A csodásérem és a bicska
A második világháború végnapjaiban a déltengeren aknára futott egy kisebb naszád. Egyetlen katona élte túl, aki hajótöröttként egy lakatlan kis szigetre vetődött. A nyakában gyermekkora óta egy csodásérmet hordott, úgyhogy ez és egy zsebkés maradt minden kincse, melyeket következetesen mindig magánál tartott.
Az érmecskét szorongatva, nap mint nap azért imádkozott, hogy jöjjön valaki és mentse meg. Mindennap kémlelte a horizontot, de hiába. A legnagyobb nehézséget a tűzgyújtás jelentette a számára, de a zsebkés acéljával sikerült végül szikrát csiholnia. Hetek múltával beletörődött sorsába és épített magának egy kis kunyhót, fáradságos munkával. Tartósan igyekezett berendezni magának, ám minden eredményes küzdelme és imája ellenére úgy érzete, hogy Isten nem segít neki.
Egy napon, amikor reggel elment halászni, visszatérőben már messziről szörnyű látvány fogadta. Az egész kunyhója leégett, addigi eszközeivel együtt! Emberünk teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött volna sorsába, még addigi munkájának eredményét is elvesztette. "Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a szerencsétlenséget? Már-már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és nap-mint-nap imádkoztam a Csodásérem Szűzanyához és mégis mindent elvettél tőlem..." – és olyan keserves zokogás vett rajta erőt, hogy lassan álomba sírta magát egy fa alatt. Amikor magára eszmélt, hangokat hallott a part felől. Odarohant és hitetlenkedve látta, hogy egy nagy hajóról csónak kötött ki a fövenyen, matrózokkal.
Váltig hitetlenkedett, de a hangoskodó emberek közeledése minden kétségét eloszlatta! Boldogan üdvözölte őket és már nem is ment vissza kunyhójának üszkeihez, mert ami érték volt számára, az most is nála volt: a Csodásérem és a bicska. A hajóra érkezve, katonásan üdvözölte a kapitányt és első kérdése az volt feléje, hogy miről sejtették meg, hogy egyáltalán van valaki a kis szigeten? " Abból, hogy megláttuk azt a hatalmas füstöt, amit csináltál" – válaszolta a kapitány.
Életünkben vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érzünk, mert annyi rossz dolog történik velünk. De ha bízunk Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza.
