Hogyan és miként?
Létmód tekintetében. a) Az istenlátás nem változik és nem csökkenhet, mert hisz' ez egyértelmű volna az örök boldogság csökkenésével, és a végleges elfogyás lehetőségét nyitná meg. Sőt minthogy a mennyei boldogság örök tartama hitigazság, a hittudósok késztetve vannak keresni ennek a változatlan istenbírásnak alapját, és azt éppen az istenlátásban találják meg. Az Isten látása a lelket kiemeli a tűnő lét nyughatatlan hullámveréséből, kimenti a percről-percre változó gondolatok és hangulatok hullámzásából, kapkodásából, s beemeli az örök élet 
tengerébe. Az idő gyermeke az örökkévalóság tanúja lesz, és a pillanat fia az idők forrásánál oltja majd életszomját. Mindamellett alaptalan és a boldogító istenlátás teljes nemismeréséből táplálkozik az a gyakori gondolat, hogy örökké nézni az Istent, végre is unalmassá válik. A teljes és tiszta istenszeretés hozzátartozik az örök boldogság lényegéhez: „A szeretet nem szűnik meg”. De vajon ebben kell-e keresni az üdvözültek boldogságának alapvető elemét? Duns Scotus és tanítványai azt gondolják, hogy igen. Az, hogy a mennyei boldogság elveszíthetetlen és örök, aziránt nem hagy kétségben a kinyilatkoztatás. Már az ószövetségi bölcs azt mondja: „Az igazak örökké élnek, és jutalmuk az Úrnál vagyon, és gondviselésük a Magasságbelinél”. (Sap 5,16) Az Újszövetség sokféle fordulatban fejezi ki, hogy a mennyei boldogság örök élet ( Mt 19,29 25,46; Mk 10,17; Jn 4,14 10,23; Róm 6,22; 2Kor 4,17) hangsúlyozza, hogy az üdvözültek boldog életének nem lesz vége, senki el nem veheti, s a boldogok mindig Istennél lesznek.
Egyetemesen tanítják a hittudósok, hogy bizonyos szentek külön győzelmüknek külön jutalmát is látják. Ez a szentek koronája (aureola). (1Kor 9,25 2Tim 4,8 1Pét 5,4 ApCsel 4,4 6,2 12,1) Három ilyen külön mennyei koronáról lehet szó: a) A szüzek koronáját jelzi a Jelenések könyve (ApCsel 14,1–5) „Ezek azok, akik nem fertőztették meg magukat testileg, mert szüzek”. b) A vértanúk koronáját hasonlókép jelzi (ApCsel 7,12; Mt 5,11 10,39) „Ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, (...) akik a nagy szorongatásból jöttek és megmosták ruhájukat és fehérré tették a Bárány vérében”. c) A doktorok koronáját az Üdvözítő jelzi (Mt 5,10) „Akkor az értelmesek ragyogni fognak mint az égboltozat fénye, és akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökön-örökké” (Dan 12,3), miként a csillagok. Ezt Szent Tamás így okolja meg: Külön korona annak jár, aki külön győzelmet aratott. A szüzek győztek a test fölötti belső harcban, a vértanúk a világ fölött külső harccal, a doktorok a sátán fölött belső és külső harcban, amikor t. i. magukban és másokban elűzték a sötétség hatalmait. (A teljes rész SCH-tól idézve!) (Források az első részben!) (folyt.)
