Merjünk Istennek tetszően élni!
Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, az imádság és a fáradságos napi munka töltötte ki. Már öt évesen az evangéliumi, szegényebb életre vágyott és ezek, számára értelme bontakozásával egyre fontosabbá váltak.
Időnként látta a méhecskéket és ezt követően az esti imádsága során mennyei látomásokban volt része. Ez a kiváltság még serdülő korában is előfordult. Ezek a misztikus események, kifejezetten nevelő hatással voltak rá, úgy benső lelki életét, mint az áldozatos szeretet-készségét fejlesztve. Még kislány volt, amikor egyszer télen meglátott egy hasonló korú, de rettenetesen fázó gyermeket. Rita levette és belebújtatta kis társát a kabátjába, és amint ránézett, nagy melegséget érzett a szívében.
Szülei bár taníttatni akarták, de Rita másra vágyott.
A tőlük 5 km-re levő Casciából az ő falujukba is átjártak az ágostonos nővérek, akik a szemlélődő életmód mellett az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit gyakorolták a nép között. Ritának megtetszett a hivatásuk, mert úgy érezte, hogy sokkal szorosabb kapcsolatban lehetnek Jézussal, mint a világiak. A szívében felgyulladt hivatás lángja egyre erősödött, apáca akart lenni. Jézus akaratát kereste és szerető részvétből enyhíteni vágyott Krisztus szenvedéseit. Amint szülei megengedték, felsétált a 120 m magas „scoglio”-hoz (sziklához), ahol közelebb érezte magát Istenhez a csendes magányban.
A gyönyörű szép lánnyá serdült Rita szívesen látogatta az Ágoston-rendi nővérek kolostorát is Casciában. Önként ápolta a beteg nővéreket, segített a kerti és a konyhai munkákban és amint tehette, részt vett a zsolozsmáikon is.
Szülei boldogan szemlélték lányuk jámborságát, és minden bizodalmukat a Gondviselésbe vetették, azt remélve, hogy egyetlen leányuk élete nyugalmas lesz.
A XIV-XV századi umbriai tartomány élete azonban korántsem volt nyugalmas. Klánok, bandák harcoltak egymással kíméletlenül és ebben a falvak lakosai szenvedték a legtöbbet. A guelfek és a ghibellinek villongásait, sarcolások, gyilkosságok és esetleg egész falvak felgyújtása kísérte. Nem ismertek irgalmat, a jelszavuk: „Az ellenséget meg kell ölnöd, különben ő öl meg téged.” Ám könnyen ellenségnek tarthattak bárkit, egész közösségeket is. Az emberi élet célja számukra egyenlő volt a minél nagyobb hatalom kiélésével, a bátorság mércéje pedig azonos volt az öldökléssel.
Ezzel a világgal állt élesen ellentétben Rita Lotti benső hitvallása: „A bátorság annyi, hogy merünk Istennek tetszően élni!”
(folyt.)