A házasság veszélyforrásai:
1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez.
2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét.
3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító.
4) A túlzott anyagiasság és az ebből fakadó „ráérünk még a gyermekkel” magatartás.
5) A szülőknek való megfelelni akarás.
6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos.
7) Az önző divatmánia és féktelen szórakozásvágy.
8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon-belüliség” kényelme.
9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásra.
10) Az ima- és szentségi élet elhanyagoslása (elutasítása).
– Ha ezek bármelyikéről megfeledkeznek a felek, akkor lényegében az Istennek és házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” esküjükről feledkeznek meg, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük óhatatlanul elsekélyesedik.
Jegyezd meg kedves Olvasóm, ha előtte vagy még, vagy benne élsz: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét!
A boldogságra nem szabad mindenáron törekedni. Ha így tennénk, boldogságunk ellen cselekednénk! Ha pl. egy férfi és nő szerelme egy másik családot tenne tönkre, akkor szerelmüknek ki kell hunynia! Lelkiismeretünkben a JÓNAK mindig a BOLDOGSÁG fölött kell állnia. Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan!
Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! (Ebben különbözik a „párkapcsolatoktól”!)
– Az Isten áldjon meg Benneteket, szerelem nélkül elfogadható megházasodni, de józan ész, átimádkozás és szeretet nélkül, őrültség!
Holnap a jólértesültségről és a szükséges óvatosságról olvashatnak!
