Bevezető 1
Szent Ritáról életrajzot szerkeszteni nem kis feladat, mivel igen kevés írott forrás áll rendelkezésünkre! Már a kor hagiografusainak* is csak a szentünk csodáiról festett képek szolgáltak némi iránymutatással. Ennek nyomán készült el a Codex miraculorum (a csodák számbavétele) is egy rövid életrajzzal. Az első bővebb életrajzot, Rita boldoggá avatásának előkészítéseként, a sienai Agostino Cavallucci írta meg 1610-ben. Ez nyilván alapul szolgálhatott volna minden "élet-rajzírónak", de szentszéki dokumentum-ként nem volt közismert. Így a különféle életírások jelentős eltérést mutatnak, nemcsak a történet, de az évszámok tekintetében is.
Mi késztetett engem mégis Szent Rita életének feldolgozására? Nos, a „róla” készült filmen való bosszankodásom! Idézőjelet azért használtam, 
mert a „Casciai Szent Rita ‒ Umbria gyöngye” c. film egyáltalán nem róla szólt! Ez a fikció ugyanis nem tükrözte, sem a 'valódi Rita' gyakorlati személyiségét, sem pedig szent lelkületét, amiként a kor mélyen rögzült szokásait sem! Felettébb elképedtem, hogy a filmvégi megjegyzés szerint, a filmet megtekintették az ágostonos nővérek és "áldásukat adták" rá! (Valóban?)
(Bátorkodom megjegyezni, hogy Jézusról, a szentekről, többnyire materialista-, vagy protestáns rendező készít (készíthet) filmet! Ebből adódik, hogy Rita jellemábrázolásában csak öröklött készségei, tanult szokásai lettek (úgy ahogy) bemutatva, de a Szentlélek általi vezetettsége, az nem! Márpedig egy szentnél – amiként a film címe ezt sejtetné – ez a leglényegesebb hivatás- és viselkedésbeli motiváció!)
Hamis ugyanis annak a filmbeli állítása, hogy Rita beleesett a délceg (gyilkos, de lelki /?/) férfibe, akihez szülei „erőltették”!(?) Az igazi Rita ugyanis már gyermekkorától kezdve Krisztus jegyesének szánta magát! Az meg végképp nem korhű, hogy az udvarlójával „csak úgy” csókolózott volna. Ezt sem a korabeli erkölcsi mérce, sem az egyházi elvárás nem méltányolta (a házasságkötést megelőzően). Márpedig Szent Rita ‒ ha már róla beszélünk ‒ ezt is, eleve betartotta volna! Ne feledjük, Rita egy rendkívüli nő volt (mai értelemben is példakép!), akinek nemcsak akarata és rendkívüli megérzései voltak, hanem női öntudata is, melyet igyekezett az Istennel való kapcsolatában kiteljesíteni!
A különféle nyugat-európai életrajzok Rita jegyesét Fernando Paolo Mancini bandavezért többnyire csak egyszerű, gazdag ifjúnak, esetleg katonaviselt fiatalembernek írják le. Miként az is hamis, hogy Rita szülei ehhez a „jó partihoz” akarták volna férjhez adni! Sőt, kétség nem férhet hozzá, hogy maguk is imádságos, mély lelki emberek lévén nagyonis megértették lányuk szerzetbe vonulási terveit.
Sajnos el kell mondani, hogy a mai nyugat-európai államok, igyekszenek megnyerően szép történelmi képet festeni magukról, olyat, amely egy biztonságos és egységes államot mutat, nem pedig fejedelemségek, kiskirályok, hercegségek és bandák dúlta tartományok laza közösségét! (Itáliát csak 1870-ben egyesítették!) Mert bizony háborúk dúltak egész Nyugat-Európában ‒ nem csak a „százéves” (1327-1377) ‒, de számtalan ádáz viszály. Pl. még a pápának is menekülnie kellett Rómából, sok helyütt falvakat, városokat és egész tartományokat égettek fel, csupán harci virtusból! (Ezt viszonylag érzékeltette a film is!)
Egységes, virágzó és biztonságos államhatalom, szinte csak a Magyar Királyság volt akkoriban (az Anjouk korában, miként megelőzően is), de ezen szívesen átsiklanak azok, akik olyan könnyedén torzóvá darabolták a szentistváni országot!
(folyt.)
--------------------
* Hagiográfus – a szentek életének kutatásával foglalkozó
