Olaszország, RÓMA 595
Az 595-ös római csodát említő legjelentősebb írások között megtaláljuk Pál diakónus 787-ben írt Vita Beati Gregorii Papae dokumentumát, amely Nagy Szent Gergely életéről szól. Abban az időben, amikor a csoda történt a Szentmise bemutatásához nem ostyát, hanem kovásztalan kenyeret használtak, amit a hívők készítettek el. Nagy Szent Gergely pápa maga is szemtanúja volt a csodának. Az egyik vasárnap, amikor a Szent Péter templomban mutatott be szentmisét, Gergely pápa észrevette, hogy a szentáldozásra érkező hívek között ott van az egyik hölgy, aki a szentmise bemutatásához szükséges kenyeret készítette, és ez a hölgy hangosan nevet. Az ingerült pápa magyarázatot kért tőle a viselkedésére. Az asszony erre elmondta, hogy nem hisz abban, hogy az a kenyér, amit saját kezével készített, Krisztus testévé és vérévé fog átalakulni az átváltoztatással. Szent Gergely ezért nem részesítette őt a szentáldozásban, és imádkozott Istenhez, hogy világosítsa meg az asszonyt. Amikor befejezte az imát, látta, hogy a nő által készített kenyér egy része hússá és vérré változott. A bűnbánó asszony erre letérdelt, és sírni kezdett. A csoda ereklyéjének egy része ma is megtalálható a németországi Andechs település bencés monostorában.
