Milyen a mennyország? 1
A kérdésre csupán következtetések sorozatával kapunk némi választ. Például Szent Pál írja: „Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.” (Zsid 9,24) Ebből például következik, hogy a menny nem fizikai tér, hanem Isten közelsége!
Az eddigiekben tárgyaltak után, igyekezzünk nagy vonásokban elképzelni valamit az üdvözültek boldogságából! Vessünk egy pillantást magára a helyre, ahol az üdvözültek tartózkodnak, a mennyországra.
Nehéz erről írni, mert aki látta, az se tudta emberi szavakba foglalni! (Lásd: 1Kor 2,9)
Az Örök Élet alapvető „modellje”, tehát az Istentől kapott és megtisztított Szeretet sodrásában növekvő élet. E kérdésben a kezdeményező és a mérték: a Fölséges Isten. („Ő előbb szeretett bennünket” (1Jn 4,19).
„A mennyei dolgok messze felülmúlják az emberi értelmet. Ámde, miként lehetnének azok Isten fönséges titkai, ha azt egy teremtmény is 
fölfoghatná?!” (IK 447)
Csupán elgondolásaink lehetnek. Abból kiindulva, hogy a 'test és lélek ember' emberi teljességéhez hozzá tartozik a harmonikus „tárgyi” környezet is, mely alkotó- és szépérzékének megfelelő. Ez nyilvánvalóan valamiféle természeti képek valósága lehet, a fák, a virágok, az égbolt ragyogása, esetleg szivárvány (amint többen leírták)!
Hogy állatok is lesznek-e a mennyországban?
Nos, a testnek és léleknek teremtett ember, a mennyben is EMBER, és harmonikus „jóérzetének” velejárói az „emberi körülmények”! És ha abból indulunk ki, hogy valamennyi üdvözült ember úgy fog kinézni, ahogyan Isten örök terveiben elgondolta (vagyis teljes szépségében), következésképp az állatok is úgy fognak kinézni, ahogyan a bűnbeesés előtt a Paradicsomban kinéztek, így némi képzelettel, fogalmat alkothatunk róla!
A hagyomány szerint VI. Pál pápa egy audenciája során látott egy nagyon síró kislegényt. Megkérdezte tőle, hogy miért sír, mire a gyermek azt válaszolta, azért, mert elpusztult a kiskutyája! Erre a Szentatya ekként vigasztalta: „Ne szomorkodj! A mennyországban majd újra találkozol vele”! Ha hozzá gondoljuk, amit az előző részben a négy éves Colton Burpo mesélt – nyilván nem egyházi állásfoglalásként –, de emberi elképzelésként elfogadhatjuk!
(Források az első részben!) (folyt.)
