A szentek segítsége
1417-et írtak akkor, amikor Rita nagy szomorúságában, gyermekkori imahelyére vonult el, a 120 m magas sziklacsúcshoz (a Scoglio-hoz, ld. lent!). Itt mély imádságában azt forgatta fejében, hogy remeteként teljesen elvonul a világtól és ehhez kérte Keresztelő Szent János segítségét, aki képes volt megélni a pusztában. Ekkor megjelent neki a Szent, akit a templomi szoborról ismert fel. Egyszeriben eltűnt előtte a szikla és maga mellett találta még Szent Ágostont és az akkor még nem 
kanonizált Toletinói Szent Miklóst is. Az volt az érzése, hogy a casciai ágostonos kolostorban van, ám a kísérői ekkor eltűntek. (Hogy miért épp e három szent segített Ritának? Talán azért, mert úgy Keresztelő János, mint Tolentinói Miklós ‒ Ritához hasonlóan ‒ idős szülők gyermeke volt. Ágoston segítsége pedig kétszeresen is érthető! Az ő megtéréséért ugyanis, szintén szüntelenül imádkozott édesanyja (Mónika), másfelől a szóban forgó rendnek ő a védőszentje!)
Tény, hogy bármily misztikus módon, de a mély imába merült Ritára az ágostonos nővérek találtak rá belső kápolnájukban. Hát még a főnökanya mennyire csodálkozott, minekutána minden kulcsot ő maga őrzött a legszigorúbban!
A kulcsok egyszemélyű birtoklása is gondviselésszerű volt, mert így kétkedésében nem vádolhatott senkit Rita becsempészésében. Ámuldozásuk közepette ‒ hogy a természetfelettiség igazolást nyerjen ‒, a harangok is maguktól megszólaltak. A főnökasszony kénytelen volt Isten akarata előtt meghajolni és Ritát befogadni, egyenlőre jelöltként.
Hogy próbára tegye alázatosságát, egy képtelen feladatot bízott rá. Az udvaron leszúrt egy száraz tűzifát és megparancsolta neki, hogy azt a kútból húzott vízzel rendszeresen locsolja! Rita engedelmesen öntözgette a mindenki számára nevetséges fadarabot, ám, nem volt sokáig a gúnyos pillantásoknak kitéve, mert a fadarab harmadnapra levélbe borult, gyökeret vert szőlőtőkeként, és ősszel termést is hozott. (Casciában, máig is mutogatják az állítólagos szőlőtőkét, és nagy kiváltság annak, aki ehet a gyümölcséből!)
A Ritával történt csodás események óvatos tiszteletet ébresztettek mindenkiben. Ez azonban nem késztette szentünket önteltségre. (A hegytető, ahová Rita elvonulni járt a Scoglio-ón, ma egy emlék-kápolna áll.
Lásd az alábbi képeket!)
(folyt.)
