Mindenkitől elfeledve
A pánikszerű menekülés közben sajnos sem gondolt arra senki, hogy a kis Jézus szobrát biztonságba helyezze, vagy magával vigye. A fosztogatók, mint valami „pápista babonaságot,” bevágták az oltár háta mögé, melynek következtében a szobor kezecskéi megsérültek, de szerencsére, hogy viaszból voltak, lényegében épségben maradtak.
A Prágai Kis Jézus öt évig hevert a romos kacatok közt sérülten és mindenektől elfeledve. Szerencse, hogy az ellenség nem sokáig bitorolta a hatalmat Prága városában, mert Albrecht Wenzel von Wallenstein protestánsból katolizált nemes 
seregei a következő évben kiűzték őket egész Csehországból.
A visszatért szerzeteseknek hatalmas feladatot jelentett a földúlt házuk és templomuk rendbehozása, ámde egyiküknek sem jutott eszébe egykori jótevőjük, a kis Jézus szobrának holléte, és egészen megfeledkeztek Róla. Pedig most aztán igazán rászorultak volna a segítségére!
III. Ferdinánd a folytonos hadi kiadások miatt nem adhatta meg nekik az ígért évi segélyt, sem a templom befejezésére szánt 5000 forintot. Ennek következményeként, még a haszonbérben művelt földek után járó bérletet sem tudták kifizetni, elveszítve ezáltal az azokból folyó jövedelmüket is.
A történészek megítélése szerint a Harmincéves Háború kevéssé az európai uralkodóházak küzdelme volt, mint inkább a katolicizmussal szemben folytatott protestáns térnyerés ádáz törekvése! A három 
évtizednyi 11 milliós halott mellett iszonyatos kulturális pusztítással is járt! Bátran nevezhetjük ezt a harminc évet (1618-1648) a „II. Képrombolás Korának”!
Így aztán már ötödik éve volt „száműzetésben” a kis Jézus csodás szobra, és 5 éve tengették életüket nyomorúságban a kármeliták, miként az egész nép is.
(Források az első részben!) (folyt.)
Előző rész
