A kis eredmény, nem eredmény!?
Paolo duhajságai legtöbbször megtörtek felesége szerető gyengédségén, de nem mindig! A házból gyakran kihallatszottak a férj hangos és néha tettleges durvaságai, de senki sem merte soha szóvá tenni. Ha Ritát óvatosan efelől kérdezték, ő mindig alázatos és szelíd mosollyal hárította el aggodalmukat.
Rita szülei már nem élhették meg unokáik jövetelét!
Gyönyörű ikerpár fiaik születtek, Giovanni-Antonio és Paolo-Maria. Ez nagy ok volt a boldogságra és Paolót mélyen meg is érintette, mégsem érezte magát képesnek, hogy életmódján alapjaiban változtasson. Itt-ott, azonban már kezdtek megmutatkozni a lelkületváltás jelei, Paolo egyre kevesebbet maradozott ki.
Kis eredmény, nem eredmény! Ritának nem csupán kedves, jó férj és családapa kellett, akivel büszkén kiállhat az emberek előtt, hanem olyan társ, akivel együtt állhat majd meg Isten Szent Színe előtt is! Világos volt előtte, hogy a házasság az egymás üdvösségéért ‒ esküvel vállalt küzdés ‒, még akkor is, ha az egyik félre olykor aránytalanul több áldozat hárul!
És Rita tovább ostromolta az eget. Egy alkalommal, amikor férje késő este ért haza és már röstelkedve osont a házba, meghallotta amint felesége, a feszület előtt mély imába merülve őérte imádkozott. Ez olyan erősen megérintette a szívét, hogy szinte úgy érezte, mintha valami láng gyulladt volna benne. Paolót elkapta a zokogás és bocsánatot kért feleségétől összes vétkéért, erősen megígérve, hogy életmódját nem csak részleteiben változtatja meg, de alapjaiban és véglegesen!
A gyermekek már serdültek és apjuk kijelentette Ritának, hogy semmiképp nem engedi fiait a banda-harcos életmódba keveredni és távol tartja őket a klántól. Rita nem győzött hálát adni a Keresztrefeszítettnek és úgy érezte, hogy a házasságának hosszú nagypénteke a Húsvét vasárnapjához közeledik.
(folyt.)
