Az Ég hívására
Környezete, látva Ritának a szenvedések iránti türelemét és a megtapasztalt csodákat, igen nagy tisztelettel vette körül. Imádkoztak az ágya mellett és feljegyezték, hogy halála előtt Ritának látomása volt, melyben Jézus és Mária hívták magukhoz a Paradicsomba. 1457. május 22-én, elfogadta az égi meghívást s ennek jeleként magától megszólalt a kolostor harangja. Halála pillanatában eltűnt a homloksebe, csak egy rubinszínű pont maradt a helyén.
Mielőtt Rita kilehelte a lelkét, utolsó szavai a nővértársainak ezek voltak: „Maradjatok meg Jézus szeretetében. Maradjatok engedelmesek a Római Katolikus Anyaszentegyházhoz, a Pápához és akkor megmarad köztetek a béke és a testvéri szeretet!” Ekkor, annak ellenére, hogy éjszaka volt, nagy számban megjelentek a fehér méhek Szent Rita fölött.
Nővértársai olyan nagy fényt láttak a szobában, mintha a Nap költözött volna be. Finom rózsaillatot érzett mindenki és egy nővér azt is állította, hogy látta amint angyalok vitték Ritát Isten Országába.
A harang hallatára összegyűltek a környék népei, és a ravatala előtt számtalan csoda történt.
Ennek hatására a nővérek úgy határoztak, hogy Ritát el sem temetik – annál is inkább –, mert a napok, hetek múltával sem jelentkeztek Rita testén a romlás jelei.
Első koporsóját cédrusfából készítették, mely hamarosan (egy tűzesetben) porrá égett, Szent Rita teste azonban nem sérült meg. Második koporsóját egy Chicco Barbaro nevű ács készítette nyárfából. A munkálatok közben a mester agyvérzést kapott, melynek következtében a bal keze lebénult. A nővérek Rita közbenjárását kérő imájára, még aznap teljesen felgyógyult, és a gyönyörű koporsót sikerült befejeznie.
(folyt.)
(Legalsó kép, Szent Rita festett fakoporsója)
