5. nap
A szolgálóleány
A kis királylány tiszteletére felépült a Nyulak szigetén a fényes kolostor és a Boldogasszony temploma. A 9 éves Margittal Veszprémből Fejérvárra utaztak, megnézve elődjének, nagy Szent István királynak a sírját. Majd gályán Esztergomon áthaladva a vértanú Szent Margit, a királylány védőszentjének ereklyéit is meglátogatták. Végül szentünket hajón vitték a Dunán a szigetre, vele együtt Olimpiász, a sok kis novícia, sororok (idős nővérek), szerzetes nővérek és szolgálóleányok mind.
A nép körében már elterjedt a hír a kis Margit alázatosságáról, jámborságáról, aki kész volt odaadni magát Krisztus szerelméért kicsi korától fogva, amikor még beszélni se nagyon tudott, hogy nemzetének bűneiért engeszteljen.
Mindenki kitódult az utakra, a Duna partjaira, hogy köszönthesse a király leányát, akit szentként tiszteltek főurak, és jobbágyok, szolgák és hercegek. Amerre 
haladtak megkondultak, zúgtak az összes harangok a templomokban, és a verőfényes napsütés ünneppé varázsolta e napot.
Katalin asszony, a rendfőnök anya kérte Margitot, legyen a kiszállásnál az első, de ő ezt felelte rá: „Elsőkből lesznek az utolsók.” És kérlelte: „Anyám, miért akarod ezt? Azok menjenek, akik a hídhoz közel vannak.”
Ő pedig hátrakerült a szolgálóleányok közé és míg az első kis sororok fejdísszel, szépségesen, büszke tartással vonultak le a hídról, ő legutolsóként kis batyujával osont lefelé.
Így lépte át a neki épített szépséges kolostort a kicsi királylány, hogy megkezdje súlyos szenvedésekkel teli szolgálatát az Úrért és hazájáért.
Ó, édes Urunk, tekints Margit szolgálóleányod érdemeire, akit szentté tettél, hogy nemzetünk ismét megmenekülhessen a bajokból, fenyegető vésztől, és minden vérontástól! Add, hogy mi is egyszerű és alázatos lélekkel élhessük meg az evangéliumot!
Miatyánk…..Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj értünk az Úrnál! Amen
(Forrás: az első részben!) (folyt.)
