Hosszú fehér ruhákba öltözöttek az üdvözültek?
Az üdvözült lélek a szentek társaságába jut. János evangélista a Jelenések könyvében így ír: „Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak...” (Jel 6,11) „Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal...” (Jel 7,9; 7,13) „...akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és 
megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.” (Jel 3,4-5; 4,4)
Jézus feltámadásának hajnalán és mennybe-menetelénél is fehér-ruhás angyalokról írnak a tudósítók. (vö. Mk 16,6; Jn 20,12; Apcsel 1,10; 10,30)
A Jelenések könyve magyarázatot is ad nekünk a fehér ruha jelentésére: „Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék, a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei.” (Jel 19,8; 19,14)
Ez a hosszú, hófehér ruha nem más, mint az Isten megszentelő malasztja, mely az üdvözültek dísze, a menyegzői ruha, melyről az Üdvözítő példabeszédében szólt, mely nélkül a mennyei vendégségbe nem juthat senki. Ezenkívül mindegyik üdvözült fején korona ragyog, miként Szent Pál mondja: Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét (2Tim 4,8). Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2,10) (vö. MFI)
A földi divathóbort követői a „hosszú fehér viseletben” ne lássanak valamiféle „falanszteri egyenruhát”, hiszen épp oly szimbolikus képről van szó, mint a „dicsőség koronája” esetében! Az üdvözültek – földi koruktól függetlenül – valamennyien 18-20 évesnek látszanak, ráadásul abban a testi-lelki szépségben, ahogyan Isten örök terveiben megszülettek. Mindazáltal mindenki felismerhető, már akit ismertünk a földi élet során!
A test tekintetében: külön öröm a test visszanyerése, hisz' ezután immár semmi sem hiányzik a természet szerinti állapot teljességéhez, és külön örömünk van föltámadt testünk dicsőségén.
(Források az első részben!) (folyt.)
