Részt vállalni a lélekmentésben

A guelf-ghibellin háborúskodás kiújulása Roccaporénát sem kerülte el. Az egyébként békés faluban az utcán halottak, felgyújtott házak voltak láthatók. Rita, szüleivel együtt a sebesültek mentésére sietett, ahol csak szükség volt. Eközben meglátta őt az egyik csapat vezetője, a rossz természetéről, indulatosságáról és durvaságáról híres Ferdinando Paolo Mancini. Úgy megtetszett neki Rita, hogy azonnal feleségül kérte. Amikor Rita tudatta vele, hogy ez lehetetlen, mert ő szerzetesnő lesz, a férfi az egész falut megfenyegette arra az esetre, ha a lány kikosarazza őt. Ritának nem maradt választása, ő is, meg a szülei is tudták, hogy a guelfiek nem tréfálnak.

Rita teljesen lehetetlen helyzetbe került. Egyfelől Krisztus jegyese szeretett volna lenni, nem pedig egy véreskezű bandavezér asszonya, másfelől a szülei valójában nem mondhattak a kérőnek nemet, mert az elutasítás nem csak a maguk, de a hegyi falucska teljes pusztulásával is járhatott volna! A szülők javára legyen mondva, hogy félelmeik ellenére, halogatták a választ, mert teljesen Istenre és a lányukra bízták a döntést!
Rita is haladékot kért a válaszra, hogy imában az Úr megvilágosításáért esedezzen. És lám, eszébe jutottak Jézus nyolc boldogságról mondott szavai: „Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)

Végül, az Úr próbatételének fogta fel, mint életáldozatot, hogy felesége legyen egy többszörös gyilkosnak, akinek így megmentheti a lelkét, másfelől, békét hozhat a falu lakosságának is, akik oly tisztelettel voltak mindig iránta.
1397-ben a 16 éves Rita, nagy elszántsággal és sok imával készült a házasságára. Anyja hófehér esküvői ruhát varratott neki, amelybe a fent említett idézetet belevarrta.
A menyasszonyi koszorút unokahúga fonta fehér mirtuszból, ám Rita letépve néhány rózsabimbót, ragaszkodott ahhoz, hogy belekerüljenek. Erről anyja és mindenki más próbálta lebeszélni, mert a rózsa egy menyasszonyi koszorún a szenvedést is szimbolizálja!
(Myrtus)
(folyt.)