

Paolo, a férj ‒ bár józan pillanataiban Ritát mindennél jobban szerette ‒, kevéssé tudott felülkerekedni neveltetésén és rossz szokásain, melyet csak tetéztek a rosszra hajló barátok. De személyiségének legrombolóbb hiányossága az alapvető hitismeretek hiánya és istentelensége volt. Hiába volt megkeresztelve, ha a Szentség által lehetővé tett kegyelmek befogadására ‒ a súlyos bűnei ‒ alkalmatlanná tették! Paolo „férfias” virtusaival, felesége életét ‒ szó szerint ‒ pokollá tette!

Rita súlyos lelki válságokon ment keresztül és már-már úgy érezte, hogy nem szerethet odaadóan egy gyilkost, aki mindent megtesz, hogy erre méltatlan is legyen. A kísértő is megszólalt lelkében: „lám, semmi hatása nincs a Házasság Szentségének”!
A lelkiismerete azonban megadta a választ: ‒ Valóban kevéssé érvényesül a Szentség ott, ahol senki vagy csak az egyik fél tart bensőséges kapcsolatot Istennel (imádkozik)! A házasság életre szóló páros kapcsolat, melyben eggyé kell válniuk a közös imában és a szentségi életben is! Enélkül féloldalas lesz vagy tragédiába torkollik az életük!
Rita az önvád és a rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel, mert a szenvedő Krisztust látta lelki szemei előtt, a meg nem értettet, a megalázottat, az üdvösségünkért végtelenül sokat szenvedettet! Megrendülten kellett belátnia, hogy lám, ha egyetlen lélek megmentéséért ily sokat kell szenvedni, mennyit szenvedhetett a Megváltó Krisztus az emberiségért!? Átérezte, hogyha férjét az üdvösségre akarja vezetni, akkor ennek fegyvere csak a szeretet-türelem-áldozat-imádság lehet és legkevésbé sem a saját „jogos jogainak” előtérbe helyezése (megvalósítása)! Lent, Rita lakása.
