Az adomány
Polyxena, férje 1628-ban bekövetkezett halálát követően, egészen a jámborság és felebaráti szeretet cselekedeteinek szentelte magát. Olyannyira, hogy kész volt, akár még a rajongva tisztelt drága kincsétől is megválni, ha ezzel lelkeket menthet, vagy mások baján segíthet. Nem kétséges, hogy Polyxenát is a kegyelem irányította, mert ezen benső felajánlása még abban az évben felkínálkozott számára.
A karmeliták ugyanis, miután nagylelkű alapítójuk és jótevőjük, II. Ferdinánd Bécsbe tette át székhelyet, 1628-ban olyan nagy szükségbe jutottak, hogy időnként még száraz kenyérből sem ehettek eleget. E szorult helyzetükről értesülvén Lobkowitz hercegnő engedett a jóra való indíttatásnak és szeretett kincsét, a kis Jézus szobrát személyesen vitte el a kármelitáknak. E jóslatszerű szavakkal adta át a főnöknek: „Tisztelendő atyám! Itt hozom önöknek legdrágább kincsemet a földön. Tiszteljék buzgón és nem fognak hiányt szenvedni!” Szavait az események csakhamar igazolták.
Gyakran megesik, hogy a szegénység segíti elő a bensőséges hitet. A szegény szerzetesek ugyanis a kis szobrot, áhítattal helyezték el a noviciátusi kápolnában ‒ már azért is ‒, hogy a fiatal szerzetesek tanulhassanak a Gyermek Jézus erényeiből. Azon naptól fogva, midőn házukba beköltözött, megszűnt a szükség, megjött az áldás anyagiakban és lelkiekben egyaránt. Mint említettem, a kis Jézus legbuzgóbb tisztelői a rend újoncai voltak, akik között különösen kitűnt egy bizonyos Cirill nevezetű. Sajnos a kis Jézus szobra, az idősebb szerzetesek lelkében lassacskán, már csak a templom rendes berendezései közt foglalt helyet! A béke ugyanis csak addig tartott, amíg a kis Jézus bensőséges tisztelete virágzott!
1630-ban kitört a háború és az újoncokat Münchenbe helyezték át. A következő év novemberében a svéd protestáns seregek Gusztáv Adolf vezetésével megszállták Prágát, s nyomukat pusztulás és füstölgő romok jelezték. A vad hordák elöl elmenekült aki tudott, a katolikus nemesség, a papság és a szerzetesek nagy része. A karmeliták közül csak ketten maradtak helyben, akiket azonban a svédek, miután feldúlták a kolostort, vasra vertek és erős őrizet alatt tartottak.
(Források az első részben!) (folyt.)
Előző rész
