekülés lehetőségét. Ilyen mozzanatokból áll össze a
magyar történelem, ami nem jellemezte más népek történetét, akár az angolt, akár a frankot nézzük.
– Hol siklott ki a magyarság sorsa? A tatárjárásnál? Csak legenda lenne, hogy előbb üzentek, álljunk
melléjük?
– Üzentek, egyben megszabták a feltételeket. Törvénykönyvük azt mondta, aki ellenáll, azt ki kell
irtani. Aki nem áll ellen, az lehet szövetséges, de alárendelt szerepben. IV. Béla maradhatott volna a
trónon, de alávetett uralkodóként. Ha Béla király ezt elfogadja, akkor Batu kán meg sem áll az
Atlanti-óceánig. A törökökkel szemben is ugyanígy áldozta fel magát a magyarság.
– Megalázó ez a hosszú hódoltság?
– Miért? Egy négyszer nagyobb és erősebb államról volt szó. Csoda, hogy a magyarok 130 éven át ellent
tudtak állni neki korábban. Ez jól mutatja a magyar katonai képességeket. Bíztunk Európában, de csak
csekély segítség érkezett. Az, hogy vérzik a magyarság? Nem számított. A mi mentalitásunk és a
lengyeleké akkor is élesen elkülönült a tőlünk nyugatabbra élő népekétől.
– Ez már a jele volt annak, hogy kiveszőben a Nyugatból az annyira fontos spiritualitás?
– Igen, ekkor kezdődött el a folyamat, aztán a francia forradalmat követően rendkívüli módon
felgyorsult.
– Volt-e olyan pont a magyarság életében, amikor már látszott, hogy nem tud visszafordulni a lejtőn?
És ebben hatékony volt a sok dezinformáció és csúsztatás?
– Hogyne. Így tették tönkre a cári birodalmat is a nyugati hatalmak. Ott voltak például a Romanovok,
sokat tettek az orosz népért a 19. században, egymás után hozták a reformokat, mégis egymás után
követték el ellenük a merényleteket. Európában a 18. században indult el a hamisítás, minden szálon. Az
egyházellenesség, a papok kifigurázása, az inkvizíciónak tulajdonított több tízezer áldozat regéje…
Holott lehetett néhány száz ember. Ráadásul a végső ítéletet nem az egyház mondta ki sohasem, hanem a
világi hatalom. Kevesen tudják, hogy Kapisztrán Szent János Itália főinkvizítora volt, mielőtt durva
köpenyében, kezében fakereszttel megindult volna a török ellen. Főinkvizítorsága alatt egyetlen halálos
ítélet sem született, mert addig magyarázott az eretnekeknek, míg azok meg nem tértek.
– A magyar történelem szomorú eseményei, a sok frusztráció hogyan befolyásolta az évszázadok során a nép
pszichéjét és egészségét?
– Egyrészt nehéz történelmünk volt. És ez nem maradhatott hatás nélkül. Ráadásul még folyamatosan
sulykolták is belénk, hogy mennyire sikertelenek, szerencsétlenek vagyunk.
De hát mennyivel voltak sikeresebbek a lengyelek vagy a balti népek?! Félmilliós lélekszámban érkezett
ide a magyarság, s meg tudta harmincszorozni magát sok-sok háború, s a hatmillió abortusz ellenére! A
hatmillió abortusz történelmünk legnagyobb katasztrófája. Mégis itt vagyunk. Tegyük hozzá, a környező
országokhoz csatolt magyarságot sem tudták felszámolni, pedig szerették volna.
– Az mondják, a sok frusztráció miatt olyan rosszak a daganatos sta­tisz­tikáink, európai össze­hasonlításban …
– Ezzel vigyázni kell. Az európai népesség 22 százaléka szerepel a nemzetközi rákregiszterben. A 78
százalék adatait a kórházi jelentések alapján vagy éppenséggel azok nélkül becsülik meg. Nincs egységes
statisztikai módszer sem. 1994-ben a Free University Amsterdam vállalta fel, hogy kidolgoz egy egységes
európai rákregiszter szisztémát, de azóta sem hallottam efelől semmit. Minden országban más statisztikai
eljárásokat használnak, mindenki küld valamilyen adatot, ami vagy igaz, vagy nem. A román egészségügyi
államtitkár előadást tartott egy konferencián, melyből az derült ki, hogy sokkal jobbak azok a
statisztikáik, mint a miénk. Ekkor felállt egy erdélyi magyar orvos, mondván nem érti az egészet, hiszen
Romá­niában se rákszűrés, se sugárterápia, s mégis jobbak az adatai? Annyit mondhatok, a magyar
kimutatások pontosak. Igaz, az egyik évben lecserélték nálunk az addig használt statisztikai szoftvert
egy másikra. Mindjárt ezerötszázzal csökkent a rákos halálozások száma, persze nem a valóságban, csak a
kimutatásban.
– Tehát tévúton járnak, akik a frusztráció jelentőségéről beszélnek?
– A történelem rendkívüli módon befolyásolja a következő generációk életét. Őrült veszteségeink voltak,
legalább ötször lefejezték a magyar értelmiséget, aztán jött ’56, amikor elvándorolt kétszázezer ember,
s így tovább. Ha az ország úgy áll az élethez, hogy itt vagyunk, dolgozunk, s nem engedjük belénk
törölni a lábát senkinek, mindjárt másként tekinthetünk magunkra. Nyelvünk egy csoda. A Nobel-díja­saink
is ezen a nyelven tanultak, gondolkodtak. Teller Ede meg sem tanult rendesen angolul, volt egy
titkárnője, akinek csak az volt a feladata, hogy angolra fordítsa Teller mondatait.
– Miért éri annyi támadás ma is a magyarokat?
– Ez megy ezer éve. Folyton a vesztünkről, a megsemmisülésünkről folyik a szó. Arról, hogy eltűnünk.
Miért, a baszkokat be tudták olvasztani? A bretonokról azt sem tudtuk, hogy élnek, most elkezdtek kelta
nyelven beszélni. A történelem arra tanítja az embereket, hogy mindig eljön a kedvező pillanat a
nemzetek számára, csak vannak nemzetek, akik ezt nem veszik észre. Vagy nincsenek felkészülve rá. Úgy
érzem, ilyen volt az a magyaroknak 1990-ben, amikor fölkínálták számunkra Kárpátalját. De nem voltunk
felkészülve a pillanatra. És nemcsak a történelem hordozhat sok frusztrációt, de a jelen is. Gondol-e
komolyan arra valaki, hogy a mostani gyerekek fele elvált családban él? Vagy vizsgálja-e valami, mennyi
kultúrszemetet önt a média ezekre az amúgy is kiszolgáltatott gyerekekre?
–   Ez egyáltalán az egészségügy terepe?
–   Szidják a hazai egészségügyet is. Egy disszidens magyar orvos jött ide hozzánk a Harvardról, hogy
kezeljük a daganatos betegségét, mert nincs megelégedve a kinti orvosokkal. Négyszer volt vitánk
szövettani kérdésben az egyik legfejlettebb s legnagyobb amerikai kórházzal. Mind a négy esetben a mi
patológusainknak volt igazuk, akik huszadannyit keresnek, mint a kintiek, s háromszor annyit dolgoznak.
Nyilván hasonló a helyzet más orvosi területeken is idehaza. Mi mégis mindig a külföldit csodáljuk.
Gátolni lehet a tehetséget, de kikezdeni nem. Egy nép kumulatív genetikai állománya konstans.
– Egy népé – mint mondja –, de mi keverékek vagyunk már…
– Akkor is konstans. Ha olyan generációk lépnek színre, mint a reformkorban, vagy Erdélyben a Szépműves
Céh tagjai, akkor most is itt kell len­niük a rendkívüli tehetségeknek, csak mindig minden a
lehetőségeken múlik és a hiten, hogy meg tudom csinálni. És ne féljünk az ellenünk indított akcióktól.
Minden akcióra születik reakció. Az erdélyi magyarok is eltűntek volna már, ha nem támadják őket.
Támadnak? Csak azért is összekovácsolódunk. Érdekes, de erre odakint nem gondolnak?
Forrás 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A budapesti Nyugati Pályaudvar bejáratánál ül egy öreg bácsi, Lenin kalappal a fején, kopott kabátban, ölében egy nagyon öreg táskával. Minden nap délután 4-től, felállítja a kis összecsukható székét és ül, ül rendíthetetlenül. Az autók csak zúgnak, villamosok dübörögnek, az emberek pedig csak özönlenek. A nagy rohanásban majdhogynem néha átesnek, belerúgnak szegénybe, hiszen a legtöbben észre sem veszik. Pedig igen érdekes története van a bácsinak. Ölében a táskából egy könyvet árul melynek a címe: Málenkij robot, s írója nem más, mint Karcsi bácsi.

A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de Ő igenis tudja mit jelentett ez a szó 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába menet, 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet katonák, hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt, több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin. Nem volt katona, nem bántott senkit, nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt, rossz helyen és ezt fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg.

Évekig volt Ukrajnában, egy hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak mi a különbség a mai és az Ő fiatalkora közti időknek, megírta a történetét. És most ül, ül és várja, hogy valaki, 10000-ből egy ember, aki megáll, megismerje a történetét.

Én tegnap az a 10000-ből egy ember voltam, aki megvette a könyvét és még aznap ki is olvasta. Elképesztő történet! Érdekes hogy bár a holokausztról szóló könyvekkel roskadoznak a polcok, addig az ilyen témájú könyveket szinte úgy kell vadászni itthon! A mai napig egy bizonyos homály, tabu lengi körül a '44 utáni deportálásokat. Pedig ők is ugyan úgy, ártatlanul szenvedtek, de ők se kárpótlást, sem bocsánatkérést senkitől nem kaptak. Karcsi bácsi inkább az utóbbit hiányolja.

Kedves olvasó, történelem iránt érdeklődő, ha arra jársz és tudsz nélkülözni 2000Ft-ot, vedd észre Karcsi bácsit, s vegyél egy könyvet az írójától. Szívesen mesél és dedikálja is akárkinek aki szeretné. Egyedüli társa a már ismert Irénke néni, aki sütit árul, így ha jókor mész még süti is jár a könyv mellé! Segíts Karcsi bácsinak, hiszen az történelem egy élő matuzsáleme ül a Nyugati bejáratánál. És csak ül, ül, és ül…

Szatmári Ádám                      (forrás)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 7

Romzsa püspök vértanúságának utóélete 2
     Romzsa püspök és megszámlálhatatlan vértanú társai (papok és civilek), nem hiába ontották vérüket!
Az Egyház bár a föld alá kényszerült, de ott eredményesen izzították a parazsat. Illegális szeminárium működött, ha kellett egyetlen személlyel, papot és püspököt szenteltek.
     1988: az első nyilvános Liturgia az üldözések elteltével az ungvári Kálvária hegyen, a szabad ég alatt.
     1989. december 13-én jelent meg a szovjet kormány rendelete, mely hatályon kívül helyezte a görög katolikus egyház működését betiltó 1949-es rendeletet. Bendász Dánielt idézve: „megfogyva bár, de törve nem” fokozatosan kilépett az egyházmegye az illegalitásból hatalmas erkölcsi értékekkel gazdagodva. Rehabilitációja a mai napig sem történt meg, ami azt jelenti − Bendász Dániel adatai szerint −, hogy 227 templom még mindig az ortodox hívek birtokában van.
     1998. június 3-án Puskás László atya (Romzsa életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már újfent görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A feltárást és a hiteles azonosítást a Budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézete végezte.
     1995: Tódor püspök boldoggá avatási eljárásának kezdeményezése az egyházmegyében. A dokumentációt     1997. október 7-én adták át az illetékes Kongregációnak Rómában.
     2001. március 24-én Lakiteleken avatták fel Romzsa Tódor szobrát. Boldoggá avatását posztulátorként P. Szőke János szalézi szerzetes intézte, míg a promotor iustitiae-ként, vallomásgyűjtőként és életrajzíróként Puskás László munkácsi egyházmegyés pap munkálkodott.
     2001. június 27-én II. János Pál pápa Lembergben (Lvov) mintegy harminc, többségükben görög katolikus szerzetest, apácát, főpapot avatott boldoggá; közöttük Joszif Bilcsevszkij lembergi római katolikus érseket (1860-1923), Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus püspököt (1911–1947) és Mikola Csarneckij püspököt. (XVI. Benedek pápa 2005 október 23-án Rómában szentté avatta Józef Bilczetvski érseket!)
     Boldog Romzsa püspök ereklyéi 2003. június 26-28-án ünnepélyesen lettek átszállítva Ungvárra és a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában lettek elhelyezve.
     Boldog Romzsa Tódor vértanú püspök emléknapja, október 31. (Befejezve)

Romzsa Tódor vértanú püspök élete és halála 6

Egy tanúságtétel

     Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus mártír püspök neve az elmúlt években került vissza a kárpátaljai köztudatba. Boldoggá avatása alkalmából ismét a figyelem középpontjába került életútja, az ellene elkövetett kegyetlen merénylet, felidéződtek vértanúhalálának körülményei. Kevesen tudják azonban, hogy az 1947. őszi szomorú történések egyik szemtanúja, Manajlo Mária Theofila bazilita rendi apáca, akit az akkori hatalom legszigorúbb büntetőlágere sem tudott végleg „elhallgattatni”, még ma is él Ungváron… Theofila nővér bizalmatlanul fogadja az akkori időkre vonatkozó kérdéseket, mint mondja, életének azon időszaka feledésre és nem felemlítésre való. Szemében félelemmel, elcsukló hangon kérdezte, az érdeklődőt pontosan ki és főleg kinek a megbízásából... Félelme természetesen érthető, ugyanakkor nagyon megrázó is. Óhatatlanul felmerül a kérdés: minek lehetett kitéve ez a törékeny, szent életű apáca a diktatúra önkényének hosszú évei alatt?
     Theofila nővér (képe lent!) végül mégis mesélt hitet-, lelket próbáló életéről, sorsáról:
– 1945-ben tettem örök fogadalmat, ekkor már a munkácsi görög katolikus iskola tanítója voltam, illetve a városi kórházban ápolónővér. Nemsokára azonban likvidálták a rendházat, és le kellett vennünk a szent ruhát, majd fel is oszlattak bennünket. Én továbbra is a kórházban dolgoztam. Ide szállították be 1947 őszén Romzsa Tódor püspök atyát.
– Mint gazdasági főnővér az igazgató úrnál szóvá tettem, hogy miért éppen azt a szanyitárkát rendelte mellé, kivel szemben már korábban is voltak fenntartásaim. Ő ugyanis megpróbált beszervezni engem, folyton körülöttünk forgolódott és mindenfélét összebeszélt. Rossz érzésem végül be is igazolódott, mivel később ő lett a püspök atya gyilkosa.
– Romzsa Tódort délelőtt tíz órakor vettük fel az osztályra, és hamarosan átesett egy nagyon nehéz és hosszú műtéten. Éjjel tért magához, és bár állkapcsa három helyen volt eltörve, rögtön a rózsafüzérét kérte, még el is könnyezte magát. Másnap megkerestettem, lemostam, de újra fűztem és így átadtam neki. Úgy örült, mint egy kisgyermek, csókolgatta a keresztet és szüntelenül imádkozott. Látszott rajta, hogy nem félti az életét, nem aggódik maga felől, elfogadja a Jóisten akaratát.
– Az állapota lassan javult. Voltak látogatói és mindnyájan abban reménykedtünk, hogy felépül. A meggyilkolása éjszakáján magam is a kórház épületében voltam, de a gyilkosság körülményeiről csak a kijevi lágerben szereztem tudomást. Akkor annyit láttunk, hogy megmérgezték és haldoklik... Három hónap múlva letartóztattak. A legszigorúbb büntetőtáborba kerültem, ahol hét év hét hónapig tartottak fogva, mert rossz helyen, rosszat mondtam...
– Mivel édesapám sem írta alá az ortodox egyházfő fennhatóságát elismerő okiratot, őt is – mint annyiakat –, elhurcolták. Már hazatért, amikor felőlem még mindig nem volt híre a családomnak. Szegények elsirattak, azt hitték, már nem élek... Forrás (részlet)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 5

Romzsa püspök vértanúságának utóélete 1
     Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-re virradó éjszakán állt be.
A hatóság megpróbálta eltussolni a dolgot, ezért az éjszaka közepén akarták a püspök holttestét a templomi temetkezési helyére szállítani. A hír azonban elterjedt és a hívek félelem nélkül, tömegesen gyülekeztek Romzsa Tódor püspök székesegyházi temetésén.
     Az esetet Szudoplatov tábornok e szavakkal jelentette a XXIII. Pártkongresszus résztvevőinek: „Hruscsov, az ukrajnai Központi Bizottságának elsőtitkára az Ukrán Állambiztonsági Minisztérium által kidolgozott terv szerint Munkács városában meg lett semmisítve Romzsa, a görögkatolikus egyház feje, aki aktívan ellenállt a görögkatolikusok egyesülésének az ortodoxiához.” A merénylet célja nyilvánvalóan a hívők megfélemlítése és a karizmatikus vezetőit vesztő egyház szétszélesztése volt. Az utóbbi mégsem következett be.
     Az 1947. november 4-i temetés gyásznap volt Kárpátalja magyar és ruszin lakosai számára.
     1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt, hogy a vértanú püspök holttestét elszállították. Az 50-es években a kriptát ténylegesen ki is rabolták és megint híre kelt, hogy Tódor püspök maradványait megsemmisítették.
     Romzsa püspök kálváriája tovább folytatódott papjaiban, sőt híveiben is. 1949. február 17-én tiltották be a munkácsi püspökség nyilvános működését. Ekkor a paróchiák száma 265 volt; a papoké 350, akiknek túlnyomó többsége nős, családos ember. Az egyházmegye papi szemináriumát, női és férfi tanítóképzőjét, árvaházát, kollégiumát és levéltárát is felszámolták. Az ungvári püspöki palotát is elvették.
     Az 1949 februárjától újra kezdődött az ítéletek sorozata. A zárt, rövid tárgyalásokon ún. Népbíróság ítélkezett. Ha a vádlott beismerte, hogy görög-katolikus pap, akkor 10 vagy 25 kényszermunkára, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítélték, ha nem ismerte be, akkor könnyen halálra is ítélhették! Az 1952 júniusáig intenzíven folyó üldöztetésben 94 lelkészt ítéltek el (7 főt 10 évre; 81 papot 25 évre; 5-en bujkáltak; egy papot, Orosz Pétert (titokban, 1944-ben püspökké szenteltet) pedig agyonlőtt egy milicista).
     Viszont a „sátáni gépezet” több mint negyven évig működött! Negyven évig a legkegyetlenebb módszerekkel irtották a pápához hű keresztényeket, és ezalatt csak Romzsa püspök egyházmegyéjének  135 papját ítélték el, legtöbbjüket 25 évre. A KGB nyomására 132 személy megtagadta az egységet Rómával, és vállalta az orosz ortodox jurisdikciót. Közülük 42 pap később visszatért a Róma-hű Görög-katolikus egyházba. 46 pap nem került börtönbe, 1955-56-tól hozzájuk csatlakozott a lágereket túlélő 104 személy, akik papi munkájukat illegálisan végezték. (folyt.köv.)

Egy szemtanú tanúsága (részlet)

     Nem vagyok képes leírni, amit akkor láttam és átéltem. A Napra meredtem; sápadtnak tűnt, megszokott vakító fénye nélkül; olyan volt, mint egy forgó hógömb; majd hirtelen úgy látszott, hogy cikk-cakkban lefelé tart és azzal fenyeget, hogy a Földre zuhan. Rémületemben szaladtam és el akartam bújni az emberek mögött. Mindenki sírt és a világ végét várta.

Mellettem egy hitetlen ember állt, aki délelőtt még gúnyolta az embereket, akik azért mennek Fatimába, hogy egy kislányt lássanak... Ránéztem: mereven, tágra nyílt, csodálkozó szemmel figyelte a Napot; azután láttam, hogy tetőtől talpig reszket; végül karját az ég felé tárva térdre borult, mit sem törődve a sárral, és felkiáltott: A Madonna! A Madonna! Mást nem tudott mondani [...]. Közben az emberek tovább kiabáltak és siratták bűneiket... [...].

A napjelenség hosszú percei alatt a tárgyak a szivárvány színeiben tündököltek... Ahogy egymásra néztünk, mindenkinek más színe volt: az egyik kék, a másik sárga, a harmadik piros és így tovább. Mindezek a különös események fokozták a nép félelmét. Kb. 10 perc múlva a Nap visszatért helyére, ugyan olyan módon, ahogy elhagyta azt, sápadtan és ragyogás nélkül.

Amikor az emberek felfogták, hogy elmúlt a veszély ragyogtak az örömtől. Egy szívvel és egy lélekkel kiabálták: Csoda, csoda! Dicsértessék a Miasszonyunk! (Mangalore, Szent József Szeminárium 1931. július 13-án Ignacio Lourenro Pereira szemtanú) (Kép az internetről!)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 4

Hitvalló élet a vértanúságig 2
     1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén a püspök, papok és kispapok kíséretében elment a lókai (Lavka) filiális templom szentelésére. Amikor megérkezett az ott lakók értesítették, hogy napok óta észlelik, hogy a falu szélén teherautóból idegen katonák figyelik őket. Később egy Willys dzsip is csatlakozott hozzájuk. A templomszentelés után – mivel későre járt – a falubeliek tanácsára a püspök és kísérete ott maradt éjszakára.     Másnap reggel lovaskocsival indultak útnak, egy teherautó és egy dzsip messzebbről követte őket. Amikor Beregszőllős és Iványi között egy lejtőhöz értek, a teherautó hirtelen felgyorsult, és a sofőr kiugrott a vezetőfülkéből. A száguldó teherautó teljes sebességgel beléjük hajtott. A püspök az első két kerék közé szorult és eszméletét vesztette. A merénylők kiszálltak a dzsipből és vasdorongokkal estek neki az amúgy is súlyosan sérült embereknek. Néhányan segítségért kiabáltak, mire a gyilkosok rájuk rontottak, és őket is ütlegelni kezdték. Sikerült is volna agyonverni mindannyiukat, ha nem bukkan föl az úton éppen egy postakocsi. Ez megzavarta a merényletet és egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt.
     Tódor püspök még élt, amikor a postakocsival a többi sérülttel a munkácsi kórházba szállították, ahol a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt). A KGB-vel együttműködő főorvos (B.) viszont felvett egy Odarka nevű galíciai ukrán dialektusban beszélő takarítónő (ügynököt), akit „szanyitárkaként”, nővérként mutattak be a kórházban.
     A nővérek nyugtalanok voltak, mivel feltűnt nekik, hogy az új nővér, folyton a püspök szobáját figyeli, emiatt szünet nélküli felügyeletet tartottak a püspök körül, még éjszaka is.
     Az áldozat lassan erősödni kezdett. Amikor a lavki-i parókus, Vaszkó Péter atya meglátta, az elsírta magát. A püspök ezekkel a szavakkal vigasztalta: „Ne sírj Péter, tűrni és vért ontani az Istenért, a hitért, a szent katolikus Egyházért nagy-nagy kegyelem és megtiszteltetés.”
     November 1-én, mindenszentek éjszakáján a főorvos utasítására a nővéreknek pár percre el kellett hagyniuk a püspök szobáját. Eközben Odarka KGB ügynök bejutott hozzá és halálos dózisú kurare injekciót adott be neki. Amikor a nővérek visszatértek a kórterembe, először nem vettek észre semmit, ám pár perc múlva meghallották a püspök gyenge hangját: „Ó, Jézusom!” Ezek voltak utolsó szavai. Tíz perc sem telt el és rózsafüzérrel a kezében, visszaadta lelkét Teremtőjének.  
    A főorvos és bizottsága azt állították, hogy a halál oka agyvérzés volt. A boncolás során azonban kiderült a gyilkosság, de ezt elhallgatták. (Az éjszakai főorvosi ellenőrzés alatt a KGB-s Odarka egy kuráre-injekcióval megmérgezte a püspököt.) (folyt.köv.)

A nagy csoda után

     Amikor a rendkívüli jelenségek megszűntek, a tömeg lelkesedése leírhatatlan módon fokozódott. Mindenki a látnokokhoz törtetett, akiknek most valóra váltak a szavai. Mindenki látni, érinteni, kérdezni akarta őket... Jácinta a félelemtől és az élmények hatására sírni kezdett. Egy derék katona a karjába vette és a szüleihez vitte. Ferenc vidám volt, bátran utat tört magának a tömegben. Lúcia a figyelem középpontjába került. Azon vette észre magát, hogy valakinek a vállán ül, aki viszont nem látva hova lép, megbotlott és elesett, de a kislányt máris más karok kapták el.

     Végre hazakerültek. „Jól emlékszem – írta Lúcia –, hogy aznap hosszú copfom nélkül értem haza. Anyám haragos volt, amikor meglátta, hogy rövidebb a hajam, mint Ferencé, mert nemcsak a kendőm tűnt el, de az emberek lelkesedésükben még a hajamat is levágták.”

     Százak mentek a látnokok után kíváncsiskodva és éjfélekig zaklatták őket még a következő napokban is. A kérdéseknek nem akart vége szakadni. Ez így ment hetekig, hónapokig. A számtalan és olykor nem is jószándékú látogató már terhére volt a gyermekeknek és a családnak. Visconde de Montelo újságíró, csak igen nehezen jutott be Marték házába, hogy még aznap este kikérdezze a gyerekeket. (Később ebből is olvashatnak részleteket!)

(Az alábbi képen Jácintát kimenti egy katona a tömegből)

NO COMMENT!

Szomorúan és szégyenkezve

     Ausztriában, megszaporodtak a templomi vandál megnyilvánulások. Országosan és tbk. nem csak a bécsi lazaristák templomában történtek rombolások, de a Stephans Dómban is. Christoph Schönborn bécsi érsek, keserűségének adott hangot, amikor meglátogatta az előbbi helyszínt: "Meg vagyok döbbenve, hogy mi késztethet valakiket templomi pusztításra! Évszázadokon át az emberek azért jönnek a templomba, hogy az Úr és a szentek segítséget kérjék problémáik megoldáshoz. Az ilyen vandalizmus egy ilyen helyen, mélységesenen ijesztő! Csak remélni tudom, hogy az elkövető vagy elkövetők nem tudják, mit cselekszenek." Forrás Lásd még itt!

Örömmel és büszkeséggel

     "Örülök, hogy Thomas Neuwirth ilyen nagy sikert aratott Conchita Wurstként" – írta Christoph Schönborn bécsi érsek pénteken szokásos heti glosszájában az egyik legolvasottabb bécsi napilap, a Heute hasábjain.
Az érsek nyilvánosan örvendezésének adott hangot Neuwirth győzelme fölött akkor is, amikor látogatást tett a bécsi fogadalmi templomban, ahol éppen egy Testiség és szexualitás című kiállítás borzolja a kedélyeket. Schönborn azt mondta, imádkozik azért, hogy Isten áldása kísérje az oly nagy sikert arató osztrák énekes életét, és jól gazdálkodjon győzelmével. Forrás 

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 3

Hitvalló élet a vértanúságig 1
     Romzsa Tódor görög katolikus püspök 1911. április 14-én született a kátpátaljai Nagybocskón kilencedik gyermekként egy görög katolikus családba. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni.
     1936. december 25-én szentelték pappá, és a következő évben, tanulmányai befejeztével 1937-ben visszatért Kárpátaljára.
     1939-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, majd miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófiatanára lett.
     1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.
     1944. szeptember 21-én püspökké szentelték. Másnap Dudás Miklós, az akkori hajdúdorogi görög főpásztor, kinevezte a Munkácsi Egyházmegye általános helynökének. A társszentelők: (boldog) Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök voltak. Romzsa Tódor püspöki jelmondata ez volt: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam.” (Zsolt 17,2)
     A szovjet hadsereg 1944-es bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Az új hatalom nem ismerte el a görög-katolikus egyház létjogosultságát és arra törekedett, hogy beolvassza az ortodox egyházba a moszkvai pátriárka fennhatósága alá.
     Már 1944 végén az ortodoxok kezdték elvenni a Rómához ragaszkodóktól a templomokat. 1947 júliusáig már 73-ra emelkedett a katolikusoktól elvett templomok száma.
     1945-től 1949-ig 35 görög katolikus pap lett a vallásüldözés áldozata (424-ből /1945-ös adat/). Eleinte bíróság ítélet nélkül büntettek, majd később „modernizálódott” az „igazságügy” menete: kirakatperek zajlottak. Közülük 2 lelkészt agyonlőttek; 10-et 1, 4. 5, 6 vagy 8 év kényszermunkára (Szibériába, Murmanszkba), 12 papot 10 évre, 11 főt 20-25 évre, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítéltek. 11-en nem tértek haza, a rabságban meghaltak.
     Romzsa Tódor püspök azonban hűségesen kitartott. Tudta, hogy ellenállása miatt meg őt is ölhetik, de Krisztusért és az Egyházért készen volt mindent elveszíteni, még az életét is. Ezt a szándékát korábbi barátjával (Alfons Reichlinnel) is közölte: „Pappá szentelése idején vallotta be nekem, hogy Oroszországba jelentkezett azért, hogy többet tehessen Krisztusért, hogy kész volna vérét és életét is érte áldozni!”
     1947. március 24.: a munkácsi Csernekhegyi monostort kobozták el, illetőleg adták át az Orosz Ortodox Egyháznak. A görög-katolikus templomok tömeges hatósági elkobzása kapcsán, 20 egyházmegyés papot szállítottak kényszermunkatáborba, illetve kettőt rövid úton kivégeztek.
     1947 nyarának végén, Sztálin jóváhagyja Hruscsovnak, az ukrán kommunista párt első titkárának javaslatát Romzsa püspök titkos likvidálására.
     1947. október 20. körül Szudoplatov NKVD-KGB tábornok különítményével Kárpátaljára érkezik a gyilkosság koordinálása céljából, amelynek megszervezését Szergej Szavcsenkó kijevi ukrán belügyminiszter vállalta. (Szudoplatov korábban személyesen robbantotta fel Rotterdamban Konovalec ukrán emigráns politikust, és többek között ő szervezte Trockij mexikói meggyilkolását is.) (Alább Szodoplatov magas nyugdíjjal, derűsen mesél sikeres akcióikról. Egyes nácikat (nyilasokat) ezeknél lényegesen kevesebbért perbe fogtak és kivégeztek!) (folyt.köv.)

A hatodik jelenés október 13-án

A NAPCSODA

     Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom 'Október 13' címszó alatt írja le. Ekkor történt a híres fatimai napcsoda. Aznap igen borús, esős volt az idő. A plébános úr, akinek még mindig erős fenntartásai voltak az események valódiságát illetően, utoljára még kihallgatta Lúciát.

     A zuhogó eső ellenére óriási tömegek gyülekeztek a tölgybokor helyén augusztusban állított díszkapu körül. (A tölgybokrot ugyanis már széthordták az emberek, relikviaként!)
     A három kis pásztor, amikor a Szűzanya jövetelének jeleit érzékelték, Lúcia odaszólt a tömegnek, hogy csukják be az esernyőket, mindezt annak ellenére, hogy addig az eső reménytelenül zuhogott – jóllehet –, ekkor hirtelen elállt.
     A Szent Szűz ekkor elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz és a katonák hamarosan hazatérnek.” Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!” Ezt követően a Boldogasszony kitárta karjait, és mintegy szétszórta velük a nap sugarait, s ekkor kezdődött a tíz percig tartó napcsoda.
     Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közölnek az eseményről. Az eső elállt. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy kb. hetvenezren (70.000) voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket. Formigao így folytatja: ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett, a Hiszekegyet, az Üdvözlégyet és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szemből.” A tömeg döbbenten észlelte, hogy ruházatuk teljesen száraz lett és még a sárnyomok is eltűntek róla. Egy természettudós szemtanúként azt is elmondja, hogy amikor a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen. ,,Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre” – írja Formigao kanonok.
Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg. Az események végére, Lúciának alaposan lenyírbálták hosszú haját "emlékbe", és a kis Jácintát is egy katonának kellett kimentenie, miként a legalsó fotó mutatja!
     Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas jelentőségét. A hét-tagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be munkáját, s a jelenések hiteles voltát a fatimai püspök az 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdette ki.
     Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt a forrás), ezen felépítette Portugália legnagyobb templomát, s az itt épült istenháza lett a katolikus világ leglátogatottabb temploma. A fatimai történések nyomot hagytak a világban. Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelőseit és a hívő közönséget egyaránt meggyőzhette, ám sajnálatosan az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet és éveken keresztül halogatták aprócska kéréseinek teljesítését. Ez sem maradt következmények nélkül! Alább közlök néhány korabeli fotó-ritkaságot a Napcsodáról, melyek részint az internetről, részint Kondor atya személyes ajándékából valók! A legalsó képen egy katona, Jácintát menti ki a tömegből!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

E-mail-ben közvetve kaptam, és egyetértek vele! Némi stilizálással közlöm:

      Kedves Testvérek, a tolerancia diktatúrájához is hozzá lehet szokni, s azt hamisan követendő példának beállítani???!!

     Ma a háziorvosnál voltam, s miután felírta a szükséges gyógyszereket, megkérdezte, hogy mit mondjon  gyerekeinek az EU-dal győztes szakállas nőjéről. A doktornő katolikus, a kérdés őszinte, a gyerekek otthon nem nézik a TV-t, de az egész iskola ettől zengett. Hát mondja azt – válaszoltam –, hogy veszélyes bolondság. (Erre ő:) Nem, ő mint orvos, nem mondhatja azt, hogy bolondság, mert az diszkriminatív. – Hát akkor valami olyasmit kéne mondani, ahogyan ezt a gyerekei szokták használni, nem mint diagnózist.

     Aztán abban állapodtunk meg, hogy hát sorolja oda, ahová a kékre-zöldre festett hajat, csak, hogy ez visszafordíthatatlan és veszélyes. A doktornő azt mondta, hogy a 8 és 10 év körüli gyermekei egyszerűen meg vannak rémülve.

     Ezek után kinyitom az 'Új Embert' és onnan is a szakállas transzvesztita képe néz rám, és nincs benne erkölcsi eligazítás. Az ember lét határait döngeti az Élet ellensége, és egy katolikus újság nem mer állást foglalni. Akkor legalább ne reklámozná!!!

     Számomra ide tartozik az is, hogy annak az egyetemnek a rektora farizeus és képmutató, amikor az egyetem területén engedélyezi a Sátánista Templom fekete miséjét, a tolerancia és a szabad vélemény nyilvánítás nevében, de ha a katolikusok szerveznek szentségimádást, azon majd ő is részt vesz. Akkor, amikor a kereszt nem lehet egy közalkalmazott nyakában, a konszekrált ostyát ellopó és rituálisan emberi ürülékkel meggyalázó sátánistáknak nem kell tiszteletben tartaniuk a Szentostyában, hitünk szerint jelenlévő, a Betlehemnél és Golgotánál is kiszolgáltatott Krisztust.

     Mert, hogy a sátánisták nem valami saját kezük alkotta bálvány előtt hódolnak, hanem a katolikus hit és misztérium legmélyebb valóságát gyalázzák meg. A katolikus liturgia szavait alkalmazzák visszájára fordítva. Márpedig az a keresztény, az a katolikus, aki nem védi meg az Eucharisztiát, az hittagadó és képmutató.  (S ez nem ítélkezés, mert nem azt mondtam, hogy el fog kárhozni, hiszen imádkozok a megtéréséért.)

Hálás vagyok azért, hogy hazánkban még nincsen jóváhagyva a Sátánista Egyház, jóllehet a Boszorkány Egyház már be volt jegyezve.

     Hálás vagyok azért is, hogy Orbán Viktor eskütétele utáni beszédében vállalta, hogy a Soli Deo gloriát akarja szolgálni, mert csak a keresztény Magyarországnak van csak jövője. Az pedig, hogy a médiából zúdul ránk a kritika, miszerint a katolikusok megint középkori erkölcsöket akarnak – nos, ez jelzés –, hogy megint összefognak és "keresztény kurzust" fognak kiabálni, hogy ne merjük megvédeni a hitünket!

Márpedig azért tudott a JÓ győzni a sátánista provokáció felett, mert a többség nem farizeusként ment szembe, és nem hamis toleranciával reagált, hanem a Szentség imádással.

     Ezután persze jönnek a nyilatkozatok, hogy csak a "látókörét" akarták tágítani a diákoknak, hogy erről is legyen élményük. Olyat is olvastam, hogy azért hagyták el a rítust, mert nem jutottak konszekrált Ostyához, stb.

Kérdés: Tudnám-e életemet adni az Oltáriszentség megőrzéséért??? Voltak, akik ezért haltak vértanú halált. A rosszat, a Gonoszt csak az Igazért, a Szentért való áldozatkészséggel lehet legyőzni! Míg a világ toleranciát kíván, Isten azt kérdezi: Életedet adod értem? Mert én az életemet adtam érted!!!   Sztrilich Ágnes, a Szociális Testvérek elöljárója 

      Ez is egyik oka, amiért okvetlenül részt kell venni az EU-s választáson. Európa megőrült. Ott kell lennünk, ahol beleszólhatunk, milyen legyen e kontinens szellemisége. Merjünk szólni és majd mások is bátrabban beszélnek!  (szerk.)

(Alább, Miss kolbász vagy felvágott)

 

Az eseményekről való kikérdezés

    Visconde de Montelo úr volt az aki Formigao kanonok megbízásából, többször is Aljustrelbe ment, hogy újból és újból kikérdezze a kis látnokokat, akik mindannyiszor épp úgy nyilatkoztak, mint az első alkalommal.
     Lúcia szülőházában Santos asszonyt (Lúcia édesanyját) is kikérdezte, aki szívesen felelt a neki feltett kérdésekre.
– A lány rokoni kapcsolatban van Jácintával és Ferenccel?
– Igen, unokatestvérek. A férjem az anyjuk testvére.
– Hogyan értesült arról, hogy a Madonna megjelent a lányának, ő mondta el?
– Nem, a fiatalabb gyerekektől tudtam meg. Lúcia azt mondta, hogy hallgassanak a dologról, de kérésemre aztán elbeszélte a jelenést.
– Elengedte őt minden hónap 13-án Cova da Iriába?
– Soha sem tiltottam meg neki.
– Hogyan vannak felöltözve a gyerekek, amikor oda mennek?
– Először a szokott mindennapi, egyszerű módon voltak felöltözve, később már világosabb ruhában és fehér kendőben mentek.
     Az anyával való beszélgetés után Visconde úr figyelme ismét Lúciára irányult.
– Lúcia, korábban azt mondtad, az ajándékba kapott pénzt két hordágyon a templomba kell vinni. De honnan legyenek a hordágyak és mikor kell a templomba vinni?
– A hordágyakat az ajándék pénzből lehet megvenni, és a rózsafüzér ünnepén kell elvinni a templomba.
– Tudod pontosan a helyet, ahova a Madonna építtetni kívánja a kápolnát?
– Nem tudom, de gondolom, hogy Cova da Iria lesz az.
– Mondta, hogy mit fog csinálni azért, hogy az emberek elhiggyék a jelenést?
– Mondta, hogy csodát tesz.
– Mikor mondta ezt?
– Többször is mondta.
– Nem félsz, hogy kinevetnek téged, ha ezen a napon semmi különös sem történik?
– Nem félek.
– Érzel valamilyen belső kényszert, hogy 13-án Cova da Iriába menj?
– Nagyon szeretnék odamenni. Szomorú lennék, ha nem mehetnék.
– Láttad-e, hogy a Hölgy valamikor keresztet vetett, imádkozott vagy a rózsafüzér gyöngyeit morzsolta volna?
– Semmi hasonlót sem láttam.
– Meghagyta neked, hogy imádkozzál?
– Igen, többször is.
– Mondta, hogy imádkozzál a bűnösök megmentéséért?
– Azt nem. Azt mondta, hogy könyörögjünk a Rózsafüzér Királynőjéhez a háború mielőbbi befejeződéséért. (A bűnösökért áldozatokat kell hoznunk mondta később Lúcia.)
– Láttad azt, amit állítólag a többi ember, hogy egy rózsa vagy egy csillag leszakadt volna a Hölgy ruhájáról?
– Semmi hasonlót nem láttam.
– Hallottál valami dübörgést, dörgést vagy földrengést?
– Soha.
– Tudsz olvasni?
– Nem, uram.
– Nem jársz tanulni?
– Nem.
– Így hallgatsz a Madonnára? – Lúcia nem válaszolt (hogy ne sértse meg az anyját, amiért nem küldte meg iskolába).
– Amikor azt mondod az embereknek, hogy térdeljenek le és imádkozzanak, a Madonna tanácsára teszed?
– Ezt nekem soha sem tanácsolta, magamtól tettem.
– Ha megjelenik, mindig letérdelsz?
– Néha állok.
– A hangja lágy és kellemes?
– Igen.
– Milyen a kora?
– Mintegy 15 éves.
– A fátyol betakarja a homlokát is?
– Nem, a homloka látszik.
– Milyen a fény, ami körülveszi?
– Fényesebb mint a Nap sugarai.
– Soha sem jelzett köszöntést fejbólintással vagy kézzel?
– Nem.
– Rád mosolygott valamikor?
– Nem.
– Ha látod őt, hallasz valamilyen zajt vagy valami 1asonlót, hallod az emberek beszédét?
– Semmit sem hallok.

Heves felháborodás a Harvard tervezett „fekete miséje” miatt

A Harvard katolikus hallgatói a tervezett sátánista „fekete mise” ellen szervezett tegnapi szentségimádáson az egyetem rektor asszonyával együtt fejezték ki ellenvéleményüket – adta hírül az Aleteia hírportál.

A Harvard esti tagozatához tartozó kulturális tanulmányok klub május 13-a estére „oktatási célú fekete misét” tervezett az egyetemi campus területén. A katolikus szentmisét gyalázó szertartás nagy felháborodást váltott ki, ennek hatására az intézmény vezetése tegnap hivatalos közleményben ítélte el a rendezvényt.

Drew Faust rektor asszony kifejtette: a véleménynyilvánítás szabadsága iránti tiszteletből nem próbálja megakadályozni a szertartást. Mindazonáltal – hogy kifejezze tiszteletét a katolikus hit iránt – részt vesz a mintegy ellen-demonstrációként szervezett szentségimádáson a campuson lévő Szent Pál-templomban, és kihangsúlyozta: a sértő beszéd ellen a legjobb válasz nem a cenzúra, hanem az érvekkel alátámasztott diskurzus és a határozott ellenvélemény. A nyílt vita elengedhetetlen a tudás megszerzéséhez – emelte ki a rektor asszony.


Sean O’Malley bíboros, bostoni érsek visszataszítónak nevezte a Boston Globe-nak adott interjújában a „fekete mise” újrajátszásának ötletét, majd hozzátette: „A gonosz témája rendkívüli módon vonzza a világot, de ez nem vezet semmi jóra” – írja a Time hírportál.

A „fekete mise” szervezői úgy döntöttek: inkább egyetemen kívüli helyszínt választanak annak ellenére, hogy erre az egyetem vezetése nem kényszerítette őket. Mint az érintettekkel e-mailben közölték, a rendezvényt övező félreértések a Harvard hírnevét csorbítják, és ellentéteket szülnek a diákok között, ezért a szertartást a The Middle East nevű szórakozóhelyen tartják majd meg. A hely vezetője később úgy nyilatkozott: nem vállalják a rendezvényt, amely végül helyszín hiányában nem valósult meg.

Mint Brantly Millegan, az Aleteia szerzője megjegyezte, még ha nem is hitből, hanem „csak” jószándékból vesz részt Drew Faust a szentségimádáson, ez akkor is nagy dolognak számít, hisz mikor volt utoljára a Harvard rektora szentségimádáson?

Ez utóbbi alkalmon és a megelőző körmeneten mintegy kétezer ember vett részt a Szent Pál-templomban, a harvardi katolikus diákszövetség plébániáján. 

Magyar Kurír

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 2

Bevezető 2
 
    A szovjet rezsim egyházellenességének második hulláma akkor következett be, amikor az ortodox egyház visszaszorítása kicsit már alábbhagyott és a Görög-katolikus Egyházat tette meg az üldöztetés célpontjává. Miért? Mint a korabeli dokumentumokbók kitűnik, a görögkatolikus klérus tagjait a kommunisták úgy könyvelték el, hogy Róma, a Vatikán ügynökei, javarészt kémek, egyáltalán, az „átkos” kapitalizmus ideológiai támaszai. Felszámolásukat pedig azzal próbálták megvalósítani, hogy áttérítik, mintegy "visszatérítik"  őket az ortodox egyházba.
     XII. Pius pápa 1945. december 23-án nyilvánosan is szolidaritást vállalt az üldözött ukrajnai Görögkatolikus Egyház tagjaival. Orientales Omnes Ecclesias (Az összes keleti egyházak) kezdetű enciklikájában, melyet a szovjet hatóságok oroszellenes iratnak minősítette, egyértelműen és nyíltan elítélte a keleti rítusú ukrán katolikus püspökök bebörtönzését. A szentatya így vallott az ukrán egyház vezetőiről és fiairól: „kitartanak hitükben, és ugyanolyan hősiesen szállnak szembe a kereszténység üldözőivel, mint hajdan őseik”.
     Elkezdődött a kárpátaljai egyházunk likvidálására tett kísérlet is. A vad stratégia azzal indult, hogy a moszkvai patriarcha Munkács-Eperjes néven új ortodox egyházmegyét hozott létre, melynek élére egy szerb ortodox püspököt, Nesztort nevezte ki, és őt kiáltotta ki Kárpátalja „legitim” főpásztorának.
     És itt kezdődött Romzsa püspök tanúságtevő szerepe: határozottan elutasította az együttműködést a hatalommal, kitartásra és egysége szólítva az egyházi rend tagjait és híveit. Mint egyik beszédében mondta: Nem szabad „semmitől sem félni, hanem az első keresztények példáját követve szükség esetén életünket is feláldozni legnagyobb javunkért, a hitért!”
     Mivel a titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta, civilként, inkognitóban, vonaton, autóbuszon, szekéren utazik vidékre. Sokan fejezik ki aggódásukat az üldöztetés miatt, a püspök azonban ilyenkor így válaszol: Hát nem akarják, hogy vértanú legyek? Papjai ugyanígy – az őskeresztény közösségekhez hasonlóan – házaknál, sőt sokszor hegyi kalyibákban végzik a liturgiát, családlátogatással kötik egybe a jegyesoktatást, esketést, keresztelést, titokban gyóntatják, áldoztatják a betegeket. Még elsőáldozások, titkos hittanórák is zajlanak.
     Püspökünk, jó prófétának bizonyult. Egyre inkább körvonalazódik gyászos sorsa. Mivel az új hatalomnak Kárpátalját nem sikerült átállítania, Romzsát pedig még koholt vádakkal sem sikerült börtönbe záratniuk, márpedig a kommunisták egyetlen megoldást tudnak elképzelni: Tódor püspök fizikai megsemmisítését! Szudoplatov tábornok emlékirataiból, melyet 1996-ban publikált, kirajzolódik Tódor püspök megöletésének terve és gyakorlati kivitelezése. Maga Hruscsov, akkori ukrán pártfőtitkár kezdeményezi Sztálinnál a püspök likvidálását. (folyt.köv. 20-án!)

A negyedik jelenés, augusztus 19-én

     A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtőjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A látnokokat ugyanis A Querem-i körzetvezető csalárd módon börtönben szállította, ahol ,,olajban sütés” fenyegetésével akarta kikényszeríteni belőlük a titkot. (Alább, az archív fotón Artur de Oliveira Santos körzetvezető, aki kihallgatta a gyermekeket az Ourém-ban, 1917. augusztus 13-án.)
     13-án a helyszíni tanúságtevők szerint, a szokott időben az Iria-i tölgybokornál mennydörgést lehetett hallani, amit villámlás követett. A jelenlevők a tölgybokor felett egy kis, fehér felhőt láttak. Észrevették, hogy az emberek arca és ruhája, a fák és a talaj elszíneződtek. (A korabeli fotón az eredeti börtönablak látható, mára az épületet átalakították és a börtön megszűnt.)
     (Megjegyzés: A börtönben, Lúcia szerint egy éjszakát és egy nappalt tartózkodtak. Feltehetően 14-e délután szabadultak, így a jelenés augusztus 15-én lehetett, mindazáltal egyes szakértők 17-re helyezik, míg a népi emlékezet ezt vasárnapra 19-re teszi, ez lett az elfogadott dátum!)
     Augusztus 15-én Lúcia Ferenccel és egy másik unokafivérével (nagybátyja földjén) Valinhos nevű helyen tartózkodott, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek Cova da Iriában jelezték a Szűzanya érkezését: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lúcia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát, és ő időben meg is érkezett. A Szent Szűz, akinek – ugyanúgy, mint máskor – a jöttét fényjel jelezte előre, viszont itt az Iria-inál kissé nagyobb tölgybokor felett jelent meg.
– Mit kíván? – kérdezte Lúcia.
– Azt, hogy a következő hónap 13-án is gyertek Cova da Iriába és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen.
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehér ruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget!
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
     Ekkor a Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül ezeket mondta:
     A beszélgetés rövid volt, de rendkívül megrendítő. Néhány praktikus útmutatás után a Szent Szűz ezt mondta a gyermekeknek: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
     Megrendítők szavak!  Nagyon fontos lenne tudatosítani MINDEN EMBERBEN, hogy a Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el.
     Az augusztus 17-i jelenés helyén (Valinhos) egy kis máriás-kápolna épült (lásd az alsó képet), melynek alapkövébe el van helyezve Szent István királyunk felajánlása! (Ezt az információt, Kondor Lajos SVD atya mondta személyesen!) (Alábbi képek a Valinhos-i kápolnát és a környezetét mutatja.)

Egy rákbeteg kisfiú új törvényt ajándékozott Franciaországnak
2014. május 10. 

Különös eset történt Franciaországban: egy halálos betegségben szenvedő kisfiú és a szülők munkatársainak együttérzése olyan példát teremtett, amely alapján új törvényt fogadtak el – a SIR tájékoztat az esetről. Április 30-tól Franciaországban lehetővé vált, hogy súlyos beteg gyermeket ápoló szülőknek a kollégák odaajándékozhassák szabadnapjaikat.

A szolidaritás egészen különleges gesztusa volt, amiben Cristophe Germaine-t részesítették kollégái. Cristophe kisfia, Mathys májában 2008-ban daganatot találtak az orvosok. A következő év decemberében a fiú meghalt, addig pedig ápolásra szorult. A szülők természetesen mellette akartak maradni, el akarták kísérni a halál felé vezető úton. Amikor már minden szabadságukat felhasználták a gyermek ápolására, a munkatársak összefogtak: 170 szabadnapjukat ajándékozták oda az apának. Összefogásuk eredménye nem csupán az édesapa számára volt hasznos: jelentősége túlnőtt a család megsegítésén, társadalmi szintre emelkedett.

Talán ez volt a legkülönlegesebb gyűjtés, amit valaha rendeztek: a munkaadó engedélyével mindenki annyi szabadnapot, pihenőnapot ajándékozott, amennyit tudott. Végül 170 napot adtak ajándékba az elkeseredett édesapának. Ez már önmagában is csoda lenne, de a történet nem ért itt véget. A francia szenátus, hosszas tanácskozást követően úgy döntött, hogy másoknak is biztosítja ezt a lehetőséget. Megszületett a Mathys-törvény: a munkatársak ingyen, anonim módon szabadnapjaikat ajándékozhatják munkatársuknak, akinek 20 év alatti gyermeke súlyos betegségben szenved és ápolásra szorul.

Különleges jel ennek a törvénynek a megszületése. Egyszerű dolog, nem kerül semmibe, mégis hatalmas jelentősége van, hiszen a másokért való felelősségvállalás növeli a társadalmi összefogást. Nemes gesztusra ösztönöz, az egyéni lemondás összekapcsolódik a közös, társadalmi szolidaritással.

Magyar Kurír

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 1

Forrásmunkák:
http://www.lakitelekiplebania.hu/index.php/ereklyek/boldog-romzsa-todor/119-romzsa-todor-elete
https://www.google.hu/?gfe_rd=cr&ei=A-JtU87vB6Le8ge_xoHQDQ#q=romzsa+t%C3%B3dor+%C3%A9lete
http://www.xn--bza-tr-fva5k.hu/lelkiseg/19-lelkimorzsak/79-boldog-romzsa-todor-munkacsi-vertanu-puespoek
http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=23476:romzsa-t%C3%B3dor-okt%C3%B3ber-31
http://www.parochia.hu/1oldalelemek/Tortenelem/Romzsa.htm

Bevezető 1
     Kárpátalja 1920-tól 1939-ig Csehszlovákia része volt, 1939-től 1944-ig újból anyaországához Magyarországhoz csatlakozhatott. 1945. június 29-én a Szovejetúnió az ősi magyar területet bekebelezte és egészen 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozott "Kárpátukrajna néven".
Ám akkora pusztulást és népességcsökkenést, amit e területnek 1953-ig el kellett szenvednie, talán csak a 13. századi tatárjáráshoz lehetne hasonlítani!
     A Szovjetunió és csatlós államai a marxista ateizmus ideológiája alapján próbálták megvalósítani társadalmi elképzeléseiket. A marxista társadalomkritikának szerves része, sőt központi eleme a valláskritika, Marxék a vallást mindenfajta elidegenedés csúcsának és összefoglalójának tekintik, éppen ezért a szocialista országok egyszerűen nem is akartak helyet hagyni a vallásoknak. A szocialista országok egész arzenálját vonultatták fel a vallás, az egyház elleni harcnak, a bebörtönzéstől és megkínzásoktól az adminisztratív intézkedéseken át a látszat-együttműködésig. A vallásellenességet az is motiválta, hogy a marxizmus sok tekintetben gnózis, afféle pótvallás, ami abban is megmutatkozott, hogy – a valláshoz ha­sonlóan– az élet minden területére ki akart terjedni, szinte vallási jellegű kultusz-formákat hozott létre /lásd szocialista esküvő, temetés, felvonulások, a “nagy vezetők” tisztelete stb. Mint totalitarista ideológia, nem tűrt meg maga mellett más ideológiát. A vallás elleni küzdelem kiterjedt a meglévő egyházak mindegyikére. Ma már igazolt dolog, hogy 1917 után a sztálini diktatúra pl. az Orosz ortodox Egyházat is kíméletlen üldözés alá vetette, később pedig az ortodox papság ügynöki-informátori szerepkörre lett kárhoztatva, és csak így maradhatott fenn. (folyt.köv.)

Az ötödik jelenés, szeptember 13-án

     Lúcia nővér visszaemlékezéséből: Amikor közeledett az óra, Jácintával és Ferenccel keresztülmentünk a nagy tömegen. Alig tudtunk előrehaladni. Az utak tele voltak emberekkel, mindenki minket akart látni és velünk akart beszélni. Nem volt bennük tartózkodás. Sok ember, még előkelő hölgyek és urak is, keresztülfurakodtak a tömegen, térdre estek előttünk és kértek, hogy ajánljuk szándékukat a Szűzanyának. Mások, akik nem tudtak közel kerülni hozzánk, messziről kiáltották: «Az Isten szerelmére, kérjétek a Szűzanyát, gyógyítsa meg nyomorék fiamat!» Egy másik: «Gyógyítsa meg vak gyermekemet!» Ismét másik: «És az enyémet is, aki süket!» «Segítse haza férjemet és fiamat a háborúból!» stb. Ott megmutatkozott a szegény emberiség minden nyomorúsága. Néhány férfi segítségével folytathattuk utunkat tovább, akik a tömegen keresztül utat nyitottak.
     A Szűzanya jöttét a korábbi jelenésekhez hasonlóan a légkörben lejátszódó jelek egész sora előzte meg, akiknek számát 25 ezerre vagy ennél is többre becsülték: a Nap fénye olyan gyenge lett, hogy lehetett látni a csillagokat; egyfajta csillogó virágsziromeső, vagy hópehelyzápor hullott, amely azonban, mielőtt a földre ért volna, eltűnt; a jelenlevők különösen egy világító golyóra lettek figyelmesek, amely keletről nyugat felé, a jelenés végén pedig ellenkező irányba haladt. Szokásos módon a látnokok először a fényjelet, majd a Szűzanyát pillantották meg a tölgybokor felett:
– Mit kíván? - kérdezte Lúcia.
– Azt kívánom, hogy gyertek ide október 13-án és továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a háború végét! Az utolsó napon eljön Szent József is a Gyermek Jézussal, hogy békét adjon a világnak és a mi Urunk megáldja a népet. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek! – Többen kértek, hogy tolmácsoljam kérésüket: néhány beteg és egy süketnéma meggyógyítását. "Igen, egyesek meg fognak gyógyulni, mások nem. Októberben fogom művelni a csodát, hogy mindenki higgyen" – és szokás szerint fölemelkedett és eltűnt.
     (Megjegyzés: A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök” megmentéséért. A látnokok olykor napokig nem ettek, nem ittak. Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Megrendítő volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek, hogy éjszakára is vastag kötelet viseljenek vezeklésként, amitől gyakran nem tudtak aludni, így olykor egész éjszaka ébren maradtak. A Szűzanya legfeljebb nappalra engedte a viselését.)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Prut%20volgy/index.html

    Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

                    Lásd:http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is, óriási néptömegeket hajtanak majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon kivégeztetve a népek értelmiségét és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat (papjait és híveit)!

Példaként, lásd:http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdfhttp://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, megtartva a (Hitler-Sztálin 1939. augusztus 23-án) a Molotov-Ribbentrop paktum által Lengyelországtól elrabolt területeket is. A kisebbségeket miként az őslakos a ruszinokat, változatlanul nemlétezőnek tekintik, és bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban más népeiktől konokul megtagadják!

A harmadik jelenés, július 13-án

AZ ELSŐ ÉS MÁSODIK FATIMAI TITOK (A pokol látomása és a Szeplőtelen Szívnek való Világfelajánlás)

     A harmadik fatimai jelenés közlései felmérhetetlen jelentőséggel bírnak, hiszen ekkor hangzott el a három részből álló titok. Az I. a pokol látomása, a II. Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletével, az Oroszországból eredő veszélyekkel és felajánlásával kapcsolatos és III. részként hangzott el a 2000-ben közzétett ,,Harmadik fatimai Titok”.
     Ekkor már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Az Istenanya, Lúcia ,,Mit kíván?” kérdése után így válaszolt: ,,Azt, hogy a következő hónap 13-án jöjjetek újra ide. Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy így elnyerjétek a békét a világnak és véget érjen a háború, mert egyedül csak ő tud megmenteni benneteket. ”
     A jelenés híre ekkor már elterjedt a környéken, mintegy háromezren gyűltek össze, és egyre többen kezdték zaklatni a gyermekeket. Lúcia előimádkozta a rózsafüzért, a tömeg pedig válaszolt. A jelenést ismét villámlás vezette be. Megkezdődött a beszélgetés, de Lúcia szavait csak azok hallották, akik egészen közel álltak hozzál.
– Mit kíván tőlem ma?
– Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és mit akarok.
     Lúcia néhány kérése következett. Az egyik ilyen kérés Maria Cerreira béna fiának gyógyulására vonatkozott. A Szűzanya azt válaszolta, hogy nem fogja meggyógyítani és a szegénységből sem szabadítja ki, azonban a beteg gyermek a családjával együtt imádkozza a rózsafüzért, ez esetben az élethez szükséges dolgokat meg fogja kapni. (Father John de Marchi I.M.C.: The true story of Fatima 91. o.; P. Luis Gonzaga Ayres da Fonseca, S.J.: Nossa Senhora de Fátima – Editora Vozes, Petrópolis, Brasil, 5a ediçao, 1954. 42. o.)
A látnok ekkor egy különleges kívánsággal hozakodott elő: azzal, ami őt leginkább foglalkoztatta, vagyis, hogy az emberek, de főként saját családja nem hisz a jelenések valódiságában.
– Tegyen egy csodát, hogy mindenki higgyen!
– Három hónap múlva olyan csodát teszek, hogy mindenki hinni fog. Hozzatok áldozatokat a bűnösökért, és gyakran imádkozzátok, különösen ha valamilyen áldozatot hoztok: "Ó Jézus, az irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és engesztelésül Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért. "
     Eközben ismét kitárta kezét és belőle áradó titokzatos fénysugár, megnyitotta a földet... A megdöbbent gyerekek a poklot látták megnyílni a lábuk előtt. Erről Lúcia később így írt: "Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben.
Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöket iszonyatos alakjukról lehetett felismerni, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mindez nagy félelmet ébresztett bennünk.
     Reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta:
– A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek, amit mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háborúnak vége lesz. Ha azonban továbbra is megsértik Istent, egy még sokkal borzalmasabb háború kezdődik XI. Piusz uralkodása idején. Ha majd egy ismeretlen fény világítja be az éjszakát, tudjátok meg, hogy ez lesz a nagy jel, amely által Isten arra figyelmeztet, hogy háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével bünteti a világot bűneiért. (Lúcia szerint ez a fényjel 1938. január 25-éről 26-ára virradó éjszakán tűnt fel. Egyes tudósok szerint északi fény volt, amit Európában is lehetett látni. Mivel Lúcia meg volt győződve, hogy bármelyik pillanatban kitörhet a világháború, mindent megtett, hogy teljesüljenek azok az ígéretek, amelyeket kapott. Ebből a célból levélben fordult közvetlenül XI. Piusz pápához.) Azért, hogy ezt megakadályozzam, kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az első szombati engesztelő szentáldozásokat. Ha meghallgatják kérésemet, Oroszország meg fog térni, és béke lesz. Ha nem, az egész világon elterjeszti tévtanait, háborúkat és üldözéseket provokál: a jókat megölik, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül. A végén, Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, amely meg fog térni, s egy ideig béke lesz a földön Portugália mindvégig meg fogja őrizni az igaz hitet. Senkinek se mondjátok ezt, de Ferencnek elmondhatjátok."
     Befejezésül a Szent Szűz ezt kérte: A rózsafüzér minden tizedéhez fűzzétek hozzá: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.
     A pokol víziójával a Szűzanya figyelmeztette az embert, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, a pokolba vezet. Tudatosítani kívánja, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, hagyja, hogy a bűn rabjává váljék, elutasítja a parancsolatokat, abbahagyja az imádságot, nem járul és szentségekhez.
     Az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó ember sodródik, ha elutasítja Isten szeretetét, irgalmasságát, vagyis úgy él, mintha ő nem létezne. Az első fatimai titokra utal a Szent Fausztina nővér leírása is a pokol valóságáról: „Isten parancsára lent voltam a pokol mélységeiben (…), hogy elmondhassam és bizonyíthassam a lelkeknek, hogy a pokol valóban létezik. A legtöbb ottani lélek korábban szintén nem hitte, hogy a pokol létezik.” (Irgalmasság Napló 741).
     Az Úristen „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

http://www.magyarorszag-szep.hu/Tatar%20hago%202/index.html

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

     Lásd: http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

     Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta.

     1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna)!  Tudhatták, hogy a szovjet hatalom oroszokat fog betelepíteni és Kárpátaljáról is néptömegeket hajt kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelik a népek értelmiségét és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! MEGTÖRTÉNT!

Példaként, lásd: http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, mely a ruszinokat változatlanul nemlétezőnek tekinti, s bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban Kárpátalja más népeitől konokul megtagadják!

Virágok Jézusnak

     Az Úrnapi körmenetre kiválasztották Lúciát, hogy fehér ruhában virágszirmokat hintsen az Oltáriszentség előtt. Amikor ezt Jácinta megtudta, megkérte unokatestvérét, járjon közbe érdekében, hogy ő is virágot hintő lányok közé kerülhessen.
     Kívánságát, nem volt nehéz teljesíteni. Az ünnep előtti próbán a tanító néni elmagyarázta el, hogyan kell Jézus előtt hinteni a virágokat.
– És meglátjuk Jézust? – kérdezte izgatottan Jácinta.
– Természetesen, a plébános úr fogja vinni. – válaszolt a tanítónő.
Jácinta ugrándozott örömében és gyakran kérdezősködött, hogy soká lesz-e még Úrnapja.
     Amint elérkezett a várva-várt nap, és a kislányok ünnepélyesen kiöltözve lépdeltek a baldachin előtt kezükben virágszirmokkal teli kosárkával, Lúcia hintve jelezte Jácintának, hogy tegye ugyanazt. Ő azonban szemeit
egyfolytában az Oltáriszentségre szegezte, és úgy látszott, mint aki keres, de semmit mást nem lát. A körmenet végén kosárkája még tele volt virágokkal.
– Miért nem szórtál virágot Jézus elé? – vonták kérdőre többen is.
– Mert nem láttam Őt! – válaszolta Jácinta kérdőn értetlenkedve. Meg is kérdezte Lúciától:
– És te láttad Jézust?
– Igen! Láttam a Szentostyát! – válaszolta unokanővére, ám látván a kicsi értetlenségét, még hozzá fűzte: – Az Oltáriszentségbe van elrejtőzve, hogy magunkhoz vehessük a szentáldozáskor! Jácinta tekintete megenyhült, és nyomban rákérdezett:
– És beszélhetsz Vele, amikor áldozol?
– Igen!
– És miért nem látod őt?
– Azért, mert el van rejtőzve.
– Ó, de szeretnék már én is szentáldozni! – mondta vágyakozón a kislány.
     És Jácinta ettől kezdve, többnyire az „Elrejtőzött Jézusnak” nevezte az Üdvözítőt.

http://www.magyarorszag-szep.hu/Tatar%20hago/index.html

    a) A kérdés a régi; "van Mózesük és vannak prófétáik, azokra hallgassanak” (Lk 16,29). Bizony, a Szent Szűz hasonló módon kéri rajtunk számon a tragikus tényt, hogy nem figyelünk Fiára, márpedig ez üdvösségünk elvesztését jelentheti. Elmondhatjuk, hogy a Mária-jelenésekre (mint az aggódó édesanya megnyilatkozásaira) nem lenne szükség, ha a megváltott emberiség nem tért volna le az evangéliumi útról. Nyilvánvaló tehát, hogy korunkban az Istenanya segítő aktivitásának célja a figyelem felkeltése az Evangéliumra. A Szent Szűz minden lehetőségével – jelenéseivel miként Szíve Szeretetlángjával is – üdvösségünket kívánja elősegíteni. A bzonyítottan hiteles Mária-jelenésekkel kapcsolatban Ratzinger bíboros a következőképpen nyilatkozott: "Nem akadályozhatjuk meg Istent, hogy napjainkban is szóljon egyszerű embereken keresztül és rendkívüli jelek segítségével leleplezze a rajtunk uralkodó racionalista és pozitivista kultúrák elégtelenségét... Többek között rámutatnak arra, hogy a kinyilatkoztatás – bár egyszeri, lezárt és következésképpen felülmúlhatatlan – nem holt valami, hanem élettel teli... Napjainkban az idők jeleinek egyike, hogy sokasodnak a világban a 'Mária-jelenésekről' szóló hírek.”  

    b) A nyilvános, mindenkit kötelező kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával befejeződött. Ezért igen fontos tudni, hogy a magánkinyilatkoztatás mondanivalójának mindig összhangban kell lennie a nyilvános kinyilatkoztatással és az egyházi hagyománnyal. Amint mondtuk, nem egészítheti ki azt és nem közölhet új hitigazságokat. A Szeretetláng sem lép fel új tanítás hirdetésével! Mondanivalóját egyetlen gondolatban foglalhatjuk össze: Egyéni-, családi-, lelkipásztori- és nemzeti programról van szó, az egész emberiség megmentésére! Erre a lélekmentő eszkatologikus programra kaptunk meghívást és lelkesítő eszközt a Szeretetláng adományában! Más szóval, útmutatást kaptunk keresztényi életünk megújítására, elmélyítésére és hívást az elkötelezett lélekmentésre (engesztelésre).

    c) Nagyon úgy néz ki, hogy a Szeretetláng nem csupán egyike a lelki mozgalmaknak, nem egy az üzenetek közül, hanem kifejezetten az evangéliumi élet elősegítője, a fatimai üzenet beteljesítője – és nagy titokként –, talán előkészítője Jézus Krisztus második eljövetelének! Montforti Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezésében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), (...) jóllehet más módon”. (uo 50/d) Nos, ez a „más módon” elgondolkoztató, hiszen a Szent Szűz arra a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, így felelt: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12). Természetesen, nem feltétlen a Második Eljövetelt kell ezalatt értenünk, hanem az Úr Krisztusnak az emberszívekben való, valami "eddig még nem volt" (III/129; 140) módon ható "kegyelmi kiáradását" (II/13; II/16). Ezt a "hatást" kb. úgy kell értenünk, mint a vizitáció eseményében, amikor "hallván Mária köszöntését, méhében felújongott a magzat és eltelt Szentlélekkel" (Lk 1,41). (Ez a Szűzanya Szíve alatt hordott isteni Üdvözítő kegyelmi hatásának kiáradása volt!)

A második jelenés, június 13-án

     A második jelenés előtt a látnokok ismét fénysugarat láttak, amit bár villámnak neveztek, valójában az egyre közeledő fény visszaverődése lehetett. A helyszínre jött mintegy ötven körülállóból sokan látták, hogy a beszélgetés kezdetét követő percekben a Nap elsötétült. Mások arról számoltak be, röviddel azelőtt, hogy Lúcia elkezdett beszélni, a tölgybokor csúcsán lévő fiatal ágak mintha meghajlottak volna. Néhányan "méhzümmögést" hallottak azalatt, amíg a Szűzanya a látnokokkal beszélt.
     A jelenés alkalmával Lúcia szólalt meg elsőnek. ,,Mit kíván?” (Jellemző, hogy május és augusztus kivételével minden találkozáskor a legidősebb látnok szólal meg először.) ,,Jöjjetek ide a jövő hónap 13-án is. Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért (a Szent Szűz ezt a kérését minden fatimai jelenése alkalmával elmondta!) és tanuljatok meg olvasni. Aztán majd megmondom, hogy mit akarok.” Lúcia közbenjárt egy beteg gyógyulásáért. A válasz: ,,Ha megtér, az év folyamán meg is gyógyul.”
     Lúciát élénken foglalkoztatta az üdvösség, s rá akarja venni a Szent Szüzet, hogy vigye mindhármójukat az égbe.
A jelenés asszonya így válaszol: ,,Igen, hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engemet jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplőtelen Szívem tiszteletét.” Lúcia érthetően nem lelkesedik. Szomorúan kérdezi: ,,Akkor egyedül maradok?” ,,Nem, leányom! Ne csüggedj el és ne szenvedj emiatt nagyon! Az én Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezető utad.”
     Abban a pillanatban, amikor ezeket a szavakat mondta, kitárta kezeit, és másodszor árasztott el bennünket ennek a mérhetetlen fénynek visszfényével. Ebben a fényben Istenbe merülve láttuk magunkat. Jácinta és Ferenc a fénynek azon a részén állt, amely az ég felé emelkedett, én pedig azon a részén, amely a földre áradt. A Szűzanya jobb tenyere előtt egy tövisekkel körülvett szív volt, úgy látszott, mintha ezek a tövisek átszúrnák. Megértettük, hogy ez Mária Szeplőtelen Szíve, amelyet az emberek bűnei sebeztek meg, és amely engesztelést kíván.
     Amikor a Szűzanya keleti irányba eltűnt, néhányan, akik egészen közel álltak észrevették, hogy a tölgybokor csúcsán lévő hajtások ugyanabba az irányba kissé meghajoltak. Csak órákkal később nyerték vissza eredeti helyzetüket.
     A két testvér, Jácinta és Ferenc ezt követően a közeli égbeköltözésükre készültek. (Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta 1920. február 20-án halt meg.) A gyermekek minden erejükkel a Szűzanya kérésének teljesítésére, a bűnösök megtérítésére törekedtek, példaként a világnak.
     A fatimai gyermekek iránti tisztelet az évek múlásával egyre szélesebb körben elterjedt. 62 ország püspökeitől érkezett beadvány a Szentszékhez, kérve a boldoggá avatásukat. Marto Jácinta és Ferenc életszentségének vizsgálatához, egy döntő alapfeltételt kellett tisztázni, hogy ennyire fiatalkorú gyermekek képesek-e hősies fokon gyakorolni az erényeket, amely a boldoggá- vagy szentté avatás elengedhetetlen feltétele. A két fatimai pásztor, Jácinta és Ferenc boldoggá avatásával új fejezet nyílt az Egyházban. Első alkalommal nyert ugyanis elismerést, hogy olyan gyerekek is példát adhatnak a világ számára, akik nem haltak vértanúhalált, vagyis a két fatimai pásztor esetében nem volt szükséges a mártírhalál bizonyítása ahhoz, hogy az egyház példaként állíthassa őket a világ elé.
A nagy esemény, 2000. május 13-án valósult meg, amikor II. János Pál pápa fatimai zarándoklata alkalmával boldognak nyilvánította a Marto Jácintát és Marto Ferencet.

http://www.magyarorszag-szep.hu/Mezohat/index.html

    Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

                    Lásd:http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

    A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is, óriási néptömegeket hajtanak majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon kivégeztetve a népek értelmiségét és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat (papjait és híveit)!

Példaként, lásd:http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdfhttp://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, megtartva a (Hitler-Sztálin 1939. augusztus 23-án) a Molotov-Ribbentrop paktum által Lengyelországtól elrabolt területeket is. A kisebbségeket miként az őslakos a ruszinokat, változatlanul nemlétezőnek tekintik, és bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban más népeiktől konokul megtagadják!

  

Rendkívül figyelemreméltó ez az ígéret, mert aligha nélkülözhetjük a szívünk mélyén munkálkodó kegyelmet. Ezzel kapcsolatban, meg kell jegyeznünk: hogy a Szeretetláng kegyelmi adománya egyetemes ajándék, a bűn elleni eszköz, sőt fegyver – jóllehet ,,kegyelmi hatása” – minden látványosságot nélkülöz! Az emmauszi tanítványokon is "csak" a szívlángolás és a fáradatlan lelkesedés volt észlelhető! A szívek mélyén végbemenő változás során, ugyanis nem számolhatunk azon csodának minősülő feltűnő eseményekkel, amelyeket már megszoktunk a Mária-jelenéseknél. Következésképp igen nehéz bármit is bizonyítani, mert el kell indulni a Szent Szűz által ajánlott úton, fel kell öltenünk a világosság eszközeit, ha meg akarjuk tapasztalni a szív mélyén végbemenő csodát. „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” (Lk 16,8) Ne csüggedjünk el a hazánkat ért támadások miatt, imáink nem maradnak hatástalanok, mert isteni ígéretek élesítik azokat! Vértezzük fel tehát magunkat az imádság és a szentségi élet fegyvereivel, és akkor számíthatunk Égi Királynőnk hathatós segítségére! Különösen elvárható ez azoktól, akik legalább hetente részt vesznek a Kenyértörésben, kérdés azonban, hogy valamennyien felismerjük-e a Feltámadtat Kenyér és Bor színében? Vajon a Kenyértörés – hasonlóan az emmauszi tanítványokhoz – lelkesít-e valamennyiünket arra, hogy latolgatás nélkül elvigyük az Örömhírt embertársainkhoz?! Jézus szavai: „Kérd meg fiaimat (a papokat), ébresszenek bátorítást a lelkekben, hogy aki küzd, milyen kedves Előttem, (...) a szünet nélküli harc növeli bennük az Én kegyelmeimet. Küldjétek őket Édesanyánkhoz. Egyetlen beszédet el ne mondjanak Anyám különös tiszteletének említése nélkül. (I/42) A Szűzanya szavai: A cselekvőerőt mindenkinek megadom. A lelkekben fényt derítek Szeretetlángom kegyelmi hatása által, hogy indulásotok bátor legyen. (III/129) Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!” (I/71-72) IMA:

hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Amen. 

A Szent Szűz első jelenése, 1917. május 13-án

     Az angyal III. jelenését követően csaknem nyolc hónappal később, 1917. május 13-án került sor a Szent Szűz első jelenésére Fatimában, a Cova da Iria egyik lejtőjén. A jelenést megelőző fényvillanásból a gyermekek közeledő zivatarra gondoltak. Gyorsan haza akartak menni, de újabb fényvillanást tapasztaltak, a következő percben pedig egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg egy törpetölgybokor felett, aki a ,,Napnál is fényesebb volt”.
     A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és szépsége. A Szűzanya szólalt meg először. ,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.” Lúcia ocsúdott fel elsőnek és megkérdezte: ,,Honnan jön?” – ,,Az Égből” – volt a válasz. Lúcia következő kérdése talpraesettséget árul el: ,,S mit kíván tőlünk?” A jelenés asszonya erre így felelt: ,,Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”
     Lúcia felbátorodik, és ebben a helyzetben a világ legtermészetesebb kérdését fogalmazza meg, amiből újabb párbeszéd kerekedik. ,,Én is az égbe fogok jutni?” ,,Igen”. ,,És Jácinta?” ,,ő is.” ,,És Ferenc?” ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.” A legidősebb látnok tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?” (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.” ,,És Amália?” (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad” (!) – volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos és példa nélkül álló párbeszéd mélyen elgondolkoztatja a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.)
     A beszélgetés irányítását Mária vette át: ,,Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezéből a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel őt bántják meg, és a bűnösök megtéréséért?” A hét, a kilenc és a tízéves látnok még alig tud valamit az életről, a szenvedésről. Talán a kérdés súlyát sem érzik igazán. A válasz is gyermekre jellemző: szívből jövő és őszinte. Mindössze egyetlen szó: ,,Igen.”
     A Szent Szűz megjegyzi: ,,Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek.” Majd hozzáfűzte: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” Szavait befejezve Mária lassan fölemelkedett keleti irányba, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, ami körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton. Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elől hősiesen.
     Amikor Walsh professzor interjújában azt a kérdést tette fel, hogy Lúcia nővér az angyal és a Szűzanya szavait szó szerint idézi-e, vagy csak értelem szerint adja vissza őket, Lúcia nővér a következőket válaszolta:
„Az angyal szavai erősek, ellenállhatatlanok voltak, természetfeletti valóságuk volt, ezért nem is lehetett azokat elfelejteni. Úgy tűnt, pontosan és kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődtek. A Szűzanya szavaival kapcsolatban más a helyzet. Nem voltam biztos benne, hogy minden egyes szó pontosan megfelel-e a Szűzanya szavainak. Inkább az értelmük jutott el hozzám és azután próbáltam meg azt, amit megértettem, szavakba foglalni. Nem könnyű ezt megmagyarázni.” (Prof. William Thomas Walsh: Our Lady of Fatima, 4th printing, (1947) angol nyelvű kiadás, 244. o.)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért! 

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

http://www.magyarorszag-szep.hu/Tisza%20forras/index.html

Az angyal harmadik jelenése

     Ez a jelenés 1916 nyarának végén vagy 1916 őszének elején történt ismét a Cabeço-sziklabarlangnál. Lúcia a következőképpen írja le az eseményeket:
Mihelyt odaértünk, először térden állva a rózsafüzért kezdtük imádkozni, majd arcunkat a földhöz érintve, az angyal imáját ismételgetni: "Istenem, hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek Téged", stb. Nem tudom, hányszor ismételtük ezt az imát, amikor fölöttünk egy ismeretlen fényt láttunk felvillanni. Fölkeltünk, hogy lássuk mi történt. És megpillantottuk az angyalt. A bal kezében egy kelyhet tartott és fölötte egy ostya lebegett, amelyből néhány vércsepp hullott a kehelybe.
     Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor ismételtette velünk:
– Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét. Aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért.
     Azután fölemelkedett, kezébe vette a kelyhet és az ostyát. Ez utóbbit nekem nyújtotta, a kehelyben lévő vért pedig Jácinta és Ferenc között osztotta meg. Közben így szólt:
– Vegyétek Jézus Krisztus Testét, és igyátok Vérét, akit a hálátlan emberek szörnyen megbántanak. Engeszteljetek bűneikért, és vigasztaljátok a jó Istent!
     Újból a földre térdelt, és velünk együtt háromszor megismételte ugyanazt az imát: "Legszentebb Szentháromság...", majd eltűnt.
     A természetfölötti erő teljesen hatalmába kerítette a három gyermeket. Mindenben utánozták az angyalt, vagyis letérdelve ismételték imáját. Isten jelenlétét annyira érezték, hogy sokáig még saját ottlétünket se vették észre. Abban a testtartásban maradtak, amelyben az angyal hagyta őket, amint imádkoztak. Ezekben a napokban külső tevékenységüket a természetfölötti erő kisugárzásában végezték. A béke és boldogság érzése oly nagy volt bensőjükben, hogy lelküket teljesen Isten felé irányította – és ez a jelenlét –, a testi gyengeség helyett bizonyos mozgékonyságot idézett elő, valami ujjongó örömet és fáradatlan lelkesedést. Csak vezekeltek és engeszteltek. A látnokok senkit sem avattak be történtekbe, ezt októbertől májusig sikerült is megtartaniuk, de a Szent Szűz első jelenése után Jácinta erős belső indításra mégis elmondta édesanyjának.

http://www.magyarorszag-szep.hu/Korosmezo%205/index.html

Imádkozz!   

     Imádkozd a rózsafüzért, mely a lélekmentés hatékony eszköze! Az Üdvözlégyekbe foglald bele a könyörgést az alábbi módon:  Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozz érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján! Amen.

A Szűzanya ígérete szerint, "ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből (II/16). November hónapban, egyetlen Üdvözlégy elimádkozása által, tömegesen szabadulnak ki a lelkek a tisztítótűzből!" (II/15-16) A Lelki Napló tanítása szerint tisztítótűzből kiszabadult lelkek segítik Szíve Szeretetlángjának mihamarabbi kiáradását, mely az egész emberiség megtérését eredményezi! Erre mondja a Szűzanya: "Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék (az egész világon), hanem anyai Szívem Szeretetlángját (is), mely értetek lángol. (I/116) Szívem Szeretetlángját minden népre és nemzetre kiterjesztem, a meg nem kereszteltekre is! Nem csak az anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, kik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek.” (II/120) 

Az angyal második jelenése

      A második angyali jelenésre a nyár közepén, a kánikula napjaiban, az ebéd után, Lúciáék fákkal körülvett árnyas kútjánál történt (Loca). Hirtelen ugyanazt az angyalt látták, mint az első alkalommal, aki így szólt:
– Mit csináltok? Imádkozzatok! Sokat imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve általatok akarják irgalmasságuk tervét megvalósítani. Szakadatlanul imádkozzatok és hozzatok áldozatot a mindenható Istennek!
– Hogyan hozzunk áldozatot? – kérdezte Lúcia.
– Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel megbántják Istent és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Én vagyok Portugália őrangyala. Mindenekelőtt fogadjátok megadással azokat a szenvedéseket, amelyeket Isten küld nektek, és viseljétek el türelemmel.

     Lúcia így beszélte el: az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkünkbe. A fényben felismertük, hogy ki az Isten, mennyire szeret bennünket, és azt akarja, hogy viszontszeressük. Felismertük az áldozat értékét és azt, hogy mennyire tetszik ez Istennek, és az áldozatok révén hogyan téríti meg a bűnösöket. Ettől kezdve tehát mindent felajánlottunk Istennek, ami bántott bennünket, de akkoriban még nem kerestünk más önmegtagadási és vezeklési gyakorlatokat azon kívül, hogy órák hosszat földre borulva az angyal imáját ismételtük. Az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkünkbe. A fényben felismertük, hogy ki az Isten, mennyire szeret bennünket és azt akarja, hogy viszontszeressük. Felismertük az áldozat értékét és azt, hogy mennyire tetszik ez Istennek, és az áldozatok révén hogyan téríti meg a bűnösöket. Ettől kezdve tehát mindent felajánlottunk Istennek, ami bántott bennünket, de akkoriban még nem kerestünk más önmegtagadási és vezeklési gyakorlatokat azon kívül, hogy órák hosszat földre borulva az angyal imáját ismételtük.
     A három látnok a természetfeletti erő és az események hatására teljesen megváltoztatta életét. Bár külsőleg semmi különös nem történt. A világ nem látta, hogy a gyermekek az intenzív életszentség útjára léptek. Teljesen átitatódtak Lélekkel. (Alább, a "kút" korabeli és mai képe!)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Korosmezo%204/index.html

Jézus óhaja

     Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá. És van-e szülő, aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel.

Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért, és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, hogy legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám! (I/73)

Az angyal első jelenése

     1916 tavaszától 1917. október 13-ig három angyali, és hat Mária-jelenésről tudunk.
     Az első angyal-jelenés 1916 tavaszán vagy nyarán történt Aljustrel közelében a Cabeço hegyoldal sziklabarlangjában.
     Lúcia (ekkor még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira, lényeg, hogy egy verőfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülődött. Lúcia beszámolója szerint a következő történt:
„Játszottunk egy kicsit és íme, erős szél rázta meg a fákat. Ez az esemény magára vonta figyelmünket, hiszen csendes idő volt. Ezután bizonyos távolságban a fák fölött keleti irányban vakító fényt láttunk. Ez fehérebb volt mint a hó, úgy nézett ki, mint egy átlátszó ifjú, ragyogóbb, mint a kristály napsütésben. Amint felénk közeledett, ki tudtuk venni vonásait. Egy 14-15 éves ifjú volt. Nagyon meglepődtünk, és el voltunk ragadtatva. Csak akkor szólalt meg, amikor hozzánk ért":
– Ne féljetek, a béke angyala vagyok! Imádkozzatok velem!
     Letérdelt a földre, és homlokával a földet érintette. Természetfölötti kényszertől indíttatva ugyanezt tettük, és háromszor elmondva, megismételtette velünk:
– Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.
     Az imádság után fölkelt és biztatta a gyermekeket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.” Ezt követően a jelenés eltűnt. Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Lúcia a jelenések alkalmával mindent látott és mindent hallott, s egyedül csak ő beszélt. Jácinta is látott és hallott mindent, Ferenc azonban mindent látott, de semmit nem hallott. Ennek ellenére Ferenc is érezte a belső kényszerítő erőt, aminek hatására a többiekkel együtt a földre borult. Az imát Lúciától és Jácintától tanulta meg. (Alsó kép, az angyal-jelenés helye)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Korosmezo3/index.html

     Megjegyzésként, néhány tisztázandó adat: 1) A három pásztorgyermek, nem Fatimában élt (ahol a környék egyetlen temploma volt), hanem ettől 2 km-re lévő Aljustrel nevű tanyán. 2) A jelenleg "Fatimának" nevezett kegyhely, szintén nem Fatimában van, hanem az ettől 2-3 km-re lévő Cova Da Iria elnevezésű földterületen, mely Lúcia szüleinek tulajdona volt. 3) Ezen kívül beszélünk még a Cabeço-ról (sziklás, üreges helyről, ahol az Angyal megjelent), a Valinhos-ról (ahol a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg) valamint a Loca-ról, ami a Lúciáék háza mögötti kutat jelöli (itt is megjelent az Angyal másodszor 1916-ban).

     A meszes, sziklás, csapadékszegény vidéken a nép nagyon szerényen élt. A köves, rossz minőségű talajon földművelésnek alig volt értelme. Csupán a gyümölcsfák és a legeltetés (juhállomány) biztosította a tanyák megélhetését. Miként fentebb említettem, a nyáj terelése, naponta igen hosszú sétákat jelentett. A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékről szinte senki nem hiányzott.
Az Aljustrel nevű tanyán élt az egymással rokonságban lévő két család, Antonio dos Santos és Manuel-Pedro Marto, melyből a történetben szereplő három látnok származott. A Santos család sarja Lúcia. Ferenc és Jácinta pedig a Marto család tizedik és tizenegyedik gyermeke. Együtt őrizték juhaikat. Lúcia 10, Ferenc 9, Jácinta pedig 7 éves, amikor a jelenések 1916 tavaszán elkezdődtek.
     A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az 1916-ban történt angyaljelenéseket, 1915 áprilisa és októbere között három megelőző – szó szerinti – látomás előzte meg. Lúcia és három másik pásztorlány, Maria Rosa Matias, Teresa Matias és Maria Justino, a Lúcia szülei tulajdonát képező Cabeçonál, mely az Aljustrel és Casa Velha felé eső hegyoldalon van. Az említett gyermekek innen letekintve völgybe, az erdő fölött „valami felhőszerűséget” láttak, amely fehérebb volt a hónál, átlátszó volt és emberi alakja volt”. „Mintha hószobor lett volna, amelyeket a napsugarak kissé átlátszóvá tettek.” Ez a leírás magától Lúcia nővértől származik. A jelenések Lúcia szüleinek két és fél kilométer távolságra fekvő birtokán történtek, melyet Cova da Iriának neveztek. Ferenc csak látta az Istenanyát, de nem hallotta. Jácinta látta és hallotta beszélni. Lúcia látta a Szent Szüzet, hallotta és beszélt vele. A jelenések mindig ebédidőben történtek.
    A fatimai eseményekről a gyermekeket legelőször a helyi plébános, Manuel Ferreira atya hallgatta ki. A történések és a Szent Szűz kérése csupán utólagosan lettek lejegyezve Lúcia nővér visszaemlékezései alapján, 1921-től, egészen haláláig (2005), számtalan kihallgatás alkalmával. Megjegyzendő, hogy püspöke kérésre a nővér, az események helyeinek azonosítását, 1946. május 20-án végezte el.

http://www.magyarorszag-szep.hu/Korosmezo2/index.html

Szentföld: vandalizmus a galileai szent helyeken
2014. május 7.

     Kevesebb mint egy hónappal Ferenc pápa szentföldi látogatása előtt több erőszakos támadás is érte a helyi keresztény közösségeket – tájékoztat a Vatikáni Rádió.
     Mialatt múlt vasárnap a szentföldi katolikusok XXIII. János és II. János Pál pápa szentté avatásának felemelő pillanatait élték át, vandalizmus és szentségtörés áldozatául esett több szent hely.
     A Tibériás-tónál található bencés kolostor volt az első célpont: dél körül ortodox zsidó öltözékű és hajviseletű fiatalok egy csoportja kövekkel megdobált három keresztet. Ezután a bencés szerzetesnők kolostorához mentek, ahol kiszaggattak egy keresztet, és sárral dobálták meg a szabadtéri oltárt. A padokra és a székekre Dávid-csillagot rajzoltak, majd kövekkel megdobáltak és megsebesítettek egy nőt, aki a kolostor vendége volt.
     A szentföldi katolikus püspökök nyilatkozata szerint – amelyet eljuttattak a Fides missziós hírügynökségnek – szintén április 27-én történt, hogy fenyegető levelet juttattak el a názáreti patriárkátus helynökségére, amelyben többek között arra szólítják az összes keresztényt, hogy hagyják el Izrael földjét, különben súlyos megtorlásokat helyeznek kilátásba. A levelet egy helyi rabbi írta alá, akit Safed városában előző nap megállított a rendőrség.
     Az Al-Bassah-i görög ortodox közösséget is támadás érte múlt vasárnap, mialatt a keresztelés szertartását végezték az istentiszteleti helyen.
     A galileai keresztények és a szentföldi püspökök mélységes aggodalmukat fejezik ki a történtek miatt. Nyomatékosan kérik a polgári és rendőri hatóságokat, hogy mielőbb tartóztassák le az elkövetőket, hogy helyreálljon a kölcsönös vallási tisztelet.
     2012 februárjától kezdve zsidó szélsőséges telepesek sorozatos megszentségtelenítésekkel és megfélemlítő cselekedetekkel rongálják a keresztény kolostorokat, templomokat és temetőket. A magukat „fizetendő ár” néven megjelölő szélsőséges fegyveresek, akik közel állnak a telepes mozgalomhoz, palesztin arab mecseteket is megtámadnak. A legutóbb egy dél-haifai mecsetet mázoltak be iszlámellenes feliratokkal.

Magyar Kurír

A fatimai események előzményei 1.

      Fatimát, a „világ oltárát” (XII. Piusz), „a természetfölötti kirobbanásának helyét” (Paul Claudel) Mohamed leányáról, Fatimáról nevezték el még a mórok ott tartózkodása idején. (A felső képen Fatima tanyaközpont plébániatemploma.)
     1910. október 5-én kitört a forradalom Portugáliában. A fiatal II. Emánuel király családjával elmenekült.
A hatalom új birtokosai a szbdkművesek voltak. A Lissabonban 1911. május 26-án tartott általános szbdkműves-napon Alfonso Costa – aki az Egyház és az állam szétválasztásának törvényét tervezte nyíltan kimondotta politikai céljukat: "Ezzel a törvénnyel a katolicizmus, amely az ország jelenlegi siralmas állapotának fő okozója, két nemzedéken keresztül tökéletesen megsemmisül Portugáliában."
     Ennek megfelelő volt a kormány eljárása is. Minden katolikus és vallásos érdeket vagy ügyet elnyomtak, amennyire lehetett, megsemmisítették. A katolikus intézeteket feloszlatták, az iskolákban a vallásoktatást megtiltották, nagyon sok templomot bezártak, a szerzeteseket elűzték, csaknem minden egyházi kincset lefoglaltak, a legtöbb püspök kénytelen volt elhagyni az országot. Ezzel természetesen együtt járt az erkölcsök elvadulása, az ország gazdasági pusztulása, végül a teljes pénzügyi romlás, minek következtében egyre nagyobb és nagyobb lett a kivándorlás.
    XII. Pius pápa 1942. október 31-én tartott rádióbeszédében találóan jellemezte Portugáliának e legválságosabb idejét: "A sötétségnek és zavarnak tragikus órájában, amikor a portugál állam hajója eltért dicső régi hagyományainak irányától, s mintegy vesztébe rohanva a legvadabb keresztény és nemzetellenes történelmi viharban, az elkerülhetetlen hajótörés felé sodródott, akkor lépett közbe az Ég kegyes segítsége, egy egészen félreeső, addig teljesen ismeretlen tanyavilágából.   

     A Szent Szűz világtörténelembe való beavatkozásának Fatima még inkább tanúja, mint Guadalupe. 1917-ben – fél évvel az októberi bolsevik hatalomátvétel előtt – a Szent Szűz Fatimában hívja fel a világ figyelmét a Mária-korszak legsúlyosabb, a legtöbb lelki kárt okozó évtizedeire. Figyelmeztet az újabb súlyos szenvedésekre, a tömeges méretű lélekrombolásra, a hatalmilag megszerveződő és a politikai eszközökkel terjesztett ateizmus veszélyére, egy szóval a bűn további hatalmasodásának újabb fejezeteire. Egyben megígéri: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.” A ,,győzelem” szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc – nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) – eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.” A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt és fogjanak össze a szavára figyelő emberek.
     Az 1917-es esztendő mind a világtörténelemben, mind pedig az üdvösség történetében igen jelentős dátum. Rengeteg szenvedés és vérontás árán Európa keleti részében új korszak és új eszme indult történelmi útjára.
Ez az új korszak és új eszme úgymond az ember nevében vállalta, sőt erőszakosan, s szervezetten terjesztette az istentagadást mint hivatalos ideológiát. Az üdvtörténet folyamán először jöttek létre azok a politikai feltételek, amelyek világméretekben szolgálták az ateizmust. Ez pedig páratlan pusztítást végzett az istenhit intézményrendszerében, a lelkekben, az élet minden terén szerte a világon.
     Érthető, ha az Egyház Anyja, a Boldogságos Szűz fél évvel az októberi bolsevik puccs előtt, a neki szentelt hónapban, tehát 1917. május 13-án Fatimában újra letekintett erre a sok szenvedést látott s mérhetetlen szenvedés előtt álló világra.
     A lisszaboni egyházmegyéhez tartozó tanyaközpont, Fatima nevét, a jelenések előtt még a portugálok sem ismerték. A régi Fatima 35-40 tanyának volt a központja, ahol mintegy 2500 ember élt, és csupán a közös templom és a plébánia tette Fatimát központtá. Ettől a helységtől 2-3 km-re lévő Cova da Iriá-ban (Szent Irén völgye), ahol a jelenések történtek, ma hatalmas bazilika hirdeti 1917 májusának eseményeit.

http://www.magyarorszag-szep.hu/Korosmezo/index.html

BEVEZETŐ

     A fatimai üzenet, nem egy adott történelmi időpontot célzó reveláció, hanem – bátran állíthatjuk –, hogy a "végső idők" próféciája. A "végső" kifejezésen, nem valami ma divatos 'kiliaszta', világvégi terminust, hanem egy korszakváltást jelölő meghatározást kell érteni. Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy magunk is belássuk, a világ erkölcsi romlása, eszmei eltévelyedése és harácsoló gazdaságszemlélete óhatatlanul magán hordozza a bármely pillanatban bekövetkező összeomlás és a tömeges kárhozat veszélyét.
     Évszázadnyi áttekintésben a fatimai üzenet aktualitása, nemhogy "lecsengőben" lenne, hanem egyre fájdalmasabb hangon szólítja lelkiismeretünket a maradéktalan és azonnali megtérésre!
     Fatima üzenete a magánkinyilatkoztatások kategóriájába tartozik bár – és elfogadása, követése nem kötelező érvényű –, ám az Egyház a legmagasabb szinten elismerte és követését (a kérések megvalósítását) forrón ajánlja a híveknek! Tanítása ugyanis egyszerű, a tiszta evangélium. Mindaz, ami Fatimában történt – az események és az elhangzott szavak –, fellelhetők az Evangélium lapjain.

Kezdve Keresztelő Szent János bűnbánatra hívó sürgető szaván, az Úr tanításain, a példabeszédeken, a mindennapi élet egyszerűségén, tisztaságán és az imádságon keresztül egészen Jézus eszkatologikus beszédéig.
     A legösszefoglalóbb meghatározást VI. Pál pápa adta Fatimáról: "Az imádság és bűnbánat üzenete". Ezekről külön-külön fogok beszélni a következőkben.
     Sorozatom főcímeként nem véletlenül adtam a Végidők Reménycsillaga megnevezést, hiszen Kondor Lajos verbita atya könyvét, a "Századunk Reménycsillaga, Fatimá"-t (1976) – az ő hozzájárulásával – ezer veszélyen át, utánnyomattam hazánkban 1988-ban.

     Amiként a szovjet propagandaplakátok 1917-es Auróra cirkálója bevilágítja a vöröslő égboltot (amely nem volt igaz), akként hasít a bűnök valóságos sötétségébe, az e tragédiát megelőző 1917-es Fatimai Üzenet Fénye, hogy megmutassa az egyetlen lehetséges utat az emberiség megmentésére!

     Tekintve, hogy több igen neves munkát dolgoztam össze, az egyes szövegkörnyezetben külön-külön, ritkán jelölöm a forrást!

Felhasznált irodalom:

Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő. – Kisboldogasszony Plébánia EGER 2000. /Rövidítése: JÜ/
Fatimáról beszél Lúcia nővér, P-2496-908 Fátima – Portugália, IV. kiadás 2006. /Röv: LN/
P. Kondor Lajos SVD: Fatima, századunk Reménycsillaga. – Magánkiadás a szerző megbízásából – Bp 1989.
Alonso, J. M. - A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994.
Antonio Borelli Machado: Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete?
L. Gonzaga da Fonesca: Fatima üzenete ma is időszerű.Márton Áron Kiadó Bp. 2002 /Röv: GF/
Montforti Grignon Szent Lajos: A tökéletes Mária-tisztelet. /Röv: TMT/
Szeretetláng Lelki Napló. – Szent István Társulat Budapest 2010. /Röv: római/arab szám/

Internet:
http://www.intratext.com/IXT/HUN0024/__P1.HTM
http://www.intratext.com/IXT/HUN0024/_PP.HTM

http://www.magyarorszag-szep.hu/Fureszvolgy/index.html

ELŐSZÓ

A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. A Mária-korszak valamennyi jelenésében felismerhető Isten kegyelmi stratégiája, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája. Figyelmet érdemel, hogy bár a Szeplőtelen Fogantatás dogmája csak 1854-ben lett kihirdetve, az Istenanya szinte valamennyi jelenésében, Szeplőtelen fogantatására utal.
     1830-ban az általa adományozott kegyelmi eszközön, a Csodásérmen Ő áll, amint eltiporja az őskígyó fejét (a rajzolata valóságos mariológiai tanítás). Bár La Salette-ben (1846) mint könnyező Édesanya mutatja magát, Lourdes-ban (1858) Szeplőtelen Fogantatásként mutatkozik be.
     Míg Lourdes-ban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólítanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917. VIII.) Fatimában (1917) a tövisekkel átszúrt, lángoló Szeplőtelen Szívét mutatja be a végveszélybe sodródott emberiségnek, mint menedéket.
     A magyar Szeretetláng üzenetében (1961), Szíve Szeretetlángját kínálja kegyelmi eszközül, egyrészt mint késztető erőt a fatimai engesztelés megvalósítására, másrészt, mint a krisztusivá formálódás hatékony kegyelmét!
A Szeretetláng üzenetében, az erőtlenség és a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, Szíve Lángját kínálja mely "maga Jézus Krisztus" (I/107)! "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (III/144) Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), ő maga lobbantja fel az emberi szívekben édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is!  

     Amikor a Mária-korszak jelenéseit vizsgáljuk és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s a győzelem ígéretével, hatékony eszközöket kínálnak a Küzdő Egyháznak.

     Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet és a hamis értékrend – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia szerint munkálkodik az ember vesztén. Érthető tehát, ha a Szűzanya egy nagy összefogást hirdet gyermekeivel, miként a La Salette-i (1846) üzenetében már mindenkit hív a sátán elleni harcra. "Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...''  Ennek a harcnak a módja pedig az engesztelés, melyet Fatimában hirdetett meg először, egyben megígérve, hogy a Jézus zászlaja alatti harc nem lesz hiábavaló, mert végül Szeplőtelen Szíve győzni fog!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

http://www.magyarorszag-szep.hu/Fekete%20Tisza/index.html

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

     Lásd: http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

     Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta.

     1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna)! Tudhatták, hogy a szovjet hatalom oroszokat fog betelepíteni és Kárpátaljáról is néptömegeket hajt kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelik a népek értelmiségét és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! MEGTÖRTÉNT!

Példaként, lásd: http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, megtartva a (Hitler-Sztálin 1939. augusztus 23-án) a Molotov-Ribbentrop paktum által Lengyelországtól elrabolt területeket is. A kisebbségeket miként az őslakos a ruszinokat, változatlanul nemlétezőnek tekintik, és bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban más népeiktől konokul megtagadják!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Feher-Tisza/index.html

http://www.magyarorszag-szep.hu/Visk/index.html

http://www.magyarorszag-szep.hu/Huszt/index.html

     A hozzáállásunkat illetően figyelmeztetőek a Szent Szűznek, Don Stefano Gobbi atya által lejegyzett szavai: „Szavaimat csak azok képesek felfogni és meghallgatni, akik értelmükben alázatosak és befogadóképesek; akiknek szíve egyszerű, akiknek szeme tiszta és csillogó. Amikor az Édesanya beszél kisgyermekeinek, azok hallgatnak rá, mert szeretik őt. Megteszik, amit mond, és így gyarapodnak a tudásban és életben. Nem lehetnek gyermekei azok, akik bírálják őt, mielőtt meghallgatnák, akik megcáfolják amit mond, mielőtt valóra váltanák azt. Ezek ha gyarapodnak is a tudományban, nem növekednek a bölcsességben és az életben. Azért mondom nektek ezeket, hogy ne zavarjon meg titeket, ha halljátok, hogy a doktorok és mesterek is nehézséget találnak beszédemben, jóllehet minden oly világosnak és egyszerűnek tűnik azok előtt, akiket meghívok arra, hogy kicsinyek legyenek.” (Mária Papi Mozgalma 1977. 10. 29.)

   A fentiek nyomán óhatatlanul felmerülhet bennünk a kérdés, például mi lenne ha a helyzetben lévőkön is erőt venne Eugénio Zolli, Róma főrabbijának egészséges kétkedése (amikor kezébe vette az Evangéliumot) – hátha mégis igaz? – pl. a Normafai Engesztelő Kápolna ügye? Vajon, nem lenne-e hatékony evangelizáció, a keresztényi- és nemzettudat megújítására? Mi lenne, ha vezetőink élére állnának az engesztelés magyar gondolatának és végre felépülhetne a normafai Engesztelő Kápolna, ahol egyházi vezetőinkkel felhangozhatna népünk hegyeket visszhangzó könyörgése: 

Adja Isten, hogy mihamarabb így legyen!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Raho%20hucul2/target36.html

http://www.magyarorszag-szep.hu/Hucul%20fesztival/target0.html

Szienai Szent Katalin 2.
(Siena, 1347. március 25. - Róma, 1380. április 29.)

     Sziénában pestis tört ki, s akkor Katalin életét is kockára téve szolgálja felebarátait. Ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. S közben már levelezni kezdett a béke és a keresztes háború ügyében városokkal és egyes emberekkel, tanította a közelben és távolban lévő gyermekeit és tanítványait. Útjaira mindig három gyóntatópap kísérte, hogy a hozzásereglő bűnbánók lelki terheiktől megszabadulhassanak.
     Fölsorolhatatlanok a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért.  
     1375. április 1-én testén megjelentek Krisztus stigmái. Ebben az évben írta első levelét Avignonba XI. Gergely pápának.
     1376-ban Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával tárgyalva  és rábírta a Rómába történő visszatérésre 1377. január 17-én. (Ezzel véget vetett a pápaság "avignoni fogáságának".)
     Ekkor Katalin hazatért, s elkezdte diktálni – legtöbbször misztikus elragadtatásban – az isteni gondviselésről szóló könyvét, a Dialógust. Azért diktált, mert ő maga sokáig (amíg az írás és olvasás képességét misztikus módon meg nem kapta az Úrtól) nem tudott sem írni, sem olvasni. Levelei és a Dialógus lenyűgözik az olvasót, aki elfogulatlanul fogadja tanítását.
     Katalin 1378 októberében fejezte be a Dialógust. Ekkor levelet kapott VI. Orbán pápától, aki arra kérte, hogy jöjjön Rómába és legyen segítségére. Egészsége egyre gyengült, de azért minden reggel gyalog ment el a S. Maria sopra Minerva-templom melletti szállásáról a vatikáni Szent Péter-bazilikába, hogy ott szentmisét hallgasson és hosszan imádkozzon. Az 1379-es év levelezéssel, tárgyalásokkal, sok-sok vezekléssel és imádsággal telt a pápa közelében.
     1380 nagyböjtjére Katalin fekvőbeteg lett, míg végül április 29-én a tercia idején eltávozott égi Vőlegényéhez.
     A szentté avatást II. Pius pápa 1461. június 29-én végezte. Szent Katalint 1939-ben – Assisi Szent Ferenccel együtt – Itália védőszentjévé nyilvánították, 1970-ben pedig Avilai Szent Terézzel együtt megkapta az egyházdoktor megtisztelő címet.
     Bölcseletének sajátossága, hogy amit Aquinói Szent Tamás elvont, cizellált rendszerben fogalmazott meg az Egyház tanításából, ugyanazt Katalin – a mindennapi élet konkrét problémáit Istenben elfogadva és megoldva – „egzisztenciálisan” közli tanítványaival. Mint a szentek mindannyian, először ő maga szemlélte és élte meg tanítását, azután adta tovább az embereknek. Ezért tanítása gazdag forrás ma is. Anyai és égi bölcsességgel neveli mindazokat, akik a tanítvány hívő alázatával közelítenek hozzá.
     Ünnepét 1597-ben vették föl a római naptárba, égi születésnapjára, április 29-re. (Diós István A szentek élete nyomán)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Tisza-volgy/index.html

A Keresztúti Ájtatosság búcsúígéretei és feltételei:

 Azok a hívek, akik keresztúti ájtatosságot végeznek, teljes búcsút nyerhetnek.
     A keresztúti ájtatossággal felelevenedik azoknak a fájdalmaknak emléke, amelyeket az isteni Megváltó szenvedett útközben Pilátus udvarától, ahol halálra ítélték, a Kálvária hegyéig, ahol üdvösségünkért meghalt a kereszten.
     A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges:
     1. A keresztúti ájtatosságot szabályosan felállított keresztút állomásai előtt kell végezni. (Kivétel a 4. pont!)
     2. Általánosabb szokás szerint a keresztúti ájtatosság végzésekor 14 olvasmányt szoktak felolvasni, mindegyikhez szóbeli könyörgést csatolva. -- Az ájtatosság végzéséhez azonban elegendô az Úr Jézus szenvedésérôl és haláláról való áhítatos elmélkedés. Nem szükséges minden állomásnálkülön elmélkedni.
     3. A keresztutat járni kell, egyik állomástól a másikig. A keresztúti ájtatosság közös végzésénél, ha az összes jelenlevők járása nem lehetséges zavar nélkül, elegendő, ha legalább az ájtatosság vezetője járja a keresztutat, és a többiek a helyükön maradnak.
     4. Az akadályozottak ugyanazt a búcsút elnyerhetik, ha az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról legalább fél órán át olvasnak és elmélkednek. (Vö. A búcsúk imakönyve, Dr. Szakos Gyula püspök 1983 Székesfehérvár, III/30.)

     A teljes búcsú elnyeréséhez a kegyelem állapotában kell lenni, a keresztutat benső elmélkedéssel kell végezni, annak tudatában, hogy ezzel magunk vagy mások számára kegyelmet !búcsút/ nyerhetünk. A búcsúban részesüléshez, a szentatya szándékára el kell imádkozni, legalább egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és egy Dicsőséget. (vö.uo)

Szienai Szent Katalin (április 29.) 1.
(Siena, 1347. március 25. - Róma, 1380. április 29.)

     A 14. században az egyetemes Egyházat két nagy baj gyötörte. A római pápa hetven éven át idegenben, a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a török terjeszkedésnek csak fegyverrel lehet útját állni.
Ezekhez járult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
     Ebben a zűrzavaros században született egy leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztus édes Menyasszonyáért és a földi Krisztusért, ahogy ő az Egyházat és a pápát nevezte.
     Sziénai Szent Katalin életrajzát az írta meg, aki legbensőbb titkait is ismerte: Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes, később általános rendi magiszter, aki hat éven átállt Katalin mellett mint gyóntató és lelkivezető, mégpedig a szent életének utolsó hat évében. Az életrajzot a szentté avatás érdekében, 1385-1395 között írta.
     Egy kelmefestő házaspár huszonötödik gyermekeként jött a világra. Utolsó előtti gyermekeik ikrek voltak, két kislány, egyikük Giovanna, másikuk Katalin, akik 1347. március 25-én születtek.
Már három éves korában megmutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, aki a jámborság szokatlan jeleit kezdte adni.
     Ilyen pici korában szokása volt például, hogy a lépcsőt járva minden egyes lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet. Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett – ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette – megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta.
     Ettől a látomástól Katalin megváltozott. Felnőttesen komoly lett, imádságos élete elmélyült, és minden emberi segítség nélkül, csak a Szentlélek irányításával kezdte gyakorolni a régi remeték vezeklését, böjtjét, imádságait. Lelke oly gyorsasággal érett, hogy hét éves korában szüzességi
fogadalmat tett. A család mindezt nem vette komolyan, s amikor Katalin elérte a tizenkettedik évét, kezdték fölkészíteni a házasságra. Katalin tiltakozott, de nem lázadt föl, hanem Jegyeséhez menekült. Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Sziénában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét.
     1363-ban történt, hogy a nővérek befogadták. Katalin a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, semmi más nem táplálta.
     Három éve tartott ez a teljes magány, sok-sok imádsággal és az erényért vívott harccal, amikor Krisztus megjelent Katalinnak, és eljegyezte magával. E misztikus eljegyzést követően az Úr kiszólította őt magányából és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának.
     Lassanként híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, érdeklődők, tanácstalanok, tanulni vágyók.
Kialakult körülötte egy tanítványi kör, amelyet ő maga a családom névvel illette. (Diós István A szentek élete nyomán) (Folyt. köv!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

http://www.magyarorszag-szep.hu/Aknaszlatina/index.html

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.      Lásd: http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

     Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta.

     1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna)!    Tudhatták, hogy a szovjet hatalom oroszokat fog betelepíteni és Kárpátaljáról is néptömegeket hajt kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelik a népek értelmiségét és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! MEGTÖRTÉNT!

Példaként, lásd: http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, megtartva a (Hitler-Sztálin 1939. augusztus 23-án) a Molotov-Ribbentrop paktum által Lengyelországtól elrabolt területeket is. A kisebbségeket miként az őslakos a ruszinokat, változatlanul nemlétezőnek tekintik, és bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban más népeiktől konokul megtagadják!